Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)
1988-04-15 / 15. szám
VICC- Azt ajánlom, harsányan neveäsen, amikor a főnök viccet mesél...- No és ha nem nevetek?- Akkor majd sírni fog a prémiumosztásnál! PANASZ- Mit írt a vendég a panaszRönyv- be?,- kérdezi a főszakács a pincért.- Egy árva szót sem, csak beragasztotta a bécsi szeletet. ÍGÉRET- Jövőre egészen biztosan kapsz egy Oscart - ígéri a filmrendező a nemrég felfedezett színésznőnek.- És ha lány lesz? RÍM-KOKTÉL Tarackágyú: ettől volt a török bárgyú Szivattyú: gép szívében működik egy dugattyú Bérház. ha csenget a postás, mindenkit gyötör a láz Szonett: a színésznő kissé molett Lord: ki mindig frakkot hord Tatár: lassúbb volt - ló nélkül - mint egy lajhár Zápfog: fájni fog Tanyaközpont: a térképen csak egy pont Tanárjelölt: kit a sors, a nemzet napszámosának jelölt Színésznő: ki szereti, színész ő Újságíró: ő is író, de nem kirívó Telekkönyv: adatokkal tele könyv Vadmacska: zsákmánya egy csacska kacsa Borravaló: pincéreknek útravaló Doktor: ésszel áldotta meg a kor Vasmacska: néha csikorog, de sosem vicsorog Vetítő: szakadatlan vetít ő Újságárus: a vevőt várva, szeme árgus Tivadar: érzelmei, mint a zivatar Osztriga: enni való csiga'' Tanácsterem: ahol a tanács terem Teherhordó: terhe most egy hordó Bég: török szó, s nem üzbég KALITA GÁBOR KÉRÉS- Szabadságot szeretnék kérni - mondja egy férfi az adóhivatalban.- Hogyhogy? Hisz maga nem is itt dolgozik!- De már olyan régóta keresek magukra, hogy igazán rászolgáltam egy kis pihenésre! MAGYARÁZAT- Apuka, hogyan tudnak olyan magasra emelkedni a léggömbbel?*- Hát úgy, hogy fokozatosan kidobják belőle a homokzsákokat.- De akkor hogyan tudnak leereszkedni vele?- Úgy, hogy fokozatosan visszarakják a homokzsákokat! RÁGALOM- Vallja be, hogy ellopta azt a bizonyos aranyórát!- Ez kétszeres rágalom! Először, nem loptam el, másodszor, nem volt arany! ARCKRÉM- Tudod, Lili, milyen fantasztikus arckrém érkezett az illatszerboltba? Egy hónap alatt minden ráncot eltüntet, s az ember tíz évvel fiata- labbnak látszik.- Persze, hogy tudom, Tériké, már fél éve ezt a krémet használom.- Igen? Mindjárt tudtam, hogy valami csalásról van szó! Semmi kifogásom az ellen, hogy a nők vezető beosztásban dolgozzanak. Bizonyíték erre, hogy megnősültem. (Peter Gossányi karikatúrája) A TOLVAJ-A rendőrség lefülel egy tolvajt, aki mindig fényes nappal tör be a pénztárakba. A tolvaj a kihallgatáson így magyarázza szokatlan munkaidejét:- Éjjel féltem volna annyi pénzzel végigmenni az utcán! Hallottuk / Az idő mindig igazságos HÁZIÚR A könnyelmű Mici így szól a háziúrhoz:- Még tíz kulcsra van szükségem a lakáshoz.- Ne építsünk inkább forgóajtót? - tudakolja a háziúr. MÁSNAPOSSÁG- Másnapos vagyok. Tudna ajánlani valami jót? - kérdi a vendég a mulatóban, és felkapaszkodik a bárpulthoz.- Mi legyen az?- Mindegy, csak nagy legyen, hideg, és sok gin legyen benne!-Egy pillanat!... Jenő, küldd ide a sztriptíztáncosnőt! A hét vicce Megkérdik a tolvajtól:- Miért nem adta le a rendőrségen ezt az aranygyűrűt?- Mert az van betevésve, hogy „örökké a tied“... BESZÉLGETÉS Két nő üldögél a presszó teraszán Elsétál előttük egy jól öltözött, aranycsíptetös, szivarozó öregúr. Az egyik nő megjegyzi:- Látod, egy ilyentől szívesen elválnék! VÁLÓOK- És amikor azt olvastam az újságban, hogy nyertem egy kéthetes bulgáriai nyaralást, nyomban felhívtam a munkahelyemről a feleségemet - mondja az ügyvédnek a válni szándékozó ügyfél.- És mit mondott neki?- Ezt mondtam: drágám, augusztusban elviszlek a tengerhez!- És erre ő mit felelt?- Felkiáltott: - Remek, utazunk! De ki beszél ott? NEM ROSSZ...- Vádlott, úgy zajlott le a betörés az üzletbe, ahogy az ügyész úr előadta?- Nem úgy, de az ő módszere se rossz! (Miroslav Motycik karikatúrája) HÁRMAS IKREK- Gratulálok, a feleségének hármas ikrei születtek - mondja az ápolónő a kórház folyosóján várakozó apának.