Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)
1988-04-29 / 17. szám
A Mérnökgeológiai és Hidrogeológiai Kutatóvállalat (JGHP) tevékenységére már annak elnevezéséből is könnyen következtethet mindenki. Azt viszont bizonyára kevesebben tudják^ hogy ez a zilinai vállalat a hatvanas évektől kezdve a külföldön is tevékenykedő csehszlovák szervezetek egyike. Dolgozói a világ legkülönbözőbb részein végeznek alapkutatásokat, földtani feltárásokat, keresnek vizet és fúrnak kutakat. Dr. Hlavaty Zoltán kandidátus, a vállalat bratislavai üzemének fógeológusa például ezidáig 31 hónapot töltött Afrikában. Járt Nigériában és háromszor Szudánban, ahonnan 13 hónapig tartó munka után, alig néhány hete tért haza. A jeles földtani szakemberrel interjút készítettünk, hogy némi betekintést nyerjünk világjáró geológusaink köny- nyűnek egyáltalán nem mondható munkájába, s hogy megtudjuk, milyen is Afrikában víz nyomában járni. \ • Kezdjük talán a legfrissebb élmények* kei. Mi volt szudáni kiküldetésének a célja? i - Mint az ismeretes, Szudán egyike a vi- i lág szárazsággal sújtotta országainak. ' j Nagy része abban a nevezetes Sahel öve- l zetben fekszik, ahol a hetvenes évek végén 1 és a nyolcvanas évek elején rendkívül szá- i razság pusztított. Az ott folyó földtani kuta- i tások és munkák célja tehát felújítani ezen ( 1 a vidéken az életet. Az életet, amit itt I természetesen ember és állat számára el- 1 sósorban az ivóvíz jelent. Feladatom az i ilyen irányú földtani kutatások végzése, i a víz feltárása és a tározókkal ellátott kúthá- 1 j lózat kiépítése volt. Ezzel foglalkoznak i a még ott tartózkodó munkatásaim is. Nya- 1 Iától kezdve Khartoumig, a fővárosig, délről l pedig Kaduglin keresztül El Obeid és Kosti l városokig összesen ötvenkilenc úgyneve- ( 1 zett vízudvart kell vállalatunknak létesítenie i a jövő év nyaráig. Ezek a munkák elsösor- 1 ( ban az állattenyésztés felvirágoztatását I szolgálják, ezért mintegy hatvan-száz kilométerenként kell ilyen, ember és állat számára könnyen megközelíthető „vízforrást“ létesítenünk, a régi nomád kutak irányvonalát követve. Vagyis aszerint, hogy a nomádok merre szokták hajtani teve- és marhacsordáikat, kecske-, illetve birkanyájaikat. Az általunk létesített vízudvarokra állandó i személyzet ügyel majd fel, hogy megtelje- 1 nek az ötven köbméteres tartályok, s hogy i onnan a víz az itatókba kerüljön. I • Miért éppen csehszlovák szakemÍ berek végzik ezt a munkát?- A hazai geológia a víz felkutatásában, illetve feltárásában elért eredményei, valamint a geofizika terén kifejtett tevékenysége 1 alapján világszerte elismert. A csehszlovák i geológusok kutatási eredményei a hetve- i nes évek elejétől kezdve kiindulópontként 1 ! szolgálnak a világ szakemberei számára. I Ez a megbízatás tehát egyrészt elismerést I 1 jelent, de dolgoznak Szudánban jugoszlá- I viai, holland, amerikai és más országbeli I szakemberek is. • Aki nem járt a szárazság sújtotta területen, nehezen tudja elképzelni, hogy milyen lehet ott az élet egy európai számára...