Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)
1988-05-13 / 19. szám
Jegyzetek az erős emberek olimpia előtti főpróbájáról S orrendben immár a hatvanhatodik Európa-bajnoksága volt a súlyemelősportnak az idei. Első alkalommal gyűltek viszont össze a kontinens legerősebb emberei a brit szigeteken, amire könnyű a magyarázat: Nagy-Britanniában ez a sportág sosem tartozott a legnépszerűbbek közé. Az űjságok sportoldalait mindig is főleg a krikett, a rögbi, a lóverseny, a tenisz, no és a futball hírei töltötték ki elsősorban. A konzervativizmusáról is nevezetes angolszász közegben ez máig sem változott, viszont az Európai Súlyemelő Szövetségen (EWF) belül a brit szövetség igen agilis, ami annál érthetőbb, hogy a jelenlegi elnök, a 68 esztendős Wally Holland londoni lakos. Pontosabban, ő az EWF-nek az elnöke, a brit szövetségnek viszont főtitkára, s így idejét látta annak, hogy Nagy-Britannia végre rendezőként is bemutatkozzon. A választás Walesre esett, illetve annak fővárosára, a Londontól mintegy 270 kilométerre északnyugatra fekvő, 300 ezres lakosé Cardiffra, ahol évente megrendezik az Arany Sárkány nemzetközi tornát, s ebből a szempontból jelentős érvként estek latba az ottani szervezők tapasztalatai. Persze, a gyakorlatban kiderült: a lelkes, amatőr sportbarátok maroknyi csoportja túl kemény fába vágta a fejszéjét. Röviden és enyhén szólva láttunk már tökéletesebben szervezett Európa-bajnoksá- got is. Igaz viszont, hogy inkább amolyan kozmetikai jellegű hibákról volt szó, melyek magát a verseny lefolyását, színvonalát nem érintették. így aztán a végső számvetésnél sikeres kontinensviadalról szólhatunk, mivel 35 ország rekordlétszámú, 170 versenyzője indult. Számukra - lévén, hogy súlyemelésben Európa viszi a prímet - tulajdonképpen a közelgő XXIV. Nyári Olimpiai Játékok főpróbájáról volt szó, mely egész sor értékes teljesítményt hozott, beleértve a hét új világcsúcsot is. Színvonalas, érdekes és izgalmas seregszemlét nézhettünk végig a National Sports Centre csarnokában. Hogy mindez közelebbről miképpen érintette a számunkra különböző okokból fontos négy válogatottat, arról bővebben a következőkben lesz szó. BOLGÁR TAKTIKÁZÁS A súlyemelés iránt kevésbé érdeklődök számára is bizonyára ismerős a tény: az 1972-es olimpián a sportág élvonalába berobbant bolgárok az utóbbi négy év világ- versenyein taroltak. Volt rá példa, hogy tíz súlycsoport összetett aranyérmeiből hetet- nyolcat is hazavittek, főleg az addig vezető szerepet játszó szovjetek rovására. Huszárvágás volt ez a javából. Nem csoda, hogy Ivan Abadzsiev vezető edzőt - „minden titkok tudóját“ - a modern sport nagy mágusai között tartják számon... Nos, ez volt a helyzet még a tavalyi szeptemberi világbajnokságon is, melyet Ostravában rendeztek. Aztán jött Cardiff és a két súlyemelőnagyhatalom egyszerre csak egyenlő arányban osztozott az aranyakon! Bulgária ugyan az EWF által bevezetett hivatalos, valamint a pontversenyt is biztosan nyerte, ám a sikertelen David Rigert örökébe lépett tapasztalt Alekszej Medvegyev által irányított szbornaja kétségtelenül sokat visszahódított egykori pozícióiból. Abadzsiev azonban meglepően nyugodt volt. A nyilatkozatok elől ugyan ezúttal is mereven elzárkózott, ám a ténymozaikok összeillesztésével így is érdekes kép alakult ki. A bolgárokat a hazáját illegálisan elhagyó, majd másfél év után Cardiffban török színekben induló és aranyérmet nyerő Naum Salamanov vesztesége - ahogy ez Ostravában is bebizonyosodott - nem érintette annyira érzékenyen, mint ezt sokan várták. A világklasszisok sorát tudhatják ugyanis a magukénak. Közülük ezúttal otthon maradt a vb-n gyengén szereplő veterán csapatkapitány, Ászén Zlatev. Már az olimpiára készül - indokolták az újságíró kollégák. Furcsa okot emlegettek a négyszeres világ- és Európa-bajnok Alekszan- dar Varbanov távolmaradásával kapcsolatban: edzésen egy