Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)

1988-04-29 / 17. szám

A zvoleni KOVOHRON ipari szövetkezet safárikovói autószervizének sokféle szolgál­tatását és elsősorban az ott dolgozó harminc jól képzett szakember kiváló munka­végzését évek óta egyre többet dicsérik mind a helyi mind a városkörnyéki községek személygépkocsi-tulajdonosai. A Skoda, Lada, ARO-240-es, valamint a lengyel Fiatok összes típusának szavatossági vagy bármilyen egyéb javítását rendszerint rövid határidőre vállalja el a Csata János üzemvezető irányítása alatt serénykedő kollektíva. A képen látható Lada gépkocsi szélvédőjének kicserélését szintén gyorsan elvégezte Komoly László és Koronczi Tibor szerelő. Kiváló dolgozók - kiváló tanulók Ha csak a konzervgyáriakon múlna Néhány esztendő óta egy gondosan fel­újított, takaros kertes ház az otthona a Ba­log családnak Rimaszombat egyik csendes negyedében, a Fürdő utcában. Bizonyára a falun eltöltött gyermekévek is közreját­szottak az új lakóhely kiválasztásában, na és persze a kínálkozó lehetőségek: az örö­költ családi ház eladásából származó összeg, a fiatal házaspár megtakarított pén­ze és a vállalati kölcsön, melyet hét évvel ezelőtt vettek fel. Adósságaik nagy részét már visszafizették, s mire a gyermekek felcseperednek, remélhetőleg teljesen egyenesbe kerül a család. * * * Az elektronika a legifjabb, ám kétségtele­nül a legígéretesebb iparágak közé tartozik ma Rimaszombatban. A közel háromszáz­nyolcvan munkaerőt foglalkoztató Számí­tástechnikai Üzemet Balogék lakhelyétől mindössze néhány méterre hozták létre egy évtizeddel ezelőtt. A kínálkozó munkalehe­tőséggel Balog Katalin is élt, akinek abban az időben két apró gyermekről kellett gon­doskodnia. A kezdet bizony nem volt köny- nyű. Az első években mikrokapcsolók, autóantennák és nagy teljesítményű tetőan­tennák erősítőinek összeszerelésével fog­lalkoztak a lányok és asszonyok, többsé­gükben betanított munkások. A művelet nem volt túlságosan bonyolult, a pontosság és a szigorú minőségi követelmények miatt azonban sokan fordítottak hátat az üzem­nek ebben az időben. Balog Katalinnak egy pillanatra sem fordult meg a fejében a távo­zás gondolata. Becsületesen elvégzett munkáját ugyanis megfelelően díjazták, meg aztán a közösségben is jól érezte magát. Felettesei ma is igen jó véleménnyel vannak munkájáról, pedig időközben ter­mékváltás történt az üzemben, sokkal bo­nyolultabb, még nagyobb pontosságot és figyelmet igénylő termékeket, személyi szá­mítógépeket és modemeket készítenek. A negyvenes éveinek elején járó, meg­nyerő külsejű asszony nem lelkesedett túl­ságosan, amikor megtudta, újságcikk ké­szül róla, családjáról.-Annyi kiváló dolgozó van ebben az üzemben, s éppen rólam akarnak Írni - há­rította el szerényen érdeklődésünket, de aztán mégis kötélnek állt. Persze nem hall­gathatta el, hogy az üzem legmegbízhatóbb dolgozói közé tartozik, hogy normáját min­dennap túlteljesíti, hogy munkájának minő­ségére egyetlenegy panasz sem érkezett az utóbbi években. Megítélése szerint nem tesz ó semmi különöset, csak a kötelessé­gét teljesíti. Balog Antal, a családfő tizennyolc éve, katonai szolgálatának befejezése után ke­rült a Csehszlovák Autóközlekedési Vállalat rimaszombati üzeméhez. Gépkocsikísérö- ként kezdte, majd teherautót bíztak gondjai­ra. Aztán autóbuszsofőr lett. Éveken