- Kutatási területünk északi része teljesen sivatagi jellegű, csak homok van mindenütt, de a középső és déli területe szavanna, ahol leginkább alacsony, de magas növényzet is található. Főleg tüskés bokrok, fúfélék és különféle akácfajták. Ezen a tájon az esős időszakban a kiszáradt folyómedrek megtelnek vízzel, ezért itt földműveléssel is foglalkoznak. A magunkfajta ember számára a forró klíma okozta rossz közérDr. Hlavaty Zoltán, kandidátus zeten kívül az a tudat is kellemetlen, hogy néha óriási távolságra vagyunk a civilizált világtól, úttalan utakon bolyongunk napokig, hetekig. Igaz, nagyszerű terepjáró gépkocsikon jártuk az országot, néha mégis az volt az érzésünk, hogy biztonságosabb lenne teveháton. Az esős időszak (július és augusztus) volt számunkra a legkellemetlenebb. Akkor ott minden nedves, még a kiterített ruha sem szárad meg a helyiségben. Aztán nehéz elviselni még a homokviharokat, amelyek három-négy napig is eltartanak néha. Ilyenkor az ember öltözékét ellepi és mögé hatol a finom sárga, vagy piros homok, por. • Milyen volt a kosztjuk? Hazai, vagy szudáni?- Bizonyos mértékben hozzá kellett szokni az ottanihoz, mert egész ott-tartóz- kodásunk idejére nem tudtunk hazai kosztot biztosítani. Takarékoskodtunk a konzerwel, a szalámival, a szalonnával, hogy legalább azokkal tudjunk az ünnepek alatt hazai hangulatot teremteni. A választék így számunkra leginkább a kecske-, birka- esetleg bárányhúsra korlátozódott, de azért néha ettünk marhahúst is. Időközben persze a tevehúsra is rá kellett szoknunk. Ami viszont mindig volt, az a déligyümölcs. • Mennyi időt vesz igénybe az akklimatizálódás?-Talán három-négy hétig tart, amíg az ember bioritmusa átáll, alkalmazkodik az új körülményekhez. Nekem most hazaérkezésemkor szerencsém volt, mert a szudáni december és január ottani viszonylatban szokatlanul hideg volt. Reggel nemegyszer mértünk plusz kilenc fokot, és amikor hazaértem, itthon ugyanilyen hőmérsékletű levegő fogadott. Tavaly viszont innen mínusz húsz fokos hidegben indultunk, és ott plusz negyven fokos hőségben szálltunk ki a repülőgépből. Azt bizony nem volt egyszerű megszokni. • Hogyan készül fel egy-egy ilyen afrikai útra?-Az említett időjárási különbségekre legfeljebb lelkileg, bár az nem sokat segít. Azokat egyszerűen le kell küzdeni, amiben természetesen segít, ha előre gondoskodunk a jó erőnlétről. A külföldre dolgozni utazó bármilyen szakembernek viszont egy bizonyos téren mindenképpen fel kell készülnie. A szakmai szempontokat most nem említem, hiszen ha azoknak nem felelne meg, aligha kapna külföldi megbízatást. A hosszabb ideig tartó külföldi munkához viszont elengedhetetlenül fontos az idegen nyelv tudása. A legjobb, megtanulni annak az országnak a nyelvét, ahová utazik az ember, de ha azt nem is sikerül elsajátítania kellően, akkor legalább egy világnyelvet kell jó színvonalon beszélnie. Ugyanis, ha egy távoli földön nem tudja magát megértetni az ember, kellemetlen helyzetbe is kerülhet. Az én felkészülésem tehát azonkívül, hogy vigyáztan az egészségemre, igyekeztem jó kondícióban tartani magam, elsősorban a nyelvtanulásra irányult. Az anyanyelvemen, tehát a magyaron kívül természetesen jól beszélek szlovákul, továbbá oroszul, angolul, valamit tudok franciául és egy kicsit hatszáz-nyolcszáz szó erejéig sikerült időközben megtanulnom arabul is. • Nyelvtudás nélkül tehát a megfelelő szakmai felkészültség sem elegendő egy külföldi megbízatáshoz?- Ez bizony igaz. Idegen nyelvet viszont, mint az ismeretes, csak az képes elfogadhatóan megtanulni, aki jól beszéli az anyanyelvét. Az én esetemben azt hiszem, nagy segítség volt az, hogy a középiskolában is az anyanyelvemen tanultam. • Mennyire hasznosithatók itthon egy geológus külföldön szerzett tapasztalatai?