Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)

1988-06-10 / 23. szám

Vasárnap 1988. június 12. A NAP kel - Kelet-Szlová- 04.37, nyugszik 20.37, Közép-Szlovákia: 04.44, nyugszik 20.44, Nyugat- Szlovákia: 04.50, nyug­szik 20.50 órakor. A HOLD kel - Kelet-Szlová- kia: 02,42, nyugszik 19.12, Közép-Szlovákia: 02.49, nyugszik 19.19, Nyugat-Szlovákia: 02.55, nyugszik 19.25 órakor. Névnapjukon szeretettel köszöntjük VILLÓ - ZLATKO nevű kedves olvasóinkat • 1898-ban született Mihail Je- flmovics KOLCOV szovjet­orosz elbeszélő, újságíró, ko­rának egyik legismertebb pub­licistája (f1942) • 1903-ban született Antonin DEVÁTY cseh zeneszerző, érdemes mű­vész ft1984). AZ ÚJ SZÓ JÓVÖ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL A PÁRT ÉS AZ ÁTALAKÍTÁS Ján Machyniak cikke CSÚCSFORMÁBAN Görföl Zsuzsa moszkvai riportjának első része MIT IS VÁRHATUNK? Gály Iván beszélgetése Július Cigánek miniszter- helyettessel az épülő Gab- öíkovo - Nagymarosi Víz­lépcsőrendszerről A TALÁR TEKINTÉLYE Fekete Marian cikke SARLÓSOK Részlet Balogh Edgár írásából LEONA GYERMEKEI Vajkai Miklós elbeszélése TERÜLETI SZÍNHÁZ? NÉPSZÍNHÁZ? NEMZETISÉGI SZÍNHÁZ? Dusza István cikke Központi szennyvíztisztítót helyeztek üzembe a napokban Bratislava-Vereknyén (Vraku- na). Szlovákiában a maga ne­mében legnagyobb ökológiai beruházás berendezései elő­ször mechanikus úton távol it - ják el a szennyet, majd pedig a biológiai tisztítás követke­zik; az ennek során keletkező üledéket a mezőgazdaságban trágyázásra használják fel. Az első képen: a környezet védel­mét szolgáló szennyvíztisztí­tó. A második képen Ján Ja- chym a szemcsésített üledé­ket ellenőrzi. (Stefan Petráé felvételei - ŐSTK) A Preéovi Ruhaipari Vállalat kilenc hónapja vesz részt a komplex kísérletben. Az irá­nyítás direktív módszerének kiküszöbölésével elsősorban a dolgozók javadalmazása és ösztönzése terén értek el eredményeket. Ennek köszön­hetően a vállalat a legfonto­sabb feladatok teljesítésére fordíthatja figyelmét. A terme­lés területén főleg a piaci igé­nyek kielégítésére, az anyagi erőforrások képzésére és a szociális fejlesztésre, az anyagi erőforrások képzésére és a szociális fejlesztésre tö­rekszenek. A képen: Michal Leéko és Kvetoslava Pal’ová a gallérvarrás módját beszéli meg. (Jozef Vesely felvétele - ŐSTK) IDŐSZERŰ GONDOLATOK Gorbacsov főtitkár és Reagan elnök úgy tekin­tenek a legfelsőbb szintű moszkvai találkozóra, mint fontos lépésre az eredményes és szilár­dabb szovjet-amerikai kapcsolatok felé vezető úton. Átfogó és beható tárgyalásaik felölelték az 1985 novemberében Genfben tartott első talál­kozójukon elfogadott napirend összes kérdé­sét. Ez magában foglalja a fegyverzet korlátozá­sával és csökkentésével, az emberi jogi éá* humanitárius kérdésekkel, a regionális konflik­tusok rendezésével és a kétoldalú kapcsolatok­kal összefüggő problémakört. Fontos kérdé­sekben maradtak fenn komoly nézeteltérések, a két ország között kialakult nyílt párbeszéd továbbra is döntő jelentőségű ezeknek a nézet- eltéréseknek a leküzdése szempontjából. A megbeszélések építő szelleműek voltak, tág lehetőségeket nyújtottak a nyílt vélemény- cserére. Ennek eredményeként a felek eljutot­tak egymás álláspontjának jobb megismerésé­ig. Mindkét vezető üdvözölte a haladást, ame­lyet a szovjet-amerikai kapcsolatok különböző