Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)

1988-06-10 / 23. szám

Kivitelre is termelnek A Szlovákiai Keményítőgyárak étúrovói üzeme az ország egyik legrégibb keményítőgyára. Száznegyvenhat évvel ez­előtt kezdte meg a termelést, s évtizedeken át csupán egyetlen terméket, burgonyából és kukoricából készült kemé­nyítőt gyártott. Az utóbbi két évben lényegesen kibővült a termelés szerkezete, így az üzem a mezőgazdasági- élelmiszer-ipari komplexum fontos láncszemévé lépett elő. Minapi látogatásunk alkalmával Szúcs Gyula igazgatóhe­lyettes és Olga Fazekasová mérnök, üzemgazdász tényekkel igazolta, hogy termékeik számos élelmiszer-ipari végtermék fontos alapanyagát adják, azonkívül a feldolgozás mellékter­mékei a mezőgazdasági alaptermelésnek is hasznára vannak. Alapanyagként burgonya és kukorica helyett újabban búza­lisztet használnak, amelyből naponta huszonhat tonnát dol­goznak fel. Folyékony és szárított keményítőt, a másodosztá­lyú keményítőből szeszt készítenek, s gyártanak még fehérjét, háromféle pudingport, valamint egy különleges terméket, a koktélszerű italok készítésére alkalmas Lecito készítményt. S újabban már az értékes fehérjét tartalmazó, ipari hulladékvi­zet is hasznosítják, búzadarával dúsított ivós takarmány készül belőle a környező mezőgazdasági vállalatok állatállo­mányának részére. Az üzem múlt évi teljesítménye túlhaladta az 52 millió, nyeresége pedig a 10 millió koronát. Már külföldre is... Az üzem jó ideig kizárólag hazai szükségletre termelt, exportfeladatai nem voltak. Az utóbbi években megváltozott a helyzet, s a kedvező értékesítési lehetőségeket kihasználva, már tőkés piacra is szállítanak termékeikből. A vállalkozást az tette lehetővé, hogy korszerű technológiával lényegesen javí­tani tudták a külföldön keresett keményítő és fehérje minősé­gét. Az eddigi eredményekből arra lehet következtetni, hogy az üzem csúcsteljesítményt érhet el a kivitelben, ugyanis április végéig annyi árut szállítottak a külföldi megrendelők­nek, mint tavaly egész évben. Az igazgatóhelyettes az alapanyag-ellátást kielégítőnek, az áruforgalmazás eddigi módját megfelelőnek tartja. Igaz, a múltban akadtak alapanyag-gondjaik, de a nehézséget a vállalattal együttműködve sikerült záros határidőn belül megoldaniuk. Egy alkalommal késett a melasz szállítása, máskor viszont a pudingpor értékesítése körüli gondok veszé­lyeztették a termelés folyamatosságát, illetve a gyártókapaci­tás kihasználását. Most a keményítóporból felhalmozódott 300 tonnás raktárkészlet okoz gondot az üzem vezetőinek, de mint mondják, az ilyen problémák rendszerint átmeneti jelle­gűek. Mit hoz az átalakítás? Az üzem a Liko termelési-gazdasági egység kötelékébe, a trnavai Szlovákiai Keményítőgyárak nemzeti vállalathoz tartozik. Hatásköre - a még érvényben lévő direktív irányítás alapelveinek megfelelően - a termelési és értékesítési, vala­mint a fejlesztési feladatok teljesítésének szervezésére korlá­tozódik. Az alapanyag-ellátás és piackutatás a vállalat fel­adata. A gazdasági mechanizmus átalakítását célzó intézke­dések itt egyelőre nem éreztetik hatásukat. Hogy üzemi vonatkozásban mit hoz az átalakítás, azt látogatásunk idején még maguk a vevők sem tudták megmondani. Két változat lehetséges: vagy a termelési-gazdasági egységből állami vállalattá alakuló Liko, vagy a szintén önállósuló Szlovákiai Keményítőgyárak üzemeként fognak dolgozni a jövőben. De amint azt a helyi vezetők hangsúlyozták, nem a hovatartozá­son van a hangsúly, hanem azon, hogy ezután is kedvező feltételek között folytathassák a munkát, és tovább korszerű­síthessék az üzemet, a termelést. Kíváncsiak voltunk, körvonalazták-e már azokat az elkép­zeléseket, amelyek a gazdasági mechanizmus átalakításának alapelveivel összhangban szabályoznák-tökéletesítenék az irányítást, illetve a termelés szerkezetét és fejlesztését. A válaszokból kitűnt, hogy az állami vállalatokról szóló tör­vénytervezetet és a Munka Törvénykönyve novelláját megvi­tatták ugyan az üzemben, de az alapelvek üzemi feltételekre