Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-15 / 2. szám
Zbynék Srb Divathullám Hát ez a vasárnap is rosszul kezdődik. Már egy órája sikertelenül bütykölöm a tévét. Ide-oda csavargatom a gombjait, rázogatom a készüléket. rimánkodom neki. de mindhiába. A képernyő csak egyre ..havazik". Talán az antenna? Felmászom a létrán a tetőre, ösztönösen nyúlok arra a helyre, ahol az antenna van. illetve csak kellene hogy legyen, mert sajnos nincs ott. Annak az átkozott tolvajnak is épp vasárnap kellett ilyet tenni velünk, amikor népes családom, sőt még a dédunoka és a dédnagymama is ott szorong a képernyő előtt. Nyomban tennem kell valamit. Már csak a szomszéd haver miatt is, aki bizonyára nem repesne az örömtől. ha kedvenc műsorait, a Filmmúzeumot, vagy utána Vlach zenekarát népes családom társaságban kellene végignéznie. De mi a fenét tegyek? Honnan kerítsek hirtelenjében egy megfelelő antennát? Ilyenkor minden zárva. Szokásához híven a családfő, vagyis a feleségem józan és célszerű ötlettel állt elő:- Ha ellopták a mienket, te is lophatsz helyette egy másikat. Kifogásaim és szabadkozásom, hogy és egy tisztességes, becsületes ember vagyok, aki soha az életben nem lopott semmit, ezúttal nem találtak megértésre.- Manapság egyáltalán nem szégyen a lopás - érvelt a felségem - sőt kimondottan divat. Mit tehettem. Próbaképpen néhányszor a villámhárítón felmásztam a háztetőre és amikor feleségem úgy találta, hogy már egészen jól megy, kerékpáron antennaszerzö körútra indultam. Nemsokára megpillantottam egy antennát, amely nagyon hasonlított a mienkre. A bezárt kapu láttán arra a következetetésre jutottam, hogy lakói a hétvégét valószínűleg házon kívül töltik. Olyan lendülettel ugrottam át a kapun, hogy azt bármelyik élsportoló megirigyelhette volna. Gyakorlott mozdulatokkal feltornásztam magam a tetőre, lecsavartam az antennát rözgítő foglalatot, elkötöttem a drótot és a villámhárítón ügyesen leereszkedtem a földre. Lihegve átmásztam a kerítést... és akkor majd megütött a guta. Valaki ellopta a kerékpáromat. Orel Éva fordítása Egy emberöltővel ezelőtt a tévétársaságok nagy felfedezései közé tartoztak a sokrészes, folytatásos sorozatok. Erre a célra elsősorban a múlt századi klasszikusok családregényei voltak alkalmasak, ennek megfelelően a műfaj az első időszakban szinte kizárólag ebből a forrásból merítette témáit. Később egyre inkább az ember hétköznapi életét, gondjait, konfliktusait, problémáit taglaló tévésorozatok váltak népszerűvé. Ma már nehéz megállapítani, kinek az agyából pattant ki a lehető legegyszerűbb, ennek megfelelően nagyszerű ötlet, amely a tévésorozatok mintájára az új műfaj megszületéséhez vezetett: felhívták a nézőket, írják meg véleményüket az aktuális kérdéseket tárgyaló sorozatokról és tegyenek javaslatokat a cselekmény továbbszövé- sét illetően. Ezzel a tévésorozat egy új szerepkört vett fel: szolgáltatómúsorrá vált, amely a nézők elvárásaival összhangban oldja meg a szereplők konfliktusait. Megszületett a tömegkommunikációs visszacsatolás-elmélet tipikus terméke, a te- leregény. E műfaj legfontosabb jellemzője, hogy ezúttal a néző nem csupán passzív befogadója, de aktív alakítója is a műsornak: javaslatait, elvárásait, véleményét figyelembe veszik, ami végső soron az adás magas nézettségét és tetszési indexét hivatott szolgálni. Más kérdés, hogy - különféle okoknál fogva - a legtöbbször ennek a művészi színvonal látja a kárát, a sorozat könnyen pletykaműsorrá laposodhat. Okként elsősorban a művészi alkotás szuverén voltát lehet felhozni. A filmnovella és a belőle készülő forgatókönyv olyan műalkotás, amely bizonyos belső - dramaturgiai - törvényszerűségeknek engedelmeskedik, így a cselekmény kívánt irányba történő továbbpörgetése könnyen ellentmondásba kerülhet a szereplők jellemével, gondolkodásmódjával, az eddigi cselekménnyel. Ennek megfelelően problématikussá válhat olyan elvárások teljesítése, amelyek nem a műből, hanem a nézők elvárásaiból, vágyaiból táplálkoznak. Emellett új