Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)
1988-06-10 / 23. szám
D usán Machácekkel, a Csehszlovák Televízió tévéhíradójának főszerkesztőjével közölt érdekes beszélgetést a Prágában megjelenő Tvorba című irodalmi és politikai hetilap. Az írás szerzői: Milán Syrucekés Hana Jelínková a televíziós híradás minőségi változásáról és a nemzetközi események „tálalásáról“ kérdezték a főszerkesztőt.- Évek óta emlegetjük már egy olyan reggeli hírösszefoglaló szükségességét, amilyet például a szovjet, angol, amerikai vagy a nyugatnémet televízió sugároz.- Igen, régóta emelegetjük, én mégsem vagyok biztos benne, hogy a kora reggeli híradást kellő figyelemmel kísérnék a nézők. Gondoljunk csak saját életritmusunkra, vagy a munkaidő és az iskolai tanítás kezdetére. A reggeli híradást egyelőre a rádió végzi el helyettünk és azt ugye, nem fontos nézni, elég, ha csak hallgatjuk. Az elkövetkező öt évben azonban mégis számolunk a híradás terjedelmének bővítésémég ennyire előre. Bár szignálokat máshonnan is kaptunk már.- Most az Interszignálra gondol?- Igen, az Interszignál című összeállítás pontosan tükrözi szándékainkat. A műsor ötlete egyébként tavaly tavasszal, Varsóban született, a közös magazinműsort múlt év végén sugároztuk először, azóta pedig minden hónap utolsó péntekjén kerül adásba. Egyelőre csak az említett négy televízió összefogásával készül, de érdeklődést tanúsit már Magyarország, Mongólia és Kuba is. A lényeg természetesen a tartalmi kérdésben van; nevezhetjük ezt a műsort az átépítés és az együttműködés magazinjának is. A műsor dramaturgiáját mindig az az ország alakítja ki, amelyik az adott programért felelős, s ugyancsak annak igényei szerint készülnek a sugárzásra szánt anyagok is.- A nemzetközi együttműködés kérdéseihez jutottunk. Kivel és milyen színvonalon dolgoznak együtt?- A Csehszlovák Televízió alapító tagja az Intervíziónak. A szocialista országokon kívül azonban például a finn televízió is tagja ennek a szervezetnek. A napi hírcserében két japán és egy amerikai tévétársaság is részt vesz, sőt, az idén Nicaragua is, így aztán pontosan nyolc órával lett frissebb a híradásunk, mint nyugati kollégáinknak, akik az Egyesült Államok sajtóügynökségeivel dolgoznak. Híreinket átveszi Kína, Irak, Jugoszlávia, sőt, néha-néha még Angola is. Az Intervízió más nemzetközi teA képernyő mint információforrás Minőségi változás a Csehszlovák Televízió híradójában vei, elképzeléseink szerint reggel is és késő este is beszámolunk majd a legaktuálisabb külföldi és hazai eseményekről. Erre azonban csak a 90-es évek elején kerülhet sor. Számolunk azzal is, hogy hazánkban sokhelyütt hat tévéprogram közül választhatnak a nézők.- Mennyire veszik figyelembe ezt a konkurenciát?- Erre a kérdésre csak azt tudom válaszolni: egyetlen jelentős hírt sem közölhetünk később, mint a szomszédos tévéállomások. Elvégre egy és ugyanazon forrásból dolgozunk mindannyian: az Interví- zió és az Euróvizió híreiből, valamint a külföldi tudósítóink híranyagából.- Különféle beszélgetések során gyakran hallunk olyan véleményt, hogy a Csehszlovák Televízió sokkal ritkábban ütköztet véleményeket és nemcsak hazai gondjainkat, hanem a különféle nemzetközi eseményeket illetően is, mint a Szovjet Televízió.- Sajnos, így igaz. Eddig ugyanis nem tanultuk meg elfogadni, illetve megvitatni a miénktől eltérő nézeteket, meglátásokat. Jelmondatunk, melyszerint „a képernyő a dolgozóké“, azonban továbbra is érvényes. Ezért a jövőben, az átépítés során, a dolgozóknak adjuk át a szót - a kétkezi munkástól egészen a miniszterig.-Sokat panaszkodnak a nézők azért is, mert szerintük továbbra sem kielégítő a szocialista országok közötti vélemény- és tapasztalat- csere.