való lebontásáig még nem jutottak el. Szűcs Gyula szerint, az üzem dolgozókollektívája abban a reményben támogatja az átalakítást, hogy a tervezett változások a gazdasági felemel­kedést, a munka és a termékek minőségének javulását, az életszínvonal emelkedését fogják szolgálni. Az üzemben szerzett tapasztalatok arról győztek meg bennünket, hogy itt tökéletesen érvényesül az üzemi demok­rácia. A párt- és gazdasági vezetés támogatja és ösztönzi a kezdeményezőkészség kibontakozását, a szervezés és a termelési folyamat tökéletesítését célzó javaslatok megvaló­sítását. A tartalékok feltárására és a lehetőségek jobb kihasz­nálására irányuló kollektív törekvések eredményeire ala­pozva, az üzem az idén 2 millió koronával növelte az árutermelés tervét. A tervezett pluszt részben új termékek gyártásával, részben a csomagoló részleg kapacitásának tökéletesebb kihasználásával és az áruforgalmazás növelésé­vel akarják elérni. Nem csak a mennyiségre ügyelnek Természetesen nem csupán a mennyiség növelésére, hanem a minőség javítására is gondolnak. Például a szesz- gyártó részleg dolgozói úgy határoztak, hogy a minőség javítása érdekében tizenkét órás műszakokban fognak dol­gozni. Abból indultak ki, hogy a gyártási folyamat szintén ennyi időt vesz igénybe, s lényegesen növelné a dolgozók felelőssé­gét és anyagi érdekeltségét, ha egy-egy műszak nem csupán megkezdené, hanem be is fejezné a termelési ciklust. Koráb­ban ugyanis gyakran előfordult, hogy az egymást váltó dolgo­zók egymás hibáival magyarázták a végtermék gyengébb minőségét. A tizenkét órás műszak, tehát a teljes termelési folyamat egy dolgozókollektívával való levezetése lehetővé teszi az önellenőrzés és az anyagi érdekeltség alapelveinek szigorúbb érvényesítését. Az önellenőrzés egyébként nem új fogalom az üzem életében. Tulajdonképpen minden műszak, valamennyi dol­gozó személyesen felelős az elvégzett munka, a végtermékek minőségéért, s a javadalmazás során a mennyiségen kívül természetesen a minőséget is figyelembe veszik. Az üzemben jól felszerelt laboratórium működik, s megfelelő műszerek állnak a dolgozók rendelkezésére a minőség folyamatos ellenőrzéséhez. Az üzemgazdász arról beszélt, hogy a rakodási és anyag- mozgatási munkák megkönnyítése céljából a második félév­ben bevezetik a konténeres szállítást. Később a földgázzal való fűtésre szeretnének áttérni, s ha növelik a kazán kapaci­tását, bővíthetik a termelést is. Elképzeléseiket arra alapoz­zák, hogy termékeik az igényes tőkés piacon is versenyképe­sek, tehát kedvező árak esetén az eddiginél több keményítőt és fehérjét termelhetnének kivitelre. Persze, ha erre az üzem leendő „gazdája“ lehetőséget nyújt. Ezzel kapcsolatban a helyi vezetés úgy vélekedik, hogy az átalakítás alapelveinek érvényesítésével, a vállalatokon belül az üzemeknek is nagyobb önállóságot, több kezdeményezési lehetőséget kell adni, mert ez általában a termelés mennyiségi és minőségi mutatóinak javulását eredményezi. PATHÓ KÁROLY Ösztönözzön a felvásárlási ár Látogatás egy Kanyapta menti kertészetben Kora tavasztól élénk munka folyik a Bodo- lói (Budulov) Efsz kertészetében. Az ágazat dolgozói Hodosi István vezetésével igyekez­nek jól kihasználni a kedvező természeti felté­teleket. Május derekán a hét végeken sem néptelenedett el a kertészet. Sót, még a szö­vetkezet adminisztratív munkaerői is segítet­tek a csoportnak, mert tennivaló bőven akadt. Paprikát ültettek, babot vetettek, retket és salátát szedtek, sárgarépát kapáltak és a fó­liasátrakat építették, öntözni is gyakran kel­lett, hiszen kevés csapadék hullott. A kertészet dolgozói azzal az elhatározás­sal indultak ebben az idényben, hogy megpró­bálják ismét nyereségessé tenni az ágazatot, és kielégíteni a fogyasztók igényeit. Két éve közel 700 ezer koronával túlszárnyalták a be­vételi tervüket, s a fogyasztók is elégedettek voltak a Kanyapta menti áruval. Tavaly az időjárás közbeszólt, így a szabadföldi zöld­ségfélékből gyenge volt a termés. Igaz, a biz­tosító részben megtérítette a kárt, és az ágazat pénzügyi mérlege végül is jól alakult, csakhogy a fogyasztókat, akik gyakran hiába járták a boltokat, ez aligha kárpótolta.