Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)
1988-03-25 / 12. szám
Szakszemmel az új állategészségügyi jogszabályokról Szocialista mezőgazdaságunk az elmúlt évtizedekben óriási fejlődésen ment keresztül. Ez a fejlődés az állattenyésztésben is alapvető változásokkal járt. Előtérbe került a szakosítás, új, nagy termelöképességü állatfajták kerültek a termelésbe, és a tartástechnológiára az iparszerűség lett jellemző. Fokozódott a lakosság igénye az állati eredetű termékek, illetve élelmiszerek iránt, főleg ami a minőségi követelményeket illeti. Ezek a körülmények tették szükségessé, hogy az állategészségügy - társadalmi és népgazdasági szerepét figyelembe véve - magasabb szintű jogi szabályozással rendelkezzék. Tudvalevő, hogy az állat- egészségügy szoros összefüggésben van a környezetvédelemmel, az élelmiszertermeléssel és a humán egészségüggyel. Pavlov szerint régi igazság, hogy „a humán orvos az embert, az állatorvos az emberiséget gyógyítja“. Az állatorvos egyszemélyben hatóság is. Hatósági jogkörrel felruházva ellenőrzi a vágóállatokat, a húst, a tejet és a többi állati eredetű termékeket, illetve élelmiszereket. Megelőzi és felszámolja a járványokat, és végül, de nem utolsósorban gyógyít. A Szövetségi Gyűlés 1987. november 11-én elfogadta az új állategészségügyi törvényt, majd 1987. december 21 -én a Szlovák Nemzeti Tanács jóváhagyta az állategészségügyi szolgálatot irányító szervek hatásköréről, illetve működéséről szóló törvényt. A CSSZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma az SZSZK és a CSSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumaival karöltve törvényszerű rendeleteket adott ki az állategészségügyi szolgáltatásról, az államhatárok állategészségügyi védelméről, valamint az állati termékek egészségügyi elbírálásáról. Az új rendelet szabályozza, hogy egyes, nagy népgazdasági károkat okozó, valamint a közegészségügyi veszélyt jelentő állatbetegségektől való mentesítéshez, illetve az ilyen állatbetegségek elleni védekezéshez az állattartóknak állami támogatást lehet nyújtani, s hogy ilyen esetekben biztosítani kell a díjtalan szakállatorvosi beavatkozást. Az üzemi állatorvosi szolgálat bevezetését szintén törvényszerű rendelet szabályozza. Az említett jogszabályok 1988. január 1-jén léptek érvénybe. Az új törvény nemcsak a szoros értelemben vett állattartást fogja át, hanem az állatok takarmányozásával, szállításával, forgalmazásával, gyógyszerellátásával kapcsolatos előírásokat is, és rendelkezik a rendkívüli járványok esetében szükséges teendőkről. Alapelve, hogy az állategészségügy a megelőzésen alapuljon, így biztosítsa az állatállomány jó egészségi állapotát, a betegségek megelőzését, az állattenyésztés termelésének és az állattenyésztési termékek biológiai értékének növekedését, valamint ezen termékek ártalmatlanságát az emberi egészségre. Szabályozza továbbá az állami szervek és más intézmények szerepét az állategészségügyi szolgálattal való együttműködésben. Újdonságnak számít, hogy az új törvény pontosítja az Állatifehérje Takarmányokat Előállító Vállalat (kafi- léria) feladatait. Ezentúl is ez a vállalat fogja összegyűjteni és feldolgozni az állatok hulláit és hulladékait, továbbra is szolgáltatásokat nyújt a vállalat a mező- gazdasági vállalatoknak és a lakosságnak a fertőtlenítésben, a légyirtásban és a patkánymentesítésben, valamint a nemzeti bizottságok felkérésére begyűjti a kóbor állatokat. Az üzem a bejelentést követő 24 óra elteltével köteles az állatok tetemeit az állattartóktól elszállítani. Fontos rendelkezés, hogy állatokat, állati eredetű termékeket, vagy olyan anyagokat, amelyek állatbetegségeket terjeszthetnek, csak a kijelölt egészségügyi határállomáson keresztül lehet az országba behozni, tőlünk kivinni, vagy az országon átszállítani (tranzit). Ez a járványvédelmi intézkedés hivatott megakadályozni a fertőző betegségek kórokozóinak behurco- lását. További újdonság, hogy a kisállatok piaci árusítása (élő vagy levágott állapotban) kötelező