Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)
1988-06-10 / 23. szám
szú VI.10. Új, friss szemléletet Röviden így lehetne jellemezni a CSKP KB 9. ülésének tartalmát. Gondolom, anyagának átolvasása után túlzás nélkül állítható, hogy jellegével és eredményeivel jelentős lépést jelent abban a küzdelemben, amelyet társadalmi életünk átalakításáért folytatunk, hogy azt a kor követelményeinek színvonalára emeljük. Az ülés programja napjaink rendkívül fontos feladataiból indult ki. Először is abból a követelményből, hogy a párt tevékenységét a kor színvonalára emelje, s elérje azt, hogy az átalakításban az élen haladjon, ne csak kezdeményezője, hanem példamutatója legyen ennek. Másodszor, a gazdasági mechanizmus átalakítása meggyorsításának követelményeiből - beleértve mindenekelőtt az irányítás szféráját. * * • Mindenki önmagán és környezetén tapasztalhatta, hogy társadalmunkban bonyolult problémák halmozódtak fel. Nem lehet valamennyit felsorolni. Talán a következőkről van szó: • széles fronton áttérni az intenzifikálás- ra (nemcsak a termelésben), ezt a pártdokumentumok ugyan követelték (nagy általánosságban a CSKP KB 1965 januári ülése óta), a gyakorlatban azonban egy helyben topogtunk: • elharapózott az állami, technológiai és a munkafegyelem megsértése, megsokasodtak a törvénysértések is; • stagnálás állt be a káderek fejlődésében, nem kívánt jelenségek léptek fel a szocialista erkölcs és kultúra terén, az ideológiai ráhatásban; • a párt munkájában elhatalmasodott a formalizmus és bürokratizmus, éppúgy, mint az állami, a gazdasági és a társadalmi apparátusban is. Ennek súlyos következményei voltak az egész társadalomra, mindenekelőtt a gazdaságra nézve. Ezek azután a külső körülményekkel együtt (a kőolaj- és a nyers- anyagárak növekedése) fokozatosan súlyosbodtak a 6. és a 7. ötéves terv éveiben. A 8. ötéves terv első két éve csalhatatlan bizonyítéka lett annak, hogy a változtatásokat tovább nem halogathatjuk, mert a társadalom mélységes válságba juthat. Ezért a CSKP KB 7. ülése, amely levonta a következtetést ebből a helyzetből, az átalakítás lendületének megalkuvás nélküli fokozását tűzte ki feladatul. És a 9. ülésen - néhány hét elteltével - már kimutathatók voltak, milyen intézkedéseket hoztak és készítettek elő a megvalósításra. A 7. és a 9. KB-ülés között nagy koncepcióteremtö és szervezőmunkát végzett a pártvezetés. Ez a tevékenység abból az elhatározásból indult ki, hogy meggyorsítják a gazdasági mechanizmus átalakítását. Számos dokumentumot fogadtak el, amelyek szükségesek voltak a szervezési változtatásokhoz. Tudatosítanunk kell azonban, hogy egyelőre inkább csak előkészítő munkáról van szó, az átalakítás maga még csak a kezdet kezdeténél tart. A vezető szervek sok dolgozója tanúsíthatja, hogy az élet diktálta munkatempó nagy. Ezért nem szabad fölöslegesen időt vesztegetni. Habozás, a gazdasági reform egy helyben topogása azt a helyzetet hosz- szabbítaná meg, amikor már a régi mechanizmus nem hat teljesen és az új még nem kezd hatni, amikor az irányításban dolgozók nem tudják, hogy holnap tisztségük nem válik-e fölöslegessé; az ilyen állapot csak elmélyítené a gazdaságban ható negatív tendenciákat, és rendkívül kedvezőtlen hatással volna a kereskedelemre, a szociális szférára - egyszóval az egész társadalmi életre. Végső soron a termelés és a piac sok mai nehézsége ebben gyökerezik. Ezért úgy gondolom, nem helyénvalók azok a hangok, amelyek óvatosságra, s lassúbb előrehaladásra intenek, mert a sietség állítólag tévedésekhez vezethet. Először is a tévedésektől védve sohasem leszünk. Csupán a gyakorlat mutatja meg, mely elképzeléseink helyesek és melyek nem. Ezért ha nem válunk merev dogmatikusokká, művünket állandóan módosítanunk, javítanunk kell. Jelenleg értékelnünk kell, miből keletkeznek nagyobb veszteségek: a lassú előrehaladásból egy olyan helyzetben, amikor a mechanizmus nem megfelelően működik, vagy a