ötletek felvetésénél az alkotóknak „hozott anyagból“ kell dramaturgiailag indokolt konfliktust kialakítaniuk, ami a legtöbb esetben nem megy zökkenők nélkül. Természetesen az alkotás színvonalát döntő mértékben befolyásolják azok a műszaki eszközök, amelyekkel a teleregényt elkészítik. Az első teleregények még a képmagnó feltalálása előtti időkben születtek, így élő adásként kerültek a képernyőre. Filmfelvételre esetükben gondolni sem lehetett, hiszen a laboratóriumi és a vágási munkák hosszú heteket emésztettek volna fel, viszont egy sorozat egyes epizódjait Teleregény vagy szolgáltatóműsor? legritkábban egyhetes időközönként kell sugározni. Ennél hosszabb idő elmúltával ugyanis a nézők nagy része már csak hézagosán emlékszik a cselekményre. Ez is a televíziózás egyik sajátossága: a műsorözönben a néző gyorsan felejt, a következő adás elhalványítja az előző emlékét, az élmény néhány nap után szinte teljesen törlődik az agyból. Ahhoz viszont, hogy hetente egyszer sugározni lehessen fél óra tiszta műsort, meglehetősen olajozottan működő szerkesztő, dramaturg és alkotó gárdára van szükség, biztosítani kell számukra a „nagyipari“ hátteret. Az alkotók minden perce előre kiszámított, valamennyi munkafázisnak időben kell elkészülnie, hiszen az adásidőt ki kell tölteni, a sugárzási időpont pedig szent és sérthetetlen. Mivel a korabeli technika színvonala még a külső felvételek alkalmazását is problematikussá tette, a hőskor teleregényei szinte kizárólag a stúdióban játszódnak, így külsőségeikben inkább színházi közvetítésként hatottak. Ezt az illúziót az is alátámasztotta, hogy általában nézők jelenlétében sugározták a műsort, így a közönség reakciója is hallható volt az adásban. Később, a képmagnó feltalálását követően a felvétel- és vágási technika nagymértékben leegyszerűsödött, ez lehetővé tette a hetente képernyőre kerülő teleregény felvételről való sugárzását. Minőségi ugrást jelentett a műfajban a hordozható kamera-képmagnó együttes, a camcoder tömeges elterjedése. Ezzel a külső felvételek elkészítése egyszerűbbé vált, mint a filmkamerával. A camcoder nemcsak kis tömegű, könnyen mozgatható, de nagy érzékenységű képfelvevő elektroncsöve semmilyen stúdióvilágítást nem igényel, nappal és este bármilyen szobai világításnál már megfelelő minőségű színes képet ad. Mivel film helyett képszalagra veszi fel a műsort, a felvétel azonnal visszajátszható, könnyen és gyorsan vágható, montírozható, ami lehetővé teszi, hogy akár a délután felvett epizódot aznap este megvágva, montírozva sugározzák. Ez a technika még azt is lehetővé teszi, hogy hetente akár kétszer is a képernyőre kerüljön a teleregény újabb része, miközben a cselekmény tetszés szerinti külső és belső helyszínen játszódhat, hiszen a forgatásnak nincs semmilyen műszaki akadálya. Az utóbbi hónapokban a budapesti tévé jóvoltából Közép-Európában is kezd meghonosodni a teleregény. A Szomszédok című televíziós „Szabó család“ láthatólag a modern camcoder- rel készül. A műsor ugyan csak kéthetenként jelentkezik - ami aránylag sok időt ad az alkotóknak a felvételek elkészítésére -, ennek ellenére gyakran magán viseli a dramaturgia sablontárát. OZOGÁNY ERNÓ A — európai televíziózás, nZ amely eddig a nézőknek is, a hirdetőknek is és a beruházóknak is inkább csak amolyan hatalmas szúzföld volt, jól menő üzletággá- kezd válni. A szabadverseny alapján működő kormányzatok Norvégiától Spanyolországig az ellenőrzésük alatt álló adókat is bevonják a játékba, amely nagy változásokat sejtet: az egyes kormányok és magánvállalkozók olyan műholdak fellövését tervezik, amelyek Stockholmtól Gibraltárig közvetlenül juttatják el a műsorokat a háztartások millióiba. Ennek a forrongásnak a legközvetlenebb nyertesei a nézők lesznek. Európában évtizedeken át a televízió a kormányok monopóliuma volt, két-három előfizetéses műsort sugároztak egy-egy országban, s ezeken általában kevés volt a reklám, sok az unalmas műsor. Egy amerikai ügynök, aki Skandináviában értékesíti a hazájából származó műsorokat, nemrégiben így fogalmazott: „Svédországban a föműsor- időben egy dokumentumfilmet tekinthetnek meg a nézők a jütlandi disznóhizlalási módszerekről, majd utána egy vitamúsort ugyancsak a jütlandi disznóhizlalási módszerekről.