Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)
1988-05-20 / 20. szám
JSZÚ 17 a. v. 20. TUDOMÁNY TECHNIKA A kár tudatosítjuk, akár nem, mindenképpen információkkal vagyunk körülvéve munkában és otthonunkban egyaránt. Mindnyájan befogadói, feldolgozói, de egyben forrásai is vagyunk az információknak. Ha azokat az információs kapcsolatokat, amelyek összekötik az embereket közelebbi és távolabbi környezetükkel, információs környezetnek nevezzük el, akkor elmondhatjuk, hogy ez az információs környezet egyidős az emberiséggel. INFORMATIZÁLÓDÓ TÁRSADALOM A tudományos és műszaki információk szerepe LÉNYEG A TARTALOM Az elmúlt évtizedeket többek között az is jellemzi, hogy lavinaszerűen növekszik a ránk zúduló információtömeg, telítődik az információs környezet. Erre a jelenségre használják az információrobbanás, az információs túltel ítödés és hasonló kifejezéseket. Mindez azt jelenti, hogy az információtömeg, amelyet az embernek fel kell dolgoznia, vagy valamiképpen használnia kell munkájában vagy a magánéletében, messze felülmúlja a racionális szükségletet és az emberek képességeit. Az informatika szakértői rámutattak arra, hogy a hírek, bejelentések, szövegek, adatok, táblázatok áradatában sok az olyan információ, amely ugyanazokat az adatokat ismétli különféle formában és kevés közöttük a döntéseinket befolyásoló, tudásunkat bővítő lényeges információ. Az ilyen lényeges - a szakirodalomban: releváns - információk mindig valami újat, eredetit közölnek velünk, segítenek különböző problémák megoldásában, a munkavégzésben, az irányításban és az eddig megszokott módszerektől különböző, újabb megközelítéseket tesznek lehetővé a felsorolt területeken. Az ilyen releváns információk feldolgozása és terjesztése az, amit a társadalom informatizálásának nevezünk. Csehszlovákiában az említett fogalom jelölésére 1983-tól a „népgazdaság elektronizálása“, illetve ,,a társadalom elektronizálása“ elnevezés terjedt el. Az informatika az elektronizáció része. A Szovjetunióban az informatizálás fogalmát használják, s ez tartható a helyesebb kifejezésnek is az adott folyamat megnevezésére, mivel az elektronizáció, az elektronika csak eszköze és nem célja az informatikának. Az elektronizálás kifejezés olyan benyomást kelthet, rriintha az informatika csak gazdasági és műszaki probléma lenne, amely csak a termelési szférát érinti. FELHASZNÁLÁS UTÁN MEGMARAD Vitathatatlan, hogy a termelésben az információknak pótolhatatlan szerepük van. De igazságtalan lenne csak a termelési szférára, esetleg még a tudományos és műszaki kutatásra szűkíteni a fogalmat, s elfeledkezni befolyásáról a politika, a kultúra és a művelődés terén. Az a megállapítás, hogy a gyártás nem valósulhat meg a tervezés, ■ a konstrukció és a technológiai előkészítés tartalmazta információk nélkül, a szakembereknek arra a véleményére épül, hogy az információ a termelési folyamat forrása és feltétele. Ezt tehát a termelés hasonló feltételének és szükségletének tekinthetjük, mint az alapeszközöket, a kvalifikált munkaerőt, vagy az alapanyagot és az energiát. Nézetünk szerint a technológiai leírások és a gyártási előírások tartalmazta információk a termelésnek csak po- tencionális forrásai. Ugyanis csak akkor válnak valós értékké és részévé a termelési folyamatnak, ha a dolgozó a munkavégzésben felhasználja őket, tehát ha elvégzi az előírt műszaki vagy technológiai operációt. Az információ tehát csak a termelési folyamat egyéb feltételeivel - a munkaerővel és a munkaeszközökkel - együtt válik a termelés forrásává. Figyelemreméltó azonban az a tulajdonsága, hogy a termelési folyamatban való alkalmazás után nem használódik el, nem szűnik meg létezni, mint önálló egység. Újra