Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-15 / 2. szám
a mozsártörő! 'ám. elvékonyodó ?m, hogy türelme lagy/a abba ezt az azt velem, kisfiam? a. csak vaiijam be t. iyon rosszul esik íkem mozsártörő?! falap, parázscsip- >, pároskés, faka- leg efféle konyhai i meg, hogy kiesőre, napközben jön. sártörő este még ■ottan emlékszem lkot, ajtót, mindent ivott. Ott volt a her csak olyasvalaki aki házon belül ha kulcsa lenne, a rigli meg az kkor ki lenne más, i még kicsi, a bá- jyfiú, apám meg i tréfákat csinálni. gy?l Mért gondo- ?! - és a haragtól, néltánytalanságtól orrom belseje, aj- ikadok, hopp, egy m gyorsan odalép ircához húzza az gyűlik a család. KrumpUgombócos hagymalevest eszünk és közben haditanácsot tartunk: ..Ezek szerint mégis éjjel jár.“ ,,De hol? Hol jön be?“ ,,Én hallottam az éjjel egy csörrenést. Mintha valaki belekotort volna az evőeszközök közé.“ ,,Én meg lépteket hallottam. Halkan, min a macska, osont valaki. Mezítláb. “- Na, majd végére járunk ennek a lopkodásnak - mondja apám határozottan. Este besorjázik a házba hat legény. A Jósvaiak, Bedzsó, Gazdag Pista meg Tájber Lőrinc. A konyhába mennek. Egyik az asztal alá ül, a másik az ablakszögletbe, Bedzsó a fal meg a konyhakszekrény közé. Elrejtőznek.- Csak kiáltsatok - mondja apám azonnal jövök a lámpával. Bent a szobában azért elfújja a petróleumlámpát, nehogy a fény elriassza a tolvajt, de nem fekszik le, felöltözve ül a lámpa mellett, a gyufa a keze ügyében. Én sem akarok elaludni. Nem moccan semmi. Dübörög a csend, hasogatja a dobhártyámat. A szemem lassan lecsukódik. Már barna ködökben szállók, amikor felharsan a kiáltás:- Megvan! Sietős zajok, sercen a gyufa, a lámpacillinderben kihúzza magát a láng, apám két lépéssel a konyhában van, mi meg mindnyájan utána.- Itt van, fogom - mondja Jósvai Jancsi. Már bent vannak a lámpa fénykörében, mindenki döbbenten néz. Jósvai jancsai egy meztelen kisgyerek karját szorítja. A gyerek rémülten bámul ránk, még a fütyülője is reszket a félelemtől. Anyám közelebb megy hozzá, a háta mögé néz.- Apa - mondja elszoruló hangon -, világíts ide! Apám fölemeli a lámpát, a fény a gyerek hátára esik.- De hiszen..., de hiszen - suttogja anyám. Látjuk mindannyian, amit nem mer kimondani. A gyereknek szárnya van, Két borzos, fehér szár- nyacska.- János, engedje el! Jósvai Jancsi elereszti a gyerek karját, anyám gyorsan kireteszeli a kijárati ajtót, kiakasztja a kampót, megforgatja zárjában a kulcsot és kitárja. Bezuhan a házba a tücsökciripe- léses éjszaka. Szikráznak odafönn a csillagok, a hold hidegsárga. A gyerek gyors léptekkel kisiet a házból. Csak amikor már eltűnt, akkor merünk utánamenni.- Hol van? Hátrafeszitett nyakkal nézzük az eget.- Most - kiáltja a bátyám -, láttátok, átrepült a hold előtt!- Igen. Mintha valami fekete pötty elúszott volna ott. Attól kezdve hosszú ideig rosszul aludtunk éjszakánként. Füleltünk De nem csörrent semmi, nem koppant nem cisszent, nem suhogott. Az angyal nem jött többé.