Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)
1988-03-25 / 12. szám
Küekt? Elektronizálás közös erővel A KGST-tagországok 2000-ig terjedő komplex tudományosműszaki fejlesztési programját»! adódó elsődleges feladat - a népgazdaság elektronizálása - sikeres megvalósításának fontos feltétele, hogy a szocialista országok együttműködése eredményes legyen a számítás- technika terén A KGST-tagállamok például már 15 éve egységes rendszer alapján működő univerzális számítógépeket és más számítás- technikai terméket gyártanak. Sikerek tapasztalhatók a nemzetközi szocialista munkamegosztás terén, amely alapján a Szovjetunió és Bulgária automatizált tervezési rendszerek kidolgozására szakosodott. Ennek keretében Lengyelország integrált mikroáramkörök összeszerelését végző berendezéseket, Csehszlovákia és az NDK pedig ellenőrző és mérőműszereket állít elő. A komplex tudományos-műszaki fejlesztési program feladataival összhangban a KGST-tagországok jelenleg nagyfokú fel- használásra szolgáló progresz- szív számítástechnikai berendezések kifejlesztésén dolgoznak. Ilyenek például a kibővített programok alapján működő személyi számitógépek, amelyeket elsősorban a népgazdaság különféle ágaiban, valamint kutatásokra és fejlesztésre alkalmazhatnak. Ezenkívül ilyen számítógépekkel felszerelhetik az oktatási szférát, és háztartásban való fel- használásuk sem kizárt. A szocialista országok kulcs- fontosságú feladatnak tartják az olyan korszerű számítógép kifejlesztését, amely egy másodperc alatt több mint 10 milliárd művelet elvégzésére képes, s a mesterséges intelligencia elvei alapján működik. Ezzel egyidöben arra törekednek, hogy olyan tökéletes számítógéprendszereket dolgozzanak ki, amelyek segítségével az ember és a gép minden viszonylatban megérti egymást. (c) Élelmiszeripari rekordok Együttműködés a mezőgazdaságban Tudják, ki volt Xochipilli? Lehet, hogy kissé szokatlanul hangzik a kérdés, ha a KGST-tagországok érdekes mezőgazdasági és élelmiszer-ipari rekordjaival összefüggésben tesszük fel az olvasónak, mégis csupán első hallásra rendhagyó. Xochipilli ugyanis a kukorica - pontosabban a beporzott kukoricavirág - istene volt az aztékoknál. Ma átvitt értelemben számos mezőgazdasági termelő-szövetkezet és állami gazdaság szimbóluma Magyarországon Mégpedig azért, mert a Duna, Tisza, Balaton és Mátra által ékített országban egy hektáron átlagban 6,8 tonna szemes kukorica terem, s a csúcshozam pedig elérte a 14,6 tonnát. A siker az iparszerű kukoricatermesztés térhódításának köszönhető, annak a rendszernek, amely nálunk is jelentősen hozzájárult a termés fellendítéséhez, s a dél-szlovákiai járások után immár Morvaország déli körzeteiben is terjedni kezd. A kukoricatermesztésben persze még mindig Amerika, az aztékok őshazája tartja a világrekordot. Illinois államban Welch, a neves specialista már 30,7 tonnás hektáronkénti terméshozamot is elért ennél a növénynél. A magyar szakemberek állandó kapcsolatot tartanak fenn Illinois állammal, hogy lépést tarthassanak a világgal a progresz- sziv hibridek nemesítésében, s tapasztalataikat megoszthassák a KGST-tagállamok szakembereivel, mindenekelőtt a csehszlovákiai kukoricatermesztökkel. A segítséget a kalászos gabonafélék termesztésében viszonozzuk, ahol értékes tapasztalatokkal szolgálhatunk déli szomszédainknak. Figyelmet érdemel az a tény, hogy a gabonatermesztés szempontjából Magyarország exportáló országgá lépett elő. Évente mintegy 2.5 millió tonna kalászos gabonafélét és kukoricát értékesít a külföldi piacokon. Lengyelország, melynek 1945- ben még csak 23 600 000 lakosa volt, ma pedig több mint 38 millió lakost számlál, egy hektáron átlagban 3 tonna gabonát, 17,4 tonna burgonyát és 33,8 tonna cukorrépát termel. Az országban évente 2 332 000 tonna gyümölcs és 5 281 000 tonna zöldségféle terem. A statisztika szerint a lengyel átlagember évente 311,7 liter tejet, 67.5 kilogramm húst, 18,6 kilogramm zsírt, 48,6 kilogramm cukrot és 127 kilogramm gabona-alapanyagú terméket fogyaszt. Világméretben különlegességnek számít a málnával