Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)

1988-05-20 / 20. szám

BEFEJEZŐDÖTT A PROGRESSZ GÁZVEZETÉK ÉPÍTÉSE (II). 4 A 180 kilométeres szakaszon 15 800 da­rab csövet kellett legkevesebb három­szor áthelyezni ügyességet követel. A jó körülmények meg­teremtése Dolinában egy kicsit elhúzódott, de ma már minden rendben van, nincs probléma. Az itt dolgozók háromhetente kivett szabadnapjaikat követően örömmel jönnek vissza az építkezésre és szovjet barátaik közé.- Ezt mondom mindig a dolinái Technika Házában tartott beszélgetéseken is, ha efe­löl érdeklődnek itteni barátaink - hangsú­lyozza Benes Imre. - Természetesen öröm­mel megyek haza, és annak örülök legin­kább, de hát az élet már csak ilyen - mond­ja, s a többiek egyetértőén nevetnek vele együtt. S hogy milyen emberek jönnek a Prog- ressz Gázvezetéket építeni? Ismerkedjünk meg közülük legalább néhánnyal. T t b\Yl T _ nnmf] n _L ni Ls L mi IttRHZm V iskovból az út állandóan lefelé, a völ­gyekbe vezet, majd a Kárpátokban a tizenötödik kilométert követően egyszer csak úgy tűnik, mintha vége szakadna. Hirtelen egy legyező alakban kiszélesedő síkság tárul elénk, melynek közepén szinte végtelen egyenesként vezet tovább az or­szágút a Szvicsa folyó mentén. Hegyeknek, hónak itt már híre sincs. Mintha égi csoda­ként szállt volna a sárga körömfütől és a barkától tarkálló tájra a verőfényes tavasz. Még 25 kilométer, és Dolinába, a járási székhelyre érkezünk. A város legszélén van a gázvezeték második legnagyobb felvonulási központja, ahol a bratislavai Hydrostav vállalat dolgo­zóit szállásolták el. Peter Samuelisszel, üzemeink pártbizottsági elnökeinek - akik Ivanovo-Frankovszkból, Ungvárról (Uzsgo- rod), Volovecből, Bogoradcsaniból, Viskov­ból és természetesen Dolinából jöttek - ér­tekezletére sietünk. Csupán az innen több mint 400 kilométer távolságra levő Bárból nem érkezett meg az elnök. A mai tanács­kozás az utolsó az egész építkezés párt­konferenciája előtt, amelyen majd 1200 párttag, illetve tagjelölt nevében tárgyalják meg az építkezés befejezésével kapcsola­tos legközelebbi teendőket. Erre vonatko­zólag a jelentések megnyugtatóak. A helyzetet Frantisek Junas mérnök, a dolinái pártszervezet elnöke ismerteti ve­lünk. A Hydrostav vállalat Progressz Gáz­vezetéket építő üzemei munkájának koordi­nálásával járó teendőit emiatt másnapra halasztja. Milyen megbízatást kapott a Hydrostav vállalat a Progressz Gázvezeték építésén? A vezeték 180 kilométer hosszú részén a 103-as építkezés hegyi szakaszának (71 km) és a 102-es építkezés síkságon vezető szakaszának (108 km) megépítése a fela­data. Mint máshová, ide is 1986. április elején érkezett meg a dolgozók első csoportja, amely megkezdte a technológiai bázis és a szálláshely építését. Az erre a célra kijelölt területen nagyrészt mocsár volt, amelyet először a közeli Szvicsa folyóból 200 ezer köbméter kőtörmelékkel kellett feltölteni. Májusban érkeztek meg vonat- szerelvényeken a faházak, amelyekbe júli­usban már be is költöztek az első építők. Karácsony előtt már üzemelt az Interpra- men étkeztetési komplexum, és a követke­ző év márciusában a 620 ágyas szálláshely is elkészült. A vezeték építését Nagy Ferdinand, a hegesztöcsoport vezetője kezdte meg 1986. szeptember 17-én, amikor a hegyi szakaszon elkészítette az első varratot. Ak­kor még nem volt csőhajlító berendezé­sük, ezért először a kevésbé igényes egyenes szakasz építéséhez fogtak. A leg­nagyobb meglepetés 400 méteres magas­ságban érte őket, ahol újra mocsárra leltek. Álmukban sem gondoltak volna arra, hogy ez még ilyen magasságban is előfordulhat.