- A gondok fő forrását én elsősorban abban látom, hogy a szocialista országok még ma sem ismerik egymást kellőképpen, és a tájékoztatási rendszerünk sem működik mindig egyformán. Nagyon jók a tapasztalataink a Szovjetunióban végbemenő peresztrojkát illetően: a glasz- noszty által mindenütt nyitott ajtókra találnak moszkvai tudósítóink. Szovjet kollégáinkkal közösen készítettünk riportokat azokról az építkezésekről, amelyek általunk folynak a Szovjetunióban. Közösen vettük nagyító alá azokat a hibákat, amelyeket egyszer mi, máskor az ottani gazdasági szervezetek követnek el. De foglalkoztunk azokkal a gondokkal is amelyek a Szibériában dolgozó Tatra tehergépkocsik pótalkatrészhiányából erednek. És mondhatom: megtaláltuk a megoldást. De a Magyarországon és Lengyel- országban végbemenő gazdasági reformokról is folyamatosan informáljuk a nézőket. Más országokkal kapcsolatban sajnos, nem jutottunk levíziós társasággal is együtt dolgozik - az anyagokat a kölcsönös együttműködés elve alapján kapjuk. Igaz azonban, hogy az Euróvíziótól egyelőre több hírt kapunk.- Ami a műholdas közvetítést illeti: ezen a téren milyenek a kilátásaink?- Szerintem a következő öt év alatt a világ összes országa közt létrejön az úgynevezett globális hírcsere. Az Euróvizió már ma is naponta többször (5, 12,17,19 órakor sőt a későesti órákban is) ad és vesz híreket. Nem marad el természetesen az Intervízió sem, sőt, hetente kétszer az ázsiai országokkal is kapcsolatban vagyunk.- Gazdasági szakembereink, akik az eddiginél többet akarnak tudni a világgazdaság helyzetéről, milyen mértékben számíthatnak a televízióra?- A Szovjet Televízióval már eddig is több kerekasztal-beszélgetést rendeztünk úgy, hogy az ottani szakemberek a moszkvai stúdióban, a mieink pedig a prágai stúdióban ültek, s ilyen műsorokra a jövőben is számíthatnak a nézők.- Bár a gazdasági együttműködésen elsősorban a szocialista országokkal való közös munkánkat értjük, nem feledkezhetünk meg nyugati partnereinkről sem. Gondolnak-e például arra, hogy a nyugati szakemberekkel is hasznos lenne olyan televíziós dialógust létrehozni, mint a szovjet közgazdászokkal?- Be kell hogy valljam: az elmúlt években aránylag keveset foglalkoztunk világgazdasági kérdésekkel. Inkább a nyugati országok gazdasági és szociális krízisére összpontosítottunk, nem pedig az integráció, a tudományos-technikai forradalom és az elektronizáció folyamatára. De körülbelül két éve az integráció és a gazdasági együttműködés kérdéseiről is átfogóbb képet adnak már Nyugat-Európában dolgozó munkatársaink Ezeket a riportokat az Objektív és a 24 óra a nagyvilágban című műsorunkban láthatják a nézők, s ezekben tájékoztatjuk őket a külföldi nagyvásárokról, a hazai és a nyugat-európai vállalatok szerződéskötéseiről és kölcsönös együttműködéséről is. Sokkal több információt hozunk a KGST és a Közös Piac kapcsolatairól is. Tehát, ha eddig nem sikerült is kerekasztal- beszélgetést rendeznünk nyugati közgazdászokkal, tudósítóink által tulajdonképpen a hazánkban járt összes nyugat-európai kereskedelmi és gazdasági miniszter szerepelt már műsorainkban. (sz. g. I.) A tévé »képes újságja“ A tévéhíradó - tartalma és jellege miatt - amolyan képes újságnak tekinthető, ennek megfelelően több nyelven is ez a neve. Nem véletlenül. A hírtovábbítás szerepét a napilapoktól örökölte, ebben a műfajban a leggyorsabb és leghatékonyabb eszköznek tekinthető: elsőként számol be az eseményekről, ráadásul képtudósítás formájában, vagyis szemtanúvá avatja a nézőt. Köztudott, hogy a múlt század második felében az Amerikába kivándorolt Pulitzer József - aki napjaink legismertebb újságíródíját alapította - jelentette meg az első nagypéldányszámú napilapokat. Ahhoz viszont, hogy ez megvalósulhatott, két műszaki találmányra volt szükség: a szikratávíróra és a fényképezésre. Mindkettő a múlt század közepén kezdett elterjedni, így a lapkészítés legfontosabb eszközeivé váltak. Talán felesleges hangsúlyozni, mennyivel lettek mutatósabbak az újságok azzal, hogy a rajzok mellett már élethú fényképeket is közöltek az eseményekről. Egy jól elkapott fotó sokszor többet mond, mind a kéthasábnyi leírás. A szikratávíró pedig fénysebességgel szállította a híreket. Ezáltal néhány órán belül akár a világ túlsó felén történt eseményekről is beszámolhattak az újságok. Egyedül telefotót nem közöltek, ezt csak évtizedekkel később kezdték alkalmazni. A televízió igazi elektronikus újsággal képes szolgálni. Ennek naponta tanújelét adja, híradó formájában. A munka a híradó