Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)

1988-06-03 / 22. szám

Steven H. Stern amerikai filmje, a Ránts fegyvert! aligha lenne elad­ható, ha éppen Kirk Douglast hirdetné az egyik főszerepben; azt a színészt, aki évtizedek óta őrzi vezető helyét, aki változatlan energiával és nem csökkenő népszerűséggel vészeli át idők és ízlések változását, a filmfövá- rosban. Pályafutását a világháború szakította félbe és a Broadway-röls ki örök sztár egyenesen a tengerészeihez vonult be. Amikor visszatért, 1945-ben a rá­dió alkalmazta, majd Hollywood szer­ződtette a Martha Ivers különös sze­relméhez, amit hamarosan az Ameri­kai Elektra és az Üvegfigurák köve­tett... Ezek meggyőzték a producert előnyös külsejéről és színészi erejé­ről, amit aztán valamennyi műfajban ki is próbáltak. Az Odysseus épp ügy siker volt, mint A vikingek, a Sparta­cus, a Detektiv-történet, A rossz és a szép, Az utolsó vonat Gun Hillból, a Pisztolypárbaj Ok Cornalnál és a Telemark hősei. Több tucatnyi szu­perfilmben szuperhősöket formált elegánsan, őszintén, hihetően, de színészi nagyságát mégis évek múl­tán A nap szerelmében, a Van Gogh életéről forgatott drámai életrajzfilm­ben bizonyította be a szakmának, mert a közönség akkor már tíz éve feltétlenül rajongott érte... Szinte fel­foghatatlan, hogy ez a széles skálájú művész miért is próbálkozott ennyi nagy lehetőség után maga is a rende­zéssel, a producerséggel, amihez nem nagyon értett és aminek sok hasznát nem látta. (Kivéve talán azt, hogy fia, Michael, mellette ezt elsajá­títhatta és nála sokkal sikeresebben kezdhette meg pályafutását, amely ha jövedelmezőbb is, bizony igen­csak elszürkül a papáé mellett.) Kirk Douglas pályafutása még évtizedek távlatából is arra int, hogy sose árt, ha valaki nemcsak sztár, de igazi, vérbeli színész is. A sztárság ugyanis meg­megkophat, a tehetség azonban so­hasem. (n) A / évadót tartottak a csallóközi kisvárosban. /V A verset, lelkesen, csillogó szemmel egy tízéves gyerkőc szavalta. Bájos - és szóra­kozott volt a fiú; tévedésből ugyanis abba a forra­dalmi költeménybe kezdett bele, amellyel pár nappal később egy iskolai ünnepségen kellett fellépnie. A Téli Palotáról, a jeges Néváról, a bol­sevikokról szólt a vers, és a gyerek csak mondta, mondta, kezét ökölbe szorítva, amíg észbe nem kapott, hogy nem az alkalomhoz illő sorokat szavalja. Előbb hatásos szünetet tartott, majd Így folytatta: S akkor az Aurórán megszületett a gyer­mek. És tovább már az ó „ versét" hallgatták a jelenlevők. Azt, amit zavarában ott és akkor ,.költött", de úgy, hogy annak értelme, s hangula­ta volt. Ugyanez a fiú, Csontos Róbert, ma, tizenhét évesen, főszerepet játszik Budapesten, Tímár Péter új filmjében. Először két évvel ezelőtt Markos Miklósnál próbálkozott, aki A komáromi fiú című ifjúsági kalandfilmjéhez keresett lovagol­ni tudó fiúkat. Róbert otthon, Gútán (Kolárovo) hallotta a tévében közzétett hirdetést, s azonnal levelet irt a megadott címre, hogy nagy kedvet érez a forgatáshoz. De hiába füllentett a rende­zőnek, hogy hét éve szőrén üli meg a lovat, a próbafelvétel nem sikerült. Pár hónappal ké­sőbb Tímár Péter, az Egészséges erotika és Moziklip rendezője nyilatkozik a Stúdiónak. Két filmjéről és újabb elképzelésekről beszél. Róbert másodszor is gondol egy nagyot és levelet ir a rendezőnek, mert szimpatikusnak találja. Meg­írja, hogy elsős gimnazista Komáromban (Ko- márno), hogy szavalni jár és szeretne filmben játszani. A fiatal rendező nem siet a válasszal. Hosszú hónapok telnek el, amíg megszólal. Elő­ször