Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)
1988-04-08 / 14. szám
/ Ókori bölcsességek Hallottuk Diogenésztől megkérdezték egyszer, hogy miért idegenkedik az emberektől - jóktól és rosszaktól egyaránt.- A rosszaktól azéd idegenkedem - válaszolta a bölcs mivel rosszat cselekszenek, a jóktól pedig azért, mert megengedik ezt a rosszaknak. Nem minden hosszú hallgatást követ józan megszólalás Egy alkalommal megkérdezték Diogenésztől:- Hány órakor a leghelyesebb vacsorázni?- Ha gazdag vagy - magyarázta a bölcs vacsorázzál, amikor kedved tartja, ha viszont szegény vagy, egyél akkor, amikor ételhez jutsz. PIANÍNÓ A férj és a feleség temérdek poggyásszal érkezik meg a pályaudvarra.- Kár, hogy a pianínót nem hoztuk magunkkal - mondta a férj.- Nem valami szellemes! - jegyezte meg a feleség.- Valóban nem szellemes - sóhajtott a férj. - Csak az a bökkenő, hogy a vasúti jegyeket a pianínó fedelén hagytam! Vacsora közben egyszer drága borral töltötték meg Diogenész serlegét, ó azonban legott kiöntötte. A vendégek felháborodtak ezen. A bölcs azonban megmagyarázta:- Ha kiittam volna ezt a bort, számotokra akkor is elveszett volna, én pedig egy időre álattá változnék. Most pedig úgy ment veszendőbe a bor, hogy nekem sem okozott kárt. Szókratész nem volt különösen vonzó külsejű, ezt azonban ellensúlyozta a bölcsessége. Amikor egy jövendőmondó először pillantotta meg a bölcs arcát, Így kiáltott fel:- Ez az ember gonosztevő! Szókratész tanítványai felháborodtak ezen. A filozófus azonban nyugodtan mondta nekik:- Ez az ember igazat szól. Természetemnél fogva én valóban gonosztevő volnék. De megjavított az, hogy tudományokkal foglalkozom. LURKÓ- Pétiké, evés közben ne olvass!- De olvasás közben ehetek, nagyi? > GYERMEKESZ- Tanító néni, tessék mondani, mi lesz az iskolával, ha már minden gyerek felnő? - tudakolja az első osztályos Lacika. KENYELEM 5TW0 (Milan Stano rajza)- Apa! Elvihetem ma a kocsidat?- Mondd csak fiacskám, mire valók szerinted a lábaid?- Az egyik arra, hogy lenyomjam a féket, a másik pedig arra, hogy gázt adjak. A hét vicce Az ezüstlakodalmon a férj zavartan vallja be a feleségének:-Tudod-e, kedvesem, hogy a mi házasságunk voltaképp egy tévedés eredménye?- Mit akarsz mondani ezzel? - csodálkozott a feleség.- A dolog úgy áll, azon a bizonyos hajdani napon én nem neked intettem az utcán, hanem egy arra haladó taxisnak. De te álltái meg! AFORIZMÁK Mert szárnyaink vannak, azért a fejünket még nem kell elveszítenünk! Hogyan lehetséges a szaván fogni olyasvalakit, aki beszédesen hallgat! A bűvös körnek sok éles szöge van. Néha elegendő eldobni az álarcot, hogy megleljük a saját arcunkat. A fuldokló ember még a nullát is mentőövnek tartja. Ha a kutyák megtanulnának beszélni, akkor még jobban harapnának. (Krokogyil) Ford: G. Gy. MEGÉRTÉS- Magda, sajnos, kénytelen vagyok figyelmeztetni téged: tegnap a strandon egy csinos szőke növel láttam a férjedet!- Hát aztán? Az ö korában már nem járhat lapáttal meg homokozóvödörrel! Mi az üzemünkben a stagnálást már teljesen új módszerekkel biztosítjuk (Peter Gossányi karikatúrája) KARDNYELO IDEÁLIS HÁZASSÁG Egy házaspár együttvéve több mint 200 kilót nyom. A szomszédok megjegyzik:- Ugyan hogyan találtak egymásra?- Telefonfülkében - magyarázza az egyik. - Az egyik megpróbált kijönni - a másik pedig bemenni... Július Polák karikatúrája KAGYLÓ Brahovác a tengerpartról hozott kagylókat mutogatja a barátjának.