Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)

1988-06-03 / 22. szám

Politikai rendszerünk kialakulása és formálódása

A csehszlovák áll: i fejlődése

SZÚ

8. VI. 3.

Csehszlovákia felszabadítása után, amikor a nemzeti demokratikus forradalom második szakaszába lépett, a burzsoázia teljesen nyilvánvalóan a népi demokratikus rendszer koncepciója ellen kezdett fellépni. A kassai (Kosice) kormányprogram szellemében a csehek és a szlovákok nemzeti frontja, a munkások és a parasztok7az intelligencia és a kisvállalkozók, valamint a nemzeti burzsoázia szövetségének platformján formálódott a köztársaság új politikai rendje. Ennek alapján jött létre tehát az új népi demokratikus állam, amely a dolgozók forradalmi hatalmát képviselte és amelyben osztozott a csehszlovák ellenálló burzsoázia. A csehek és a szlovákok új állama a szlovák nemzeti felkelés, a cseh nép májusi felkelése, a külföldi és a hazai ellenállás legnagyobb eredménye volt.

A MÜNCHEN ELŐTTI VISZONYOK BŰVÖLETÉBEN

A csehszlovák burzsoázia az új politikai rendszert ideiglenes megoldásnak tekintette, és mindent megtett azért, hogy a forradalmi folyamatot megállítsa, mivel az feltartóztathatatlanul újabb demokratikus és fokozatosan szocialista átalakuláshoz vezetett Csehszlovákiában.. A csehszlovák burzsoázia e törekvései megnyilvánultak a munkásosztály és a CSKP forradalmi szerepének és hegemóniájának elutasításában, a Nemzeti Frontnak mint a népi demokratikus rendszer alapjának tagadásában, a burzsoá parlamenti koalíciós rendszer visszaállításában; és a szlovák nemzeti szervek, valamint a nemzeti bizottságok illetékességének el nem ismerésében. Politikai konstellációjában végképp nem illett bele a kapitalista szektor kisajátításának törekvése, a földreform megvalósítása és Klement Gottwald kormányának az új alkotmány előkészítésére történő előkészülete. A csehszlovák burzsoázia, élén Eduard Benessel, népellenes eljárása kifejezte a tőke korlátolt osztályérdekeit, tehát azokét az ellentétes politikai osztály- erőkét, amelyeknek létérdekük volt, hogy felújítsák a felszabadított köztársaságban a München előtti köztársaság viszonyait, valamennyi gazdasági, politikai és ideológiai követelményeivel és konzekvenciával. Bizonyos mértékig paradoxon, hogy a csehszlovák burzsoázia, élen Eduard Benessel ezt a politikai törekvését a csehszlovák állam úgynevezett jogfolytonosságával és az úgynevezett egységes csehszlovák nemzet doktrínájával indokolta. Noha a szlovák nemzeti felkelés és a cseh nép májusi felkelése által ezek az eszmei és politikai alapelvek gyakorlatilag túlhaladottak voltak, és az egész forradalmi folyamat következtében a cseh és a szlovák nemzet fejlődése szempontjából az első köztársaság 1920-as alkotmánya sok tekintetben fiktívvé vált. A cseh burzsoázia azon törekvése ellenére, hogy a felszabadított köztársaságot bizonyos mértékig megreformálják, mi sem változott a politikai osztály és eszmei kiindulóponton. És ez azt jelentette, hogy a csehszlovák államban a töke uralmát akarták felújítani következetes unitarista és központosított bürokratikus alapon.

