Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)
1988-06-10 / 23. szám
Vasárnap 1988. június 12. A NAP kel - Kelet-Szlová- 04.37, nyugszik 20.37, Közép-Szlovákia: 04.44, nyugszik 20.44, Nyugat- Szlovákia: 04.50, nyugszik 20.50 órakor. A HOLD kel - Kelet-Szlová- kia: 02,42, nyugszik 19.12, Közép-Szlovákia: 02.49, nyugszik 19.19, Nyugat-Szlovákia: 02.55, nyugszik 19.25 órakor. Névnapjukon szeretettel köszöntjük VILLÓ - ZLATKO nevű kedves olvasóinkat • 1898-ban született Mihail Je- flmovics KOLCOV szovjetorosz elbeszélő, újságíró, korának egyik legismertebb publicistája (f1942) • 1903-ban született Antonin DEVÁTY cseh zeneszerző, érdemes művész ft1984). AZ ÚJ SZÓ JÓVÖ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL A PÁRT ÉS AZ ÁTALAKÍTÁS Ján Machyniak cikke CSÚCSFORMÁBAN Görföl Zsuzsa moszkvai riportjának első része MIT IS VÁRHATUNK? Gály Iván beszélgetése Július Cigánek miniszter- helyettessel az épülő Gab- öíkovo - Nagymarosi Vízlépcsőrendszerről A TALÁR TEKINTÉLYE Fekete Marian cikke SARLÓSOK Részlet Balogh Edgár írásából LEONA GYERMEKEI Vajkai Miklós elbeszélése TERÜLETI SZÍNHÁZ? NÉPSZÍNHÁZ? NEMZETISÉGI SZÍNHÁZ? Dusza István cikke Központi szennyvíztisztítót helyeztek üzembe a napokban Bratislava-Vereknyén (Vraku- na). Szlovákiában a maga nemében legnagyobb ökológiai beruházás berendezései először mechanikus úton távol it - ják el a szennyet, majd pedig a biológiai tisztítás következik; az ennek során keletkező üledéket a mezőgazdaságban trágyázásra használják fel. Az első képen: a környezet védelmét szolgáló szennyvíztisztító. A második képen Ján Ja- chym a szemcsésített üledéket ellenőrzi. (Stefan Petráé felvételei - ŐSTK) A Preéovi Ruhaipari Vállalat kilenc hónapja vesz részt a komplex kísérletben. Az irányítás direktív módszerének kiküszöbölésével elsősorban a dolgozók javadalmazása és ösztönzése terén értek el eredményeket. Ennek köszönhetően a vállalat a legfontosabb feladatok teljesítésére fordíthatja figyelmét. A termelés területén főleg a piaci igények kielégítésére, az anyagi erőforrások képzésére és a szociális fejlesztésre, az anyagi erőforrások képzésére és a szociális fejlesztésre törekszenek. A képen: Michal Leéko és Kvetoslava Pal’ová a gallérvarrás módját beszéli meg. (Jozef Vesely felvétele - ŐSTK) IDŐSZERŰ GONDOLATOK Gorbacsov főtitkár és Reagan elnök úgy tekintenek a legfelsőbb szintű moszkvai találkozóra, mint fontos lépésre az eredményes és szilárdabb szovjet-amerikai kapcsolatok felé vezető úton. Átfogó és beható tárgyalásaik felölelték az 1985 novemberében Genfben tartott első találkozójukon elfogadott napirend összes kérdését. Ez magában foglalja a fegyverzet korlátozásával és csökkentésével, az emberi jogi éá* humanitárius kérdésekkel, a regionális konfliktusok rendezésével és a kétoldalú kapcsolatokkal összefüggő problémakört. Fontos kérdésekben maradtak fenn komoly nézeteltérések, a két ország között kialakult nyílt párbeszéd továbbra is döntő jelentőségű ezeknek a nézet- eltéréseknek a leküzdése szempontjából. A megbeszélések építő szelleműek voltak, tág lehetőségeket nyújtottak a nyílt vélemény- cserére. Ennek eredményeként a felek eljutottak egymás álláspontjának jobb megismeréséig. Mindkét vezető üdvözölte a haladást, amelyet a szovjet-amerikai kapcsolatok különböző