területein legutóbbi, washingtoni találkozójuk óta annak ellenére értek el, hogy a megvitatott problémák nehezek és bonyolultak. Elégedet­ten állapították meg, hogy konkrét megállapo­dások egész sora jött létre. Ezek kifejezik azt az eltökélt szándékot, hogy az elkövetkezendő hó­napokban fokozzák az erőfeszítéseket azokon a területeken, ahol a munka még nem fejeződött be. Nagyra értékelték az alkotó és beható erőfe­szítéseket, amelyeket a két fél képviselői kifej­tettek az elmúlt hónapokban a még fennálló nézeteltérések tisztázására. A szovjet-amerikai kapcsolatok állapotát elemezve a főtitkár és az elnök hangsúlyozták genfi, reykjaviki, washingtoni és moszkvai talál­kozóik történelmi jelentőségét. Ezek a találko­zók lefektették a stabilitás megszilárdításával és a konfliktusveszély csökkentésével kapcso­latos problémák reális megközelítésének alap­ját. Újfent ünnepélyesen megerősítették azt a meggyőződésüket, hogy egy nukleáris hábo­rúnak nem lehet győztese és ilyet sohasem szabad kirobbantani. Megerősítették eltökéltsé­güket, hogy megakadályoznak minden háborút- legyen az nukleáris vagy hagyományos- a Szovjetunió és az Egyesült Államok között, valamint azt, hogy elutasítják a katonai fölény megszerzésére irányuló összes törekvést. Mindkét vezető meggyőződése, hogy az álta­luk kezdett politikai párbeszéd szélesítése mindinkább a kölcsönös érdeklődésre számot- tartó és kölcsönös aggodalmat kiváltó kérdé­sek megoldásának hatékony eszközévé válik. Nem becsülik alá azokat a reális különbségeket, amelyek a történelemben a hagyományokban és az ideológiában a jövőben is jellemezni fogják a szovjet-amerikai kapcsolatokat. De úgy tartják, hogy a párbeszéd folytatódni fog, mivel az a realizmuson alapszik és a kézzelfog­ható eredmények elérésére összpontosul. A párbeszéd nemcsak a ma, hanem a holnap, sót a küszöbönálló évszázad problémáinak megoldásához is konkrét alapul szolgálhat. A főtitkár és az elnök meggyőződése szerint ez a folyamat elősegítheti a stabilabb, szilárdabb és biztonságosabb világ megteremtését is. (A moszkvai csúcstalálkozón elfogadott szovjet-amerikai közös nyilatkozatból) (Környezet) Napfényes szom­bat délelőtt. A faluszéli ház ka­pujából messzire ellátni a csupa- zöld határban, miközben érzi az ember, ahögy lélegzik a föld, a sok fa, zsendülő növény. Az országúton gyerekek és felnőt­tek, az előbbiek horgászbotok­kal, az utóbbiak kapával. Akár idillinek is mondhatnám a képet. Persze, a munka nem lesz olyan könnyű ebben a hőségben. Még a horgászok is izzadnak majd. Kellemes bent, a szoba hűvösé­ben, Hájos Katalinéinál. (Életrajz) írásom főszereplője Zsigárdon (2iharec) született, pedagógus. Először Vágfarkas- don (Vlőany) tanított, hét évig, 1963-tól Csallóközkürtön (Oh- rady) él, ide jött férjhez, és azóta Vásárúton (Trhové Myto) oktat- ja-neveli a gyerekeket, az alsó tagozaton. Jelenleg szlovákot és zenét tanít. Férje gépjavító, Ud- varnokon (Dvomíky), a szövet­kezetben. Fiuk a Komáromi (Ko- mámo) Ipari Szakközépiskola magyar osztályában érettségi­zett, ez idő tájt a Szjovák Műsza­ki Főiskola negyedéves hallgató­ja, gépészetet tanul; lányuk ta­valy értettségizett a Nagyme­gyeri (Őalovo) Közgazdasági Szakközépiskola magyar tago­zatán. („Az ember anyanyelvén sajátíthatja el legjobban, amit kell - mondja-ismétli a Ko- mensky óta közismert, de