tévedésekből, amelyek a gyors előrehaladásból adódhatnak. Eddigi tapasztalataink világosan az előrehaladás gyorsítása mellett szólnak. A gyors haladás még nem jelent elhamarkodottságot, hanem - amint azt a 9. ülés hangsúlyozta - „az átalakításban felelősséggel járunk el, és nem vesztegetjük az időt fölöslegesen“. Az említett tények és a CSKP KB 7. és 9. ülése arról tanúskodnak, hogy a párt vezetése határozottan az átalakítás folyamatának élére állt, és motorjává vált. S ennek így kell lennie: a pártnak mint a társadalom vezető erejének, a társadalmi fejlődés kezdeményezőjének, hatóerejének kell lennie. Ez a kérdés egyik oldala. Másrészt azonban a maga életével, munkastílusával, minden szervezetének és tagjának tevékenységével példát kell mutatnia a társadalmi élet minden területén. Ezt a 9. ülésen Milos Jakes hangsúlyozta: „A párt fő funkciója világosan meg van fogalmazva, politikai programjával befolyásolnia, irányítania kell a társadalmi viszonyokat és a társadalmi élet egészét.“ Nemcsak a programról van azonban szó, hanem annak megvalósításáról is. Nem panaszkodhatunk amiatt, hogy a múltban nem lett volna elég és helyes határozatunk. Hanyagságunk viszont megvalósításukban mutatkozott meg. Ezt a fogyatékosságunkat a dolgozók jogosan bírálták és bírálják ma is. Ezzel kapcsolatban Miloé Jakes a következőket mondotta: Fontos, hogy a párt munkamódszerei, politikai-szervező, káder- és ideológiai tevékenysége, a kitűzött program megvalósítására való képessége megfeleljen ennek a politikai programnak." Mit jelent ez konkrétan? Bármily következtetés levonása megköveteli a jelenlegi helyzet alapos elemzését. A központi bizottság ülése ezt megtette. Az elemzésből kitűnt, hogy az átalakítással való legnagyobb egyetértés, a pártmunkában és magában a pártban végrehajtandó változtatások szükségének elismerése ellenére, az átalakítás a konkrét pártmunkában nem nyilvánul meg kielégítően. Nem sikerült kellő terjedelemben és mértékben javítani a szervező és irányító munkát és minden területen megszilárdítani a párt vezető szerepét. Még sok helyütt mindig eltérés van a szavak és a tettek között. Nem sikerült száműzni a pártmunkából a formalizmust, érvényesíteni a kollektív vezetés elvét, elmélyíteni a pártdemokráciát, a kommunistákat minden szakaszon példamutató, elkötelezett magatartásra szoktatni, következetesen megvalósítani a nyílt politikát és a széles körű tájékoztatást. Mindez kitűnt a pártalapszervezetek nemrég tartott évzáró gyűlésein. A régi munkamódszerek nemcsak az alapszervezetekben eresztettek mély gyökereket, hanem a felsőbb szervekben is, főleg a járási bizottságok munkájában. Pedig ezeknek kellene az alapszervezeteket és tisztségviselőiket konkrétan vezetniük, tanítaniuk, figyelmeztetniük, segíteniük kellene nekik. VALÓBAN DEMOKRATIZÁLÁSRÓL VAN SZÓ Vegyük csak például ezt az esetet: tudjuk, ezért állandóan ismételgetjük is, hogy az átalakítás sikere azon múlik, vajon folyamatába aktívan és öntudatosan kapcsolódik-e be minden dolgozó és elsősorban a párttag. A dolgozók aktivizálását nem lehet elérni a demokrácia fejlesztése nélkül. Nem véletlenül hangoztatják a szovjet elvtársak azt a jelmondatot, hogy: „Több szocializmus - több demokrácia". A demokrácia fejlesztése nélkül az átalakítás csak papíron marad. Vitathatatlan, hogy a demokrácia fejlesztésében a pártnak kell élen járnia, minden pártszervnek, -szervezetnek, kommunistának, bármilyen tisztséget tölt is be. Dolgozóinknak a párt példáján kell meggyőződniük arról, hogy a demokratizálást s ezáltal az átalakítást is komolyan gondoljuk, s hogy következetesen meg is valósítjuk. Ebben a folyamatban nem szabad lebecsülni azokat a különböző formákat, amelyek a demokratizálást biztosítják. Konkrétan a titkos és a nyílt szavazásra gondolok. Hallottam például a járási bizottságok olyan dolgozóiról és az alapszervezetek tisztségviselőiről, akik büszkélkedtek azzal, hogy járásukban, szervezetükben