Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)

1988-05-27 / 21. szám

Szlovákiában a galántai Medos vásárolja és dolgozza fel a mézet. Hazai piacra és tőkés exportra is termel. A hagyományos csomagolású mézen kívül nagy a kereslet a mackó alakú műanyag flakonokba töltött, illetve a méhpempős vagy propoliszos méz iránt is. Képünkön a félkilós csomagolású mézet töltik üvegekbe. Jövőformálás Az igazgató, Lombos Kornél mérnök iro­dájában két vörös vándorzászló vonja ma­gára a látogató figyelmét. Az egyiket már második éve őrzik. A járási mezőgazdasági igazgatóságtól kapták mint a járás legjobb mezőgazdasági üzeme. A másik vándor­zászló a dél-morvaországi kerületi pártbi­zottság elismerése a Nyugat-szlovákiai ke­rület élenjáró állami gazdaságának. A vándorzászlók és az 1986-os elisme­rés - a Slovenské Pole-i Állami Gazdaság a 7. ötéves tervidőszakban elért eredmé­nyeiért megkapta a Szocialista munka üze­me büszke címet - önmagukért beszélnek. Bizonyítják, hogy ebben a gazdaságban messzemenően érvényesül a jövőt formáló szemléletmód. A munka tervszerű és átgon­dolt. Messzemenően hasznosítják minda­zon lehetőségeket, amelyek a termelés fo­kozásában szerepet játszanak. Hasonló meggyőződésre jut az a látoga­tó is, aki a gazdasággal való ismerkedést a zártkörű sertéshizlalóban vagy a törzste- nyésztő telepen kezdi. A telep környéke rendezett, az épületek takarosak, de régiek. A tatarozók leggondosabb munkája sem tudja feledtetni azt a húsz-harminc évet, amit már leszolgáltak. A falakon belül azonban teljesen más a helyzet. A kocák és az elválasztott mala­cok is a legkorszerűbb tartástechnológiák előnyeit élvezik. De nemcsak ők, hanem gondozóik és a gazdaság is. Az emberek a korábbiakhoz képest tisztább és egészsé­gesebb környezetben dolgoznak, a gazda­ság pedig a régi épületekben és ugyanazon a területen aránylag kisebb költségek mel­lett nagyobb értékeket állít elő. A törzste­nyészetben a 28 helyett most már 42 anya­disznónak van hely, a hizlaldában pedig harmadával több malacot lehet felnevelni, Mindemellett nincs szükség újabb gondo­zókra. A réginél több állat tartásához az új technológia mellett aránylag kevesebb villanyáramra és vízre lesz szükség, arról nem is szólva, hogy kellő emberi gondosko­dással úgyszólván nullára csökkenthető az elhullás.-Ezzel a korszerűsítéssel is már 1989- re készülünk fel, amikor a jelenlegihez vi­szonyítva nagyobbak lesznek az elvonások. Főleg azoknál, akik bankhitelek nélkül nem tudnak létezni. Ezért is minden lehetőséget kihasználunk, amivel csökkenthetjük a költ­ségeket. A változtatással járó gond és több­letmunka ebben nem lehet akadály. Ha például gazdaságos a marhahústermelés, akkor ezt bővítjük. A meglevő épületek lehető legolcsóbb átalakításával, korszerű­sítésével, ha kell, még fajtaváltással is. Ha kifizetődőbb az őszibarack mint az alma, akkor pusztán kényelemből, megszokott- szágból nem maradunk csak az utóbbinál. Az oldalak anyagait Irta Bara­nyai Lajos, Egri Ferenc, Né­meth János és Szabó G. Lász­ló ÖSTK felvételei És ha kelendő termék a napraforgó vagy a cukorrépa, akkor ezeket is termesztjük, de a gazdaság erejének megfelelő optimális területen, kellő színvonalon és a szükséges odafigyeléssel, hogy jövedelmezzenek. Mindig és mindenben a minőségi szempon­tokat kell előtérbe helyezni. Az igazgató szavait Tarics Géza üzem­gazdász néhány sokatmondó számadattal és bizonyító ténnyel is kiegészítette.