sikertelen kísérlet után mérgében a súlyzó rúdjára csapott, és kezét törte... Meglepetésre az utolsó pillanatban visz- szalépett a Cardiffban tartózkodó könnyűsúlyú Mihail Petrov is, az 1987-es év Világ Kupa-győztes és a földkerekség legjobb súlyemelőiéként kiértékelt versenyző. - Megsérültem az edzésen - magyarázta. A dolog akkor kezdett gyanússá válni, amikor egy nappal később a váltósúlyú bajnok, Boriszlav Gidikov is hasonló okokra hivatkozva nem lépett dobogóra. „Helyettesei“ oersze voltak. Amikor afelől érdeklődtünk, ni baja, csak rejtélyesen mosolygott. Ot hónappal az olimpiai játékok előtt tehát már javában dúl a megengedett eszközökkel vívott taktikai harc, melyben az A szovjet AnatoliJ Hrapatij ismét magabiztos volt: három arany és egy világcsúcs a félnehézsúlyban 4-----------------------------------------------a legizgalmasabb, hogy tulajdonképpen Szöulban derül majd csak ki, ki is az igazi győztes... A leírtak természetesen mitsem csökkentének a szovjet csapat érdemein.- A tavalyinál mélyebbre már aligha süllyedhettünk volna - indokolta kesernyésen Alekszandr Korsunov kolléga a Szov- jetszkij Szportból. Van némi igazság a megállapításban, melynek érvénye azonban ugyancsak relatív, hiszen a világ minden más országa boldogan kiegyezne ennek a „mélypontnak“ az eredményeivel. Bebizonyosodott, hogy három biztos embere van jelenleg Medvegyevnek. Az 1984 óta veretlen 110 kg-os, 25 esztendős Jurij Zaharevics, az utóbbi két év valamennyi világversenyén világrekordokkal is észrevé- tette magát. Cardiffban újra az egész mezőny legkiemelkedőbb egyénisége volt: hét új világcsúcsból egymaga négyet ért el. Egy olyan versenyben, amely nagy ellenfelei, a 18 esztendős (!) NDK-beli Ronny Weller és az egy évvel idősebb bolgár Sztefan Botev révén is a súlycsoport eddigi történetének legszínvonalasabb vetélkedését hozta. Zaharevics biztosan verte vissza az ifjú titánok támadását, és szakításban 203,5, lökésben 250,5, összetettben pedig 450, majd 452,5 kg került a neve melié. Emellett szakításban harmadik kísérletét ki sem használta, hanem - biztos győztes és újdonsült világcsúcstartó lévén - nagyvonalúan visszalépett. - Az olimpiára is tartalékolok még valamit - vallotta be mosolyogva. Ott is rekordok kellenek majd a győzelemhez ... A másik rendkívüli egyéniség a mostani csapatkapitány, a Zahareviccsel egyidős Anatolij Hrapatij. Ó a 90 kilós súlycsoport aranyérmét védte meg imponáló módon, szintén csúcsteljesítménnyel fűszerezve elsőségét. Társától eltérően ifjúsági, majd junior korában nem volt világelső, fokozatosan, kemény hazai és nemzetközi küzdelmekben harcolta ki pozícióját. Viszont, amint ezt különböző alkalmakkor az újságíróknak is módjukban állt tapasztalni, mindketten rendkívül intelligens, kedves, jó humorú emberek. Hiába, a súlyemelés már ilyen sport: az izom kevés a győzelemhez. És könyörtelenül pórul jár, aki a kemény, oecsületes munkát sztárallűrökkel próbálná helyettesíteni. A sportág igazi filozófusa, a nagy trió harmadik tagja, az immár 32 esztendős belorusz Leonyid Taranyenko. Még 1976- ban lett junior világ- és Európa-bajnok, majd 1980-ban olimpiai bajnok a 110 kg- ban. Az utóbbi években már - nehéz sérülései ellenére - az ólomsúlyban aratja sikereit. Cardiffban 142,70 kg-ot mutatott alatta a mérleg, és bár például a nagy rivális, a bolgár Antonio Krasztev több mint 24 kilóval volt nehezebb nála (I), ismét meggyőző módon vívta ki a világ legerősebb emberének címét. Egyébként mezőgazdasági mérnök, jelenleg pedagógiai főiskolán tanul. Edzője, Ivan Logvinovics pedig a műszaki tudományok kandidátusa.- Erősen megingott alattam az edzői szék. Azon sem lepődnék meg, ha a szöuli olimpiára más utazna helyettem - vallotta be önkritikusan értékelő záróbeszélgetésünk alkalmával Emil Brzóska, a csehszlovák csapat vezetőedzője. