Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)
1988-04-29 / 17. szám
Körkép A Szovjetunió Tudományos Akadémiájának a szocialista világrendszer kérdéseivel foglalkozó gazdasági intézete és a CSSZSZK Népgazdasági Központi Kutatóintézete közös kutatásainak eredményei azt jelzik, hogy a KGST-tagországok vállalatai nem mutatnak igazán érdeklődést a vegyesvállalatok és társulások létrehozása iránt. A közös vállalkozást gyakran az olyan problémák megoldására ajánlják, amelyek az együttműködés egyszerűbb formáival - kooperációval, vagy közvetlen kapcsolatokkal - sokkal inkább megoldhatók. A vegyesvállalatok létrehozását mint politikai akciót értelmezik, s nem pedig a „lentről" jövő gazdasági szükségszerűség hívja őket életre. A vegyesvállalatok alapításának problémái az egyes tagországok gazdasági mechanizmusának működésében gyökereznek. Nem véletlen, hogy a KGST keretében létrehozott nemzetközi gazdasági szervezetek nagy része a valóságban nem dolgozik az önálló elszámolás alapelvei szerint és a közös vállalkozás helyett lényegében csak a munka összehangolásával foglalkozik. A népgazdasági mechanizmusok nem hozzák létre a vegyesvállalatok alapítását ösztönző tényezőket, tevékenységükhöz nem teremtik meg a feltételeket, s nem veszik figyelembe a vállalkozás alapelveit. Ahhoz, hogy a közös vállalkozás számára megfelelő körülmények jöjjenek létre, a tagországokban elő kell segíteni az áru-pénz viszonyok fejlődését és a nemzeti piacokat fokozatosan egy egységes nemzetközi piacba kell összevonni. Ez azonban megköveteli, hogy a tagországokban és azok kölcsönös kereskedelmében alapvetően átalakítsák az árképzés egész rendszerét, s bevezessék a szocialista valuták reális árfolyamát és azok kölcsönös átvált- hatóságát. Ehhez lényeges változásokra van szükség a népgazdasági tervezés gyakorlatát, a tervek tartalmát és összehangolását illetően. A haszon ösztönöz(?) Ezt a programot azonban csak meglehetősen hosszú idő alatf lehet megvalósítani. Tévedés lenne viszont azt gondolni, hogy a vegyesvállalatok létrehozása a közeljövőben teljességgel lehetetlen. Ezért a két kutatóintézet mélyrehatóan foglalkozik azok létrehozásának és tevékenységének feltételeivel a jelenlegi körülmények között. Az alapító számára a vegyesvállalat létrehozásában kezdettől fogva a gazdasági haszonnak kell lennie az alapvető ösztönző erőnek, ami a tudományos-műszaki haladás gyorsításából és a termékek világpiaci versenyképességének növeléséből következik. Nem lenne célszerű ugyanis, ha a közös vállalatok segítségével próbálnák ellátni a belpiacot a hiányzó árukkal - átlagszínvonalon. A közös vállalatok termelésének, amelyet a KGST-tag- országok piacain értékesítenek, a nemzeti piacok igényességét kellene növelnie, pótolnia kellene a szabadon átváltható valutáért történő behozatalt, s egyúttal lehetővé tenni a termékek értékesítését konvertibilis valutáért. Éppen a vegyesvállalatok termékeinek versenyképessége a világpiacon - amelyet a kivitel valós eredményei támasztanak alá - az az elengedhetetlen feltétel, amely az eredményes működés alapja. A vegyes vállalatok létrehozását nem valamiféle öncélú intézkedésként kell értelmezni. Az alapítók valós érdekéből kell kiindulnia, akik önként válnak a vállalat részesévé. Az utasítást a vállalati érdeknek kell felváltania. A partnereknek azonban csak akkor lesz igazán érdeke a vegyesvállalat alapítása, ha a cél eléréséhez egyiküknek sem áll rendelkezésére minden feltétel és nyereséget csak az erők és eszközök egyesítésével érhetnek el. A fő cél tehát nem a partner pénzeszközeinek megszerzése, hanem két, egymást kölcsönösen kiegészítő technológia (vagy berendezés) egyesítése, a technológiák és