A CSKP-nek és vezetésének élén Klement Gottwalddal, alapvetően más elképzelése volt, mint a csehszlovák burzsoáziának és Eduard Benesnek a felszabadított köztársaság politikai rendszere alakításának kulcskérdéséről. A csehek és a szlovákok közös államának újjáalakításában a CSKP a karácsonyi egyezmény (1943) megfogalmazásából indult ki, a forradalom első szakaszának azokból az eredményeiből, amelyeket a szlovák nemzeti felkelés és a- cseh nép májusi felkelése testesített meg. Visszatükröződtek benne a belső és nemzetközi realitások, főleg a Szovjetuniónak a fasizmus felett aratott győzelme és Csehszlovákiának a Szovjetunióra való következetes orientációja. A CSKP koncepciója alapjává vált a kassai kormányprogram elfogadásának, amely összefogva a forradalmi mozgás valamennyi objektív tényezőjét meghatározta a csehek és a szlovákok e felújított államának népi és demokratikus jellegét.

1948-ban a győzelmes február után formálódni kezdett a szocialista politikai rendszer valamennyi alkotóeleme és összetevője, s ez a szocialista építés pótolhatatlan eszközévé lett, ami a munkásosztály és a dolgozó nép legnagyobb forradalmi vívmánya. E mechanizmus hatásának törvényszerűségei alapján formálódott és érvényesült a szocializmusba való átmenet időszakában a társadalmi szervezet valamennyi szférájában. Új szocialista minőséget nyert mindenekelőtt a politikai rendszer fő alkotóeleme - a politikai struktúra, amely már a nép szocialista állami és nem állami politikai szubjektumát képviselte, hatalmának és irányításának eszközét, integrálva a CSKP-ban mint legfontosabb összetevőjében; a szocialista tartalom politikai és jogi normát nyert, és nem utolsósorban új szocialista politikai kultúra kezdett kialakulni.

Csehszlovákia szocialista politikai rendszerének kialakulását és fejlődését az átmeneti időszak társadalmi folyamatainak dialektikája feltételezte - az egyik oldalon objektív valóság volt a munkásosztály és szövetségeseinek uralma a CSKP vezetésével, a másik oldalon a megdöntött kizsákmányoló osztályok, s ennek kifejeződéseként a társadalmi struktúra osztályantagonizmusa és az ennek megfelelő viszonyok. Az osztályellentétek viszonyait meghatározta a gazdasági szerkezet, mivel a szocialista tulajdon mellett létezett még a kapitalista szektor és a kistermelés, s mindez elkerülhetetlenül osztályharchoz vezetett a proletárdiktatúra új történelmi körülményei között.

A SZOCIALIZMUS ÉPÍTÉSÉNEK MEGHATÁROZÓ ESZKÖZE

Február után a népi demokratikus állam a szocializmus építésének meghatározó hatalmi eszközévé vált, a proletárdiktatúra fő formájává lett. A dolgozó nép a munkásosztály és a CSKP vezetésével, a szocialista állam segítségével megkezdte hatalmi és irányító funkcióinak megvalósítását: az átmeneti időszakot szocialista forradalmi tartalommal töltötte ki. A legszélesebb néptömegek érdekeit kifejező és ugyanakkor a nép által igazgatott szocialista állam kezdettől fogva olyan társadalmi-politikai viszonyokat alakított ki, amelyek felszámolták a kizsákmányolást, a nacionalizmust és a faji gyűlölködést - tehát tagadása volt mindazoknak a sajátosságoknak, amelyek a burzsoá államiságot jellemzik, s amelyeknek megléte különösen érvényes a burzsoá Csehszlovákiára. Gustáv Husák a Nővé slovoban 1948 októberében ezt írta: „A mi feladatunk olyan társadalmi rendszer építése, amelyben nem lesz kizsákmányolás és nemzeti elnyomás, amelyben nem tenyészik a bizalmatlanság és a nacionalista szenvedély; rendszert építeni, amelyben a hatalom tulajdonosa a munkásosztály, amely mindenfajta elnyomás ellensége és megbízható védelmezője az internacionalizmusnak.“ Az új forradalmi feladatok megvalósítása egyet jelentett az új szocialista államgépezet kiépítésével s ennek feltétele volt a szocialista állam belső és külső funkcióinak konstituálása. Ebben az értelemben jelentős szerepet játszott az államgépezet minden összetevője - a nemzeti bizottságok, a Szlovák Nemzeti Tanács, a Megbízottak Testületé, a Nemzetgyűlés, a köztársasági elnök és a kormány, a bírósági és ügyészségi szervek, a Nemzetbiztonsági Testület, a Csehszlovák Néphadsereg és a Népi Milícia. Az új államgépezet a maga szocialista osztályhatalmi, munkásparaszt jellegével eszköze lett a szocialista állam funkciói fejlesztésének: osztályelnyomó, gazdaságiszervező, kulturális-nevelő, munka- és fogyasztás-ellenőrző, közrendvédelmező, az állampolgárok jogait és szabadságát védelmező, államvédelmi, a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal fenntartott baráti együttműködés, a békéért és a különböző rendszerű országok békés együttéléséért folytatott harc funkciója fejlesztésének. A csehszlovák államnak ezek a fő tevékenységi irányai kölcsönösen összefonódtak és feltételezték egymást, dialektikus egységben valósultak meg, kötődve szorosan a társadalmi törvényszerűségek hatásához, amelyek összhangban voltak Csehszlovákia szocialista átalakulásának kezdeti szakaszával.