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a sport már ilyen, erősen banális színezetet kap a dolog, pedig a megállapítás mélyebb igazságokat is hordoz. Brzóska 1979 óta annyi szép csehszlovák súlyemelősiker kovácsa, hogy egyszerűen - ezt 6 maga is tudja - nem bírja szusszal. Új emberek, új inspirációk, új módszerek szükségeltetnek. A csúcspont után már negyedik éve lefelé tart hazánkban a sportág szekere, s a kedvezőtlen összhatást a részsikerek nem tudják ellensúlyozni. Cardiffból az eddigi egyik leggyengébb eredménnyel tért haza a nyolctagú csapat. Érem nélkül, mindkét pontszámítás alapján csak a második tízben végzett. A „könnyű fiúk", a kassai (Kosice) Horváth és Hudi kiestek, Rusznyák gyenge teljesítménnyel nyolcadik lett. Csak Bangó múlta felül önmagát, csehszlovák csúcsokat is elért, de neki balszerencséje volt: a negyedik legjobb A többszörös világbajnok bolgár Ne no Terzijszki ezúttal „csak“ ezüstöt nyert az 56 kilóban teljesítménnyel - mivel egyenlő eredmények esetében a testsúly dönt - csak hetedik lett. Utána hat érvénytelen kísérlettel Vymazal szerepelt le. Azután következett Dudás György, aki elméletileg éremközeibe is kerülhetett volna. Sajnos, a szakításban megsérült, és visszalépett. Mint kiderült, eddigi legjobb teljesítménye a negyedik helyre lett volna elég) Az ólomsúlyúak kö- szörülgették végül is a csorbát: Zubricky negyedik, Hudeőek pedig ötödik helyet szerzett a +110 kilós súlycsoportban. Azért még nincs minden veszve, öt hónap hosszú idő, a bevetésre vár a veterán Baraniak, valamint a sérüléséből felépült Óiernik is... EGY CIPŐBEN? Ritkán látni Ambrus Lászlót, a magyar válogatott fiatal, dinamikus szövetségi kapitányát olyan dühösnek, mint amilyen Barsi László világbajnok fellépése után volt. Egyetlen jó gyakorlata sem volt a középsúly nagy esélyesének! Hasonlóan járt a 75 kilós Cscngeri is. Lukács és Kovács István pedig sérülés miatt esett ki a versenyből. Elmaradt a várt teljesítménytől a vb-ezüst- érmes Jacsó és a „Barsi tartalék" Messzi is. De az elvárt 18 olimpiai pontot mégis „hozta“ a csapat. A 100 kilóban Szanyi bronzzal bizonyította klasszisát, ugyancsak a dobogón állt a 32 esztendős Oláh Béla. Egyéni csúcsokat állított fel Buda Attila és Pátrovics Géza. Úgy vettük azonban észre, egybe igen hasonló a csehszlovák és a magyar súlyemelő helyzetkép: szakmai viták dúlnak a berkekben, több egyesületi edző is kétségbe vonja a válogatott felkészülési tervének helyességét. S a bizalmatlanság légköre érthető módon a versenyzőket sem hagyja érintetlenül... A cardiffi nagy seregszemle csillagainak eredményei viszont éppen azt illusztrálják: a rendkívüli testi erő csak kellő bizalomra és önbizalomra alapozva hozza meg gyümölCS6t MAJOR LAJOS Dudás Györgynek (Csehszlovákia) az a bizonyos sikertelen szakításkísérlete (A szerző felvételei) &ÚJSZÓ VASÁRNAPI KIADÁS Index 48097 Kiadja Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága. Főszerkesztő Kiss József, helyettes főszerkesztő Szarka István és Csetö János. Szerkesztőség: 815 81 Bratislava, Gorkého 10.. telefon: 309, 331-252, 332-301 Főszerkesztő 532-20 Szerkesztőségi titkárság: 550-18. Sportrovat: 505-29. Gazdasági ügyek: 506-39. Távíró 092308. Adminisztráció: Pravda Kiadóvállalat, 815 80 Bratislava, Volgogradská 8. Fényszedéssel készül a Pravda, az S2LKP Nyomdaipari Vállalatának 02-es üzemében (815 80 Bratislava, Martanoviőova 21). Hirdetési iroda magánszemélyeknek: 815 80 Bratislava, Jiráskova 5.. telefon: 335-090, 335-091 Hirdetési iroda közéleteknek: 815 80 Bratislava, Vajanského nábre^ie 15.. II. emelet, telefon: 551-83, 544-51. Előfizetési díj havonta - a vasárnapi kiadással együtt - 14,70 korona. A vasárnapi kiadás előfizetési dija negyedévenként 13.- korona. Terjeszti a Postai Hirlapszolgálat. előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS, Ústredná expedicia a dovoz tlaőe, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo námestie 6.