ke­resztül a Rimaszombat-Tajti (Tachty) vona­lon szállította az utasokat, újabban pedig a városi közlekedés lett a munkaterülete. Utasai azért kedvelik, mert türelmes és segítőkész, felettesei pedig elsősorban pontosságát és szakmai hozzáértését di­csérik. Bizony gyakran előfordul, hogy szünnapokon is berendelik, s ó sohasem mond nemet. Egyfelől örül, ha valamiben segítheti munkaadóját, másfelől jól jön a ke­resetkiegészítés is. A sárga-piros, ütött-kopott járművön he­tedik éve közlekedik. Szerencsére nem kell minden aprósággal a javítóműhelybe ro­hannia, mert maga is ért a gépek orvoslásá­hoz. Annakidején Safárikovóban a mező­gazdasági gépjavító szakmát sajátította el, s ennek most hasznát veszi mindennapi munkájában. Tavaly már a 750 ezredik kilométert tette meg baleset nélkül, s számí­tásai szerint hamarosan,,millÍQmos“ lesz.- Tulajdonképpen meg lenne már az én millióm - vallja be kissé pironkodva -, de szertelen ifjoncként egyszer igazolatlanul hiányoztam a munkából, s ezért leszámoltak megtett kilométereimből. A kimaradás a ze­nekar miatt történt, egyszerűen nem akar­tam cserbenhagyni kollégáimat... Az autóbuszsofór egyik nagy szenvedé­lye ugyanis a zenélés. Persze, az utóbbi időben már nem jut rá. sok idő, meg aztán a közönség, a mai fiatalok sem igénylik már annyira a cigányzenéi, mint a korábbi nem­zedékek. Balogék két gyermeke már alapiskolás. Ifjabb Balog Antal az idén nyolcadikos, éppen a napokban felvételizett a Kassai (Kosice) Magyar Tanítási Nyelvű Gépipari Szakközépiskolába. Kitüntetett tanuló, akárcsak két évvel fiatalabb húga, Andrea.-A kislány óvónő szeretne lenni, él-hal a gyerekekért - mondja az édesanyja -, de én arra biztatom, hogy tanuljon tovább, végezze el a főiskolát. Valamikor nekünk is voltak ilyen álmaink, de nem válthattuk valóra. En és a férjem is héttagú családból származunk, s bár jó nevelésben részesül­tünk, érthető módón nem kaptunk akkora támogatást, mint gyermekeink. Nagyon szeretnénk, ha ők tovább tanulnának. * * * * A Balog család életvitele, gondolkodás- módja szerencsére ma már nem számít kivételes jelenségnek a Rimaszombati já­rásban. Hátrányos helyzetből, élve társa­dalmunk aktív támogatásával, ám minde­nekelőtt saját kezük munkájával bizonyítot­tak, vívták ki a környezetük tiszteletét és elismerését. Bizonyára kevés olyan gyár van az ország­ban, talán még a világon is, amelyet egy főút választ ketté. Nos, a Közép-szlovákiai Kon­zervgyárak és Szeszfőzdék rimaszombati (Rimavská Sobota) üzeme ilyen. A kérdésre, hogy vajon mi ennek az oka, egyszerű a vá­lasz: kinőtte azt a területet, amelyet 1902-ben a városban alapított részvénytársaság kijelölt a rimaszombati konzervgyár számára. A gyümölcsalapanyagú termékek közül el­sősorban a marmaládét és lekvárt gyártó üzem a húszas és harmincas években már alig volt gazdaságos, de azért folyt benne a termelés, amelyet a felszabadulás után felújítottak, és 1945-ben egy háromtagú nem­zeti igazgatóságot neveztek ki az élére. A ko­rábbi termékskálát akkor száraz sütemény­nyel, különböző párlatokkal és gyümölcsbor­ral bővítették. A konzervgyár 1949-ben önálló nemzeti vállalattá vált, amely az azóta eltelt évtizedek során számos szerkezeti változá­son esett át. A rimaszombati üzemben azon­ban nem csupán szervezési változások tör­téntek.