Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)

1988-04-15 / 15. szám

Vasárnap 1988. április 17. A NAP kel - Kelet-Szlová- kia: 05.44, nyugszik 19.30. Közép-Szlovákia: 05.51, nyugszik 19.37, Nyugat-Szlovákia: 05.57, nyugszik 19.34 órakor. A HOLD kel - Kelet-Szlová- kia: 05.50, nyugszik 21.15, Közép-Szlovákia: 05.57, nyugszik 21.22, Nyugat-Szlovákia: 06.03, nyugszik 21.28 órakor. Névnapjukon szeretettel köszöntjük RUDOLF nevű kedves olvasóinkat • 1923-ban született Jifi WALDHANS cseh karmester, érdemes művész. AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL AZ IDEOLÓGIAI MUNKA A TÁRSADA­LOM ÁTALAKÍTÁ­SÁBAN Jifi Jez és Jan Vesely cikke HARCOK, BUKÁSOK, ERŐPRÓBÁK Vadász Ferenc visszaemlé­kezés-sorozatának máso­dik része ÚJ KÖNTÖST KAPNAK A MÚLT EMLÉKEI Deák Teréz riportja A TŰZSZERÉSZ Németh János írása FEJLESZTÉS - NEMZETKÖZI EGYÜTTMŰKÖ­DÉSSEL Balta József írása MÁS SZEMSZÖGBŐL Oleg Semak írása „NEM BÚJOK A SZAVAK MÖGÉ“ Szabó G. László beszélgetése ÜZENET Tallósi Béla írása Befejeződött a treboni szennyvíztisztító bővítése és rekonstmkciója. A tisztítóban 1973 óta biogázfejlesztó berendezés is működik. 15 év alatt több mint 20 millió köbméter biogázt termelt, s ezzel mintegy 10 millió liter gázolaj megtakarítását eredményezte. (Jaroslav Sybek felvétele - ŐTK) Az idén lesz 750 éve annak, hogy IV. Béla szabad királyi várossá nyilvánította a mai Tmavát. Az évforduló alkalmából felújítják a város történelmi központját. A felújítandó, illetve renovált épületek között van az egykori egyetem, a városháza, a múzeum és a színház. Felvételünkön egy már felújított lakóház mellett a rekonstrukció alatt álló városháza látható. (Vladimír Benko felvétele — öSTK) IDŐSZERŰ GONDOLATOK Abból indulunk ki, hogy a társadalom fejlődésében csak úgy érhetünk el új mi­nőségi színvonalat, ha a szocialista de­mokrácia elmélyítése a gazdaság alapvető reformjára fog támaszkodni, s ha egyúttal a gazdaság is érezni fogja a demokratizá­lás ösztönző hatását. Erőt kell merítenünk a felelős gazdákként termelő dolgozók saját érdekeiből, a munka legjobb eredmé­nyeihez fűződő kollektív és személyi érde­keltségükből. Ez az irányvonal a vállalati szféra önállóságának, jogkörének és fele­lősségének erősítéséhez, az önigazgatás bevezetéséhez vezet. Ennek elválasztha­tatlan részét képezi az állami szervek, a nemzeti bizottságok és a Nemzeti Front­hoz tartozó szervezetek önállóságának, kezdeményezésének és felelősségének növelése. Nem bízhatunk az adminisztra­tív direktívák és utasítások erejében, ha­nem csak a további társadalmi fejlődés céljainak teljesítése iránti aktív és alkotó viszonyulásban, amely a politika nyíltsá­gából, az építő kritikából és önkritikából, a nyilvánosság széles körű tájékoztatásá­ból és az ellenőrzésből indul ki. Ebből a szempontból elsősorban azt kell látnunk, hogy a gyorsítás, az átalakí­tás és a demokratizálás irányvonala nem jelentheti csupán a felhalmozódott problé­mák és fogyatékosságok kijavítását, vagy valamilyen részintézkedéseket az extenzív fejlesztés eddigi útjának kijavításában. Alapvető forradalmi változásról van szó, amely lehetővé teszi az intenzív fejlesz­tést, szervesen összekapcsolja a szocia­lizmust a tudományos-technikai forrada­lommal, s a nép érdekében, a szocializ­mus nemzetközi méretű vonzerejének szi­lárdítása mellett, a szocialista társadalom minőségileg új helyzetének kialakításához vezet. Ennek meghatározóvá kell válnia minden pártszerv és pártszervezet, min­den kommunista gondolkozásában és vi­selkedésében. Késedelem nélkül mozgásba kell hozni a társadalom minden erejét, fel kell szaba­dítani a dolgozók, a munkásosztály, a szö­vetkezeti földművesek, a tudományos, a műszaki és a humán értelmiség kezde­ményezésének és aktivitásának minden forrását. (Milos Jakes elvtársnak a CSKP KB 9. ülé­sén előterjesztett beszámolójából) inte törvényszerű, hogy a gyermek- vagy ka­maszszemmel szigorúnak látott pedagógust a „véndiákok“ jó pedagógusnak tartják. Ennek az az oka, hogy az idő múlásával a szigorúság, a következetesség mellett pontosan felismerhetővé válik a szeretet. Az az érzelmi tényező, amelynek megnyilvá­nulási formái a jó pedagógus pályáján nemeseik a diák-tanár viszonyt, hanem a hivatásbeli beállítottságot is meghatározza. Tanító és tanítvány kapcsolat­ban a hivatásszeretetból termé­szetszerűen fakad az utóbbiak szeretete. Viszont szigorúság nélkül önmagában ez a viszony kevés lenne a neveléshez, á ta­nításhoz. Gaál Margit, a kassai (Kosice) Schönherz Zoltán Magyar Taní­tási Nyelvű Középfokú Ipariskola tanára 1967 óta tanít ebben az iskolában. Pályájának érdekes alakulása, hogy kapcsolata az intézménnyel ettől régebbi kele­tű. Óraadó tanárként az „ipari“ Szepsibe (MokJava nad Bodvou) kihelyezett esti osztályában taní­tott.