állategészségügyi ellenőrzéshez van kötve, amit az állatorvos a helyszínen végez el (előzetes bejelentés alapján). Ha az állatok más járás területéről származnak, árusításukhoz állategészségügyi bizonylat szükséges. Halak árusításához elég a származási helyüket bizonyító igazolás. Házi disznóöléskor, ha kényszervágás esete áll fenn, az állattartó köteles az állat húsát állatorvossal megvizsgáltatni. A mezőgazdasági üzemek sertésvágás esetén minden esetben kötelesek állatorvosi kivizsgálásnak alávetni a levágott állatok húsát, mert ez általában közfogyasztásra van szánva (üzemi konyhák stb.) A szarvasmarhákat vagy borjúkat csak vágóhídon vagy hatóságilag kijelölt helyen szabad levágni. Az új jogszabály szerint a háztáji állattartók kötelesek állataikat az elrendelt védőoltásoknak alávetni. A kutyákat veszettség, a sertéseket orbánc, a kérődzőket száj- és körömfájás ellen kell oltani. Továbbá kötelesek (a humán orvos kérésére) biztosítani azoknak az ebeknek az állategészségügyi kivizsgálását, amelyek embert martak meg. Például, ha a kutya valakit megharap és gazdája nem tudja bizonyítani, hogy az állat volt oltva veszettség ellen, az új törvény szerint az állattartó 3000 koronáig terjedő pénzbírsággal sújtható. A törvény új elemekkel módosítja az állatorvos hatósági jogkörét és büntető rendelkezések alkalmazását írja elő az üzemek, vállalatok és egyének rovására, ha megszegik a jogszabályt vagy nem tartják be az állategészségügyi szolgálat rendelkezéseit. A mezőgazdasági és élelmiszer-ipari vállalatok és egyéb termelők 50 000 koronáig terjedő pénzbírsággal sújthatok, ha vétenek az állategészségügyi követelmények ellen, vagy megsértik a járványos és más tömeges megbetegedések megelőzésére és felszámolására vonatkozó jogszabályt. Ugyanez vonatkozik az állati eredetű termékek, takarmányok és olyan tárgyak behozatalára, kivitelére vagy szállítására, amelyek járványt előidéző kórokozók közvetítői lehetnek. Továbbá kiróható ez a pénzbírság olyan esetekben is, ha gátolják az állategészségügyi dolgozók munkáját, nem teljesítik utasításait, vagy nem számolják fel az észlelt hiányosságokat. A pénzbírság összege 100 000 koronáig emelhető, ha a mezőgazdasági vállalat megszegi a rendkívüli járványvédelmi rendelkezéseket, vagy a megállapított hiányosságok ismételten előfordulnak nála. Az összeg nagyságát az eset súlyossága, módja, idöbenisége és a törvény megszegéséből származó következmények adják meg. A bírságot a törvény megszegésének időpontjától számított egy vagy legtöbb három éven belül lehet kiróni. A büntetés kiegyenlítése 30 napon belül esedékes. A törvény a polgári személyek kihágásainak bírságolását is szabályozza. Megrovással vagy 3000 koronáig terjedő pénzbírsággal büntethető az a polgár, aki megszegi az állategészségügyi jogszabályokat, nehezíti az állategészségügyi dolgozók munkáját vagy nem teljesíti határidőre a hatósági állatorvosnak a fogyatékosságok orvoslására vonatkozó utasításait. A pénzbírság összege 5000 koronáig terjedhet, ha az állampolgár megszegi a rendkívüli járványvédelmi intézkedéseket, vagy bántalmazza, illetve kínozza az állatot. Ez is újdonság, mert a törvény ugyan eddig is kötelezte a polgárt a kár megtérítésére, ha az állat bántalmazás következtében hullott el vagy került kényszervágásra, de ezentúl a pénzbírság akkor is kiróható, ha a bántalmazásnak nem elhullás, illetve kényszervágás a következménye. Tehát itt kétféle büntetés róható ki: a keletkezett kárért és a bántalmazásért, illetve kínzásért. A büntetéseket a hatósági állatorvos javaslatára a járási nemzeti bizottság illetékes osztálya hajtja be. Kisebb kihágások esetén a hatósági állatorvos helyszíni bírsággal (200 koronáig) sújthatja az állategészségügyi jogszabályokat megszegő polgárokat. Rendelet szabályozza a törvény keretén belül az üzemi állatorvosi szolgálat bevezetését azokban a mezőgazdasági vállalatokban, ahol megvannak a feltételek arra, hogy ezt a szolgáltatást az állatorvos a mezőgazdasági vállalat alkalmazottjaként hatékonyabban és