-A geológus, munkája közben,végezze azt bárhol, szinte mindig találkozik új, számára esetleg ismeretlen dolgokkal. A kutatás módszerei, végzésének módja azonban rendszerint ugyanaz. Ismereteink tehát a szudáni munkánk által is tovább bővültek, amelyeket itthon hasznosíthatunk, különösen a hidrogeológiában. Vállalatunk egyébként szorosan együttműködik a magyar és a szovjet geológusokkal, jó kapcsolataink vannak a lengyel és az NDK-beli kollégáinkkal, és áz utóbbi években kapcsolatot teremtettünk kínai földtani szakemberekkel. A felsorolást folytathatnám a mongol, vagy a jugoszláv kapcsolataink említésével. Ezenkívül az Intergeo és az Intergeotechni- ka keretén belül együttműködünk a KGST- államok bizonyos geológiai kutatásaiban. A geológia manapság már olyannyira szerteágazó, sokrétű tudományág, hogy azzal eredményesen foglalkozni csakis ilyen széles körű együttműködéssel lehet. • A Sáhel övezet Afrika egyik legszárazabb területe. Mennyire nehéz a mérsékelt égövhöz szokott geológusoknak ott vizet találni?- Nagyon nehéz! Éppen ezért kell komplex kutatómunkát végeznünk, hogy végül a fúrások - amelyek nem kevés pénzbe kerülnek - eredményesek legyenek... • Néha, esetleg félretéve a modern geológiai műszereket, a ,,varázsvesszőt" is előveszik?-Az is előfordul. Persze ennek a mai napig vitatott módszernek a megbízhatóságára nem támaszkodhatunk, még ha meg is esett, hogy eredményesen alkalmaztuk. Nekünk elsősorban a rendelkezésünkre álló tudományosan megalapozott ismereteinkből kell kiindulnunk, amelyekhez a geológiai térképek, valamint a saját kutatásainkból kapott eredmények vezettek. Persze, a szerencsével sem szabad hadilábon állni, és nem árt ha a geológus „megérzi“ a vizet. • Szudánban segítettek ebben a helybeliek?- Amikor kutatócsoportunk megkezdte a munkáját, bizony nem mindig fogadták barátságosan. Aztán, amint megtudták, hogy számukra keresünk vizet, azpnnal barátságossá, segítőkésszé váltak. Ehhez viszont tudni kell, hogy nemegyszer olyan helyen is megfordultunk, ahol fehér embert még nem láttak. Arrafelé a legnagyobb kincs a víz. így aztán a barátsággal közeledő, számukra „kincset“ kereső idegent is vízzel köszöntik. A fúrás megkezdése előtt, hogy az sikeres legyen, az ősi szokás szerint áldozatot hoznak, amit ott természetesen komolyan is vesznek. Az áldozat legtöbbször egy kecske, esetleg birka, s ha biztosak abban, hogy munkánk eredményes lesz, akkor a jobbmódúak kisebb bikát is hoznak a szertartásra, amely felér egy kisebb népünnepéllyel, hiszen részt vesz rajta az egész falu. • Ha újra lehetősége nyílna Szudánban, vagy Afrika más részében dolgozni, szívesen menne?-Arrafelé azt tartják, hogy aki egyszer iszik a Nílus vizéből, az újra visszakívánkozik arra a vidékre. Nos, én ittam ebből a vízből. BARANYAI LAJOS A tudományos-műszaki fejlesztés egyik hatékony alkotóeleme az újító- és feltaláló mozgalom. A dolgozók műszaki alkotó kezdeményezése a társadalmi és gazdasági haladás egyre jelentősebb forrásává válik. Ebből a fontos körülményből kell kiindulnunk akkor, amikor a Nyugat-szlovákiai kerület dolgozóinak ez irányú munkáját értékeljük. A 8. ötéves tervidőszak második évében ebben a kerületben 544 találmányt, 23 322 újítási javaslatot és 75 ipari mintát nyújtottak be a dolgozók. Közülük 351 találmányt, csaknem 14 ezer újítási javaslatot éús 65 ipari mintát fogadtak el a