- Idén alaposan felkészültünk a termelési és értékesítési feladatok teljesítésére - nyilat­kozott munkatársai nevében is Hodosi István, majd elmondta, hogy a kora tavaszi zöldség­félék szállítása folyamatos. A Kassa (Kosice)-vidéki járás legnagyobb szövetkezete az idén három hektáron termel hajtatott csemegepaprikát. Palántákból önel­látó a kertészet, s csupán paprikából több mint 400 ezer palántát ültettek ki. A palántá­zást kicsit késleltette az időjárás, valamint az, hogy a megrendelt fólia egy részét késve kapták meg. Paprikából 7,5 vagonnyit, sárga­répából 18, zöldbabból pedig 22 vagonra valót terveznek értékesíteni.- A paprikatermesztésben bevezettük a részesművelést - tájékoztatott az ágazatve­zető. - Egy-egy vállalkozó dolgozó egy fólia­sátrat kap gondozásba, s valamennyi munká­ért ó a felelős, fizetését az elért termés szerint kapja. A tervezett termésmennyiség eléréséig az értékesítési ár 25 százalékát, a terven felüli termésnél pedig a bevétel felét fizetjük ki munkadíjként. A módszer az elmúlt években bevált, tehát nem változtatunk rajta. Mind­emellett serkentené a vállalkozást, ha végre bevezetnék a területi felvásárlási árakat. Ná­lunk jóval később érik be a termés, mint a déli országrészekben, így a primőröket nem tud­juk olyan kedvező áron értékesíteni, mint az ottani mezőgazdasági vállalatok. De mivel az országnak, főleg Kelet-Szlovákiának a mi ter­mékeinkre is szüksége van, az alacsonyabb jövedelmezőség ellenére nem mondhatunk le a zöldségtermesztésről. Tehát hasznos volna, ha a felvásárlási árak területi szabályozásával minket is érdekeltté tennének a zöldségter­mesztés fejlesztésében. Akkor valószínűleg nem küszködnénk munkaerőhiánnyal, s több pénz jutna az ágazat fejlesztésére. Mert mi tagadás, jó volna nálunk is korszerűsíteni a zöldségtermesztést, hiszen a vitamindús zöldségfélékből sok kell. Legalábbis több, mint amennyink most van. GAZDAG JÓZSEF A vagfarkasdi (Vléany) Haladás Egységes Földműves-szövetkezetben jól kihasználják a természetes fűtési lehetőségeket A termálvíz segítségével kéthektáros területen biztosítanak kellő hőmérsékletet a hajtatott zöldségfélék számára. Képünkön Szőcs Magda, Juhos Julianna és Keresztesi Eszter karalábét szed. (Lórincz János felvétele) A különböző bizottságokhoz az üzemek párt- és gazdasági szerveitől számos javaslat érkezett az állami vállalatok létrehozására. A tapasztalatok azt mutat­ják, hogy a javaslatok elbírálása nem könnyű feladat, mert gyakran érvényesülnek az egyéni érdekek. Ezért a gazda­sági mechanizmus átalakításának időszakában nagyon megszívlelendők Július Vargának, az SZSZK mezőgazda­sági és élelmezésügyi miniszterének a szavai. Véleménye szerint, az állami vállalatok létrehozásának legfontosabb feltétele, hogy a vállalatok életképesek legyenek, tehát nyereséggel gazdálkodjanak, s rugalmasan beilleszkedje­nek az új termelési struktúrába. Ezek a gondolatok akkor jutottak eszembe, amikor Holicban a Movis szakágazati vállalat vezetőivel az állami vállalat létrehozására kidolgozott javaslatról beszélgettünk. A vállalatok országszerte jól ismerik újdonságairól, kísérle­teiről és nem mindennapi eredményeiről, hiszen nagy szerepe volt a juhtenyésztés korszerű technológiájának kidolgozásában. Szakemberei könnyű elemekből istállókat és szénatárolókat építettek, s a kis, többnyire kísérleti parcellákon dolgozó gépeik szintén jól beváltak. Termelési prifiljukat mégsem tudták véglegesíteni, mert amikor már „sínen“ voltak, felülről valaki mindig beleszólt a munkájuk­ba. Emiatt rendre újszerű, a korábbitól alapvetően eltérő feladatokat kellett vállalniuk. A juhtenyésztéssel időközben a Liptovská Osada-i Agrokombinátot bízták meg, a Movis pedig a nutriate- nyésztés fejlesztését kapta feladatul. A kísérleti telepen főleg azt kell tanulmányozniuk, hogy ezek a prémesállatok milyen körülmények között viselik el legjobban a stressz­hatásokat. Továbbra is gyártják