- A napraforgó és a cukorrépa termesz­tésében is szlovákiai elsők vagyunk. Az utób­bi növénynél az elmúlt két évben 52 tonna felett volt az átlagos hektárhozam. A nö­vénytermesztési ágazathoz hasonlóan az állattenyésztési ágazat is eredményes. Ta­valy valamennyi mutatóját teljesítette. Üze­münk 1987-es összteljesítménye közel négyezer hektár mezőgazdasági földterüle­ten és 532 dolgozóval 102 millió korona volt. De a jövő szempontjából még ennél is lényegesebb, hogy a járásban a mi jövedel­mezőségünk a legmagasabb. Tavaly min­den befektetett koronával 16,8 fillér nyere­séget ériünk el. A sikerek hátterét boncolgatva természe­tesen az embert sem hagyhatjuk ki. A ter­melés fő tényezőjére mindig nagy gondot fordítottak. A szociális feltételek, a 104 korszerű üzemi lakás, a dolgozókról való komplex gondoskodás alapján érdemes a gazdaság dolgozójának lenni. Bármelyik távozó helyébe két-három fiatal közül vá­laszthatnak. Ha kell, élnek a lehetőséggel, és az új munkaerőnek - ha nem válik be - az egyhónapos próbaidő leteltével meg­köszönik a jelenlétét.-Ez elsősorban azok számára jelent ösztönzést, akik halványabb eredmények­kel és kisebb fizetéssel is beérnék, mert akkor kevesebbet kellene dolgozni és több idejük maradna a háztáji fóliára. Szerencsé­re ilyen kevés van - mondta az igazgató. Ismét az üzemgazdász vette át a szót:-A gazdaságot tizenhat önelszámoló termelő egységre osztottuk fel. Már három évvel ezelőtt, így a rendszer ösztönző és kényszerítő ereje egyre hatékonyabb. A munkabér húsz százalékát az önelszá­moló egység eredményeitől függő prémium teszi ki. Az ezzel egy szinten levő osztalék viszont az egész gazdaság eredményeitől függ. így egyik egység sem tesz a másik kárára, hasznát csakis valós munkával gaz- dálkodja ki. Az egységeken belül az egyé­neket részletesen kidolgozott és állandóan tökéletesített pontrendszer alapján minősít­jük. Pontosabban mondva, maguk a dolgo­zók pontozzák önmagukat, és ezt azután közszemlére tesszük. Nehezen maradhat­na meg a kollektívában az, aki mondjuk nulla pont helyett nyolcat adna magának, közben megsértené a technológiai fegyel­met és ezért a tőle átvett tej gyenge minő­ségű lenne. De ugyanígy az a traktoros sem írhat magának pontot, akinek gépe gyakran javításra szorul, mert nem gondozza kellő­en. Prémiumot, vagyis pénzt jelentő pontok ilyen szempontból ugyanis csak azoknak járnak, akik a gondjaikra bízott eszközökkel megfelelően bánnak. Üj dolgok, fogalmak ezek, olyanok, ame­lyekről öt-tíz évvel ezelőtt az itt dolgozók még aligha hallottak. Amint mondják, a világ nagyléptú haladására mindig éberen figyel­nek és az idő adta lehetőségeket sosem mulasztják el. Az ötvenes évek végén, amikor egy kor­mányhatározat alapján megkezdték a brati- slavai Juraj Dimitrov Vegyiművek vágsellyei üzemének építését, még kevesen gondolták, hogy az néhány évtized múltán az ország egyik legnagyobb vegyipari létesítményévé válik. Nem csoda, hiszen 1958-ban, a kezdet kezdetén mindössze 11 dolgozója volt. Két évvel később azonban az üzem vezetősége Szlovákia fővárosából Vágsellyére költözött és a kimondottan mezőgazdasági területen megindult az iparosítással járó folyamatok tömkelegé. A környék lakosainak új munkale­hetőséget, az ingázás gyötrelmeitől való megszabadulást ígérő vegyiüzemben és or­szágszerte elkezdődött az intenzív szakem­berképzés. A mezőváros jellegű településre a hirtelen változások lettek jellemzőek. Sza­porodtak az új lakások, a középületek, fejlő­désnek indult a város és környéke. Kezdetét vette az üzem építésének második szakasza, miközben 1962 októberében már beindult a salétromsav, egy műtrágyafajta, november­ben a latex, decemberben a szilárd kaucsuk, majd a következő években az ammónia és egyre több vegyianyag gyártása. A vágsellyei üzem 1966 januárjában önál­lósult és Duslo nemzeti