Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)
1988-04-01 / 13. szám
ß ármilyen sok vihar is előzte meg, a hir igaz, Gina Lollobrigida, akinek nemrég ünnnepelte a világ hatvanadik születésnapját, ezúttal csakugyan visszatér a filmhez. Korábban szó volt róla, hogy több amerikai produkcióban vesz részt, többek között a Dallas-soro- zatban is, ám a még mindig szép Gina végül is minden alkalommal nemet mondott, és megmaradt inkább fényképezőgépe, no meg nem kevésbé jövedelmező kozmetikai vállalatának igazgatása mellett. Gina visszatér Most maga a sztár jelentette be, hogy elkészíti a budapesti televízióban nemrég vetített A római lány című filmjének legújabb változatát. Emlékezetes: az olasz sztár 1954- ben, sikerei csúcspontján eljátszotta a Moravia-regény adaptációjának főszerepét Luigi Zampa irányításával. Harmincnégy évvel később az olasz televízió megbízásából több forgatókönyviró kezdett hozzá a könyv átírásához: Age, Franco, Bernini és Giuseppe Patroni Griffi. Természtesen A római lány legújabb ,,kiadása" sok olyan változást hoz, amelyet a mai néző, no meg nem utolsósorban a mai Gina megkövetel. „Ma már egyáltalán nem fontos - nyilatkozta az ötvenes évek szexszimbóluma hogy valójában az idő felettem is múlik, inkább a belső szépséget szeretném megmutatni. Húszéves korban elég volt frissnek és üdének lennem. Ma már szeretném megmutatni, milyen is egy asz- szony, aki tényleg élte az életet. Éppen ezért azt kértem az operatőrtől, Ennio Guarnieritöl, hogy egyáltalán ne tüntesse el a ráncaimat, ne simítsa ki az arcomat. Úgy szeretnék megjelenni a filmvásznon, amilyen ma, túl a hatodik ikszen valójában vagyok." Adrianna szerepét egyébként Gina Lollobrigida oldalán Francesca Dellera alakítja. A római lány rendezője pedig Patroni Griffi. (n) S minkelik az arcát, bodorítják a haját, hátán, három-négyféle púderrel szederlila foltot „tüntetnek" el. Grazyna Szapolowska egy órája ül már a tükör előtt, és szemmel láthatóan élvezi a helyzetet. Klaus-Maria Brandauer partnere a Hanusserben. Az Egymásra nézve és a Szirmok, virágok, koszorúk után ez a harmadik magyar filmje. A Hanussen előtt szovjet és lengyel rendezőkkel dolgozott. Vitalij Mel- nyikov Az első és utolsó találkozás című akotását azért szereti, mert kedvére énekelhetett benne, Igor Gosztyev Razziájában pedig - amerikai újságíróként - Bécsben, Salzburgban, Damaszkuszban forgatott. Otthon évek óta ö „a legérzékibb lengyel színésznő“; pályája 1982-től ível felfelé.- A Makk Károllyal forgatott Egymásra nézve... igen, ez nagyot lendített a dolgaimon... a cannes-i siker híre Varsóba is eljutott. Sok filmben szerepeltem azóta, nagyon sokban, néha úgy érzem, kevesebb is elég lett volna. Furcsa művészet a film. Kiszámíthatatlan. Bizonytalan. Ha rossz a forgatókönyv, nincs mit játszani. Ha túl jó, akkor meg kevés a lehetőséged, mert mindent úgy kell megjeleníteni, ahogy az író megírta. Én azt szeretem, ha nemcsak a szerzőtől és a rendezőtől - tőlem is függ, hogy milyen lesz a figura. Ha hozzágondolhatom, hozzáadhatom a magamét. Azt, amit én hiszek róla. Vannak persze, kivételes esetek is. Amikor megér- zed, hogy csak úgy lehet megformálni a szerepet, ahogy meg van írva. Csak úgy, és egy picit sem máshogy. Andrzej