a kisparcellás termesztést segítő gépeket, amelyek iránt külföldön szintén nagy az érdeklődés. így néz ki tehát a Movis a termelési szerkezet többszöri változtatása után. Nem véletlen hát Karel Vojtéchovsky igazgató elégedetlensége. Mint mondotta, őket soha nem kérdezte meg senki, mi a véleményük a kényszerű szerke­zetváltásról. Amikor a felsőbb szervek úgy vélték, hogy a Slovosivo tudományos-termelési társulásban eredmé­nyesebben tevékenykedhet a vállalat, ők másképp látták a helyzetet, de nem tiltakozhattak. Társultak, bár csaknem két évtizeden át önálló vállalatként is példásan teljesítették a termelési és pénzügyi tervet. Talán éppen ez volt I a M z egér ■ ■ r | onal dem lósá lik got MINDIG NYERESÉGGEL GAZDÁLKODTAK a vesztük, mondogatták, mert a vezérigazgatóságnak főleg a „bekebelezett“ vállalat tekintélyes nyereségére volt szüksége. A vállalat vezetői nem tagadják, hogy segítséget is kaptak a vezérigazgatóságtól, azt sem állít­ják, hogy nem volt koncepciója az akkori átszervezésnek, viszont meggyőződéssel vallják, hogy ha ismét önállóan gazdálkodhatnak, az önfinanszírozás alapelveinek meg­felelően, sokkal eredményesebbé tehetik a termelést. Jaroslav Masaryk mérnök, igazgatóhelyettes azt fejte­gette, hogy lényegesen növelhetik a nyereséget, ha a ter­melési programot a jövedelmezőség figyelembevételével alakíthatják ki. Gazdaságilag nem állnak rosszul, mégis minden lehetőséget megragadnak a nagyobb nyereség elérésére. A vállalkozás persze nem minden esetben hozza meg a remélt sikert. Például a nutriatenyésztéstől sok pénzt vártak, de csalódtak. Az állatok, főleg a ketreces kísérletekben, rosszul tűrik a fogságot, nagy az elhullás. Átmenetileg a feldolgozó részleg számára a kistenyész- tőktől vásárolnak prémérett nutriát. Tovább dolgoznak a nutriatenyésztés fejlesztésén, de a juhtenyésztéssel sem hagytak fel. Főleg haszonkeresztezési kísérleteket folytat­nak, s a bárányhús/egy részét exportálják, hogy kedve­zőbb pénzügyi alapot teremtsenek a fejlesztési elképzelé­sek megvalósításához. A speciális gépek és berendezések, valamint a könnyű elemekből készült istállók és szénatárolók gyártásáról, összeszereléséről szintén nem akarnak lemondani. A nép­gazdaságban előtérbe került a gazdaságosság, a veszte­ségek csökkentése. Ehhez akarnak ők is hozzájárulni. Az MU 500-as istállójuk külföldön is jó hírnévnek örvend. A megrendelések alapján Jugoszláviába 6 darabot szállí­tanak. A hazai vállalatoknak 1980 óta 410 .szénatárolót szállítottak, az idei megrendelés 36 darabra szól. A kis parcellákon üzemeltethető gépek gyártásának szintén van jövője. Az MPK 115-ös speciális kombájnjuk a kisparcellákon vetőmagnak termesztett gabona, borsó, a herefélék és a szója termésének betakarítására szolgál. A vállalat vezetői olyan termelési és pénzügyi eredmé­nyekről beszéltek, amelyek azt bizonyítják, hogy joguk van a szocialista vállalat elvei alapján való önálló gazdálkodás­ra. Tibor Kuboviő üzemgazdász az elmúlt évi pénzügyi mérleget értékelve elégedetten mondotta, hogy 8 millió korona nyereséggel zártak. Az egy dolgozóra számított munkatermelékenység értéke több mint 72 ezer korona volt. Ennek ellenére nincsenek megelégedve az eredmé­nyekkel, hiszen a jövedelmezőség csupán 5,5 százalékos. Ezért minden szakaszon a költségek csökkentésére töre­kednek. Karel Vojtéchovsky beszélgetésünk alkalmával elisme­réssel nyilatkozott az átalakítás programjáról. Véleménye szerint, nem kell mindenáron bábáskodni azok fölött, akik megállják a helyüket és gazdaságosan termelnek. A Mo- visnál a termelési programot a társadalmi igényekkel összhangban akarják fejleszteni. Rugalmasan kutatják, hogy a piacon mire van szükség. A speciális gépek és berendezések gyártását a kereslet és kínálat alapján határozzák meg. Az elkövetkező napokban még alaposab­ban értékelik a munkájukat, mert ha lehetőséget kapnak ar/a, hogy állami vállalatként folytathassák tevékenységü­ket, akkor az eddiginél nagyobb hasznára lehetnének a népgazdaságnak. BÁLLÁ JÓZSEF

Next

/
Thumbnails
Contents