Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)
1988-04-15 / 15. szám
— 11 Ilii........................................... ' I ll-l »I II ——— SZ LOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA VASÁRNAPI KIADÁS 1988. április 15. XXI. évfolyam 15. szám Ára 1 korona A Roudnige nad Labem-i Agrozet vállalat legsikeresebb újdonsága az a SE 4-042 típusú vetógép, amely cukorrépa és kukorica vetésére alkalmas. A berendezést a Prágai Mezőgazdasági Gépipari Kutatóintézet szakembereivel együttműködve 18 hónap alatt fejlesztették ki az Agrozet dolgozói. Az új vetógépekböl az idén 200 darabot gyártanak. Felvételünkön Bohumil Kuáicka mérnök és Václav Vobecky műszakvezető az új vetőgép prototípusának működését ellenőrzi. (Jaroslav Hejzlar felvétele - ŐTK) A plzeni Csehszlovák Autóközlekedési Vállalat szaktanintézetének növendékei specializált tanteremben, négy IQ 151 típusú számítógép mellett ismerkedhetnek a számítás- technika alapjaival. Felvételünk az új tanteremben készült. (Jiff Berger felvétele - ŐTK) vagy személyes ügyeit intézi munkaidőben. Igen, eljutottunk a szavak és a tettek sokat, mondhatnánk, unalomig ismételgetett egységéig. Megkerülhetetlen kérdés ez, hiszen meghatározója annak, hogy milyen tekintélye van a pártnak a tömegek szemében. Régi igazság az is, hogy a pártonkfvüliek a munkahelyen megismert kommunisták magatartása alapján alkotnak ítéletet az egész pártról. Ezt minden párttagnak tudatosítania kell. Még ha magánemberként lép föl akkor is bizonyos tekintetben a pártot képviseli. Példamutatást nemcsak a munka végzésében kell tanúsítania, hanem a munkahelyi légkör kialakításában is. Kommunistákhoz illő fegyelmezett magatartással élét kell vennie a káros munkahelyi konfliktusoknak. Ez a magatartás azonban nem válhat afféle jójános- kodássá, mindent megbocsátássá. A hibákat nem lehet elnézni. Ma a nagy célok szilárd erkölcsi magatartást és szigorú felelősséget követelnek. Ennek elválaszthatatlan része az önkritika, a jó szándékú jogos bírálat elfogadása. Sok vezető - talán hiúsága miatt - képtelen elfogadni a bírálatot. Egy szövetkezet pártkonferenciáján például az egyik dolgozó elmondotta, hogy a pártalapszervezet évzáróján mondott bírálata miatt az egyik vezető azzal utasította el jogos kérelmét, hogy „mit gondolsz, most már az egész szövetkezet körülötted fog forogni". Ez az eset is tanúsítja, hogy nem vagyunk még a kommunista erkölcsnek azon a szintjén, hogy akár a jogos és minden tekintetben indokolt bírálatot is el tudjuk fogadni. Pedig az igazán kommunista magatartásnak abban kellene megmutatkoznia, hogy a megalapozatlan bírálat cáfolata után se változzon a bírálóhoz fűződő munkatársi és emberi kapcsolatunk. Ehhez persze nagy önfegyelemre és belátásra van szükség. A forradalmi változásokra érett időszakok mindig bátorságot követelnek. Ennek ma elemi fokon abban kell megnyilvánulnia, hogy merjük nevén nevezni a dolgokat. Hogy ahol mímelt tevékenységgel találkozunk, azt ne nevezzük aktivitásnak, a formalizmus leple alá rejtett direktív és bürokratikus eljárásokat a társadalmi vagy a pártdemokrácia megnyilvánulásának. Persze ezer érv szól mindez ellen. Közülük a legnyomósabb mindig az, hogy miért pont én; tegye valaki más, majd csatlakozom, támogatom. Az óvatos kivárás, a csodára váró tehetetlenség bölcsessége ez. Kivárni, melyik zászló leng diadalra, s csatlakozni. Magatartás ez is, de forradalmárhoz, kommunistához méltatlan. MORVAYGÁBOR IMMJ ^ÍITTÍTi o, SliüUljuUu fHHifflG Az elmúlt hetekben lezajlott évzáró párttagsági gyűlések és üzemi pártkonferenciák társadalmunk fejlődésének számos olyan problémáját tárták föl, amelyek megoldásán áll