területein legutóbbi, washingtoni találkozójuk óta annak ellenére értek el, hogy a megvitatott problémák nehezek és bonyolultak. Elégedetten állapították meg, hogy konkrét megállapodások egész sora jött létre. Ezek kifejezik azt az eltökélt szándékot, hogy az elkövetkezendő hónapokban fokozzák az erőfeszítéseket azokon a területeken, ahol a munka még nem fejeződött be. Nagyra értékelték az alkotó és beható erőfeszítéseket, amelyeket a két fél képviselői kifejtettek az elmúlt hónapokban a még fennálló nézeteltérések tisztázására. A szovjet-amerikai kapcsolatok állapotát elemezve a főtitkár és az elnök hangsúlyozták genfi, reykjaviki, washingtoni és moszkvai találkozóik történelmi jelentőségét. Ezek a találkozók lefektették a stabilitás megszilárdításával és a konfliktusveszély csökkentésével kapcsolatos problémák reális megközelítésének alapját. Újfent ünnepélyesen megerősítették azt a meggyőződésüket, hogy egy nukleáris háborúnak nem lehet győztese és ilyet sohasem szabad kirobbantani. Megerősítették eltökéltségüket, hogy megakadályoznak minden háborút- legyen az nukleáris vagy hagyományos- a Szovjetunió és az Egyesült Államok között, valamint azt, hogy elutasítják a katonai fölény megszerzésére irányuló összes törekvést. Mindkét vezető meggyőződése, hogy az általuk kezdett politikai párbeszéd szélesítése mindinkább a kölcsönös érdeklődésre számot- tartó és kölcsönös aggodalmat kiváltó kérdések megoldásának hatékony eszközévé válik. Nem becsülik alá azokat a reális különbségeket, amelyek a történelemben a hagyományokban és az ideológiában a jövőben is jellemezni fogják a szovjet-amerikai kapcsolatokat. De úgy tartják, hogy a párbeszéd folytatódni fog, mivel az a realizmuson alapszik és a kézzelfogható eredmények elérésére összpontosul. A párbeszéd nemcsak a ma, hanem a holnap, sót a küszöbönálló évszázad problémáinak megoldásához is konkrét alapul szolgálhat. A főtitkár és az elnök meggyőződése szerint ez a folyamat elősegítheti a stabilabb, szilárdabb és biztonságosabb világ megteremtését is. (A moszkvai csúcstalálkozón elfogadott szovjet-amerikai közös nyilatkozatból) (Környezet) Napfényes szombat délelőtt. A faluszéli ház kapujából messzire ellátni a csupa- zöld határban, miközben érzi az ember, ahögy lélegzik a föld, a sok fa, zsendülő növény. Az országúton gyerekek és felnőttek, az előbbiek horgászbotokkal, az utóbbiak kapával. Akár idillinek is mondhatnám a képet. Persze, a munka nem lesz olyan könnyű ebben a hőségben. Még a horgászok is izzadnak majd. Kellemes bent, a szoba hűvösében, Hájos Katalinéinál. (Életrajz) írásom főszereplője Zsigárdon (2iharec) született, pedagógus. Először Vágfarkas- don (Vlőany) tanított, hét évig, 1963-tól Csallóközkürtön (Oh- rady) él, ide jött férjhez, és azóta Vásárúton (Trhové Myto) oktat- ja-neveli a gyerekeket, az alsó tagozaton. Jelenleg szlovákot és zenét tanít. Férje gépjavító, Ud- varnokon (Dvomíky), a szövetkezetben. Fiuk a Komáromi (Ko- mámo) Ipari Szakközépiskola magyar osztályában érettségizett, ez idő tájt a Szjovák Műszaki Főiskola negyedéves hallgatója, gépészetet tanul; lányuk tavaly értettségizett a Nagymegyeri (Őalovo) Közgazdasági Szakközépiskola magyar tagozatán. („Az ember anyanyelvén sajátíthatja el legjobban, amit kell - mondja-ismétli a Ko- mensky óta