türelemre és tanulásra inti a fiút, aztán próbafelvételre hívja. A másodikos gimnazista ezúttal nem jön zavarba. Olyan természetesség­gel mozog a kamera előtt, hogy az csoda. Es mert tehetséges, megkapja a szerepet. A dene­vér röpte főszerepét. A forgatókönyv? Tetszett neki, de tovább nem gondolt rá. Csak a film járt az eszében, az, hogy =INNEN-ONNAN = ■ Woody Allen új filmjének címe: Szeptem­ber, egy amerikai kisvárosban játszódik, Mia Farrow és Sam Waterston a főszereplői. * ■ Hollywood átjött Cremonába: ott forgat­ták a Stradivari életéről készülő film külső felvételeit. Anthony Quinn, az „öreg“ hegedú- készitő mestert alakítja. ■ Jack Nicholson és Meryl Streep együtt játszik az Ironweed című amerikai filmben. ■ Klaus Kinski játssza egy Paganiniről szó­ló film címszerepét, a forgatókönyvet is ő irta; Dalila Di Lazzaro a női főszereplő. ■ Folytatódik Christopher Lambert sike­res pályafutása: Salvatore Giuliano, a híres szicíliai bandita megszemélyesítése után már várja Charles Finch rendező a Princeless Beauty című filmje főszerepével. A Tarzanként befutott filmszínészt a Hegyek lakója című filmben láthatták, amelynek zenéjét a Queen együttes szerezte. A Szöveg és zene című filmben Catherine Deneuve, a Földalatti című produkcióban Isabelle Adjani partnere volt. ■ A sárkány című Jevgenyij Svarc-színmú- véből film készül szovjet-lengyel közös produkcióban; főszereplője Vjacseszlav Tyihonov ennek sikerülnie kell. A szövegét a forgatás szüneteiben tanulgatta, otthon egy árva sort sem. A tükörbe sem állt be, hogy begyakoroljon né­hány mozdulatot, ez szamárság lett volna, mondja. A szerepet, úgy érzi, neki írták. A srác, akit játszik, elvált szülők gyereke, tizenhat éves, szakmunkástanuló. Apja Svájcban él, valahol Genfben, levél egyszer sem jön tőle. Anyjával lakik a fiú, de szeretetben, törődésben mellette LEVÉLBEN KÉRT FILMSZEREP sincs nagyon része. Gondjait, gondolatait apjá­nak írja meg, pontos cím híján azonban feladatla­nok maradnak a levelek. Érzékeny, zárkózott a gyerek, nem is bírja sokáig az esztergapad mellett. Fuvolaórákat vesz egy idős tanártól, ez az egyetlen kedvtelése. Anyja zűrös életébe nem szólhat bele... végig kell szenvednie minden kapcsolatát. Legújabb partnere viszont más, mint a korábbiak voltak. Kedves, rokonszenves férfi. Már el is fogadta őt a fiú, amikor egy napon kínos helyzet alakul ki köztük, és a srác elrohan otthon­ról. Teljesen összekuszálódnak a kapcsolatok, az anya idegösszeroppanást kap, pár nappal később öngyilkos lesz, a fiú pedig, hogy megbosszulja anyja halálát, végez a férfival. A rendőrségi kihallgatáson azonban nem derül ki a bűne, sót, (Lörincz János felvétele) elintézik neki, hogy elutazhasson apjához, Genf- be. Ennyi a történet, erről szól A denevér röpte. Az anyát Bodnár Erika, barátját Máté Gábor játssza a filmben. Róbert mindkettőjükről elragad­tatással beszél. Bodnár Erika úgy kezelte ót felnőttként, hogy közben vigyázott is rá. Máté Gábor a tekintetével is odafigyelt, nemcsak a já­tékára. A forgatásnak lassan vége, Róbert ponto­san érzi, mikor, melyik jelenetben volt meggyőző, mint ahogy azt is, hol kellett volna máshogy játszania. Hogy hogyan tovább? Úgy, mint eddig, állítja. A magyart szereti igazán és az angolt, a matek­hoz, a fizikához nincs sok érzéke. Tanulni kell. Tanulni kellene. Aztán jöhet a következő film. .. mert jönnie kell. Anélkül most már nagyon nehéz lenne. SZABÓ G. LÁSZLÓ Piroska és a farkas 2000-ben A Piroska és a farkas vég­telenül egyszerű történet egy kislányról, az