- Amikor iskolánk akkori igaz­gatója, Schultz György mérnök felkért arra, hogy ebben az isko­lában tanítsak, örömmel és két­kedéssel jöttem. Kételyeim első­sorban önmagámmal szemben voltak. Igaz, nem voltam már kezdő, hiszen néhány éve a Szepsi Általános Műveltséget Nyújtó Középiskolában tanítot­tam. Most mondhatnám azt is, hogy ideális volt a választásom, persze akkor valójában a helyt­állás foglalkoztatott. Ez bizo­nyára családi indíttatásra vezet- ' hetó vissza. Munkáscsaládból származom, s édesanyám a fel- szabadulás utáni első időben egyedül nevelt ötünket. Szülőfa­lumban, Bodolón (Budulov) cik­kor még nem nyílott meg a ma­gyar tannyelvű iskola. Iskolába járni kellett, és szerencsére egy mélyen érző, helyzetünket meg­értő tanítónő - Margita Suchá - ismertetett meg a betűk világá­val. Talán ez határozta meg éle­tem későbbi alakulását. A tizen­egyéves iskola után a Bratisla­va! Pedagógiai Főiskola hallga­tója lettem s harmadiktól egy átszervezés után a Komensky Egyetemen találtam magamat. Visszagondolva erre az időre, minduntalan a helytállás eltökélt­sége és az elhivatottság tűnik meghatározónak. Remélem, ez mind a mai napig megmaradt bennem. Még középiskolás volt, amikor. tanárai javaslatára felvették a kommunista pártba. A diákként formálódó világnézete, az évek múlásával meggyőződéssé, el­kötelezettséggé nemesedett. Amikor az iskola pártszervezeté­nek elnökeként - immár négy éve - szinte naponta újrafogal­mazza magában emberi és pe­dagógusi feladatait, egy tanár - és egy diákközösség közös érdekeire, feladataira figyel.-Tanulni azért szerettem, mert szerettem a könyveket. Pe­dagógus pedig azért lettem mert szeretek tanulni. Nekem ugyanis a tanítás szüntelen tanulást je­lent. Minden új diák, minden új osztály megannyi megoldásra váró feladat. Szlovák nyelvet és irodalmat, történelmet és - a pol­gári nevelés keretében - marxis­ta filozófiát tanítok. Ebből követ­kezik, hogy szakjaimon belül a komplex internacionalista ne­velés is feladatom. Sokszor ok nélkül ér bennünket a vád, hogy ezt elhanyagoljuk. Holott az in­ternacionalista nevelésben fon­tos a szocialista hazafiság tuda­tosítása, a nemzetiségi öntudat elmélyítése és mindezt lehetet­len tudományos világnézet nél­kül megalapozni. Iskolánkon minden pedagógiai feladat az ember komplex nevelését céloz­za. A hazafiság elképzelhetetlen szlovák nyelvtudás nélkül. Ugyancikkor jó hazafi csak az a csehszlovákiai magyar lehet, aki ismeri és érti a történelmet, a múltat. Kötődik munkájához, családjához, szülőföldjéhez. Ha a diákok szakmai felkészítésé­ben eredményesnek akarjuk tudni magunkat, fekkor a neve­lést sem lehet mellékes dolog­ként kezelni. A diák lehet gyen­gébb vagy jobb tanuló, de a munkához való viszonyát, ön­fegyelmét, öntudatát is itt kell megalapozni. Ehhez szükség van a szülők támogatására. Di­ákjaink nagy többsége diákszál­lón lakik, s csak hétvégén, eset­leg még ritkábban jár haza. Nem véletlen, hogy az iskola olyankor is tele van élettel. Szakkörökben, sportkörökben, kisszínpadban, kórusban dolgoznak. Most már természet- és környezetvédőink is vannak. Ez azért is kedves számomra, mert én vezetem őket. Rövid idő alatt sikerült kap­csolatot kiépítenünk a város ter­mészetvédőivel, így tudományos előadásokon, környezetvédelmi kirándulásokon is résztveszünk. Gaál Margit az idei pedagó­gusnapon kapta meg az Érde­mes Pedagógus címet. Érthető, hogy ezekben a napokban talán többet foglalkoztatja a pályája. Többször jutnak eszébe volt di­ákjai. Jó tanulókra gondol, akik­ből fontos vezetői posztokon dol­gozó szakemberek lettek. Az is­kolában egykor kevésbé sikere­sekről is tud, mert figyelemmel kíséri sorsuk alakulását. A mai­akról így beszélt:- Szerencsére még van hová hazajárnom. Édesanyám és testvéreim Bodolón, illetve a kör­nyéken élnek. Ami szeretetem marad, azt diákjaimnak adom. DUSZA ISTVÁN Szigorú szeretettel ÚJ szú 1988.IV. 1E

Next

/
Thumbnails
Contents