-Te jó isten! Ki fogja szoptatni a harmadikat? FŐSZAKÁCS A vizsgáztató megkérdezi az egyik szakácsjelöltet:- Ki a főszakács?- Az az ember, aki a vagdalt húsnak húszféle nevet tud kitalálni. POKOL A férj őszintén bevallja a feleségének:- A főnököm ma olyan dühös lett, hogy azt mondta: menjek a pokolba!- És te mit csináltál erre?- Hát... azonnal hazajöttem... NAGYVONALÚ- Képzeld, Pali, tegnap azt álmodtam, hogy 500 ezer koronát adtál nekem ajándékba.- Hát persze, én nem vagyok kicsinyes. Megtarthatod. M imennyi Géza, úgy is, mint képzett hipochon- der, de úgy is, mint kitűnő kolléga, nagy népszerűségnek örvendett a hivatalban. A hivatal, akárcsak fenállása óta mindenkor, most is éppen átszervezés alatt állt, vezetők és beosztottak egyaránt inkább a bizonytalan jelennel voltak elfoglalva, ami annyit tesz, hogy napi munkájukat rendszeresen elhanyagolták. Ilyen helyzetekben mindenféle betegség könnyen fölüti a fejét, s igen nagy hasznát venni egy vérbeli hipochondernek. Mimennyi Géza ilyen volt. Orvosi egyetemre természetesen nem járt, ehelyett azonban az élet iskoláját látogatta. Nem létezett olyan betegség, amit Mimennyi Géza a maga bőrén már meg ne tapasztalt volna, s ha mégis akadt ilyen, azt másokban, másokon a legteljesebb bizonyossággal fölfedezte. Szerették is, becsülték is a kollégái. Külön erénye volt Mimennyi Gézának, hogy hatalmas képzelőereje páratlan indiszkrécióval párosult. így aztán a hivatal valamennyi dolgozója rövid úton értesült a hivatal valamennyi dolgozójának valamennyi betegségéről, s ez igen egészséges, mármint, hogy a mások nyavalyáiról oly sűrűn hall az ember. Világjelenség a szakosodás, szinte minden foglalkozásban. Leginkább talán az orvosok szakosodnak: van nőorvos és szemorvos, Belgyógyász és sebész, gyerekorvos és gerontológus, de ez még semmi: ma már akad, aki csípőízületekre szakosodott, más csak a körömházak gyulladásaival foglalkozik, megint más kizárólag a felső légutak alsó harmadának betegségeit gyóMÜNZ ANDRÁS A képzelt orvos gyítjá. Hamarosan fölbukkan majd olyan orvos is, akinek a túlzott szakosodás, s az ezzel járó beszűkülés okozta ártalmaknak a kúrálása lesz a specialitása. Különös tekintettel a különös esetekre. Nos, Mimennyi Gézát nem érintette meg a szakosodás divatja. Ő amolyan igazi általános hipochonder volt, mindenféle betegséget egyformán fölismert annak bármilyen szakaszában. Népszerűségét csak fokozta, hogy valóságos gyógyszerarzenállal rendelkezett, íróasztalának valamennyi fiókja dugig volt a legfinomabb kenőcsökkel és tablettákkal, s ezekből ő jó szívvel ajánlott. Mimennyi Gézánál tartós gyógyszerhiány még átmenetileg sem lépett fel, nála az import orvosságok éppúgy megtalálhatók voltak, mint az éppen divatos természeti szerek, így például azok is, amelyek egyszerre keltettek étvágyat és étvágytalanságot, anélkül, hogy a vállalati életben oly nagy fontossággal bíró, munkahelyi libidót jelentősen csökkentették volna. Mimennyi Géza fáradhatatlan volt, rendelt reggel, délben és délután, a sürgős esetekhez pedig teljes erőkkel és azonnal kivonult, ami nem kis dolog, mert a hivatalban a sürgős eseteket hivatalból nem ismerték. Amikor aztán egy szép napon megszületett a felsőbb döntés, hogy záros határidőn belül a harmadára kell csökkenteni a dolgozói létszámot, Mimennyi Géza, aki maga is pánikba esett, borogatásokkal szaladgált föl s alá, s a teljes idegcsillapító készletét az utolsó darabig kiosztotta. Ezután még két hétig a legteljesebb bizonytalanság uralkodott a hivatalban, mely bizonytalanság minden korábbit messzi felülmúlni látszott. Aztán lassacskán tisztázódtak a frontok. Néhányan korengedmény- nyel nyugdíjba mentek, sokan alakulófélben levő új hivatalokhoz pártoltak. Mimennyi Géza maradt. Készleteit folyamatosan feltöltötte létfontosságú nyugtátokkal. Azóta már egyre több helyen fölismerik: a fejlődés jelen szakaszában mindenütt szükség van vállalati hipochonderre.