- Bizony eltartott egy ideig, amíg rájöt­tünk, hogy mit tehetünk - mondja Janus mérnök. - Előbb le kellett csapolnunk a vi­zet, majd gömbfákat raktunk a talajra, s azokon jártak a lánctalpas gépek.- A hegyi szakaszon, Miszlovka falunál - ahol elérték a 600 méteres, legnagyobb tengerszint feletti magasságot - találkoztak a kassaiakkal (Kosice) és ezzel Keleten a Dnyeszter folyónál - itt van a vezeték csehszlovák szakaszának vége - befejez­ték a munkát. Ezt a 600 méteres Bukovinka hegységet Akasztó-hegynek nevezték el, mert 42-50 fokos lejtői vannak. Az itt dolgo­zó munkagépet másik két masinával kellett biztosítani, hogy fel ne forduljon. A munká­sok viccesen kalandoroknak nevezték ma­gukat, pedig akkor nem volt viccelni való kedvük. Most már mindezen túlvannak. A 103-as építkezésen az utolsó varratot a vágsellyei (Safa) fióküzem hegesztői ké­szítették 1988 januárjában, és a bratislava- farkastoroki (Vlcie hrdlo) üzem dolgozóira is csupán egy kihagyott szakasz, valamint négy technológiai csatlakozás elkészítése várt. A Dolinában dolgozók hatalmas táborá­ból lehetetlen volna mindenkit bemutatni. így csak a vágsellyei üzem néhány dolgozójá­val találkoztam: Mojzes Győzővel, aki első osztályú hegesztő, Ernest Strama daruke- zelővel és Benes Imre raktárossal. Talán azért, mert az ő üzemük volt az, amely a Progressz Gázvezeték építésén már ez év januárjában teljesítette valamennyi ter­vezett feladatát. Igaz, a vágsellyei fióküzem kisebb kapacitással érkezett az építkezés­Csehszlovák hegesztők Dolinában re, mint a tarkastoroki, és ezt a tervek készítésekor is figyelembe vették. Ám a vágsellyeiek határidő előtt teljesítették feladataikat, méghozzá hegyi szakaszon. Végezetül az újabb kapacitások fokozatos kiépítésével az üzem további munkákat vál­lalt, főleg folyók felső szakaszát keresztező vezetékek építését, ami nem mindennapi Ernest Strama 1986 októberében jött Dolinába. Kassai születésű, de később Nyitrára (Nitra) költözött, ahol autószerelő­nek, majd elektrotechnikusnak tanult. A Nyitrai Magasépítő Vállalatnál 1971-tól darukezelöként dolgozott, aztán 1985-ben a Hydrostav vállalat vágsellyei üzemébe került. Amikor a vállalat a Progressz Gázve­zeték építéséhez néhány Liber darut vásá­rolt, Ernest Stramát Echingenbe küldték tanfolyamra. Onnan egyenesen Dolinába vitt az útja.- Most a bekötővezetéken dolgozom. A nehéz, mocsaras terepen mindig megiz­zadunk, de ilyen kollektívával, amilyen a mi­enk, minden akadályt le tudunk küzdeni. Kétszáz férfi már képes valamire! - mondja. A Hydrostav vállalatra bízott 180 km-es szakasz építése a darusok számára 15 800 darab cső áthelyezését jelentette. Méghoz­zá nem is egy alkalommal, hiszen a munkák során a négy daru legkevesebb háromszor emelte fel, és helyezte odább a csöveket. Megesett, hogy száz 'vagonos csőszállít­mány érkezett. Ilyenkor 15-16 óra hosszat dolgoztak, amig a vagonok ki nem ürültek.- Nyolcvanhat karácsonyát és nyolcvan­hét első napját vagonkirakással töltöttük - emlékezik vissza Ernest Strama. - Az volt az élmény, az volt karácsony! De a család­nak is el kellett viselni... vagy a többszáz tonna szigetelőanyag, az egész 103-as építkezésre, micsoda munka volt! Ezek apró történetek, amelyek szakmá­ját jellemzik. Aki munkájáról és a vele járó ezernyi gyötrelemről ilyen elragadtatással és humorral képes beszélni, csak szeretheti munkáját. Egy ember, aki látja munkája értelmét, és azért hajlandó sokat áldozni is. Ám itt valamennyien ilyenek, nemcsak ó. Mojzes József érsekújvári (Nővé Zámky), és ugyancsak a Nyitrai Magasépítő Vállalatnál kezdett dolgozni. A Hydrostav vágsellyei üzeméhez 1978-ban került mun­kásként. Időközben elvégezte az autogén, majd az ívhegesztői tanfolyamot, végül álla­mi hegesztövizsgát tett. Korábban a király­fai (Krátová nad Váhom) vízerömúvön, a gabőíkovói vízvezetéken és a gázvezeték negyedik szakaszán dolgozott. A Progressz Gázvezetéket 1985 szeptemberében jött építeni az első, Nagy Ferdinánd vezette hegesztöbrigáddal.