többnyire nyíltan szavaztak. Az ember akaratlanul is felteszi a kérdést: miért. Ezek az elvtársak - úgy tűnik - nem értették meg hogy a titkos szavazás egyik nélkülözhetetlen megnyilvánulása és feltétele is a demokratizmus fejlődésének, az alulról jövő ellenőrzés megvalósításának. Ennek oka az is lehet, hogy ezek az elvtársak nem hisznek a pártnak, a párttagoknak, nem bíznak felelősségtudatukban. Mindez bizonyára azért van így, mert tudatában vannak a pártmunka irányításában elkövetett hibáknak; azért, mert ritkán járnak a párttagok és tisztségviselők közé, nem ismerik nézeteiket, hangulatukat, és nem folytatnak konkrét harcot a negatívumok ellen. Ezért nem biztosak az emberek nézetében és álláspontjában. Ebben van a titkos szavazással szemben tanúsított idegenkedés oka. De nemcsak erről van szó: ellenzik a demokratizálást, a nyilvános ellenőrzést, az elszámoltatást stb. Nem, a mi embereinktől nem kell félnünk. Egy feltétellel persze. Ha folyton nyílt, tisztességes párbeszédet folytatunk velük, ha állandó kapcsolatban leszünk velük, magyarázzuk nekik a párt politikáját, harcolunk a helytelen nézetek ellen (amelyek előfordulhatnak és előfordulnak mindig és mindenhol, ha mi, kommunisták, különösen a tisztségviselők, példát mutatunk. Ezeknek a szavaknak az igazát meggyőzően támaszthatja alá a Hostivari Rugógyár igazgatóválasztása. Jól elő volt készítve. A három jelölt a műhelyekben az üzemi találkozókon magyarázta a dolgozóknak terveit, elképzeléseit. Közülük az egyik azt ígérte, hogy megválasztása esetén mindenkinek néhány száz koronával emeli a bérét. És... nem választották meg.'A dolgozók azt mondták: „Van eszünk, ugyan honnan venné a pénzt, ha nem keressük meg?“ Az emberek tehát felelősséggel döntenek, de döntésükhöz minden szükséges információt meg kell kapniuk. A CSKP KB 9. ülése ezen a téren nemcsak példát mutatott - a káderváltoztatásokról titkos szavazással döntött hanem követelte, hogy a pártszervek és -szervezetek eljárásukat ebben az ügyben vizsgálják felül. Kilencedik ülésén a központi bizottság más, a demokrácia fejlesztésének ellentmondó visszásságot is elítélt: „Fel kell hagyni a vita olyan előkészítésével, amikor megszabják, ki mihez és hogyan szóljon hozzá." Nincs szükségünk Potyemkin-falvakra. Közös ügyünk érdeke, hogy önmagunk számára ne játsszunk színházat, hanem tárgyilagosan, gátlások nélkül, nyíltan, minden fokon sokoldalúan elemezzük a gyakorlatot, megvizsgáljuk az ellenőrzésből kiinduló intézkedések helyességét és ellenőrizzük teljesítésüket - mégpedig alulról és felülről is. A központi bizottság e tekintetben is önmagánál kezdte. Elhatározta, hogy a következő ülésén ebben a szellemben is megvizsgálja tárgyalási rendjét. LE KELL KÜZDENI AZ ADMINISZTRATÍV DIREKTÍV MUNKAMÓDSZEREKET ÉS -FORMÁKAT A CSKP KB 9. ülése minden fokon, az alapszervezetektől kezdve a központi bizottságig, sokrétűen megvizsgálta a pártmunka színvonalát, és a párt figyelmét az alábbi alapvető tevékenységi területre irányította. Először is következetesen alkalmazni kell a politikai vezetés módszerét és formáját a társadalomirányítás minden láncszemében; az'egész politikai rendszerben meg kell szilárdítani az önállóságot és felelősséget a párthatározatok teljesítése érdekében. A kérdések egész rendszeréről van szó. Elsősorban az adminisztratív direktív munkamódszerek és -formák leküzdése a cél, vagyis meg kell szabadulni a bürokratikus eljárásoktól. Hogyan és miként? A pártélet egészében elburjánzott az olyan irányítás, amelynek alapja a kellően meg nem világított feladatok osztogatása volt. S tették mindezt nemcsak a nézetek, hanem az emberek életkörülményeinek, érdekeinek megfelelő ismerete nélkül. Ezen a helyzeten változtatni kell. Mindenekelőtt javítani kell a párttagok és a többi dolgozó széles körű tájékoztatását és nyílt politikát kell folytatni. Vegyük például a CSKP KB határozataival végzett munkát. Mire van szükség? Először