anyukájáról és a nagymamájáról. Mészáros Márta rendező, amikor elha­tározta, hogy filmet készít az ismert meséből, kiinduló kér­dése az volt: hová tűnt a férfi ebből a családból? Olyan mesefilmet képzelt el, amely mai gyerekekről és mai fel­nőttekről szól, amelyben a csodás elemek olyan ma­gától értetődően jelennek meg, ahogyan csak a gyer­meki fantázia képes vegyíte­ni a realitást és a mesét. A történet egy mai nagy­városban indul, egy torony­ház felső emeletén. Itt él az Anya a kicsi Piroskával. Egyedül maradtak, elhagyta őket Piroska apja. Az Anya meteorológus, egy erdei egy­személyes meteorológiai mé­rőállomáson kap munkát. Ebben az erdőben él anyósa, Piroska nagymamája, aki már régóta a növényeinek, állatainak szenteli magát. Piroska már 1,2 év körüli nagylány, amikor viszontlát­juk. Nem jár iskolába, az Anya és a Nagymama tanít­ják. Egyhangú életükben csak az évszakok váltakozá­sa hoz fordulatot, egészen addig, amíg meg nem jelenik az erdőben a Farkas. Piroska találkozik vele, a Farkas be­szél hozzá, udvarol neki, csábítja. Piroska találkozik a Vadásszal is, aki a törté­netben etológus kutató. Az idegen férfiben az apját véli megtalálni. A Farkassal való találkozás után Piroska gyakran kerül bajba: eltéved, vihar tör ki, s ilyenkor az etológus vagy éppen a Far­kas siet a segítségére. Az etológus és az Anya egy­másba szeretnek s Piroská­nak is akad udvarlója. Amikor kiderül, hogy az etológus nem Piroska apja, a kislány úgy érzi, a felnőttek becsap­ták, s a kisfiúval beszökik a városba. Ott elkerülnek a cirkuszba, ahol Piroska megpillantja az apját, aki egy gyönyörű kötéltáncosnö mi­att hagyta el őket. Amikor a Farkas egészen a hatalmába keríti Piroskát, elrabolja, s a vermébe zárja. A kisfiú szabadítja ki onnan. Piroska elhatározza, hogy nem tér le többet az egyenes útról, elkerüli a Farkast. A baj mégis bekövetkezik a mesé­ből jól ismert módon: a Far­kas felfalja a Nagymamát és Piroskát. Az etológus kisza­badítja őket. Piroska már nem haragszik rá s az Anyá­val is kibékül. Visszatér a vá­rosba, maga mögött hagyja az erdőt, gyerekkorát. A Pi­roska és a farkas a kísérté­sek, csábítások és a megis­merés meséje, ezért lett a film címe: A gyerekkor vé­ge. (p) ÚJDONSÁGOK BABELSBERGBÖL A DEFA-stúdióiban igen mozgalmasak a napok. Szinte szünet nélkül folyik a munka, minden stúdió foglalt. Az évi tizenhat NDK-játékfilmen kívül tévéfilmeken, koprodukciókon' és bérmunkákon dolgoznak. Mindent felsorolni szinte lehetet­len, ezért ez az írás is csak az „ínycsiklandozásra" vállalko­zik, a többit majd meglátjuk 1989-ben, vagy 1990-ben, mire ezek a filmek (immár befejezett produkciókként) nemzetközi forgalomba kerülnek. Az év legérdekesebb alkotásának tűnik a nemzetközi hírű Roland Gráf Fallada - az utolsó fejezet című munkája, amely a Mi lesz veled emberke?, a Halálodra magad maradsz és sok , más világhírű és -sikerű mű szerzőjének utolsó tíz évét meséli el. Mint közismert, Fallada nem követte világhírű írótársai példáját, nem emigrált, hanem a hitleri uralom alatt is Német­országban maradt. A kisemberek írója úgy gondolta, „ihletéi­hez és olvasóihoz“, a kisemberekhez közel kell maradnia, még akkor is, ha nem szimpatizál a fasiszta eszmékkel. Döntéséért később súlyos árat kellett fizetnie. A fasizmus egészségébe, majd életébe került. A nácizmus gazságait tisztán látja, de nem léphet fel ellenük, nem szólhat. A tehetet­lenség érzete lelkiismereti válságba, depresszióba, alkoholiz­musba, majd a morfium álomvilágába sodorja. Többször volt elvonókúrán. Amikor 1945-ben