Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)
1988-05-20 / 20. szám
szú 7 . V. 20. I Az ébresztő a katonai tanintézetben sem közkedvelt. Félbeszakadnak az álmok, a szülőföldre szálló gondolatok. A pillanatok alatt keletkező hangzavar felébreszti a hétalvókat is, tudtukra adva, hogy új nap vette kezdetét.- Már korábban ébren voltam - jegyzi meg a csízi (Őiz) Várady István. - Egy újítási javaslat megvalósításán gondolkodtam. Egyébként mi negyedikesek már megszoktuk a koránkelést, a katonai fegyelmet. Középiskolai tanulók vagyunk, most tudjuk le az öthónapos katonai pótszolgálatot, közben pedig az érettségire készülünk. Nem bántam meg, hogy a nyit- rai (Nitra) katonai gép- és harckocsi ellátói szakközép- iskolát választottam. Ma már falumból van itt egy másik fiú is. Amíg az első órára, a foglalkozásra, no meg a kiadós reggelire készülnek, beszélgetünk. Elmondja, hogy szlovák és orosz nyelvből már tavaly sikeresen leérettségizett, s legkedveltebb tantárgya a harci jármű vezetése. Jól tanul, s A példás hallgató, illetve A példás egység tagja jelvény viselője.- Jobb lesz, ha igyekszel - szól rá évfolyamtársa, a gottwaldovi Peter Sagner. - Az őrnagy elvtárs nem szereti, ha nem vagyunk pontosak. Egyébként is a kedvelt tantárgyad, a járművezetés Van ma soron. Ki egyenruhát, ki pedig fekete kezeslábást ölt megára. Aztán felsorakoznak az udvaron. Amíg sor kerül az eligazításra, Jozef Michalák őrnagy, rangidős oktató elújságolja:- Tanintézetünkben minden tanuló teherautóra megszerzi a hajtási jogosítványt, de a harci jármű és a harckocsi vezetését is megtanulja. Fő cél az említett jármű javítása alapismereteinek elsajátítása. A tanulásra szánt időnek csaknem a felét a gyakorlótéren, a műhelyekben töltik el, hogy az iskolából kikerülve a néphadseregben századtechnikusként megállják a helyüket. Elindul a kocsioszlop. Egy része a helyőrségi gyakorlótér felé veszi az útját, a másik része az országúton gyakorolja az oszlopban való közlekedést. Az utóbbiak között van a reggeli két ismerősöm. Várady István a jármű kormánya mögött ül, míg Peter Sagner fehér sisakot és karszalagot visel, mindkettőn P betűvel. Ő néhány társával a forgalom irányítását gyakorolja. Ehhez jól kell tudni a közlekedési szabályokat, a katonai előírásökat. - Nem nagy dolog ez - mondja Sagner tanuló. - Egyébként is váltjuk egymást. Délután majd én ülök a harci jármű botkormánya mögé. Kinn a gyakorlótéren is szorgos kiképzés folyik. Az egyik munkahely parancsnoka a negyedik osztályos tanuló, Juraj Hustaty. Ott van velük természetesen a harci jármű vezetője is. Kívülről, belülről átnézik a jármű alvázát, ugyanis néhány nap múlva a vízi akadály leküzdése terén kell majd bizonyítaniuk. Előkerülnek a szerszámok, meghúzzák a meglazult csavarokat.- Igazi próbatétel lesz ez a számunkra - mondja Hustaty tanuló. - Egy hetet töltöttünk le harci alakulatnál és ugyanott leszünk az érettségi előtt is. Jó alkalom ez a beilleszkedéshez, hiszen velünk egyidős, vagy idősebb fiúknak, katonáknak leszünk a parancsnokai. A korszerű kiképző és gyakorló bázist úgy alakították ki, hogy legyen ott meredek emelkedő, mély árok, keskeny híd. Ott áll egy kiselejtezett vasúti tehervagon is, amely a harci járművek bevagonírozásának gyakorlását szolgálja. A főépülettől alig száz méterre három harci jármű áll. Beindulnak a motorok, s pár perc múlva Miloé Marek és Jozef Kuliéőák tanulók (A szerző felvételéi) már csak a porfelhő árulja el, hogy Karol Chytra, Martin Krska, Pavel Bubenik tanulók merre járnak. Az idő sürget, a tanintézetben sok még a látnivaló, mondják a vendéglátók. S valóban a hamarosan fennállásának 40. évfordulóját ünneplő létesítményben megtekinthetjük a legkorszerűbb szaktantermeket. Megmutatják a mikroprocesszorral felszerelt tantermet, a maguk készítette segédeszközöket, elújságolják, hogy harminc személyi számítógéppel is rendelkeznek. A jövő szakembereinek a harci jármű vezetése, javítása, fedélzeti fegyvereinek kezelése mellett jó alapismeretekre kell szert tenniük az elekrotechnika terén is, hiszen ez ma már számos harci eszköz szerves része, s egyre nagyobb szerephez jutnak a számítógépek is.