vállalati bíráló bizottságok. Ami azonban a számoknál is többet mond és egyáltalán nem elhanyagolható: az elmúlt év folyamán jelentős részüket már alkalmazták a gyakorlatban, a haszon 404 millió korona volt. Bár jó eredmények ezek, mégsem lehetünk elégedettek. Ugyanis az elmúlt évben a Nyugat-szlovákiai kerületben benyújtott újítási javaslatok részaránya szlovákiai viszonylatban csökkent, jól lehet az Ötletek és eredmények----------------------------------———----------------------------------------------------Az újítómozgalomról a Nyugat-szlovákiai kerületben 1986-ban bejegyzettekkel összehasonlítva számuk valamelyest növekedett. Az újítási javaslatok és találmányok gyakorlati alkalmazása következtében a vállalatok jelentős mennyiségű fűtőanyagot, energiát, nyersanyagot takarítottak meg, bérköltségeik több mint 66 millió koronával csökkentek, és a tervezettnél csaknem 80 millió koronával kevesebb devizaeszközt költöttek el. A feltaláló és újítómozgalomban a vágsellyei (Sala) Duslo vállalat dolgozói kiváló eredményeket értek el. A Martini Nehézgépipari Művek Komáromi (Komár- no) Steiner Gábor Hajógyárának dolgozói szintén jól megállták helyüket. Az állami racionalizációs program keretében tavaly 388 tonna fémet takarítottak meg. A vállalat, hogy segítse az újítók munkáját, hatvan tematikus feladatot hirdetett meg, ezeknek több mint a felét megoldották. A Tmavai Autógyárban 513 újítási javaslatot és öt találmányt jegyeztek be. Közülük 180 javaslatot és két találmányt vezettek be a gyakorlatba, amelyek 2,6 millió korona hasznot hoztak. A vállalatnál növekedett a pótalkatrészek gyártásának volumene, s ez jelentős fém- és színesfém-megtakarításhoz vezetett. A nemrégiben végrehajtott szerkezeti változások is kedvezően befolyásolták a szervezet gazdálkodását. Az elmúlt esztendőben az újító- és feltaláló mozgalom az érsekújvári (Nővé Zámky) Elektrosvit vállalat számára is számos sikert hozott. A legjelentősebb újítási javaslat, amelyet Igor Ruziőka nyújtott be, az 512,2 típusú fojtótekercs szerkezeti módosítására vonatkozott. A javaslatot már alkalmazzák a gyakorlatban. Ugyancsak jó eredményekről számolhat be a tlmaőei Szlovák Energetikai Gépgyár, ahol az ész- szerűsítési program keretében jelentős mennyiségű fűtőanyagot, energiát és nyersanyagot takarítottak meg. Az újító és feltaláló mozgalom kapcsán meg kell említeni még a Serecfi Nikkelkohót, a Bánovce nad Bebravou-i Tátrát és a Myjavai Szlovák Szerelvénygyárat. Mindhárom helyen teret adnak a dolgozók kezdeményezésének, s megteremtik a feltételeket ahhoz, hogy ötleteiket a lehető legrövidebb időn belül alkalmazhassák a gyakorlatban. Bár az újítók és feltalálók mozgalma az előző évekhez viszonyítva jobb eredményeket hozott, még mindig hosszan tartó a javaslatok elbírálása, ami bizony sokszor jelentős anyagi veszteséget okoz. Éppen ezért napjainkban az az egyik legfontosabb feladat, hogy a vállalatoknál lerövidítsék az újítási javaslatok elbírálásának időtartamát. A 8. ötéves tervidőszak harmadik éve meglehetősen igényes feladatokat állít mindnyájunk elé, ezért a dolgozók kezdeményezését, a szocialista munkaversenyt, feltétlenül a minőségi mutatók teljesítésére kell összpontosítani. BLA2EJ SEDLIAK mérnök, a Szlovák Statisztikai Hivatal kerületi igazgatóságának dolgozója ÚJ SZU 8 1988. IV. Ha vizet ad a kút... (A szudáni felvételt őr. Hlavaty Zoltán készítette)
