Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)

1988-05-13 / 19. szám

FENYEGETÉS-Jenő, ezt én már nem tűröm tovább! Tegnapelőtt tegnap jöttél haza, tegnap meg ma. Ha ma meg holnap jössz haza, becsületszavam­ra elválok tőled! ORVOSNÁL Az anya a felnőtt lányával elmegy az orvoshoz.- Kérem, vetkőzzék le! - mondja a doktor a lánynak.- Doktor úr, nem a lányom beteg, hanem én! - szól közbe az anya.-Á, szóval ön, akkor nyújtsa ki a nyelvét! ■ r V feá / A gombász felesége: Szeret, nem szeret.... (Július Polák karikatúrája) MEGÉRTÉS- A bíró így szól a vádlotthoz: A bíróság megértette azokat az indokokat, melyek a bigámiára vit­ték. Ezennel fölmentjük önt. Haza­mehet a feleségéhez.- És melyikhez, kérem? HŰSÉG- Mindig hűséges leszel hozzám? - kérdezi a fiatal leség.-Persze. Hiszen azóta, amióta megismertelek, minden nőt meg­gyűlöltem. VÉGRENDELET A papucsférj végrendeletet csinál. A papír tetejére ezt írja: „Első akaratom“... KÍVÁNSÁG- Helén, te soha nem kívántad, hogy férfi légy?- Nem, Tamás. És te? Hallottuk Ne tartsd erénynek, ha már csak gondo­latban tudsz csintalankodni SZILÁRDAN Két nő be­szélget:- Most végre találtam egy férfit, aki mindkét lábá­val szilárdan áll a földön.- És akkor hogy veszi le a nadrágját? A hét vicce Éva a jósnőnél van.- Rövidesen egy uj férfi lép az életébe.- Milyen?- Szőke, kékszemű, nagyon fiatal. És a súlya 3 kiló. EZT A KÉPET EGY CSALÁDI VESZEKEDÉS UTÁN FESTETTEM. (Kiss István karikatúrája) HIRES emberek A SZERELEMRŐL A fej a szerelemben alárendelt szerepet játszik (Herbert Jobst) A szerelem palotává varázsol­ja kunyhódat (Ludwig Christopf Heinrich Hölty) * * * Szerelem az első látásra, há­zasság a másodikra, a harma­dikra: válás (Gerd W. Heyse) Kérdezed, gyermekem, hogy mi a szerelem? Csillag a sze­métdombon (Heinrich Heine) * * * A szerelem mindenben hisz, mindent remél és mindent elvi­sel (Gerhart Hauptmann) Az arany és az ékszer csupán a boltozatot teszi melegebbé, de nem a szerelmet (Johann Christian Günther) A gyűlölet elfogult, a szerelem még inkább (Johann Wolfgang von Goethe) A plátói szerelem olyan, mint az a fegyver, amellyel csak örök­ké célozunk, de sohasem sütjük el (Wilhelm Busch) * * * A gondolkodás sikerrel jár, a szerelem infarktussal (John Erpenbeck) Sz. Hlavaty Márta fordításai NEM ROSSZ- Mit szólna a stewardess foglal­kozáshoz? - kérdezi a pályaválasz­tási tanácsadó- Nem rossz, hiszen jó lehetőség arra, hogy az ember jóképű, jól szi­tuált férfiakkal megismerkedjen.- Ez nem döntő, ez más foglalko­zásnál is megvan.- Igen, de máshol nincsenek a férfiak leszíjazva. DÜH Két csinos nó napozik a strandon. Csakhamar kíváncsi férfiak gyűlnek köréjük.- Őszintén megvallva, dühít ez a sok kíváncsi férfi - szólal meg az egyik barnára sült szépség.- Igen, igen - válaszolja a barát­nője de engem sokkal jobban dühítenek azok, akik nem kíváncsis­kodnak ... TANÁCS- Rossz az arcszíne ma, Schwarz úr! Nem fogadta meg talán a taná­csomat: csak két szivart napjában!- De igen doktor úr, s éppen ez az, amit nem bírok. Azelőtt ugyanis nem dohányoztam... ÁTÖRÖKLÉS- Nem tudok rajtad eleget csodál­kozni, Pista! Egyszer tetőtől talpig férfi vagy, máskor meg hihetetlenül nőies!- Hja, Margit, ez az átöröklés! Az elődeim ugyanis felerészben férfiak, felerészben nők voltak! PULZUS- No, a maga pulzusa aztán las­san ver!- Nem tesz semmit, doktor úr! Van időm bőven. MÁR CSAK...-Mondd, Anna, a férjed még mindig futkos a nők után?-Amióta nyugdíjba ment, már csak hegyről lefelé! kínos helyzet-Tegnap pechem volt! Színház­ba mentem a feleségemmel, s tu­dod, ki ült mögöttünk? A régi szerel­mem! Képzelheted mennyire kínos helyzet!