technikák speciális anyagokkal, nyersanyagokkal való ellátása, stb. Az ilyen esetekben az erőforrások és az eszközök összevonása devizaeszközök megtakarítását eredményezheti, időbeli előnyöket jelenthet, vagy csökkentheti a vállalkozás kockázatát. Amellett egyáltalán nem kell nagy vállalatok létrehozására törekedni. Ellenkezőleg. A kis és közepes nagyságú vállalatok, amelyek jobban tudnak alkalmazkodni a gyorsan változó piaci körülményekhez, általában hatékonyabbak. Ezért a vegyesvállalatok nyilván nem a hagyományos, gazdag tapasztalatokkal és kiterjedt termelési kapcsolatokkal rendelkező ágazatokban jönnek majd létre, hanem inkább az új ágazatokban, mint például a biokémiában, az intenzifikált mezőgazdasági termelésben, stb. Nem a régi termelési kapacitások felújításáról vagy átépítéséről van szó, hanem újak létrehozásáról. Fontos feltételek A gazdasági mechanizmus átalakítása, amely a legtöbb szocialista országban megkezdődött, már az első szakaszban megteremti azokat a körülményeket, amelyek a partnereket közös munkára ösztönzik. Főként a gazdasági eredményeknek a bérekre kifejtett hatásáról, azok differenciálásáról, valamint arról van szó, hogy az árakat a termékek használati értékétől függően állapítják meg, tekintettel a külpiaci áraknak a hazai árakra kifejtett hatására. Jóllehet, ezek a körülmények közös vállalatok létrehozására ösztönöznek majd, de azok működését önmaguk nem biztosíthatják. A külpiacokon is versenyképes vegyesvállalatok működéséhez a megfelelő belső feltételeket is meg kell teremteni. Mindenekelőtt egy rendszert kell kialakítani, amelyben a vegyesvállalatok a termékeket olyan árakon értékesítik, amelyek nem lépik túl a világpiaci árakat. A vállalatok nem kaphatnak dotációt vagy szubvenciót az állami költségvetésből. Tevékenységük fontos feltétele, hogy saját pénzeszközeikből és hitelből szabadon vásárolhassanak berendezéseket és anyagokat konvertibilis valutáért, transzferábilis rubelért vagy nemzeti valutáért. Ahhoz, hogy a közös vállalatok az említett módon dolgozhassanak, meg kell teremteni a jogi feltételeket is a nemzeti vállalatokra érvényes általános rendelkezések alóli kivételek formájában. Eszerint a vegyesvállalatoknak biztosítani kell ugyanazokat a jogokat, mint a külkereskedelmi vállalatok esetében, beleértve a termékek bármilyen valutában történő értékesítését és vásárlását annak az országnak a területén, ahol a székhelye van. Devizahiteleket az alapító országok bankjaitól és a KGST nemzetközi bankjaitól vehet fel. A vegyesvállalatok megalapításának egyik lényeges akadálya, hogy a vállalatoknak gyakorlatilag nincs lehetőségük keresni külföldi partnert, megismerni annak lehetőségeit, vizsgálni az új termékek értékesítésének potencionális lehetőségeit, műszaki-gazdasági szempontból megindokolni a közös vállalkozás célszerűségét stb Ezeknek az előkészítő munkáknak a lebonyolítására a legtöbb vállalatnál nincsenek szakemberek és a szükséges kapcsolatok is hiányoznak. Előnyös lenne, ha az ilyen kedvezőtlen helyzet áthidalására az egyes országokban az önelszámolás elvein működő, saját devizaeszközökkel rendelkező közvetítő szervezetet hoznának létre, amely a vegyesvállalat létrehozásában vagy mint megbízott ügyintéző venne részt, vagy pedig részesülne a majdani vállalat nyereségéből. (A Hospodárske noviny nyomán) Utasítások vagy valós érdekek? Eredmények és távlatok a vegyesvállalatok alapításában Napirenden az árképzés A KGST-tagországok együttműködésének új feltételei között az árképzés kérdései nagy jelentőségűek. Az ármechanizmus tökéletesítése különösen azon vállalatok és szervezetek számára fontos, amelyek nemzetközi gazdasági kapcsolatokat kötnek. Az egyes