- Hátha még sok mindenre szüksége lett volna - szomorkodott anyám és esténként telerakta a kiskonyha előtti malomkőasztalt konyhai tárgyakkal, térítőkkel, szalvétákkal. De sohasem hiányzott belőle semmi. Most, felnőtt férfiként felriadok néha éjszaka és fülelek. Hátha itt motoz valahol a lakásban egy angyal. Hátha szüksége van valamire a dolgaim közül. De nem moccan semmi, csak a csend hasogatja a dobhártyámat. Dénes György Ég az állólámpa A szobában ég az állólámpa. Fénykörében a tárgyak megragyognak. Kik hallgattak az est bolyhái között, most szavakat szülnek a világra. Mert ég az állólámpa. A fényben mind elmosolyodnak, meghitten közrefognak téged. Megérted ezt a halk beszédet? Néha zavarttá válnak és dadognak. Ott néhány könyv integet, várt az estre. A ceruzád arany fényekbe mártva. Kék szemével pillog a váza, szeretné, ha visszanéznél reá. A szőnyeg megszokott lépteidet várja. S emitt az orvosságos tégelyek. Értük nyúlsz, ha gyomrod émelyeg, ha melledet a fájdalom sikálja. A vekker meg bölcsen, egyhangú imában ketyeg az idő örök iramában. A szekrény széles, szögletes vállával amolyan óriás itt. Robusztus bár, de fölötte szelíd. Körül a falak sápadtan is világítanak, rajtuk néhány kép s egy régi-régi portré, feléd int negyven év előtti másod. Néz, néz, nézeget s észre sem veszi sorvasztó magányod. sold iy hívták. Már azt sem, hogy is volt. Egyet tudok még voltak. Nagyon görbék. Azt volt. Hogy ezt honnan tud- ra sem emlékszem, mivel i beszéltem róla. ott ácsorgott a mázsaház zélgettek, közben egyik lá- jrált, ebből következtettem, lelyik futballcsapatban. így k. A kezével meg gesztikulött: amikor elmentem a kis llanatra egymásra néztünk, eiben mintha kis pontocskámkor legközelebb - véletle- ;satlakozott hozzám. 'lem hazáig, abból baj lett ink közelébe. Még nagyon antott is, hogy a bolti eladók n kis cingár voltam, élgettünk? Hát, hogy szép am-e a nyíló liliomokat... voltak... meg, hogy mókust a kezünk. Véletlenül. Csak rulva néztünk oldalra. Ez neg. :gy kisasszonnyal találkozót mérgesen nézett ránk. igyan, mit mereszti úgy olyan volt, mint a karó, fején tortára emlékeztető, a, amikor egyedül mentem koztam vele, majdnem ne- tott: : öcsémet! Te még nagyon dtam szólni. Mihez, kihez t ez a kalapos kisasszony értettél! Hagyd öt békén! al ütöttek volna fejbe. És I a családunkat. Nem aka- solatot veletek! jlt, otthagyott, äolat..." - szaladgáltak an. Ugyan, miféle kapcso, anyám vett elő. Dgy ilyesmit csinálj! Ki az Dm... - válaszoltam, és aladni. ticsoda?! ilán futballista... kapus... us! Hagyd abba azonban anyám. Bár azt sem kell abbahagynom, a anyám Glória nénihez Ikoztam a görbelábúval, kérdezte most is. iltúnk. A fákon madarak ik vize csobogott, a kiálló grálni a túlsó partra. Jóformán nem beszélgettünk. Csak hosszú hallgatás után szólalt meg:- Szép barna hajad a napfényben vörösen lángol... - mondta szinte költői rajongással és elpirult. Mindketten zavarban voltunk, annál is inkább, mert most szólt hozzám először tege- zödve. A Majális utcán mentünk hazafelé. Ott hirtelen megállt. Rám nézett, sápadt volt. Aztán kérdezett valamit, ami számomra megreszket- tette a világot:- Megcsókolhatlak? Mire felocsúdhattam volna a meglepetéstől, könnyedén megcsókolt az arcomon. Két könnycsepp futott alá a szeméből, aztán még annyit mondott:- Köszönöm,.. Megfordult és futni kezdett. Görbe lábaival kaszált végig az utcán... Én álltam a járda szélén, megbabonázva, némán. És abban a pillanatban megszólalt a szombat esti harangszó. Zúgtak, zengtek a kisváros