vállalat néven műkö­dik, egyre sokrétűbb termelési programmal. Az 1970-es évben elért termelését a vállalat 1975-re megkétszerezte. Ezzel párhuzamo­san javult a dolgozókról való szociális gon­doskodás színvonala, egészségügyi-, üdülő- központok és sportlétesítmények épültek. A vállalat az elért eredményeiért 1979-ben megkapta Az Építésben Szerzett Érdemekért állami kitüntetést. Nehéz lenne felsorolni mindazt a változást, amelyen ez a ma már több ezer embernek munkát adó, nagyvállalattá fejlődött ipari léte­sítmény átesett, s hogy mindez hogyan vál­toztatta meg a környék arculatát. Milan Psota mérnököt, a vállalat gazdasági igazgatóhelyettesét ezért inkább a gyáróriás jelenéről és jövőjéről kérdeztük.-A Duslo vállalat fejlődésére a 7. és 8. ötéves tervidőszakban a termelési ágazatok megváltoztatása jellemző. Vállalatunkat ezi- dáig az ország legnagyobb műtrágya gyártó­jaként tartották számon. A CSKP XVI. kong­resszusa a vegyipar termelési bázisának fo­kozatos átalakítását tűzte ki célul, mégpedig úgy, hogy az a könnyúvegyipar továbbfej lesz­tésére irányuljon. Ennek bizonyítékai vállala­tunk új termelési objektumai is. Legnagyobb beruházási akciónk az antioxidáns CD gyár­tására szolgáló üzemrész építése volt. Ez , a gumiipari vegyszer - amely gátolja a gumi elhasználódását - előnyös árucikk, amellyel hazánk a Szovjetunióból importált kőolajért, földgázért és egyéb nyersanyagokért fizet. Mezőgazdaságunk szempontjából nagy je­lentőséggel bír az új agrokémiai üzemünk is. Nagy gondot fordítunk a környezetvéde­lemre, ezért építettünk a vállalat számára szennyvíztisztító állomást és több más kisebb környezetvédő objektumot. A 7. ötéves terv­időszakban a víz és a levegő tisztaságának védelmére több mint 700 millió koronát költöt­tünk. A Duslo vállalat ma már korszerű vegyi­kombinát, amely 7,7 milliárd korona vagyon­nal rendelkezik, de nemcsak ez az óriási érték, illetve az elért haszon nagy pozitívum számunkra, hanen a nálunk végzett munka módjának, formájának korszerűsége is. Vi­szonylag magas színvonalon alkalmazzuk az önelszámolási gazdálkodási rendszert és egyre szélesebb körben érvényesítünk más vállalat-irányítási mutatókat is. Sokat tettünk a kádermunka területén. Az egész évi munka­végzés értékelésére új rendszert dolgoztunk ki, amely közvetlenül kapcsolatos a keresetek nagyságával. Az eddiginél jobb megoldást keresünk a szabad munkahelyek betöltésére, mégpedig pályázatok kiírásával. Jó eredmé­nyeket érünk el a műhely-, a termelésveze- tök, valamint más vállalati dolgozók folyama­tos továbbképzése terén. Az említett korszerű munkamódszerekkel minden esetben egy célt követünk, mégpedig azt, hogy teljes mérték-' ben eleget tegyünk népgazdaságunk és tár­sadalmunk velünk szemben támasztott elvá­rásainak és növeljük a vállalat kivitelének hatékonyságát. A gyár további fejlesztése elsősorban a műtrágyák minőségének javítására, a folyé­kony műtrágya gyártásának növelésére, az antioxidánsok, más gumiipari és agrokémiai termékek továbbfejlesztésére, a földgáz, álta­lában az energiafogyasztás és más nyers­anyagokkal való takarékosabb gazdálkodást szolgáló korszerűsítésre irányul. A felsorolást folytathatnám a környezetvédelemben, a szo­ciális gondoskodás terén reánk váró felada­tokkal - fejezte be rövid ismertetését Psota mérnök. Játszva tanulnak A gépek újak, a programok érdekesek, a gyerekek lelkesek. Csak a számítástechni­kai tanterem lenne tágasabb... - Hárman hívnak a Galántai Járási Pionírház egyik tenyérnyi helyiségbe: Tóth Gábor, a pionír- ház igazgatója. Csiba Miroslav, a mű­szaki osztály vezetője és Lehocky Sándor szakkörvezetö. Szerda van, délután fél há­rom. Tíz év körüli nyurga, kócos fiúk ülnek a számítógépek mellett. Nincs ennél izgalma­sabb szórakozás számukra - látom az ar­cukon.