stúdiójában, az újságszerkesztéshez hasonlóan, főszerkesztői irányítással folyik; aki a napi felelőssel egyezteti a műsortervet. Ez általában a napilapokhoz hasonló elvek szerint készül: az egyes hazai eseményekről - politika, kultúra, sport, társadalmi rendezvények stb. - előre tudnak, ennek megfelelően szervezik meg feljátszásukat és műsoridőbe illesztésüket. Ami a külföldi eseményeket illeti, azokat a délutáni műsorajánlatból állítják össze. Mivel a híreket is a tévéhíradó stúdiójából sugározzák, a felelős szerkesztő, a szerkesztők és a műszaki személyzet már reggel hétkor a helyén van. Műszakilag a hírek sugárzása a legegyszerűbb: a legtöbbször csak a hírolvasót látjuk, esetleg a háta mögé vetítenek diaképeket, vagy pedig egy-egy telefotót mutatnak. A képek - különösen ismert politikusok esetében - a televízió archívumából származnak, az aktuális eseményt ábrázoló fekete-fehér telefotókat pedig a távirati iroda szállítja a televíziónak. Sokkal hosszadalmasabb és műszakilag bonyolultabb feladat az esti tévéhíradó elkészítése. Ehhez már teljes mértékben fel kell használni a tévétechnika legújabb vívmányait. A munka a felelős szerkesztő irányításával folyik, aki stilizálja, módosítja a beérkezett anyagot. Általában már délre kész a műsorterv, ekkorra érkezik meg telexen az Intervízió és az Euróvizió músorajánlata, így a szerkesztők tisztában vannak azzal, milyen aktuális eseményekről lesz képanyaguk négy-öt óra múlva. A délutáni órákban már a kommentátorok is teljes erőbedobással dolgoznak: írják a szövegüket. A felelős szerkesztővel természetesen előzetesen egyeztetik, hogy mikor, melyik anyag kerül a képernyőre, ennek megfelelően építik fel mondandójukat is. Közben a telexen is megérkeznek a képanyagok: délután négykor összeáll az Euróvizió és az Interví- zió közvetítési lánca, amelynek működésével valamennyi ország tévéközpontjában megjelennek a monitorokon az Euróvizió brüsszeli és az Intervízió prágai központjából sugárzott képanyagok. A területi felosztásnak megfelelően a két központ, illetve azok „fiókjai“ az egész világból átadják az összes, híradóba szánt képanyagot, amelyet minden egyes tévéközpontban képmagnóra játszanak fel. Ebből a mintegy egyórányi híranyagból választja ki a külpolitikai szerkesztő azt a tiz-tizenöt percnyi hírcsokrot, amely a tévéhíradó külpolitikai részét alkotja. Eközben a belpolitikai szerkesztő ugyanezt teszi a hazai stábok tudósításaival. A fél nyolckor kezdődő tévéhíradó anyaga általában egy órával a sugárzás előtt összeáll. Kivételes eset, persze, bőven akad, hiszen gyakran megtörténik,hogy a kora esti órákban valamilyen rendkívüli esemény történik, amelyet a híradó első perceibe kell beiktatni. Ilyenkor nincs más lehetőség, ki kell „dobni“ a kevésbé érdekes anyagot. A televízióban, a képmagnó általános elterjedése után, gyakorlatilag minden műsor „konzerwé“ vált, vagyis felvételről sugározzák. Ez alól, eltekintve a kifejezetten élő közvetítésektől, a sport- és aktuális politikai eseményektől, csupán két kivétel van: a bemondó szövege és a tévéhíradó. Az természetes, hogy a néhány perces bemondói szöveget nem felvételről adják, a tévéhíradót pedig jellege miatt nem lehet felvételről sugározni. Ha az adás időpontjánál csak egy órával játszanák fel korábban, már akkor is elveszíthetné aktualitását, frisseségét. Egy ilyen jellegű műsornál elkerülhetetlen az élő adás, viszont ez fokozott pszichikai és fizikai megterhelést jelent a stúdió minden dolgozójának, szerkesztőnek, kommentátornak és a műszaki személyzetnek egyaránt. Persze, az állandó készenlétet egy idő után mindenki természetesnek veszi. A néző azonban ritkán veszi észre, hogy élő adást lát, mivel minden gördülékenyen, zökkenőmentesen működik, mintha előzőleg tízszer is elpróbálták volna, vagy felvételről sugároznák. OZOGÁNY ERNŐ Két film a televízió közeli műsortervéből: az első, Fussunk, már jön! címmel Bratislavában készült Július Satinsky és Zu- zana Bydzovská főszereplésével, a másik A verseny pedig Budapesten, Bács Ferenc és Jónás Judit játékával. ' (Karel Kouba és Szabó Róbert felvétele) ÚJ SZÚ 14 1988. VI. 10.