harangjai. És talán a világ valameny- nyi harangja. Zengett, kongott, csilingelt, amíg haza nem értem... és azután is, a szívemben. Soha többé nem láttam. Mintha a föld nyelte volna el. Igaz, én sem kerestem. Ma sem tudom igazán, ki volt. Azt sem, hogy valójában hogy nézett ki. Csak arra emlékszem, hogy világos- barna szemeiben mintha kis pontocskákat láttam volna... és hogy karik'alábai voltak. De lehet, hogy erre se emlékszem pontosan. Csak arra, hogy egyszer számomra a világ összes harangjait megszólaltatta... ANTALFY ISTVÁN fordítása Lipcsey György: EMBERPÁR (Hrapka Tibor felvétele) ÖRKÉNY ISTVÁN VÁLASZTÉK- Jó napot, asszonyom.- Mit kíván a kedves vevő?- Egy barna kalapot szeretnék venni.- Milyen legyen? Sportos? Szolidabb? Széles karimás?- Maga mit ajánl, asszonyom?- Próbáljuk meg ezt... Könnyű, nem sötét, nem is túl világos. Ott a tükör kérem.- Azt hiszem, nem áll rosszul.- Mintha a kedves vevőre tervezték volna.- Mégis, ha nem fárasztom, mutasson egy másik fazont.- Készséggel. Például ezt is nagyon merem ajánlani.- Valóban, jói áll. Nem is tudom, melyiket válasszam.- Talán egy harmadikat. Ezt nagyon sok vevőnk dicséri, és éppoly jól áll, mint az első kettő.- Igaza van. Mi az árkülönbség a három kalap közt?- Az áruk egyforma.- És a minőségük?- Merem állítani, egyik sem rosz- szabb a másiknál.- Hát akkor mi a különbség a három felpróbált kalap közt?- Semmi uram. Nekem nincs is három barna férfikalapom.- Hanem hány?- Csak ez az egy.-Amit egymás után háromszor fölpróbáltam?- Igen, kérem. Ha szabad kérdeznem, melyiket választja?- Magam se tudom. Talán a legelsőt.-Azt hiszem, az a legelőnyösebb, bár a másik kettő sem lebecsülendő.- Nem, nem ...De most már kitartok a legelső kalap mellett.-Ahogy parancsolja, uram. Jó napot. JELLEMPRÓBA A kerekes kútnál szálltam ki az autóból, mert onnan már csak száz lépés volt a gyárkapu. A gyárat hegyek vették körül, a hegyeken szőlők, erdők, irtások: az irtásokon magas feszültségű távvezeték. Vidéken a gyárat is kutya őrzi, mint a krumpliföldeket. Láttomra azonnal dühbe gurult a kutya, habzó szájjal, kivicsorgó fogakkal, vonítva rohant ki a kapus fülkéjéből. Félúton megállt, és fejét félrebillentve, kiszemelte azt a helyet, ahol majd belém harap. Engem puli már megharapott, méghozzá barátom pulija, tiszta faj. Megálltam, és mérlegeltem, vajon hogy harap egy idegen puli, egy ilyen korcs, keverék fajzat, melynek csak kisebbik fele puli: a nagyobbik vérszomj, sértődöttség, álnokság és üldözési vágy. Néztem a pulit, s meghátráltam. Visszaültem az autóba. Amikor kiszálltam, jött a puli. Farkcsóválva jött, roggyant térdekkel. Rajongva nézett rám. Látta, hogy autóm van: fölnyújtotta fejét, hogy vakarjam meg. Megvakartam a fülét. Korrupt féreg - gondoltam magamban. Korrupt féreg - gondolta a puli. MŰVÉSZSORS A rózsa azt kiáltja: Tűz van! Élete egyetlen lángolás. Vörösen izzó szirmai elviselhetetlen hőséget árasztanak. Már csak napjai vannak hátra: önnön füzében lobban el, lesz hamuvá, semmisül meg. S ti, virágbarátok, még gyönyörködtök benne? Ha már oltani nem oltjátok, legalább köpjetek bele a legközepébe. Aki lángban áll, annak nincs büszkesége; minden, ami hűsít, életet ment. És különben is: ami szenved, nem lehet szép. Nagy László felvétele