sok­szor háttérbe szoruló igazságot Hájos Katalin, majd hozzáteszi: - Akiben akarat van, a főiskolát is elvégzi.") Hosszú éveken át képviselője a helyi és a járási nemzeti bizottságnak, miközben dolgozik a Vöröskreszt és a Cse- madok helyi szervezetében, és agitációs tevékenységet is vé­gez. Két évvel ezelőtt újra fele­lősségteljes feladattal bízták meg, a hnb kulturális-oktatási-if- júsági-testnevelési bizottságá­nak az elnöke. („Bizony, van mit csinálni.") (Pedagógia) Innen kezdve Hájos Kataliné a szó, első- sortjan.-Mindig szerettem a gyere­keket, korán a szívemhez nőttek. Nehéz pálya, sok lemondással jár. Bizonyos nézetekkel ellen­tétben, a mi napunk nem ér vé­get az utolsó órával, visszük ha­za a munkát, a füzeteket, aztán elő is kell készülni. Általában éjfél körül ér véget a napom. Mégis szép ez a pálya. Lelkesíti az embert, amikor látja a tanu­lókon, hogy nem dolgozott hiá­ba. Úgy érzem, jó a kapcsolat köztem és a gyerekek között. Évről évre többeket készítek fel a szlovák kiejtési versenyre és az énekvesenyre. És szervezem a gyógynövénygyújtést. Sokrétű munka mindez, azt hiszem, fö­lösleges részleteznem. Csiná­lom. Nem tudom azt mondani, hogy nem, más területen sem. Hacsak nem szól közbe az egészségem. Olykor, sajnos, igen. (Kultúra) A hetvenes években többek között három színdarabot rendezett Hájos Katalin, de az­tán kénytelen volt abbahagyni, a fűtetlen művelődési házban ,,nem lehetett felmelegedni“, ve­szélybe került az egészség; sze- replóproblémák is jelentkeztek. Lett azonban valami más. És valójában ezért a másért veze­tett most ide, Csallóközkürtre az utam. Hozzá. Tíz évvel ezelőtt alakult meg a hagyományőrző női éneklócsoport, mely mindjárt az1 első esztendőben második helyen végzett a Tavaszi szél... országos döntőjében, majd ké­sőbb az élen is, a legutóbbi dön­tőben ismét másodikok voltak. Vendéglátóm kezdettől fogva tagja a jelenleg huszonöt tagú csoportnak, mind a mai napig.- A Dunaszerdahelyi (Dunajs­ká Streda) Járási Népművelési Központ munkatársa, Szabó Jo­lán, ellátogatott egyszer hoz­zánk, azzal, hogy lenne-e ked­vünk éneklócsoportot létrehozni, ö vállalná a vezetését, összejöt­tek az asszonyok, és hamar ki­alakult egy jól éneklő gárda. Az elmúlt év őszétől már népviselet­ben szerepelünk. Legutóbbi mű­soraink Ág Tibor gyűjtéséből ké­szültek, Zobor vidéki, gömöri, szigetközi és csallóközi dalokat énekelünk. Többfelé jártunk, jó kapcsolataink vannak magyaror­szági csoportokkal; újabban a nyárasdi (Toporníky) citeraze- nekarral szoktunk átmenni hoz­zájuk. Ott vagyunk aztán a kü­lönböző járási kulturális és béke­ünnepségeken. Előkerül egy kis füzet, mely­ben helyszínek, dátumok, rubri­kákban vonalak.-Tavaly negyvenhatszor jöt­tünk össze, beleértve a próbákat és a fellépéseket. Ilyenkor ta­vasszal már nehezebb, mert az asszonyok többsége a kertben dolgozik. De amikor úgy van, hogy próbálni kell, akkor azért mindenki megjelenik. Jolika szí­vesen jár közénk, a csoport vala­mennyi tagja becsüli a munkáját. Ha megtörtént, hogy nem tudott jönni, azt mondták az asszo­nyok, nélküle nem igazi a próba. Szeretünk énekelni. Én is. Sze­retem a közös éneklést, a közös­séget, a jó hangulatot, amelyben fölszabadul az ember a napi gondok alól. Legalábbis, én így érzem. BODNÁR GYULA „Nem tudok nemet mondani“ 1988.

Next

/
Thumbnails
Contents