Baranski alkotásáról, a Taburól beszélek most. Életemben először kaptam olyan forgatókönyvet, amelyben minden kép ki volt találva, minden jelenet zseniálisan volt megkomponálva. Ahogy olvastam a történetet, úgy láttam magam előtt az egész filmet, éreztem, mi, hogy lesz beállítva, eljátszva, lefényképezve... és úgy is lett. Nemcsak én állítom, amit most mondok: évtizedek óta nem készült ehhez hasonló müvészfilm Lengyel- országban, ha kiviszik Cannes-ba, a fesztiválra, nagy feltűnést fog kelteni, az biztos. Három emberről szól a film: egy anyáról, őt játszom én, annak tizennégy éves lányáról és egy harminc év körüli férfiról. A két nő csendben, magányosan éldegél egy távoli tanyán, mindenük a föld, amely egyszer jól máskor rosszabbul terem. A férfi, aki a közelükben lakik, egy ideje gyakran átjár hozzájuk, a legnehezebb munkába rendre besegít. Már biztos támaszát látja benne az asszony, amikor kiderül: terhes a lánya. De nem dühöng, nem büntet, nem átkozódik a nő - a férfi mégsem jön többé. A legtisztább, a legnemesebb emberi érzelmek filmje a Tabu, egy szokatlan szerelmi történet, amely az élet értelméről és törvényszerűségeiről, vágyainkról és ösztöneinkről szól, őszinte, felkavaró hangon. Magda Lazarkiewicz alkotása, az Érintéssel már eljutott egy fesztiválra, a női filmek Párizsban megrendezett seregszemléjén nemcsak a film - Grazyna Szapolowska is kimagasló sikert aratott. A Liv Ullmann vezette zsűri neki Ítélte oda a színészi alakítás díját.- Szomorú, sőt egyenesen lehangoló ez a film... egy rákbeteg táncosnőt játszom benne, aki még mindig reménykedik, aki a legkétségesebb perceiben is optimista. Ketten fekszenek a kórházi szobában; a másik nő nem kívánt gyerekként nőtt fel, egyedül élő, boldogtalan, elkeseredett ember. Pályafutását, szerelmeit, házasságát meséli el a balerina; beteg szobatársnője ettől kap fokozatosan erőre. Amikor legyőzi a letargiát és dönt, hogy újra kezdi az életét, a táncosnő már holtan fekszik mellette. Egészen más feladat elé állította Filip Bajon filmje, A mágnás, amely egy sziléziai hercegi család történetét rekonstruálja 1900-tól 1935-ig.- Óriási kastélya és három felnőtt fia van a hercegnek; egyikük a kártya rabja, a másik a testi szerelemé, a harmadik a nácikkal paktál. Különös kapcsolatok bontakoznak ki a családban... Az a spanyol nő, akit én formálok meg, egy hajóút során találkozik a herceggel, ám a bonyodalmak nem a tengeren, hanem a kastélyban kezdődnek, amikor a nő szemet vet a mágnás pénzre és vagyonra egyaránt fittyet hányó fiára. Igen, a végzet asszonya, az vagyok megint. Kicsit unom már az ilyen szerepeket. Szeretnék végre odaadó szerető vagy hű feleség lenni a filmekben is. Szeretném elhitetni a nézőkkel, hogy időnként a legszebb dalok is hamis akkordokkal kezdődnek. Nyolcéves a lányom... esténként, amikor mesét olvasok neki, újra és újra úgy érzem: a feje tetejére állt a világ. Rendet kellene végre tennünk benne, nem hagyhatjuk veszni a jót, a szépet, tovább kell adnunk a legtisztább érzelmeket. Már kész a smink, kész a frizura... jöhet a ruha. Egy ezüstflitteres tunika, hosszú szárú fekete kesztyűvel.