Németország felszabadul, Fallada a szabadság „mámorában“ tizennyolc értékes hóna­pig ismét zseniálisan aktív, azután hirtelen összeomlik és meghal. Hans Fallada életének utolsó tíz évét, az 1937-47 közötti évtizedet eleveníti meg Roland Gráf filmje, melyről a rendező így nyilatkozott: „Fallada élete nagyon hasonlít sok-sok ezer más német polgár életére, csak mint érzékeny és tehetséges művész jobban érezte a veszélyt, mélyebben élte át a mélységeket, és nehezebben tudott felemelkedni, mint az átlagemberek. Faliadéval a fasizmus idején minden megtörtént, s az író mindent átélt, ami egy emberrel - egy nemzedékkel - egyáltalán megeshet. És fennáll a veszély, hogyha nem vigyázunk, ugyanez velem, velünk is megtörtén­het. Erről szól ez a film.“ Még február végén, svájci-NDK koprodukcióban, kezdőd­tek meg a svájci Peter von Gunten rendezésében, a Pesta­lozzi hegye című életrajzi film felvételei, mely Johann Heinrich Pestalozzinak, a nagy pedagógusnak és nevelőnek állít mara­dandó emléket, Lukas Hartmann 1978-ban megjelent élet­rajza alapján. Vietnami-NDK közös produkcióban, Jörg Foth és Tran Vu rendezésében, készül a Dzsungel ideje, mely a negyvenes évek végének német idegenlégiósairól szól, akik francia érdekekért harcoltak a vietnami szabadság védelmezői ellen. Közülük néhányan, felismerve a vietnamiak igazát, átálltak a haladó erők oldalára, mások értelmetlenül meghaltak. Ez látványos, nagyszabású filmnek ígérkezik. Első felvételi nap­ján, a hanoi katedrálisban, például, több mint ezer statiszta és hét NDK-színész állt a kamerák elé, később több ezres csatajeleneteket is forgattak. A nemzetközi rangú Rainer Simon, A Chimborazo megmá­szása című alkotásában, Alexander von Humboldt, a nagy tudós életét és munkásságát eleveníti meg. Frank Beyer, aki sokoldalúságát zenés filmekkel, drámák­kal és könnyű vígjátékokkal is bizonyította, most krimit forgat, egy az ötvenes években valóban megtörtént bankrablás részletei alapján. A betörés érdekessége nemcsak a kitűnő forgatókönyv (Wolfgang Kohlhaase, az egyik legjobb NDK- beli író munkája), hanem a parádés szereposztás is. A fősze­repeket Otto Sander, Rolf Hoppe és a Tetthely adásaiban Schimanski felügyelőként megismert, nyugatnémet színész, Götz George alakítja. Beyer és George egyébként már másodízben dolgozik együtt. Nagy figyelem kiséri az ugyancsak nemzetközi rangú Horst Seeman következő filmjét is, melynek forgatása hamarosan megkezdődik. Seeman ezúttal Konrad Wolf Jules című regé­nyéhez nyúlt, és annak érdekesnek Ígérkező filmváltozatát készíti el. Mint minden évben, idén is négy gyermekfilm készül Babalsbergben, kettő a kisebb, kettő a nagyobb gyerekek számára. Szerelmi történetek, komédiák, krimik, drámák van­nak még műteremben és hamarosan több, mai tárgyú történet felvétele is megkezdődik. Ám a DEFA most forgatott, és jövőre bemutatásra kerülő kínálatából egy műfaj bizonyosan hiányozni fog: a zenés film. Pedig 1987 legnagyobb hazai gyártású filmsikere az NDK- ban, az NDK-osztrák-francia koprodukcióban készült Johann Strauss, a keringőkirály című Franz Antel-film volt, melyet közel félmillióan láttak. Úgy tűnik azonban, hogy ez a siker nem gondolkoztatta el a DEFA dramaturgiájának munkatársait és a műfajt feledni hagyták. Ami csak azért kár, mert a zenés film manapság „kemény valutának“ számít a nemzetközi filmkereskedelemben. Ritkán arat nemzetközi kritikai sikert (bár arra is sok példa van), viszont a műfaj kasszája ritkán marad üres... FENYVES GYÖRGY ÚJ SZÚ 14 1988. VI. 3. *

Next

/
Thumbnails
Contents