közismert, de sokszor háttérbe szoruló igazságot Hájos Katalin, majd hozzáteszi: - Akiben akarat van, a főiskolát is elvégzi.") Hosszú éveken át képviselője a helyi és a járási nemzeti bizottságnak, miközben dolgozik a Vöröskreszt és a Cse- madok helyi szervezetében, és agitációs tevékenységet is végez. Két évvel ezelőtt újra felelősségteljes feladattal bízták meg, a hnb kulturális-oktatási-if- júsági-testnevelési bizottságának az elnöke. („Bizony, van mit csinálni.") (Pedagógia) Innen kezdve Hájos Kataliné a szó, első- sortjan.-Mindig szerettem a gyerekeket, korán a szívemhez nőttek. Nehéz pálya, sok lemondással jár. Bizonyos nézetekkel ellentétben, a mi napunk nem ér véget az utolsó órával, visszük haza a munkát, a füzeteket, aztán elő is kell készülni. Általában éjfél körül ér véget a napom. Mégis szép ez a pálya. Lelkesíti az embert, amikor látja a tanulókon, hogy nem dolgozott hiába. Úgy érzem, jó a kapcsolat köztem és a gyerekek között. Évről évre többeket készítek fel a szlovák kiejtési versenyre és az énekvesenyre. És szervezem a gyógynövénygyújtést. Sokrétű munka mindez, azt hiszem, fölösleges részleteznem. Csinálom. Nem tudom azt mondani, hogy nem, más területen sem. Hacsak nem szól közbe az egészségem. Olykor, sajnos, igen. (Kultúra) A hetvenes években többek között három színdarabot rendezett Hájos Katalin, de aztán kénytelen volt abbahagyni, a fűtetlen művelődési házban ,,nem lehetett felmelegedni“, veszélybe került az egészség; sze- replóproblémák is jelentkeztek. Lett azonban valami más. És valójában ezért a másért vezetett most ide, Csallóközkürtre az utam. Hozzá. Tíz évvel ezelőtt alakult meg a hagyományőrző női éneklócsoport, mely mindjárt az1 első esztendőben második helyen végzett a Tavaszi szél... országos döntőjében, majd később az élen is, a legutóbbi döntőben ismét másodikok voltak. Vendéglátóm kezdettől fogva tagja a jelenleg huszonöt tagú csoportnak, mind a mai napig.- A Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Járási Népművelési Központ munkatársa, Szabó Jolán, ellátogatott egyszer hozzánk, azzal, hogy lenne-e kedvünk éneklócsoportot létrehozni, ö vállalná a vezetését, összejöttek az asszonyok, és hamar kialakult egy jól éneklő gárda. Az elmúlt év őszétől már népviseletben szerepelünk. Legutóbbi műsoraink Ág Tibor gyűjtéséből készültek, Zobor vidéki, gömöri, szigetközi és csallóközi dalokat énekelünk. Többfelé jártunk, jó kapcsolataink vannak magyarországi csoportokkal; újabban a nyárasdi (Toporníky) citeraze- nekarral szoktunk átmenni hozzájuk. Ott vagyunk aztán a különböző járási kulturális és békeünnepségeken. Előkerül egy kis füzet, melyben helyszínek, dátumok, rubrikákban vonalak.-Tavaly negyvenhatszor jöttünk össze, beleértve a próbákat és a fellépéseket. Ilyenkor tavasszal már nehezebb, mert az asszonyok többsége a kertben dolgozik. De amikor úgy van, hogy próbálni kell, akkor azért mindenki megjelenik. Jolika szívesen jár közénk, a csoport valamennyi tagja becsüli a munkáját. Ha megtörtént, hogy nem tudott jönni, azt mondták az asszonyok, nélküle nem igazi a próba. Szeretünk énekelni. Én is. Szeretem a közös éneklést, a közösséget, a jó hangulatot, amelyben fölszabadul az ember a napi gondok alól. Legalábbis, én így érzem. BODNÁR GYULA „Nem tudok nemet mondani“ 1988.