és újra felhasználható a termelés további ciklusaiban mindaddig, amíg tartalma megfelel a tudományos és műszaki ismeretek szintjének. A FEJLETTSÉG MUTATÓJA Az ipari fejlődést, főleg az intenzi- fikálás folyamatában, az eddiginél kevesebb munkaerőnek és anyagnak felhasználása, ellenben a felhasznált információk .növekvő mennyisége jellemzi. A szovjet szakemberek a fejlett országok ipari potenciáljának és a növekvő információmennyiségnek a viszonyát kutatva arra a megállapításra jutottak, hogy az ipari fejlődés növekedési ütemével összehasonlítva, legalább négyzetes arányban növekszik a felhasznált információmennyiség. így azután megfogalmazhatjuk a definíciót, miszerint a termelőerők színvonalát a termelés információval való bebiztosításának színvonala is jellemzi. Az új ismereteknek - tehát a releváns információknak - a műszaki fejlődésben való alkalmazása kétféle módon mutatkozik meg. Az első típusa az aplikációnak az információ átvitele az anyagi erőforrásokba, s e folyamat végeredménye az új gép vagy berendezés, amely jobb paraméterekkel rendelkezik, mint elődei, új előre megtervezett tulajdonságokkal bíró anyagok, illetve új energiafajták. A felhasználás másik típusa a nem anyagi aplikáció, amely a munkaerő nagyobb szakértelmében, tudásszintjében, a munka racionálisabb megszervezésében nyilvánul meg. Az információfelhasználás nemcsak e két említett formájában konkretizálódik azonban, hanem megtalálható önállóan is a technológiai és a termelési folyamatokban, a munkaszervezés új módozataiban, tehát létezik egy önálló informatikai megjelenési formája is. Ez önálló formán keresztül tartja a kapcsolatot a tudományos és műszaki fejlődés a termeléssel, hat rá, intenzifikálja azt, csökkenti annak anyag-, energia- és munkaerőigényét. Az informatikán mint tudományágon belül a termelésnek és a tudományos-technikai fejlődésnek ismeretekkel való ellátásáról a tudományos-technikai információs rendszer gondoskodik, esetleg tágabb értelemben a tudományos-technikai és közgazdasági információs rendszer. Ebbe a két említett rendszerbe tartoznak a szabadalmakról, találmányokról, felfedezésekről szóló információk, a gazdasági prognózisok és hasonlók. Az említett műszaki és tudományos információkon kívül az informatika részét képezik a szociális és gazdasági információk is, amelybe az állami tervek és a költségvetés felállítására szolgáló - a kulturális, a szociális és a politikai-információs rendszer tartozik. Ezekkel a társadalmi információs kategóriákkal foglalkozik e tanulmány következő ré- sze. STEFAN KASSAY A kassai (Kosice) Radioökológiai és Magfizikai Intézet megalapításától kezdve realizálja az egész kutatás-fejlesztés-gyártás ciklust. Küldetése az atomenergia békés célú felhasználásának radioökológiai kutatása, s az ehhez szükséges műszerek kifejlesztésére és gyártására hozták létre az intézet Spisská Nová Ves-i realizációs üzemét. Ez a bázis, bekapcsolódva a KGST országok 2000-ig szóló tudományos-technikai fejlesztési programjába, közvetlen kapcsolatokat létesített a moszkvai Biofizpribor intézettel. Az együttműködés első konkrét eredménye a képen látható szeparációs egység, amelynek sugárzásdetektorát Oto Koséiba mérnök teszteli. (ÖSTK-felvétel) TÜZELŐANYAGOK AZ USA-BÓL A chicagói IGT (gáztechnikái intézet) licencet adott egy holland cégnek az általa kifejlesztett karbonátolvadék-tüzelőanyagcel- lák gyártására. A tüzelőanyag-cellák a bevezetett üzemanyag - célszeüen földgáz - kémiai energiáját villamos energiává alakítják át, maguk azonban nem tárolnak energiát. A cellák vegyi átalakuláson nem mennek át; e tekintetben alapvetően különböznek az akkumulátoroktól és a galvánelemektől. Pozitív és negativ elektródjuk van; gáz és oxidálóközeg kívülről való bevezetése tartja fenn a reakciót. 