- A basic-nyelwel, a számítógéppel itt ismerkedtem meg - mondja Miliő Bohácek másodéves tanuló. - Megismerkedünk a programkészítéssel, mindazzal, aminek a néphadseregben hasznát vehetjük. Az oktatásban nagy szerepet tölt be a videotechnika, de a jól felszerelt műhelyek is, amelyekben imitálni lehet az indító, a sebességváltó meghibásodását stb. Az egyik motornál Miloä Marek és Jozef Kuliéőák negyedéves tanulók a szó szoros értelmében izzadnak. Nem indul be a motor. Újra előkerülnek a csőkulcsok, s mindent kezdenek élőiről. Közben vitatkoznak, de nem adják fel. Végre aztán igyekezetüket siker koronázza. A szomszéd műhelyben az esztergapad mellett a fémcsiszoló, s a különböző fúróberendezések is megtalálhatók. A tanulóknak a fémmegmunkálást is el kell sajátítaniuk. A másodéves Libor Pe- éek úgy dolgozik az egyik gépen, mintha mindig ezt csinálta volna. Er- Várady István r5i így vélekedik:- Oda kell figyelni, nem szabad kapkodni... ha nem boldogul az ember, segítenek az oktatók. Természetesen igyekszünk önállóan dolgozni. A tanintézetben kétféle oktatás folyik. Az egyik a középiskolai, a másik a kétéves tiszti iskolai. Mindkettő érettségivel végződik, az elsőben törzsőrmesteri, a másikban alhadnagyi rangot szereznek a végzősök. Lehetőség van a szórakozásra, sportolásra is. A tanulók és a hallgatók 84 különböző szakkörben tevékenykedhetnek, egy negyedük részt vesz a középiskolások tudományos munkájában is. A Regulovőik elnevezésű énekkaruk, a Nitran népművészeti és a Mladosf tánccsoport a különböző rendezvényeken öregbíti a tanintézet hírnevét.- A tanulók és a hallgatók közül302-en pionirvezetö- ként tevékenykednek, 12-en pedig az ifjú honvédők pionírcsapatának a vezetői - tájékoztat Karel Öerny, a parancsnok helyettese. - Futballcsapatunk a járási bajnokságban játszik. Jelenleg folyik a tanintézet bővítése és korszerűsítése. Jó kapcsolatot tartunk fenn a szovjet hadsereg egységeivel, a védnökségi iskolákkal, szövetkezetekkel. Nem titkoljuk, hogy szeretnénk elnyerni a példás tanintézet címet, s bízom abban, Peter Sagner nogy ez sikerül is.- Jó gyerekek ezek. igaz, eleinte sok probléma van velük, többen itthagyják a tanintézetet, de aki marad, azzal öröm dolgozni, bár azért problémákból is van éppen elég - veszi át a szót Michal Lalik alezredes, a politikai osztály parancsnokának helyettese. Az ország különböző tájairól kerülnek ide, szlovákok, magyarok és csehek, jól megértik egymást, igaz barátság alakul ki közöttük. Az évente megismétlődő felmérések bizonyítják, hogy itt a Zobor alján jó szakembereket készítenek fel a néphadseregben való szolgálatra. Olyanokat, akik a beilleszkedés után szakmai és politikai téren is helytállnak. A legjobbak a főiskolán folytathatják tanulmányaikat. S az iskolában minden időt kihasználnak arra, hogy hivatásukra, az életre jól felkészüljenek. NÉMETH JÁNOS (Ifj. Ivan Bohuá felvétele) A Vysoká - a Tátra-csúcs Tavaly, az év végefelé, régi szokásomhoz híven rendezgetni kezdtem felgyülemlett irataimat, hogy később eligazodhassak bennük. Figyelmemet felkeltette egy impozáns kettős csúcs felvétele. Évekkel ezelőtt, amikor a Krásy Slovenska című folyóirat körkérdésére válaszoltam, hogy melyik a Magas-Tátra legszebb hegye, gondolkodás nélkül rászavaztam. A Vysokára, amelyet a XIX. század második felében magyarul joggal és jelképesen Tátra-csúcsnak neveztek el. Erre a hegyre elsőként 1874- ben Déchy Mór, budapesti geográfus és alpinista jutott fel Ján Drieőny - Ruman és Martin Spitzkopf tátrai hegyi vezetőkkel. Déchy, aki 1851. november 4-én született Budapesten és tavaly telt el hetven esztendő halála óta, hegymászó karrierjét bécsi joghallgatóként kezdte el néhány figyelemreméltó túrával az Alpok különböző részeiben. Legnagyobb sikerei közé tartozik a 4638 méteres Monte Rosának, majd a Trafoa híres jégfalának meghódítása, amelyet előtte megmászhatatlannak tekintettek. „Elugrott“ a Pireneusokba is és fáradtságot, időt nem kímélve