Államunk a győzelmes február után mint egységes állam formálódott. A kassai kormányprogram és az úgynevezett három prágai egyezmény szellemében a csehek és a szlovákok egyenjogúsága az egységes államban olyan aszimmetrikus formában valósult meg, amelynek kifejezője a szlovák nemzeti szervek létezése volt. Ez a szerkezet a csehek és a szlovákok viszonyának megoldásában nem tükrözte azonban a két nemzet objektív szükségleteit, amelyek sokoldalúan fejlődtek nemcsak társadalmi, gazdasági és kulturális, hanem politikai és államjogi téren is. A sikerek ellenére, amelyet Csehszlovákiában a nemzetiségi politika terén elértek, a csehek és a szlovákok viszonyának unitáris államjogi megoldása következetlennek mutatkozott, és a későbbi fejlődés túlhaladta. Ha ezt a nemzetiségi tényezőt államiságunk fejlődése mai szemszögéből értékeljük, leszögezhetjük, hogy nem használta ki február politikai győzelmét; a forradalom ugyanis objektív feltételeket biztosított a csehek és a szlovákok szilárdabb államjogi kapcsolatainak, amelynek alapja a következetes marxista-leninista szocialista föderáció lett volna. Csehszlovák viszonylatban ebben az időben túlsúlyban volt e rendkívül érzékeny kérdésben a szubjektív eljárás, ide értve a burzsoá köztársaság alkotmányos hagyományainak a hatását is, amely lehetetlenné tette az állam szövetségi alapon való átszervezését. Ezért az új proletárállam nem jöhetett létre mint szövetségi állam, a csehek és a szlovákok teljes politikai és államalkotó szubjektumából kialakítva, a lenini nemzeti önrendelkezés elveinek alapján.