25 éves fejlesztőmunka eredménye a cella, amelynek alapelvét egyébként már 150 évvel ezelőtt felfedezte Sir William Grove. A gyakorlati megoldás, amely lítium- és káliumkarbonát-olvadé- kon alapul, az IGT szabadalma. Másfajta tüzelőanyag-cellák A korábbi fémötvözetű szerkezeti anyagok a korszerű légi és űrjárművek megépítésében egyre inkább helyet adnak a kombinált, fém alapú, szálé ősi- tett anyagoknak. Az anyagok társítására több tapasztalat és elképze- lés is ösztönöz. Az egyik gond, amelyet a társítás megold, néhány, sok szempontból kitűnő anyagnak egykét olyan fogyatékossága, amely a vele társított an/ag- gal kiküszöbölhető. A társanyag átvállalja azt a feladatot, amelyet a másik nem képes teljesíteni. Gondoljunk az egyik legelterjedtebb összetett an/ag- ra, a vasbetonra. A cement a legnagyobb tömegben felhasznált építőanyag, évi termelése 940 millió tonna. Ha az ember megnézi viszonylag szerény szilárcsági adatait, talán csodálkozik is ezen. Nyomószilárdsága jó: 30 MPa, de a húzást alig túri, szívóssága is csekély. Az acélbetét viszont átveszi a húzó és hajlító igénybevételeket. Egy másik érdekes jelenség is felszínre hozza bennünk az anyagtársítás gondolatát. Az üvegről tudjuk, hogy nagyon kemény, de szerkezeti anyagként szóba sem jöhet, mert rendkívül törékeny; hogy eltörjön, ahhoz elég egy apró repedés vagy belső folytonossági hiány. Az ilyen anyagszerkezeti tökéletlenségek rovására írható, hogy az üvegtömb szilárdsági adatai messze az elméleti értékek alatt maradnak. E leértékelő sajátságok viszont nem mutatkoznak egy apró üvegszemcsén, vagy egy finomra húzott szálon. Az üvegszál szakítószilárdsága elérheti egy átlagos acéldróténak a kétszeresét is. Ez a jelenség részben statisztikai okokra vezethető vissza: minél kisebb az anyagminta, annál kisebb a valószínűsége a bajt hozó repedés megjelenésének. Hasonlóan kedvezők a tapasztalatok a polimer- és a szénszálakkal. Ezek a nagy szilárdságú szálak legjobban beágyazó anyagba beépítve érvényesítik értékes tulajdonságaikat. A beágyazó anyag megköti azokat, védi a környezeti hatásoktól, megóvja a vékony szálakat a töréstől. A kombináció végső jellemzőit - mechanikai szilárdság, villamos- és hővezetés stb. - a két anyag közösen alakítja ki. A beágyazó anyag a terheléseket is kiegyenlíti a szálak közt, ezért egy-egy szál szakadása, törése nem degradálja vészesen az anyagot. A társított anyagok eredő tulajdonságait meghatározó változók nagy száma - a beágyazó közeg, az erősítő szál anyaga, hossza, elrendezése, az egyesítés technoÚj anyagok az iparban Szálak és beágyazok lógiája - sokkal tágabb teret ad a tervezőnek a kívánság szerinti anyag kiválasztására vagy létrehozására. A hosszú szálak általában hatékonyabban erősítik a társított anyagot, mint a rövid szálak vagy a szemcsék. Ha az anyagot különböző irányítottságú rétegekből építik fel, akkor a szilárdítás is sok irányú lesz. Nagy megterhelés hatására azonban a rétegek szétválhatnak és az ütésállóságuk sem kielégítő. E fogyatékosságok orvoslására találták ki a szövött, hurkolt vagy fonott betéteket, és a háromdimenziós szerkezetbe rendezett erősítő szövedéket. Az üvegszállal erősített polimerek erős és könnyű szerkezeti anyagot kínálnak hajók építéséhez és autókarosszériákhoz. A technológia is egyszerű, bonyolult darabok egy műveletben fröccsönthetók. Repülögéptestek és szerkezeti elemek gyártásához a polimert merev és szilárd grafit- vagy aramidszálakkal kombinálják. A legellenállóbb beágyazó anyagok a hőre szilárduló epoxigyanták, de növekvő érdeklődéssel fordulnak a konstruktőrök a poliamid gyanták felé, amelyek a 300 °C