tagországok és a Tanács szervei keresik azokat az intézkedéseket és megoldásokat, amelyek ezen a területen kölcsönösen elfogadhatók. A szocialista országok árucseréjében érvényes árképzési alapelveket még 1958-ban hagyták jóvá. Azóta ezek elöregedtek és nem fejezik ki igazán a kölcsönös gazdasági kapcsolatok sokrétűségét, jóllehet az elmúlt harminc év alatt némileg módosították azokat. Az árképzés tökéletlensége főleg. a vállalatok és szervezetek közvetlen kapcsolatokon alapuló tudományos-műszaki és termelési kooperációja során mutatkozik meg. Több szakember szerint az új körülmények között való együttműködést leginkább a szerződéses árak segítenék. Ebben az esetben az egyes szervezetek önállóan egyeznének meg a kölcsönösen szállított termékek árában, amit a nemzetközi egyezménybe és a kereskedelmi szerződésbe is belefoglalnának. Az ilyen jellegű árképzés lehetővé tenné, hogy az egyes partnerek közvetlen együttműködésének sajátosságait és az önelszámolásból adódó érdekeket nagy mértékben figyelembe vegyék. Ez jelentősen hozzájárulna ahhoz, hogy a termelési kooperációban készült termékek árának összehangolása jelentősen leegyszerűsödjön. Az árképzéssel a valutáris-pénzügyi kapcsolatok is szorosan összefüggnek. A kooperáció keretében készült termékek árának megállapításakor figyelembe kell venni és össze kell hasonlítani az egyes nemzeti valutákban kifejezett termelési költségeket és nagykereskedelmi árakat. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az összehasonlítás a jelenlegi körülmények között nagyon nehéz, mivel minden ország önállóan állapítja meg saját valutájának árfolyamát a többi tagállam valutájának viszonylatában. Éppen ezért a szocialista országok a nemzeti valuták árfolyamai kölcsönösen összefüggő rendszerének kidolgozására törekednek és keresik a lehetőségeket, miként lehet egyszerűsíteni a valutáris-pénzügyi műveleteket. Ezzel kapcsolatban példaként megemlíthetjük azt a csehszlovák-szovjet kormányközi egyezményt, amely a közvetlen kapcsolatok keretében történő elszámolásokra vonatkozik. Ez a KGST-n belül az első olyan egyezmény, amely lehetővé teszi, hogy a partnerek az elszámolásokat nemzeti valutában bonyolítsák le. (Ö) Óvatos lépések Formális közvetlen kapcsolatok • Kölcsönös érdekeltség • Megfelelő káderpolitika A lengyel-magyar Haldex, vagy a szovjet-mongol Erdenet vegyesvállalatok tevékenysége arról tanúskodik, hogy a KGST-tagországok együttműködésének ez a formája meglehetősen hatékony. Eddig a vegyesvállalatok helyileg nem a Szovjetunióban alakultak, létrehozásukra ebben az országban csak nemrég került sor. Ennek az volt az egyik oka, hogy a közös gazdasági szervezetek létrehozását és tevékenységét jogilag nem szabályozták. Tavaly azonban ebben a vonatkozásban kormányhatározat született, amelynek köszönhetően javult a helyzet. A partnerek azonban különösképpen nem sietnek a vegyesvállalatok létrehozásával, amelyekből ma alig több mint húsz van. A KGST-tagországok eddigi tapasztalatai azt mutatják, hogy a közvetlen kapcsolatok lassan fejlődnek és sok esetben csak tormansaK. A szocialista államok vállalatai közül eddig már több mint 1400 kötött közvetlen termelési és tudományos-műszaki kapcsolatot. Kérdés azonban, hogy hány esetben valós ez az együttműködés, és hány esetben nem jutott tovább a papírformától. Valószínű, hogy ezen tapasztalatok következtében lettek a tagállamok ilyen óvatosak a vegyesvállalatok alapításában. A KGST-tagországok vegyesvállalatainak jelentőségére, valamint a létrehozásukkal és tevékenységükkel kapcsolatos problémákra mutatott rá nemrégiben a Trud szovjet napilap. A szovjet szakemberekkel folytatott beszélgetésben megállapítja, hogy a KGST-országok új együttműködési formái között a vegyesvállalatok fontos szerepet töltenek be. A Szovjetunióban jogi normákat fogadtak el megalapításuk szabályozására. Úgy tűnhet, ezzel megteremtették az újszerű tevékenység fejlődésének feltételeit. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy ezen a területen sok a probléma. Mi lehet a megoldás? - teszi fel a kérdést a lap. A vegyesvállalatok létrehozása bonyolult és igényes folyamat, amely megfelelő gazdasági és szervezési-jogi feltételek kialakítását teszi szükségessé. A megalapításról való döntés alapját a kölcsönös érdekeltség és előnyök adják. Nagy fontosságú a káderek megfelelő felkészítésének kérdése. Olyan szakemberekről van szó, akik ismerik a vegyesvállalatok alapításának és tevékenységének problematikáját. A Szovjetunióban már hozzáláttak az olyan központok létesítéséhez, amelyekben majd ezeket a szakembereket készítik fel. A napilap továbbá hangsúlyozza, hogy a vegyesvállalatokat céltudatosan és átgondoltan kell létrehozni. Nem szabad a folyamatot minden áron meggyorsítani. Arra van szükség, hogy a tagállamok megfelelő tapasztalatokra tegyenek szert, s a népgazdaság különböző ágazataiban kidolgozzák a vegyesvállalatok alapításának pontos programját. (CSTK) Szövetkezeti bank alakul Az újonnan alakult szovjet szövetkezetek pénzbevételei ez év márciusában 350 millió rubelt értek el, miközben az országban körülbelül 14 ezer szövetkezet hitelekkel finán- szírozza tevékenységét. Ezzel összefüggésben több közgazdász úgy véli, hogy létre kell hozni egy önálló szövetkezeti bankot. Egyébként ezt a lehetőséget a nemrég kiadott szövetkezeti törvény is feltételezi. A szövetkezeti bank létrehozásával nagy összegek (megközelítőleg 270 milliárd rubel) kerülnének a pénzforgalomba, amelyek pillanatnyilag a tavaly megalakult takarékbank számláján vannak. Ezeknek a pénzeszközöknek az aktív fel- használása jelentősen hozzájárulna a szövetkezeti mozgalom hatékonyságának növeléséhez, amelynek célja javítani a lakosság áruval és szolgáltatásokkal való ellátását. A feltételezések szerint a Szovjetunió szövetkezeti bankját már 1989- ben megalapítják. Egyes vélemények szerint a szövetkezeti bank létrehozása ellentétben lenne az állam pénzügyi és hitelmonopóliumával, amelyet még 1918-ban vezettek be. Az átalakítás keretében azonban bizonyos mértékig már korlátozták az állam monopolhelyzetét a külgazdasági tevékenységekben, ami több vállalat számára lehetővé tette, hogy önállóan értékesítse termékeit a külpiacokon. Az állam természetesen fenntartja jogát a külgazdasági politika formálására, ami a pénzügyi és hiteltevékenységre is vonatkozik. A feladat az lenne, hogy az állam hangolja össze a pénz- és hitelintézetek munkáját és általában meghatározza a pénzpolitikát az országban. A szövetkezeti bank létrehozását támogatja a hitelpolitika is azzal hogy 2-3 százalékkal növelték a kamatokat. Amennyiben a szövetkezet, amelynek hitelt folyósítottak, azt nem fizeti vissza a meghatározott időben, a banknak jogában áll a szervezet termékeit, mint ellenértéket kérni. Ez azt jelenti, hogy a szövetkezet minőségi munkájában a bank is érdekelt. Tekintettel arra, hogy a Szovjetunióban a szövetkezeti törvénytervezet számol a szervezetek önállóságával a külkereskedelemben, a szövetkezeti bank a nemzetközi kereskedelmi ügyleteket is finanszírozza majd. (Ö) A magyar alumíniumiparnak 2,2 százalékos a részaránya az ország ipari termelésében. Fejlődéséhez a gazdag bauxitlelöhelyek szolgálnak alapul. Magyarország Európában a második helyet foglalja el az alumínium gyártásában. Képünkön az öntöde üzemegysége látható Heves megye Apc városában. (A ŐSTK felvétele) újszd 10 1988. IV. 2