- Hogyan lehetséges, hogy nem hallani bennük a tenger zúgását? - kíváncsiskodik a barátja, miközben a fülére szorítja a kagylót.- Mert ezeket a kagylókat én a Holt-tenger mellől hoztam! BETÖRÉS- Tegnap betörtek a lakásunkba, és elvitték a televíziót, amely éppen rossz volt.- Örülj neki: Így jobban jöttél ki, mint ha meg kellett volna javíttatnod! SKÓT A skót visszaérkezik háromhónapos európai útjáról. A pályaudvaron két szakállas férfi üdvözli - akikben a fivéreit ismeri fel.- De miért növesztettetek ilyen hosszú szakállt? - kérdi csodálkozva.-Te elutaztál, Jack, és magaddal vitted a borotvánkat! EBERHARD FRANKE: SZÜLETÉSNAPI KÍVÁNSÁG CSENDHÁBORÍTÁS- Csendháborítás miatt szeretnék bejelentést tenni a szomszédasszony ellen. Minden áldott este ugyanazt az elcsépelt, szörnyű dalt kor- nyikálja: ,,Lajos, gyere velem ma este!“- No és maga Lajos?- Nem, kérem...- Hát akkor ne menjen vele! ÁRVERÉSEN-Harmadszor... eladva annak a negyedik sorban ülő hölgynek, aki a jobb kezével befogja a férje száját! ELMEBETEGSÉG- Mondja, Tohonyainé, a maga családjában elődordultak-e már valakinél elmebetegségre valló tünetek? - érdeklődik páciensétől az orvos.- Igen, doktor úr! - feleli a páciens. - A nővérem egy ízben kikosarazott egy milliomost! Kiss István karikatúrája ESKÜVŐN Az apa pohárköszöntőt mond az egyetlen lánya esküvőjén.- Ma nemcsak a mi forrón szeretett Jane-ünket veszítjük el. Vele együtt itt hagy még bennünket az ABBA, a Bee-Gees, Bob Dylan és még sokan mások... Rudmüller már napok óta szinte le sem hunyta a szemét. Gondterhelten forgolódott az ágyban, reggel idegesen gyújtott rá az egyik cigarettáról a másikra. A munkahelyén magára zárta az ajtót, mogorván válaszolt a titkárnő kedveskedésére is. Rud- müllerné is sápadtan járt-kelt odahaza. Egyre csak sóhajtozott, s gondterhelten nyitott be többször is a gyermekszobába. Délután felhívta a férjét:- Akkor megyünk?- Nem bánom, próbáljuk meg - felelte a férj elcsukló hangon. Találkoztak. Útnak indultak. Sóhajtoztak.- Szörnyű lesz, ha itt sem találunk semmit...- Még elképzelni is iszonyatos. .. Már csak két játéküzlet volt hátra. A többit mind végigjárták Berlinben. Filius, a kisfiúk holnap lesz kétéves. Ajándékot kell venni a család szemefényének, de mit? Ez itt a kérdés! Végigjárták az özei eteket, végigtapogatták a mackókat, s katonákat, a legkülönbözőbb játékokat, az elektromos bigyókat. Mind gyakrabban sóhajtoztak:- Ebből is, meg ebből is van már Filius szobájában... Egyszer csak Rudmüller a homlokára csapott:- Én szamár, hogy ez eddig nem jutott az eszembe! Gyerünk Filiusért, válasszon ó magának játékot! Rohantak a bölcsődébe. Hozták magukkal a pirospozsgás arcú, jó húsban lévő gyermeket. Mutatták neki a polcon a játékokat. Filiusnak egyik sem tetszett. Unottan dobálta le a polcról a dobozokat, a plüss kutyákat, a műanyag-békákat. Már-már csalódottan indultak kifelé, amikor Filiusnak felragyogott a szeme, majd éktelen sírásba kezdett és akaratosan nyújtogatta a kezét. A gyerkőc ordított, bömbölt, szülei pedig már nem fehérek, hanem fülig vörösek voltak. Filius ugyanis mindenáron a csillogó-villogó pénztárat akarta hazavinni. Ki tudja, talán azért, mert ilyen még nem volt neki odahaza... Sz. Hlavaty Márta fordítása 1988. IV