A NEMZETI FRONT VÉDELMÉBEN

Amikor Csehszlovákiában megértek a proletár forradalom objektív és szubjektív feltételei, és februárban az osztályellentétek teljes mértékben kiéleződtek, tetőfokára hágott a harc a Nemzeti Fronton belül is. A jobboldali erők politikai pártjai kommunistaellenes blokkot alakítottak ki a Nemzeti Frontban, és ez támaszává vált a reakciónak a kormányválság idején, mégpedig a burzsoázia hatalmi ambícióinak előre kiszámított elképzelése szerint. A Nemzeti Front jellegéért folyó küzdelem elválaszthatatlan része lett a köztársaságban a politikai és az államhatalomért folyó osztály harcnak. A burzsoáziának a Nemzeti Front szétzúzására irányuló ellenforradalmi tervei azonban meghiúsultak. Ahogy azt Klement Gottwald megjegyezte ,,A tanulság abban van, hogy megmutatkozott a Nemzeti Front valódi egysége, és főleg a nép fő rétegei, a munkásság és a parasztság blokkjának szilárdsága. Csak így történhetett, hogy amikor az urak odafönn szétzúzták a Nemzeti Frontot, 'szemük láttára a szó szoros értelmében föltámadt és mindezen urak számára rettenetes formát öltött az újjászületett Nemzeti Front. Akcióbizottságaiban a parasztok, munkások és értelmiségiek kaptak helyet, és képviselve volt benne a dolgozók valamennyi rétege". így a Nemzeti Front, hála a CSKP körültekintő politikájának, a szocialista politikai rendszer szubjektumává válhatott, amely a legszélesebb néptömegekre támaszkodik, azokra az erőkre a Nemzeti Frontban, amelyek hűek maradtak a népi demokrácia és a szocializmus eszményeihez. 1948 februárjában ezt egyértelműen.igazolták az üzemi tanácsok kongresszusai, a földművesbizottságok, a kultúra dolgozói, a Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövetség, a Nemzeti Front akcióbizottságai és a Népi Milícia.

A Nemzeti Front így mint a népi demokratikus Csehszlovákia szocialista politikai rendszerének jelentős szerkezeti eieme Konstruálódott. Megfelelt ennek új felépítése - a CSKP

a Nemzeti Frontban szilárd politikai vezető erővé lépett elő, az újjászületeti politikai pártok: a Csehszlovák Szocialista Párt, a Csehszlovák Néppárt, a Szlovák Újjászületés Pártja és a Szabadságpárt azonosította magát a CSKP programjával és elismerte vezető szerepét. Lényeges változást jelentett az a tény, hogy a Nemzeti Front politikai szubjektumává váltak a dolgozó nép társadalmi szervezetei - a Forradalmi Szak- szervezeti Mozgalom, a Földművesek Szövetsége, az Ifjúsági Szövetség, a Nőszövetség, a Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövetség, a Honvédelmi Szövetség, a Tűzoltószövetség, stb. A Nemzeti Front szocialista államiságunk és politikai rendszerünk fejlődésében minden tekintetben bevált és jellegével alapjává lett a nép demokratkus önkormányzatának, melynek nagy szerepe volt Csehszlovákia szocialista építése minden kulcsfontosságú kérdésének megoldásában. A Nemzeti Front példája önmagában véve meghaladása és elutasítása mindenféle burzsoá parlamentarizmusnak és pluralizmusnak, amelyre 1948 februárja előtt a burzsoázia törekedett, és amelyet újraélesztettek 1968-1969-ben az ellenforradalmi jobboldali erők.

Csehszlovákia szocialista politikai rendszerének program- koncepcióját a CSKP 1949 májusában tartott IX. kongresz- szusa fogalmazta meg. A IX. kongresszus által megfogalmazott politikai norma kiindulójává vált az új államjogi normáknak és a Nemzeti Front politikai és társadalmi szervezetei működésének. így keletkeztek olyan politikai és jogi normák, amelyek összhangban a május 9-i alkotmánnyal (1948) elválaszthatatlan részeivé váltak a politikai rendszernek. Az alkotmány törvényerőre emelte a februári győzelmet és egyidejűleg jogilag körülhatárolta és pontosította a népi demokratikus Csehszlovákia politikai rendszere egyes szubjektumainak illetékességét és hatáskörét.

AZ INTERNACIONALISTA EGYÜTTÉLÉS ÚJ FELTÉTELEI

A győzelmes február törvényszerűen a politikai viszonyok átalakulásához vezetett, amelyek a köztársaság szocialista politikai rendszerének további összetevőivé váltak. Ezek összefüggtek a gazdasági alap és a politikai felépítmény társadalmi viszonyai egészének átalakításával, elsősorban a szocializmus törvényszerűségeinek érvényesítésével- a proletariátus diktatúrájával, az iparosítással, a kollektivizálással és a kulturális forradalommal. Ebből a szempontból az új társadalmi osztályszerkezet és a munkásosztály társadalmi hegemóniája államunk társadalmi alapjának lényeges bővítését jelentette, s egyidejűleg az osztályok, szociális rétegek és az emberi személyiség érdekei tovább intézményesültek és gazdagították a népi demokratikus Csehszlovákia politikai szerkezetét.