- Manapság már mintegy 82 féle készter­méket állítunk elő, töbő mint 152 féle csoma­golásban, s emellett körülbelül húsz félkész­árut is - kezdi ismertetőjét Ján Pongó mér­nök, az üzem igazgatója. - Továbbra is gyár­tunk többféle gyümölcsízt, zöldség- és készé- telkonzervet, üditóitalokat, paradicsomlevet és kompótot. Üzemünk termékei nemcsak a hazai üzletekben, hanem a külföldi piaco­kon is ismertek. Ján Pongó - miközben részletesen beszá­mol az üzem termelési programjáról, - egy- egy árufajtával kapcsolatosan több ezer ton­nás évi teljesítményt és 100 millió koronás tételeket emleget. Aztán a gondokról, a ter­melést hátráltató nehézségekről is szól. Mint mondja, az üzemben az ötvenes években volt először széles körű rekonstrukció, amikor részben felújították a gépi berendezéseket is. .Kulturáltabb körülmények között könnyebbé vált a munka, kevesebb lett az egészségre ártalmas munkahely, de időközben az üzem­mel szemben támasztott igények is nőttek. Bővíteni kellett a gyárat, így került egy része az út másik oldalára. Az 1980-ban 35 milliós költséggel megkezdett újabb rekonstrukció keretében már ott épült fel az új termelőcsar­nok, amely lehetővé teszi a sterilizált zöldség gyártásának további kiszélesítését, nem be­szélve arról, hogy nagymértékben javultak a dolgozók - nagyrészt nők - munkakörülmé­nyei. Ám ez még csak a kezdet, a felújítási munkák első szakasza, a tervezett negyedik szakasz befejezését 2000-re tervezik. A csarnokban, ahol a zöldség- és gyü­mölcsfeldolgozó-részleg kapott helyet, tavaly indult be a próbaüzemelés, nem kevés prob­lémával. A tervet azonban így is sikerült teljesíteni. Egyebek közt azért is, mert itt - mint azt a sterilizáló üstöknél dolgozó Éva Lásková, Danyi Aranka és munkatársnőik mondják - összehasonlíthatatlanul jobbak a munkakörülmények, könnyebb a munka és természetesen megnőtt a munkakedvük is.- Pedig még az új csarnok felszereltsége sem az igazi - veti közbe Gaál Mátyás, az üzem technikusa. - Sok idő megy el az anyagmozgatással, üresen áll még a kon­zervdobozokat előkészítő üzemrész, egyelő­re kézi erővel folyik a szállítólapok ki- és becsomagolása és az üvegek mosása. Az egyik gépsoron azért így is végelátha- tatlanul sorakoznak a Lengyelországból im­portált fagyasztott, szeletelt zöldbabbal telt üvegek, a másikon pedig szamócát konzer­válnak. A csarnok egyik szögletében feldolgo­zásra vár a magyarországi sampinyon. A munka tehát folyik annak rendje-módja szerint, már amennyire a tehetőségek en­gedik. Kovács Istvánt a részleg vezetőjét mégis nyugtalanítja, hogy a termelés közben folyó rekonstrukció nem lesz elegendő ahhoz, hogy csúcstermékeket állítsanak élő. Mint mondja - ahhoz több új, korszerűbb gépsora lenne szükségük. Az üzem munkáját az is hátráltat­ja, hogy bár kapnak új gépeket, de azok nem alkotnak egy komplett gépsort, különböző a teljesítményük, s így a termelés sem lehet folyamatos. A sikerek mellett - hiszen ez az üzem a 8. ötéves tervidőszak első két évében vala­mennyi meghatározó gazdasági mutató szempontjából teljesítette a reá háruló felada­tokat -, tehát sok a gond és a probléma. Úgy tűnik, ha a néhány száz főt számláló, lelkes és tehetséges vezető által irányított munka­kollektíva igyekezete nem ütközne hátráltató körülményekbe, akkor már most el lehetne mondani, az itt dolgozók bizakodva néznek a jövőbe. Tovább fejlődik a járás ■ A februári győzelem