- Ez mind nagyon fontos; a smink is, a jelmez is. Bármennyire hihetetlen: bennem ilyenkor, a tükör előtt hívják elő a figurát. Azzal, hogy „átfestik" az arcvonásaimat, azzal, hogy „kitalálják“ a frizurámat. Ha látom, hogy teljesen megváltoztatnak, belülről is könnyebben formálom magamat. Szabó Istvánnal most, a Hanussenben dolgozom először. Eredetileg Bettyt, az ápolónőt kellett volna játszanom, de nem tudtak egyeztetni. Ne félj, nem mondok le rólad, vigasztalt Szabó, megvárom, míg befejezed a Tabut, és kapsz egy másik szerepet. Valériát. Ezzel igazán meglepett. Ápolónő helyett egy énekes-táncos sztár - ez azért mégiscsak nagy bátorság. A film teljes egészében Hanussenröl szól; Valéria vibráló, hódító teremtés, élvezi, ha minél többen szeretik, de Hanussent nem engedi közel magához. Szabó István? A szeme, az egyszerűen fantasztikus! Még a legapróbb hazugságot is észreveszi a színészi játékban. Úgy irányít, úgy szól hozzám, hogy pontosan azt hozza ki belőlem, amire szüksége van. Könnyű a sorsa Brandauer- nek... ö már megtalálta a maga emberét. Nekem is ilyen rendező kellene. Aki bennem gondolkozna. Aki rám építene. SZABÓ G. LÁSZLÓ Találkozás Grazyna Szapolowskával Szabó István filmjében, a Hanussenben (Lőrincz János felvétele) H ogy Disney Hófehérkéje mikor született, azt az amerikai rajzfilmmüvész legközelebbi hozzátartozói sem tudják. Egyik lánya úgy sejti, valamikor a század elején lehetett, amikor apja, kisfiúként, életében először ment moziba, hogy megnézze a Hófehérkét. Hogy a mozi vagy a Hófehérke hatott-e Walter Elias Disney-re, azt lehetetlen eldönteni. Mindenesetre a felnőtt Disney gyakran beszélt családjának első moziélményéröl, sőt utalt is rá egy interjújában. A következőket mondotta: „Úgy érzem, eljött az ideje, hogy valaki megalkossa a világ első rajzolt játékfilmjét, ezért azt tervezem, hogy sok zenével, színes változatban megrajzolom a Grimm- testvérek népszerű meséjének, a Hófehérkének egész estés rajzfilmváltozatát. Ez a mese felejthetetlen gyermekkori moziélmény is. De én minden eddigitől eltérőt szeretnék csinálni, és szeretném bebizonyítani, hogy a rövid rajzfilmek mellett az egész estéseknek is van jövőjük. “ Disney később bevallotta, hogy kezdetben nem is sejtette, mennyi nehézséggel jár majd elképzelésének valóra váltása. A nehézségek egy része magában a klasszikus mesében rejlett. Mint a legtöbb Grimm-történet, az eredeti Hófehérke is felettébb vad és véres mese, amelyet eredeti formájában egyszerűen nem lehetett a rajzolt képek nyelvén megeleveníteni. Nyilvánvaló, hogy változtatásokra volt szükség. Disney-nek eszébe jutott, hogy a Hófehérke egyik színpadi változatában a törpéknek nevük volt. Legyen tehát a törpéknek nevük - döntött Disney -, de értelme sebb, mint a színpadon, ahol gyakorlatilag értelmetlen hangutánzó szavakkal különböztették meg őket. Végtelen munkaüléseken alakult a történet, mely őrzi a Grimm-mese fővonalát, mégsem Grimm-mese. A rajzolók igazi tündérmese megvalósításába kezdtek. Disney és munkatársai felfogásában Hófehérke mellett a törpék lettek a főszereplők. A meséhez képest a törpék jól egyenlített, jellegzetes figurákká váltak, s ezt tükrözte nevük is: Tudor, Szende, Szundi, Hapci, Kuka és a többi - már a nevük is beszédes. A királynő-mostoha szerepét harmadára csökkentették, a vadász alakjából egyszerű