- Négy évvel ezelőtt, amikor az első szá­mítástechnikai szakkör alakult, egyetlen gé­pünk volt csupán. Ez - mutatja Tóth Gábor.- Még ma is megbízhatóan működik, bár korszerűnek semmiképpen sem mondható. Ma, a régebbi típusok mellett, tíz egészen új gépünk is van, és kilenc szakkör dolgozik a házban, öt a kezdőké, akik a számítástech­nika alapjaival ismerkednek, a hatodikban informatikát tanulnak a gyerekek, a hetedik és a nyolcadik körben programozni, a kilencedik pedig a legjobbak köre, ezt már klubként tartjuk számon, amely szombat délelőttön­ként működik. Hogy honnan az ötlet? A „szomszédból“. A vágsellyei (Sala) pionír­ház példáját követtük... ők még nálunk is korábban teremtettek programozási lehető­séget a gyerekeknek. Ott a Duslo, azzal fogtak össze. Erre mi is felbuzdultunk... a ba­záron keresztül, hatezerért vettük az első gépet, azóta viszont nagyot változott a hely­zet. Pék László, a helybeli magyar tanítási nyelvű gimnázium lelkes tanára, időt és fá­radságot nem sajnálva, rengeteget tett azért, hogy ezek a szakkörök úgy működjenek, ahogy működniük kell. Munkánkban, elkép­zeléseinkben a járási nemzeti bizottság isko­laügyi osztálya is támogatott bennünket. Ezt a tíz gépet, amelyen most játszva tanulnak a gyerekek, egyetlen hónap alatt kaptuk- csaknem háromszázezer korona értékben. Panaszra tehát nincs okunk, sem az ellátott­ságot, sem az érdeklődést tekintve. Jelenleg ugyanis százhetvennégy gyerek jár hozzánk számítástechnikát, illetve programozást ta­nulni. Többségük alapiskolás, négy körnek pedig csak gimnazisták a tagjai.- Igen, érdeklődésben nincs hiány, s jön­nének bizonyára többen is - veszi át a szót Csiba Miroslav -, de nálunk egyszerre csak tízen programozhatnak. És nemcsak azért, mert a Didaktik Alfa 2-ből pontosan tízet kaptunk, hanem azért is, mert ez a terem még a kicsinél is kisebb. Csütörtök kivételével minden délután fél háromtól fél hétig tanul­nak, dolgoznak a gyerekek, a „szünnapot“ azoknak tartjuk fenn, akik tanulmányi kirán­dulásra jönnek hozzánk a járás környező falvainak iskoláiból. Pár év múlva, reméljük, jobb lesz a helyzet. Ha minden igaz, 1989 tavaszán egy nagy, modern pionírház építé­sét kezdik meg a városban, ott majd számí­tástechnikai laboratórium várja az érdeklődő­ket. 1991 júniusáig, az átadásig azonban itt maradunk, a város peremén.-Jó eredményeket elérni, persze, itt is lehet - jegyzi meg Lehocky Sándor, aki főállásban a galántai szerszámgépgyár prog­ramozója. - A gyerekek szerencsére nem is­mernek lehetetlent. Amíg rá nem találnak a helyes megoldásra, le sem veszik a szemü­ket a képernyőről. A BASIC-nyelven írt fela­datokat ugyanúgy szeretik, mint az egysze­rűbb játékprogramokat. Egy óra tanulás, egy óra játék - így repül az idő nálunk. Nem, nem az a célunk, hogy „profikat“ képezzünk, inkább azt akarjuk elérni, hogy a gyerekek a lehető legközvetlenebb kapcsolatba kerül­jenek a géppel, hogy ne csak kedveljék azt, hanem „társalgást“ is folytathassanak. Ami különösen örvendetes számunkra, járnak ide olyanok is, akiknek otthon személyi számító­gépük van. A legügyesebbeket aztán számí­tástechnikai versenyekre küldjük - az idén hárman szerepéitek eredményesen a kerületi bajnokságon. Hogy mit szeretnénk a jövőt illetően? Egy gyorsan dolgozó szervizt a közelben és kompatibilis gépeket. Mert a legtöbb nem az. És ez alaposan megnehe­zíti a gyerekek munkáját. Még jó, hogy egytől egyig megszállottak. Egy célt követünk

Next

/
Thumbnails
Contents