gazdaságosabban tudja elvégezni, figyelembe véve az állattenyésztés szakosítását és koncentrációját. Az üzemi állatorvos foglalkoztatására a mezőgazdasági vállalat a járási állategészségügyi igazgatósággal szerződést köt. A szerződés rögzíti a kölcsönös együttműködést és kimondja, hogy az üzemi állatorvos szakmailag a járási állategészségügyi igazgatóság irányítása alá tartozik, és szükség esetén (pl. járványveszély) a mezőgazdasági vállalat köteles ót a járási állategészségügyi igazgatóság rendelkezésére bocsátani Az üzemi állatorvos köteles az állategészségügyi^ törvényt betartani. Az új törvény részletesebben rögzíti az állattartók kötelességeit. Például az állattartó köteles állatainak beteggyanús állapotát, elhullását vagy betegség miatti levágását az állatorvosnak jelenteni. Más: a törvény kimondja, hogy az ellést csak az erre szakmailag képesített egyén vezetheti le...! A törvény részletesen tárgyalja és szabályozza az állatok tartását, tenyésztését, elhelyezését és takarmányozását. Ennek a gyakorlat szempontjából komoly jelentősége van, mert ma, amikor a fertőző betegségekből származó elhullás szinte minimális, az állatállomány gazdaságos termelését a jó egészségügyi állapot mellett a környezetnek kell (kellene!) biztosítania Ez az a terület, ahol a mezőgazdasági vállalatok a legtöbbet tehetnek a helyzet javulása érdekében, mert az állatok igényeit ki nem elégítő tartási és takarmányozási körülmények negativ hatásairól a legnehezebb a tenyésztőket meggyőzni (tisztelet a kevés kivételnek). Az elért bizonyos javulás ellenére nem lehetünk elégedettek, mert a borjú-, malac- és sertéshullás nagy hányada tartási és takarmányozási hiányosságokból ered. Gyakorlatilag ugyan a kezünkben vannak a felnevelés időszakában veszteségeket okozó betegségek és takarmányozási rendellenességek, illetve a környezetet negatívan befolyásoló tényezők kiküszöbölésének biztos módszerei, ám ennek ellenére - főleg a tartási és takarmányozási problémák miatt - még mindig nagyon jelentősek e tekintetben állattenyésztésünk veszteségei. Ma már nyilvánvaló, hogy ezen problémák felszámolása, vagy csökkentése sok százmilliós pluszjövedelemhez juttathatja az állattartókat. Csak remélni merjük, hogy az új állategészségügyi törvény meghozza a javulást. Az új, az átalakítás szellemében módosított állategészségügyi törvény felhasználja acélműit negyedszázad tudományos ismereteit és komplex szabályozásra törekszik. Célja, hogy az állategészségügy a megelőzésen alapuljon, össztársadalmi feladattá váljék, és ennek a feladatnak a teljesítésében az állattartók az eddigieknél nagyobb felelősséggel vegyenek részt. Dr. FÓTHY JÁNOS, a Somorjai (Samorín) Állategészségügyi Központ föállatorvosa • A szövetkezet legjobb dolgozói a zárszámadón méltó elismerésben és jutalomban részesültek (A szerző felvétele) Nyereséggel zárták az évet, mégis elégedetlenek A tartalékok kihasználása került a figyelem középpontjába A Kassai (Kosice)-vidéki járás legnagyobb szövetkezete, a Bodolói (Budulov) Efsz 6400 hektáron gazdálkodik. Múlt évi teljesítményét ifjabb Gacsay László állatorvos Váci Mihálytól vett szavai fejezték ki legmeggyőzőbben: „Nem elég jóra vágyni; a jót akarni kell! És nem elég akarni: de tenni, tenni kell!“ Egyébként a nem elég igen sokszor elhangzott a tanácskozáson. A szövetkezet dolgozói tudatosították, hogy az eredményeik jobbak lehetnének. Nem gazdálkodtak rosszabbul, mint az előző évben, sőt egyes szakaszokon lényegesen javultak az eredmények, és végül három millió korona haszonra tettek szert, viszont tudják, hogy a kor többet követel tőlük. Érthető tehát, hogy a zárszámadót az egészséges elégedetlenség, a még igényesebb feladatok teljesítéséhez vezető út keresése jellemezte. Az elnökségi beszámoló szókimondó volt; nem igyekezett elkendőzni a tervezésben, az irányításban, valamint a termelésben tapasztalt hibákat, hiányosságokat. Köteles Ágoston mérnök, a szövetkezet elnöke egyebek között elmondta, hogy a nyolcszáz tagot számláló szövetkezet tavalyi