fölötti hőmérsékletet is állják. Még magasabb hőmérsékleteken jutnak szerephez a fém beágyazó anyagok, nagyobb szilárdságuk és képlékenységük okán. Főleg az alumíniumot, a magnéziumot és a titánt kedvelik, ezeknél nincs akkora kontraszt a két társított anyag súsűsége között. A társanyagok közti kapcsolatteremtés azonban nem felhőtlen. A fémolvadékkal való bevonáshoz szükséges magas hőmérséklet vegyi reakciókat válthat ki, ami ugyan kismértékben javítja a kötést, de ha az átalakulás túl mélyen hatol be a szál anyagába, akkor negatív következményekkel jár. A diffúziós vagy portechnológiás egyesítés elejét veheti ezeknek a nehézségeknek. A szuperszonikus repülőgépek külső felületein találkozhatunk ilyen anyagokkal. Még nagyobb a hötűrése a kerámia beágyazó anyagoknak. Például a szilícium-karbid szálakkal erősített bórszilikát üveg 1000 °C hőmérsékleten is megőrzi szilárdságát, de készülnek kerámia alapú összetett anyagok akár 1700 °C-ra is. A rideg beágyazó anyagnál némileg módosul a társított anyagok közt a munka- megosztás: a beépített rostok fontos szerepe, hogy meggátolják az esetleges repedések továbbterjedését. A légkörbe visszatérő űrrepülőgép orr-részének burkolata a légsúrlódástól 2500 °C-ra is felmelegedhet. Az itt alkalmazott anyag önmagával társított elemi szén: az amorf beágyazó anyagot félkristályos grafit erősíti. Úgy készül, hogy a grafitszálakat fenoltartalmú műgyantába ágyazzák, majd ez utóbbit semleges gázban felhevítve elszenesítik. Az orr-részt még egy vékony kerámiaréteggel védik az oxidáció ellen. -impkonstruálásában is jelentős munkát végeztek amerikai és japán cégek, így a foszforsav-tüzelőa- nyagcella kifejlesztésében, amely szintén közel áll a szériagyártáshoz. Ez a cella családi házak ener- giellátására látszik használhatónak, mig a hollandok által átvett karbonátolvadék-cella inkább nagyobb egységek ellátására, társasházakhoz és ipari célra is szolgáltathatnak hőt (kevesebbet, mint a szokásos turbinás fűtőerö- művek). Az áramtermelés hatásfoka 50-60% között van. GYOMIRTÓ SZEREK BIOTECHNIKÁVAL Az NSZK vegyi konszernjei speciális gyártmányaik egy részénél fokozatosan áttérnek a biotechnikai előállítási módra. A ludwigshafeni BASF is megkezdte a gyomirtó szerek új generációjának biotechnikai úton történő előállítását. Egy igen hatékony anyagfajtáról van szó a tejsav bázisán. Szabadalmi szempontokra hivatkozva egyelőre nem közölték, hogy milyen mértékben szerepelnek speciális tejsavbaktéri- umok a gyomirtó hatású fenoxi- és metíl-fenosipropionsav előállításában. Mindenesetre, a szélesen alkalmazott biotechnikai eljárással optikailag aktív kiinduló anyagokat sokkal kisebb költséggel állítanak elő, mint más technológiákkal. További előnye az új gyomirtónak, hogy kisebb környezetszennyezést okoz, mint a hasonlóan hatásos eddigi szerek. SÓTALANÍTÁS SZÉLLEL A kis északegyiptomi kikötővárosban, Marsa Matruhban, 1986 óta működik a Messerschmidt- -Bölkow-Blohm cég Monopteros 15 szélerőmüve. Az erőmű legkisebb típusa 20 kW teljesítményű. Ha nem elég erős a szél, dízelmotoros gépegység pótolja a hiányzó áramot. 1987 májusáig tapasztalati adatokat gyűjtöttek a Monopteros 15tel. Ezután a szélenergia-konverterhez tengervíz-sótalanító berendezést csatlakoztattak, amelynek teljesítménye 25 m3/nap. A berendezés a fordított ozmózis alapján működik: előtisztított tengervizet préselnek át egy félig áteresztő membránom, amely csak tiszta vizet enged át. A besűrűsödött sós vizet visszaengedik a tengerbe. A nyert ivóvíz megfelel a WHO szabványainak. Egyiptomban további nagyobb teljesítményű Monopteros konverterek telepítését tervezik, egészen 1000 kW teljesítményig. Ezeket szélparkokban helyezik majd el. "