is arra, hogy az egész párt teljes terjedelemben és ferdítés nélkül megismerje és megértse ezek indítékait - miért kellett a dolgokat úgy megoldani, ahogy megoldották, mi a célja a határozatnak, mit kellene azonnal teljesíteni, mit csak később. Ezután valamennyi szerv fokozatosan teljesíti a határozatot, lebontva saját feltételeire. Közben a felsőbb szerv segít az alsóbbaknak. A lényeg, hogy nem lehet lebontani a határozatot, amíg annak alapján nem alakul ki egységes nézet és álláspont. Különben az történik, mint a „csendes posta" elnevezésű gyermejátékban: odafönn valamit mondanak, és a lánc végén valami egészen más lesz belőle. AZ ATALAKITAS KULCSA Világos és egyértelmű: a káderpolitika a sikeres társadalmi átalakítás és demokratizálás kulcsa. így hangzott el ez a CSKP KB 9. ülésén is. Milyen káderekre van szükség? Röviden szólva: olyanokra, akik nemcsak tudnak (ismeretekkel felvértezettek) és megvan a hozzáértésük, (ismereteiket képesek alkalmazni); hanem van bátorságuk és kedvük a harchoz. Becsületes, szerény, áldozatkész vezetőkre van szükségünk. Ilyen emberek bárhol vannak és körülöttünk egyre újabbak nőnek. Csak fel kell őket karolni, és lehetőséget kell adni nekik. Nem hunyhatunk szemet afölött sem, hogy sok olyan is van, aki nem tart lépést a kor követelményeivel és ráadásul ahol teheti, fékezi az előrehaladást. Megmutatkozik ez például egyes kísérletező üzemek tisztség- viselőinek magatartásában. A CSKP KB ülésének beszámolója határozottan leszögezte: „Fő és halaszthatatlan feladat ezért a káderek elhelyezésének, elosztásának objektív, kritikus értékelése, és ennek alapján szükséges végrehajtani az elkerülhetetlen káderváltoztatásokat, mivel ez erősíti a párt tekintélyét és vezető szerepét és a fiatalítás növeli ezeknek a kádereknek a teljesítményét minden munka- szakaszon.“ Felvetődik azonban a kérdés: Vajon nem következnek be e közben hibák, tévedések? A kádermjnkában elkövetett hibákkal szemben nem vagyunk védettek. Van azonban ennek egy orvossága, amelynek megelőző adagolása a hibákat lényegesen csökkentheti. S ez az orvosság az egész káder- « munka demokratizálása. Ez azt jelenti, hogy a káderek kiválasztásának a nyilvánosság ellenőrzése mellett kell történnie. Az ennek megfelelő módszereket ismerjük: A vezető tisztségviselők választhatósága, a titkos szavazás, a több jelölt közül történő kiválasztás, pályázatok kiírása, elszámoltatás nemcsak az illetékes szerv, hanem a dolgozó kollektíva, a választók előtt is. Ezeket a módszereket azonban következetesen kell alkalmazni. Bizonyára helyénvaló lesz egyfajta szigor alkalmazása azokkal szemben, akik foggal-körömmé) védekeznek a kádermúnka demokratizálása ellen. Jelentős forrása a kádermunkában elkövetett hibáknak az egyes tisztségek aránytalanul hosszú ideig való betöltése. Ez természetesen stagnáláshoz és egyéb hibákhoz vezet. A központi bizottság épp ezért e területen alapvető fontosságú döntést hozott: kimondta, hogy a CSKP KB főtitkárának és az SZLKP KB első titkárának tisztét legtovább két egymást követő megbízatási időszakban lehet betölteni. A párt kerületi és járási bizottságainak titkárai csak három egymást követő megbízatási időszakban maradhatnak tisztségükben. Hasonlóan fognak eljárni a többi párt- és társadalmi funkció betöltésével kapcsolatban is. Fontos, hogy ezeket az alapelveket azonnal megvalósítsák! Sok minden van még, amiről a CSKP KB 9. ülésével kapcsolatban beszélhetnénk. Nézetem szerint azonban a legfontosabb, hogy ez az ülés kidolgozta, mit kell tennünk a pártban azért, hogy valamennyi kommunistát mozgósítsunk a gyorsítás és az egész társadalmi élet átalakítására. Ennek célja a legnagyobb fejlettség elérése és azoknak a lehetőségeknek a kihasználása, amelyet a szocialista társadalmi rendszer teremt az ember fejlődéséhez és boldogulásához. FRANTIŐEK KUDRNA ’ * * * * * ‘ 'k * I i* I ' ' • • .....^ ■ -■*’ * ■ ' • - :'- ' . •• V; >.; ;, .. .,-. , .