vagy bukik a CSKP XVII. kongresszusán a gazdasági és szociális fejlesztés meggyorsítását célul tűző program megvalósítása. Az egyes vállalatoknál, üzemekben elsősorban a tudományos-műszaki fejlesztés, a szállítói-megrendelői kapcsolatok, a munkafegyelem, a munkahelyi demokrácia terén számtalan olyan problémára világítottak rá, amelyeknek megoldása elodázhatatlan, és maximális erőfeszítést követel nemcsak a gazdasági vezetőktől és a kommunistáktól, hanem valamennyi dolgozótól. Napjaink a forradalmi átalakulás jegyében zajlanak. Olyan méretű változások vannak kibontakozóban, amilyenekhez hasonlót csak 1948 győzelmes februárja hozott Csehszlovákia társadalmi életébe. Tagadhatatlan, hogy a gyökeres változásokra a helyzet megérett. Népgazdaságunk extenzív fejlesztésének tartalékai kimerültek. Iparunk mérhetetlenül nagy nyersanyag- és energiaigényessége egyre kevésbé teszi lehetővé a gazdaságos termelést. A korszerűsítés, a tudomány és technika vívmányainak gyors alkalmazása mellett fokozatosan le kell építeni a korszerűtlen, gazdaságtalanul termelő ágazatokat; a munkaerőt át kell képezni, új rentábilis ágazatokba kell irányítani. Mindezek a feladatok valóban grandiózusak, s a szocialista forradalom új, magasabb szintjét képviselik. A forradalmi változások azonban nem korlátozódhatnak csupán a gazdaságra, kiterjednek a társadalom életének minden területére. Teljes mértékben érintik a felépítmény szféráját, s benne olyan átalakulást kell eredményezniük, mint egyes intézményrendszerek megszűnése, mások kialakítása. Az átalakítás elkerülhetetlenné teszi, hogy bizonyos változások menjenek végbe a' politikai struktúrában, hiszen ami az extenzív gazdaságfejlesztés követelményeinek megfelelt, nem biztos, hogy eleget képes tenni az intenzív gazdálkodás igényeinek. Mindannak, amit eddig mondtunk, kulcsszava a változás, mégpedig az olyan méretű, amely átfogja az egész társadalmi szerkezet. E változások természetesen utópiának bizonyulnának, ha nem terjednének ki minden társadalmi tevékenység szubjektumára: magára az emberre. Az ó magatartása és felelőssége meghatározó hatású mindenre, ami a jövőben végbemegy. A társadalmi forradalommal felérő átalakulás az emberektől új fajta magatartást követel. Miben kell ennek megnyilvánulnia? Elsősorban kritikus viszonyban minden olyannal szemben, ami elavult, ami gátolja az új tendenciák kibontakozását. Mint sok egyébben, ebben is a kommunistáknak kell példát mutatniuk. E téren az ő példamutató magatartásuknak logikusan kell következnie felelősségükből. Hiszen mindenért felelősek, ami e társadalomban történik, s ezért megengedhetetlen számukra a ,,ne szólj szám, nem fáj fejem“ kényelmes álláspontja. A pártszervezetek évzáróin s a már ugyancsak megtartott üzemi és városi konferenciákon számos példáját tapasztalhattuk az elkötelezett, felelősségteljes magatartásnak. Ilyent tanúsított az a vasszerkezetszereló munkás, kommunista, aki elmondta, hogy az irányítás tehetetlensége, a szervezetlenség miként kárhoztatja őket tétlenségre, s azután ezt a munkaidő-kiesést kénytelenek hét végi szabad napjaikon pótolni. Jellemző bátor magatartására, hogy a CSKP KB Elnöksége tagjának jelenlétében mutatott rá arra: a Szovjetunióban folyó átalakítás példáját sokkal bátrabban, határozottabban kellene követni nálunk is. Nem elegendő csupán a szovjet „peresztrojka“ terminológiáját átvenni azt szóban és írásban ismételgetni, mivel ez egy lépéssel sem visz közelebb a kitűzött célokhoz. Ahhoz azonban, hogy bírálhassunk, meg kell teremtenünk az erkölcsi alapot, nem kritizálhatja a munkaidő rossz kihasználását az, aki maga is elténfergi az időt a vállalati büfé előtt,