negyvenedik évfor­dulójának esztendejében számos új közléte­sítménnyel gazdagodik a járás. A tervek sze­rint Rimaszombatban augusztus végén adják át az ország egyik legkorszerűbb fedett uszo­dáját, melyben a versenycélokra is alkalmas medencén kívül gyermekházén is a sportolni vágyókat szolgálja. Ugyancsak néhány hét múlva avatják fel a Kurinci tó partján a hu­szonöt méteres melegvizú nyitott uszodát. ■ A különleges gondoskodást igénylő gyermekek részére a közelmúltban két ma­gyar tanítási nyelvű alapiskolát építettek a já­rásban. A rimaszécsi (Rimavská Sec) és a rimaszombati kisegítő iskolák mellett jó ütemben folynak az újbásti (Nová Baéta) bentlakásos iskola építési munkálatai is. ■ Közel kétmillió koronát fordítottak tavaly a járási székhely egyik lakóépületének nyug­díjas otthonná való átalakítására a Kirejevszki utcában. Az épületbe valószínűleg már az idén beköltözhetnek az első lakók. ■ A kulturális értékek, műemlékek védel­mére is jelentős összegeket fordítanak a já­rásban. Jelenleg Uzapanyiton (Uzovská Pani- ca) és Rimajánosiban (Rimavské Janovce) a, hajdani falusi földbirtokos-kúriákat újítják fel, Királyiban és Osgyánban (Ózdany) pedig a kastélyok tatarozása folyik. Kraskovóban, Dúsán (Dúzava) és Kyjaticében befejezésé­hez közöledik a templomok felújítása. ■ Hárommillió koronás beruházással autóbusz-pályaudvar építése kezdődik Safá­rikovóban. Rimaszombatban is folytatják a pályaudvar építését. A tervek szerint még az idén lerakják a központi állomásépület alapjait. ■ A szolgáltatások fejlesztésére a falvak­ban is nagy figyelmet fordítanak az elkövetke­ző években. A legnagyobb beruházás Rima- szécsen kezdődik, ahol tízmillió koronát for­dítanak a központi szolgáltatóház építésére. ■ A terveknek megfelelően folytatódik a gömöri városok és falvak víz- és gázmúve- sítése. Tisovecben és Klenovecben a gázve­zeték tervezési és előkészítési munkálatait végzik, Rimaszombatban, Safárikovóban és Hmcianske Zaluzanyban pedig a vezetékhá­lózat bővítését kezdik meg. Az oldal anyagait HACSI ATTI­LA, BARANYAI LAJOS, a felvé­teleket LALO KÁROLY készí­tette A Trencíni Ruhaipari Vállalat közel ezer dolgozót - köztük 800 nőt - foglalkoztató safárikovói üzemében idén 211 millió korona értékű árugyártást irányoz elő a terv. A tavalyinál négy millió koronával nagyobb feladat elvégzése és a minőség szavatolása különösen sokrétű szervezést követel, hiszen a divatos szövetekből, bársonyból vagy kopásálló vászonból pontosan kiszabott, majd szépen megvarrott öltönyök, nadrágok és zakók 54 százaléka exportra készül. Amint az igazgató, Marcinek János mérnök elmondta, a gyakran akadozó anyag- és kellékszállítmányok mellett jelenleg is főleg a munkaerőgondok nehezítik az üzem termelését. Ezért a vállalat vezetősége legutóbb már a Rimaszombati (Rimavská Sobota) járás több egységes földműves-szövetkezeté­nek is felajánlotta a melléküzemági varroda berendezésének előnyös lehetőségét és a lányok, asszonyok betanítását. Elsőnek a Nagybalogi (Vel’ky Blh) Efsz dolgozói fogadták el ezt az ajánlatot, hogy a mezőgazdasági munkák holtidejében se maradjon náluk kihasználatlanul a kollektíva egy részének teljesítőképessége. Képünkön Újpál Rozália (középen), az üzem kiváló dolgozója, aki rendszeresen túlteljesíti feladatait. Jelenleg az oldalzsebek elővarrása a dolga.

Next

/
Thumbnails
Contents