A CSSZSZK alkotmánya (1960) betetőzte a szocialista politikai rendszer megteremtését. Tagadhatatlan pozitívumai mellett az alkotmányban tükröződtek bizonyos, az állam egyes politikai fejlődési szakaszait helytelenül értékelő részek is, amelyek torzítólag hatottak a nemzetiségi kapcsolatokra. A szocializmus fejlődésének helytelen megítélése, a Megbízottak Testületének megszüntetése, a Szlovák Nemzeti Tanács hatáskörének korlátozása kedvezőtlen társadalmipolitikai következményekkel járt. A CSSZSZK állami és pártvezetőinek ezeket a szubjektív hibáit és tévedéseit kihasználta a jobboldal, amely szövetkezve az ellenforradalommal 1968-1969-ben támadást intézett a szocializmus alapjai- a munkásosztály és a dolgozó nép gazdasági-politikai hatalma ellen.

A 143/1968 számú, a föderációra vonatkozó és a 144/1968-as, a nemzetiségre vonatkozó alkotmánytörvény- nyel sikerült visszaverni a szocialistaellenes erők támadását a CSSZSZK-ban.. A CSKP marxista-leninista politikájának jóvoltából a cseh és a szlovák nemzet mint szuverén politikai szubjektumok szövetségi állam alkotói lettek. A csehszlovák föderáció a csehek, a szlovákok és a többi nemzetiség állami kapcsolatának történelmileg magasabb színvonalát képviseli. Szövetségi államunk optimális feltételeket teremt a csehek és a szlovákok, valamint a többi nemzetiség sokoldalú dinamikus fejlődéséhez és internacionalista együttélésükhöz. A csehszlovák államiság fejlődése igazolta a CSSZSZK föderatív államjogi elrendezésének helyességét. Az alkotmánytörvények lapjaivá váltak a köztársaság egész politikai rendszere föderatív átalakításának, és társadalmi rendszerünk demokratikus és internacionalista lényegének elmélyítését jelentették.

A CSKP XVII. kongresszusa stratégiája és a 7., valamint a 9. központi bizottsági ülés határozata politikai rendszerünknek azt a feladatot adja, hogy hatékonyabban teljesítse hatalmi, politikai eszközfunkcióját, a demokrácia és a önkormányzat sokkal hatékonyabb és dinamikusabb eszköze legyen. Politikai rendszerünk fejlesztésében ezt a szükség- szerűséget kimerítően fejezte ki Milos Jakes, a győzelmes február 40. évfordulója alkalmából mondott beszédében: „Politikai rendszerünket sokoldalúan fejleszteni és szilárdítani fogjuk. A nyílt politika útján fogunk haladni. Alkalmazzuk a széles körű nyílt tájékoztatást és ellenőrzést, mégpedig az önkormányzat formáinak szilárdításával és a nép fokozottabb részvételével a gazdaság és a társadalom irányításában“. Végső soron ez az egyetlen kiút a társadalmi átalakítás meggyorsítása, a szocializmus nem antagonisztikus ellentétek által meghatározott gyakorlata szempontjából. Ez a munkásság, a szövetkezeti parasztság és az értelmiség politikai szubjektivitása szakadatlan megújításáért folytatott harc útja, és azért folyik, hogy ezek a társadalmi haladás valódi mozgató erőivé váljanak. Ez az útja a néptömegek és a személyiség alkotó ereje sokoldalú kihasználásának és érvényesítésének a politika kialakításának és megvalósításának folyamatában.

MARIÁN VELIKY, a bratislavai Komensky Egyetem Marxizmus-Leninizmus Intézetének munkatársa