-Az Akasztó-hegyen is dolgoztam, de kibírtuk. Különben is azt mondják, hogy az ember még az akasztófát is megszokhatja. Korábban nem láttunk ilyen lejtőt. Otthon sohasem dolgoztam ennyire sziklás és mo­csaras talajon, s azt hiszem, ennél rosz- szabb terep már nem is létezhet. De az életben engem már semmi sem lep meg. A gázvezetéken Nagy Ferdinánd brigád­ját tartják az egyik legjobbnak, amelyet a múlt év végén a 103-as építkezésen végzett munkájáért az illetékes szovjet mi­nisztérium elismerésben részesített. A jó eredményekben azonban részük van a technikusoknak is, akik mesteri munka- szervezéssel küzdötték le a nem mindenna­pi körülmények teremtette nehézségeket. De vajon elmennének-e újra hasonló körülmények közé dolgozni?- Igen, de az egész társaság, a mester­rel együtt - vágja rá gondolkodás nélkül Mojzes József hegesztő. - A nehéz munka összekovácsolja az embereket, összeba­rátkoztunk, szinte egy nagy család va­gyunk. Ez a legszebb az egészben. Vala­mennyien sajnálnánk, ha otthon szét kelle­ne válnunk. S ha újra hegyeket kellene másznuqk, sziklákra kapaszkodnunk és mocsárban gázolnunk, akkor már tudnánk, hogyan kezdjünk hozzá...- Elmondhatjuk - teszi hozzá Junas mérnök -, hogy a Progressz Gázvezeték építésén a vágsellyei üzem kitűnőre vizsgá­zott. A Hydrostav vállalat legjobb képviselői közül azonban a farkastoroki üzem dolgo­zóit sem lehet kihagyni. Például Ján Túrna hegesztöcsoportját vagy a 102-es építke­zésről Ján Labikét és Jozef PostrednyéX. Vladimir Spalek garázsmester érdeme pe­dig, hogy a technológia - főleg a csövek - szállítása szinte zökkenőmentesen folyt. Ide sorolható azonban Stefan Masaryk munkacsoportja is, amely a katódvédelem A. Kuvosík és F. Selicky automatikus röntgenkészülékkel ellenőrzi a vezeték csöveinek csatlakozását (A ŐSTK felvételei) szerelését végzi, Midül Farkai földtoló- gép-kezelő, valamin* Pentán Kusnierszige- telöcsoportja, amely különösen a befejező munkák során, az utolsó kilométereken ért el nagyon jó teljesítményt.- Merem állítani - mondja végezetül Frantisek Junas mérnök hogy olyan em­berek ők, akik jó nevet szereznek külföldön a csehszlovák építőiparnak. Ö azonban szerényen a háttérben ma­rad. Róla a munkások, kommunisták, mint például Strama és Mojzes beszélnek. Junas mérnököt még 1986 szeptemberében vá­lasztották meg a 265 tagot, illetve -jelöltet számláló pártalapszervezet elnökévé. Eközben olyan munkáról kellett gondoskod­nia, amelyet 200 kilométernyi távon végez­nek. A tagság száma és a terület nagysága jócskán eltér a hazai méretektől. Ilyen nagy szervezet munkáját odahaza már üzemi pártbizottság irányítja kinevezett elnökkel az élen. Aligha tudja bárki is elképzelni, milyen igényes ilyen körülmények között a pártmunka szervezése. Junas mérnök napközben a bonyolult építkezést irányítja, a pártmunkára esténként, éjjelenként, szombaton és vasárnap kell időt szakítania. Ilyen pártmegbizatás igazi kommunista er­kölcsöt és példás öntudatot igényel. Az ilyen embereknek köszönhető, hogy a Progressz Gázvezeték építése során sok­szor megvalósíthatatlannak túnö feladato­kat is elvégeztek. Nekik köszönhetően ké­szül el idejében az építkezés, amelytől kezdetben féltek, amikor a helyszínen tuda­tosították, hogy miről is van szó, s milyen kevés tapasztalatuk van az ilyen jellegű munkában. A gázvezeték némely szakasza ennek ellenére már hetekkel a határidő előtt elkészül. JIRI STANO

Next

/
Thumbnails
Contents