- Ezt nevezed te kínos hely­zetnek? Nem barátom! Én egyszer a régi szerelmemmel mentem színházba, s a feleségem ült a hátunk mögé! Csináld ezt végig, s akkor majd beszélhetsz! REGGELI TORNA- Mihelyt meg­kezdődik a rádió­ban a reggeli tor­na, a férjem min­den reggel kiugrik az ágyból- mondja az idős hölgy.- Csodálatos, hogy ebben a kor­ban még tornázik.- Nem ő torná­zik, hanem szem­ben egy fiatal nő. rsssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss* (Szalay Zoltán karikatúrája) A _ autóbuszmegállón áll­MZ tam. Messziről észrevett egy férfi, és odajött hozzám.- Beszélnem kell magával- mondta. Nagyon fontos.- Hallgatom.- Ha nem esik nehezére, kis- asszpny, árulja el, honnan ismer­hetem magát?- Furcsa kérdés! Erre magá­nak kellene váloszolnia. Nem is­merem magát.-Ezt mondtam, de amikor jobban szemügyre vettem, nyug­talanság fogott el: hát persze! Ez az a bizonyos alak, aki egy idő óta álmomban üldöz. Nagyon vi­lágosan látom, harcolok önma­gámmal, igyekszem megszaba­dulni tőle, de sehogy sem sike­rül. Ott áll előttem a zöld kabátjá­ban, a barna sállal a nyakán.-Kicsoda maga? - kérdez­tem riadtan. A férfi bemutatkozott. A neve ismeretlen volt számomra. Én is bemutatkoztam. A nevem sem­mit sem mondott számára.- Ez valamilyen tévedés. - je­gyeztem meg bizonytalanul.- Nem, nem tévedés. Majdnem minden éjjel magával álmodom. Világosan látom az arcát, a sö­tétkék télikabátját, a nagy gom­bokkal.- Igen, van ilyen kabátom.- No látja!- Igen... Én is világosan em­lékszem magára, csak azt nem tudom, honnan.- Ráadásul valahányszor ma­gával álmodom, jól tudom, hogy külsejének egyetlen részletét sem szabad elfelejtenem, mert ettől valami nagyon fontos dolog függ. Betértünk a legközelebbi ká­véházba. Felidéztük és felsorol­tuk mindazt, ami egymásra em­lékeztethetett volna. Eljutottunk az ifjúkor, a gyermekkor éveiig, az elemi iskoláig. Még az akkor szemünk elé került rendőrségi STEFÁNIA GODZENSKA FŐ a romantika Körözési hirdetményekre is meg­próbáltunk visszaemlékezni... De egyetlen érintkezési pontot sem találtunk. Bár a férfinak még az az apró részlet is eszébe jutott, hogy én akkor drapp sváj­cisapkát viseltem. Az ügy különös fordulaton vett. A helyzet romantikussága már a parapszichológiával volt ha­táros. Megállopodtunk, hogy más­nap újra találkozunk, ugyaneb­ben a kávéházban. Égyszerúen nem veszíthettük el egymást, amíg meg nem oldottuk ezt a rej­télyt. Két hónap múlva összeháza­sodtunk ... ...Néhány év múlva történt. Egyszer, életünkben először, ké­tesben mentünk be egy önki- szolgáló áruházba, és sorbaáll- tunk kosárért. Néhány percig álltunk, s ami­kor a férjemre pillantottam, egy­szerre csak éreztem, hogy az arcomból kifut a vér.- Mi lelt? - kérdezte a férjem.- Tudom! - kiáltottam. - Meg­van a megfejtés!- Nos... - súgta a férjem, és az ő arca is elsápadt.- Látom... már látom... Sor­ban álltam gyümölcsért. Aztán odafordultam hozzád és íqv szóltam: „Másutt is sorakoztam, a sajtnál. Kérem, jegyezze meg alaposan a külsőmet. Kék télika­bát és drapp svájcisapka van rajtam. Én állok maga előtt...“ Azután visszatértem a másik sorból. Akkor te ezt mondtad: „Most gyorsan elszaladok a csir­kéért. Kérem, jegyezze meg a külsőmet alaposan: zöld kabá­tot és barna sálat viselek. Én állok maga mögött“. Kiderült, hogy minden nagyon egyszerű. És nincs semmilyen romantika, meg parapszicho­lógia... Fogalmam sincs, hogyan fo­gunk élni ezután. Különben bizo­nyára ugyanúgy, ahogyan sok ezer más házaspár. Romantika nélkül! Fordította GELLÉRT GYÖRGY

Next

/
Thumbnails
Contents