megismerkedett Algéria, Marokkó, Norvégia és a Spitz- bergák hegyeivel. A jogot elvégezve, magán- szorgalomból foglalkozott a földrajzzal s rövid jogászi gyakorlat után, amelyet rövidebb utak szakítottak meg, csak az utazásnak, a kutatómunkának és a közírásnak élt. Még főiskolai hallgatóként részt vett a Magyar Földrajzi Társaság megalapításában, amelynek alelnöke, később pedig tiszteletbeli elnöke lett. Az írásunk elején említett 1874-es esztendőben, tehát fiatalon, de már tapasztalt, széles látókörű világjáróként és a magashegységek avatott ismerőiéként jutott el a Magas-Tátrába. Megszokta a partneri kapcsolatot a kiváló svájci és tiroli hegyi- vezetőkkel, akikkel nemcsak az Alpokban járt s így nem volt véletlen, hogy a Magas-Tátrá- ban a helyi viszonyokat kitűnően ismerő Driecny-Rumant választotta társául, céljául pedig a Vysokát. Erről ugyanis az a hír járta, hogy meghódíthatatlan, hiszen minden korábbi erre irányuló kísérlet meddőnek bizonyult. A Gerlachfalvi-csúcs megmászása után éjszakai pihenőt tartottak a Poprádi-tó közelében, majd szeptember 3-án 8.20 órakor feljutott a legyőzhetetlen“ hegy csúcsára. Déchy a csúcson lemérte a hőmérsékletet és a légnyomást, jelentést írt a túráról és azt viaszkosvászonba csomagolva a csúcson elhelyezte egy kőpiramis alá. Magastátrai tartózkodásáról részletesen beszámolt 1875-ben a Földrajzi Közleményekben s ugyanabban az esztendőben a Jahrbuch des Schweizer Alpenclub című évkönyvben is. Noha a Magas-Tátra szépsége elbűvölte, többé már nem tért ide vissza. Vonzották a sokkal magasabb és nehezebben elérhető ázsiai magashegységek, a Himalája, s főleg a Kaukázus. Nagy visszhangot váltott ki kísérlete feljutni a 7433 méter magas Musztag Atára, amiben csak megbetegedése akadályozta meg 1884-ben. Néhány évre Ogyesszába költözött és onnét szervezett néhány nagy expedíciót a Kaukázus kevésbé ismert részeibe. Természetesen feljutott a hegység legmagasabb csúcsára, az Elbruszra (5642 méter), de néhány további, négyezer méteren felüli hegyre is. Tapasztalatait és túráit Kaukázus - Kutatásaim és élményeim a kaukázusi havasokban című, Budapesten 1907-ben megjelent terjedelmes művében írta meg, amelyet három kötetben németül Berlinben is kiadtak. Érdekes könyvének vonzerejét növelték tökéletes fényképei, amelyekkel megörökítette a korábban ismeretlen hegyi tájakat. Pedig a nehéz terepen és a tekintélyes magasságban nem volt könnyű dolog magával vinni a súlyos kamerát, annak állványát, a kazettákat és minden egyéb kelléket. Déchy 1902-ben tért vissza Budapestre, hogy feldolgozza úti tapasztalatait. Állandó munkatársa lett különféle hazai és külföldi földrajzi folyóiratoknak, számos földrajzi társaság tagja, illetve tiszteletbeli tagja lett. A kolozsvári egyetem 1908-ben díszdoktorrá avatta, majd egy évvel rá a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett. De a Magas-Tátrában sem feledkeztek meg Déchyről. A Magyarországi Kárpátegyesület, amelynek tevékenysége kezdetétől tagja volt, a Tátra-csúcs melletti 2523 méteres ormot Dé- csi-csúcsnak nevezte el, nem tudván azt, hogy már ezt megelőzően Sárkány-csúcsnak nevezték. Déchy tisztelője Szon- tagh Miklós tátrai orvos-klimato- lógus Tátra-vidék című balneológiái folyóiratában pedig mindig bőven jutott hely a Déchy utazásairól és a világ magashegységeiben elért sikereiről szóló információknak. Déchy Mór gazdag gyűjteményét még életében odaajándékozta a Magyar Tudományos Akadémia Földrajzi Intézetének és a Budapesti Nemzeti Múzeumnak. A Vysokára, a Tátra-csúcsra számos könnyebb és igen nehéz útvonalon lehet feljutni. A Déchy által annak idején választott út ma egyike a legkönnyebbeknek (mennyire változik a világ!). He- gyivezetó kíséretében ezzel az útvonallal megbirkózik ma a rátermett, tapasztalt turista is. A különben cikkem bevezetőjében említett körkérdésre adott válaszukban legszebb tátrai csúcsként a legtöbben a Krivánt jelölték meg. Az ízlések különbözőek, de ennek ellenére az én szememben a Tátra-csúcs mit sem veszített rangjából. IVÁN BOHUá Jozef Micha Iák őrnagy