teljesítménye meghaladta a 125 millió korona értéket, ami 7 millióval több a tervezettnél. Itt a szélsőséges időjárás ellenére is nyereséges volt a gabona-, borsó- és napraforgó-termesztés. Eleget tettek a tej- és hústermelési, valamint -eladási kötelességeiknek. A száz tehénre számított évi borjúszaporulat 104,1 volt, a tehenenként tejtermelés pedig elérte a 3650 litert. Ezzel szemben a kukoricából, cukorrépából és tömegtakarmányokból nem teljesítették a tervet, ráfizetéses volt a malacnevelés, a szarvasmarhatenyésztésben pedig a súlygyarapodás nem érte el a kívánt szintet. Bosszantó, hogy a traktorok egy órára eső üzemeltetési költsége náluk hat koronával magasabb a járási átlagnál, és a tej minősége sem kifogástalan. A növénytermesztés részletes elemzéséből kitűnt, hogy a gabonatermesztésben nincs különösebb baj, hiszen az átlagos hektárhozam tavaly is meghaladta a 4,4 tonnát. Viszont a kukoricatermesztésben elért 4,3 tonnás átlaghozam nagyon gyenge eredmény. Az elnökségi beszámoló szerint, a terméskiesés csak részben indokolható a szárazsággal. Ugyanígy a cukorrépa 21 tonnás hektárhozama, valamint a 12 ezer tonnát meghaladó tömegtakarmány-hiány sem csupán az időjárás „bizonyítványa“. Ezzel kapcsolatban a vitában Frantisek Danko mérnök, a járási mezőgazdasági igazgatóság igazgatóhelyettese kiemelte, hogy ebben a szövetkezetben azért szerényebbek az eredmények, mert az agrotechnika nincs olyan színvonalon, mint a szomszédos Újbódvai (Nová Bodva) Efsz-ben, illetve a Szepsi (Moldava nad Bodvou) Állami Gazdaságban. A növénytermesztési ágazat vezetője, Derján Pál mérnök arról beszélt, hogy okultak az utóbbi évek tapasztalataiból. A termelés szerkezetének módosításával, a bőtermó fajták előnyben részesítésével, átgondoltabb és intenzívebb tápanyagpótlással, valamint szakszerűbb növényápolással törekednek jobb eredmények elérésére. Nagyobb gondot fordítanak a takarmánytermesztés fellendítésére. - Sajnos - fűzte hozzá az öntözési lehetőségeink igencsak szűkösek. Nincs elegendő vizünk, így az öntözögaz- dálkodás lényeges bővítésével nem számolhatunk, pedig az sokat segítene, mert az aszály nálunk rendszerint tetemes károkat okoz. Itt van például a cukorrépa. Á vetés tavaly jól sikerült, hiszen kelés után a hektáronkénti egyedszám elérte a 120 ezret. Csakhogy a betakarításig - jó részt szárazság következtében - 80 ezerre csökkent a növénysűrúség. A növénytermesztési ágazat tavaly 5,5 millió korona hiánnyal zárta az évet, viszont az állattenyésztés az 53 milliós tervét 101 százalékra teljesítette. Dr. Tóth Szilárd állatorvos úgy látja, hogy a tavalyi eredmények elérésében nagy szerepe volt az állatgondozók áldozatkész munkájának, és a telepek korszerűsítésének, beleértve a szaporodás-biológiai teendők számítógépes irányításának bevezetését. A fiatal szakember szerint, a szarvasmarha-tenyésztés jövedelmezősége növelhető, s az egy tehénre jutó 4 ezer literes évi tejtermelés már számukra sem álomhatár. Vladimír Dankanin a sertéstenyésztés tartalékait egyebek között a dolgozók gondosabb éjjeli szolgálatában látja. Megoldásra váró gondokról beszélt és hasznos javaslatokkal rukkolt elő Józsa Béla, Gáspár András, Bodnár Béla, Vojakovics László és a többi vitafelszólaló. Elhangzott, hogy a növénytermesztés kudarca miatt a szövetkezet elsősorban a melléktermelési üzemágaknak, a Nagy Sándor vezette somodi (Drienovec) kőfejtő részlegnek és a Horváth László vezette lakatosműhelynek köszönheti pozitív pénzügyi mérlegét. A zárszámadó közgyűlésen hallottakból arra következtethetünk, hogy a Bodolói Efsz dolgozói mindenekelőtt a tartalékaik mozgósításával igyekeznek növelni a termelést és csökkenteni a termelési költségeket. Tudatosították, hogy ha megszilárdul a munkafegyelem, ha több takarmányt és jobb minőségű tejet fognak termelni, jobban kihasználják a szállítóeszközöket és az öntözőberendezéseket, ha szakszerűbben bánnak a vegyszerekkel és nem lankad a korszerűsítési kedvük, akkor legközelebb eredményesebb évet Zárh3tnak GAZDAG JÓZSEF