epizodistát formáltak. És persze új véget kerestek a történethez: Hófehérke és a Királyfi egymásra talál, és énekelve ellovagol. De ez csak a nehézségek egyik része volt. Nagy gondot okozott, hogy miként mozogjon és beszéljen Hófehérke. Disney és munkatársai élő modellek keresésébe kezdtek. Végül is Hófehérke figuráját Margery Blecher balerina személyében találták meg. Hófehérke megrajzolásakor az úgynevezett rotoscope- eljárást alkalmazták. Margery Blecher élő kamerák és egy színtelen horizontfüggöny előtt „lejárta, lejátszotta“ Hófehérke jeleneteit. Ezt filmre vették. És a rotoscope segítségével kockánként lerajzolták a mozgásfázisokat, majd kiszínezték, és a festett háttérjelenetekbe illesztették azokat. így jártak el a Királyfi jelenetei esetében is. Walt Disney maximális technikai tökéletességre és élethú- ségre törekedett. Minőség mindenekelőtt - ez volt a jelszava. A Hófehérke és a hét törpe készítése során bevetették a többsíkú trükkasztalt is. Ennek lényege, hogy a mennyezetre felfüggesztett kamera a megrajzolt és kifestett cell-lapok több síkját „látja át“, így rendkívül élethú és illúziókeltő soksíkú felvételekre képes. A többsíkú trükkasztal ma már nélkülözhetetlen kelléke minden animációs filmstúdiónak. Mesés jelenetekkel és bűbájos állatfigurákkal gazdagították a filmet: Hófehérke megszökik a vadásztól s az erdőn át menekül. A fák utánanyúlnak, hogy visszatartsák. Egy bájos jelenetben bukkan a jóindulatú állatokra, „akik“ elvezetik a törpék otthonába és segítenek kitakarítani a házat. A mókus farkából palackmosó kefe lesz: az özéből portörlö; a madárcsórök felszedik a morzsákat, lekapkodják a pókhálókat és így tovább. Mindehhez nagyszerű zene járul. A sok fáradtság, a versemyfutás az idővel és a költségekkel végül is meghozta eredményét. ötven évvel ezelőtt Hollywoodban került sor a Hófehérke és a hét törpe világpremierjére. A vetítés végén tapsvihar tört ki a nézőtéren, és a kritika elragadtatott hangon írt a műről. A Los Angeles Times a bemutatón ugyancsak jelenlévő Charlie Chaplin nyilatkozatát idézte: Walt Disney a világ egyik legjobb, legsikeresebb komikusát alkotta meg Kuka figurájában. “ Két héttel később, New Yorkban, a világ akkori legnagyobb mozijában került sor a mindent eldöntő amerikai premierre. Rövidesen negyven országban, tíz nyelven játszották a Hófehérkét... A Hófehérke klasszikus alkotás, minden idők egyik legsikeresebb és legjövedelmezőbb filmje lett. Klasszikussá tette akotójá- nak, Walt Disney-nek nevét. 1939-ben az Amerikai Filmakadémia Disney-nek ítélte az év egyik Oscar-díját is, mely egy nagy Oscar- ból és hét kicsiből - a hét törpéért - állt. Ezzel Walt Disney mindent elért életében, amit egy filmmel egy alkotó elérhet. Megkapta a filmvilág legnagyobb díját és alighanem megalkotta a filmtörténet egyik legnagyobb, ha nem a legnagyobb bevételét hozó filmjét. Emelett tündérmeséjével örökre beírta magát az emberek szívébe. Mindezzel együtt a Hófehérke és a hét törpe az 1966-ban elhunyt művésznek csak egyik nagy sikere volt. Walt Disney ugyanis abban is utolérhetetlen, hogy ö mondhatja magáénak a legtöbb Oscar-dijat: huszonnyolcat (I), plusz hét kis Oscar-szobrocskát, a hét törpéért... „ FENYVES GYÖRGY ÚJ SZÚ 14 1988. IV. 1.