“ A multinacionális vállalkozások az eddigi országonkénti piac helyett az európai piacot egységes egésznek tekintik. Jeffrey Franklin, a McDonald’s elnökhelyettes szerint,, atele- víziózás kövekező öt éve Európáhasználva szállt versenybe a két állami adóval, s 1986-ban bevételei már meghaladták az egymilliárd dollárt. Franciaország ott tart ma, ahol Olaszország tíz évvel ezelőtt. Meglepő módon éppen a szocialista korVáltozások az európai televíziózásban ban a marketing forradalmát fogja jelenteni.“ Az áttörés Olaszországban következett be 1976-ban, amikor a legfelsőbb bíróság döntése szabad utat engedélyezett a magánte- lévíziózásnak. Berlusconi az amerikai tévéproducerek műsorait felmány volt az, amely szélesre tárta a kapukat a magántelevíziók előtt, s a televíziós szabadverseny láza egyre magasabbra szökiK- Spanyolországban a kormány ígéretet tett, hogy legalább két magáncsatorna működését engedélyezi. Még az idén az NSZK néhány szövetségi I; f I 1 Dalok, versek, kupiék, kabaréjelenetek Gábor Andor, Szép Ernő, Darvas Szilárd, Kellér Dezső, Kolozsvári Grand- pierre Emil, Királyhegyi Pál, Palotai Boris, Tabi László és mások tollából. A Ha mi egyszer kinyitjuk a szánkat című négyrészes kabarésorozat a negyvenes- ötvenes-hatvanas évek közéleti humorából ad ízelítőt Bodrogi Gyula műsorvezetésével. Főszereplők: Garas Dezső, Csákányi Eszter, Máté Gábor, Hernádi Judit, Gergely Róbert, valamint a képen látható Szerednyei Béla és Eszenyi Enikő (Szabó Róbert felvétele) államában is engedélyezni fogják egy-két magánadó működését. Belgiumban, Dániában, Svédországban és Norvégiában is latolgatják a televíziós reklámtevékenységek engedélyezését, illetve kiterjesztését. A tévéreklám robbanásszerű terjedése persze nem csak a televíziózás számára jelent üzletet - élénkíteni fogja az egész gazdasági életet. Ebben a versenyben a műholdas televíziózás még a helyét és a lehetőségeit keresi. A műholdas adásokat jelenleg Európában többnyire a kábeltársaságok nagy méretű parabolaantennáival veszik, s ezekből továbbítják az egyes háztartásokba. S Nyugat-Európa 127 millió háztartásából jelenleg mindössze 11 millió van rákapcsolva a kábelhálózatra (az Egyesült Államokban a háztartások 48 százaléka). Néhány éven belül várható a közvetlen műholdas műsorszórás előretörése. Eddig nem volt nagy üzlet a közvetlen műholdas műsorszórás; részben, mert a legtöbb helyen különböző megszorításokat alkalmaztak, részben pedig, mert a legtöbb műhold viszonylag gyenge jeleket sugároz, s ezek vételéhez nagy méretű antennára van szükség. Ezek a nagy parabolaantennák másfélkét méter átmérőjűek, s áruk két- háromezer dollár. De a műholdak akár tízszer erősebb jeleket is sugározhatnak, s ezeket a háztetőre vagy az erkélyre kiszerelt csészealj méretű antennákkal is fogni lehet. A Philips már bejelentette, hogy jövőre 1400 dollárért dob piacra parabola- antennákat, s előrejelzések szerint 1990-ben már 300 dollárért is lehet majd kapni ilyen antennát. „ A műsorkészítők között nagy harc várható. A kilencvenes évek elejére Nyugat-Európában mintegy 473 ezer televíziós műsorórára lesz szükség, amely több mint kétszerese a jelenleginek. A versenyben egyelőre az amerikaiak vezetnek, ők adják Nyugat-Európa importált műsoridejének több mint a felét. Az európai producerek azonban vissza akarják hódítani hadállásaikat. Berlusconi, Maxwell, Seydoux és á müncheni Leo Kirch olyan műsorgyártó társulást alapított, amely az idén 18 millió dollárt költ négy olyan minisorozat elkészítésére, amelyet eleve több nyelvre szinkronizálva készítenek el, s Európa- szerte sugározni lehet. S Berlusconi egymaga 33 milliót fektet be egy madridi stúdió építésébe... Szóval az európai televíziózásban még érdekes dolgok várhatók. p E ÚJ SZÚ 14 1988.1.15.