ízesített, szárított tejes rizskása. Ezt a bébiételt a Magyar Népköztársaság képviselője a KGST élelmiszeripari bizottságában nemrég különdíjjal jutalmazta. A Német Demokratikus Köztársaság és a Szovjetunió szintén együttműködik a mezőgazdaság fejlesztésében, és figyelmet érdemlő eredményeik vannak. Az aztékok ősi növényének termesztésével is foglalkoznak, s egyebek között együtt kísérleteznek a Bekoszta és Bekosz 251 elnevezésű hibridek termesztésében. Ugyancsak kölcsönös együttműködéssel igyekeznek növelni a Dobro étkezési burgonyafajta termőképességét, együtt kísérleteznek a Mirasz búzafajtával és a Stella hibrid salátauborkával, most pedig két bótermó paradicsomfajta összehasonlító kísérleteinek megkezdéséhez készülődnek. Akaratlanul is felmerül a logikus kérdés: miként állja meg a helyét a KGST-tagországok mezőgazdasága és élelmiszeripara a világszínvonal tekintetében? Elvégre a száraz számadatok igazi súlyát csak akkor mérhetjük fel, ha globális összefüggéseikben vizsgáljuk őket. Az iménti kérdésre nemrég Kempen üettmanntól, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa információs részlegének tagjától kértem választ, aki az NDK-t képviseli a bizottságban.- Szükségesnek tartom hangsúlyozni - mondta Kempen Dettman -, hogy a KGST-tagországok mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexumában egyre nagyobb mértékben érvényesítik az elektronikát, a számítástechnikát, a gépipar, a vegyipar, a csomagolás-technika és a biotechnológia vívmányait. Ennek a hatalmas tudományos-technikai bázisnak köszönhető, hogy országainkban szakadatlanul fejlődik és figyelemre méltó rekordokat ér el a mezőgazdasági termelés. A világ lakosságából 10 százalék, az összes szántóföldből pedig hozzávetőlegesen 16 százalék jut a KGST-tagországokra, amelyek világméretben a gabonatermésnek 20 százalékát, a cukorrépatermésnek 34 százalékát, a burgonyatermésnek pedig 52 százalékát adják. A KGST keretén belül az egy lakosra jutó gabonatermés tekintetében Magyarország áll az első helyen. Világviszonylatban az USA és Kanada után a harmadik. Feltétlenül figyelmet érdemel az a tény, hogy a KGST-tagországokban az élelmiszer-termelés kétszer-háromször gyorsabban növekszik, mint a lakosság létszáma. A búzatermesztésben a 8 tonnás hektáronkénti terméshozam elérése a célunk. A pótalkatrész-ellátási gondok ésszerű megoldása érdekében merész vállalkozásba fogtak országaink: a KGST-tagországokban egységesíteni akarják a mezőgazdasági gépparkot. A Szovjetunió és az NDK gyors ütemben fejleszti az együttműködést a mezőgazdasági gépgyártásban. A gépesítés és az auto- matizáció vonatkozásában a KGST keretében Csehszlovákia a mező- gazdasági technika koordinációs központjává válik. Célunk a mikroelektronika érvényesítése a mezőgazdaságban. Csehszlovákia lelkes hirdetője annak a gondolatnak, hogy a mezőgazdaságban helyt kell adni a robotoknak. A biotechnológia területén 80 konkrét feladat megoldásán dolgoznak a tudósok. Mindenekelőtt új, nagy termelöképességű állatfajták kinemesitése a cél. A szovjet BIOGEN és BIOTECH biotechnológiai komplexumok a génsebészetre és a tudománynak ezt az ágát szolgáló technika kifejlesztésére szakosodtak. A KGST-tagországok hatékony segítséget nyújtanak a mezőgazdaság fejlesztésében Vietnamnak, Kubának és Mongóliának. Mongóliában a KGST állami farmokat létesít, amelyek megoldják a növendékállatok nevelésével, és kedvezőtlen időjárás esetén az egész állomány te- leltetésével kapcsolatos problémákat. Ezek a farmok a takarmányozási gondok megoldásával lehetővé teszik, hogy a szélsőséges éghajlati viszonyok között is biztonságos állattartást lehessen folytatni. Kuba biotechnológiai központot létesített, ahol a déligyümölcsök közös tudományos-műszaki kutatása és a cit- ruszfélék világszínvonalnak megfelelő nemesítése áll a figyelem középpontjában. Vietnam összesen nyolc ágazatban tart fenn szoros égyüttműködési kapcsolatot a Szovjetunióval, Csehszlovákiával, az NDK-val, Magyar- országgal és Bulgáriával. Egyebek között a szubtropikus növények nemesítéséről, a kávé és a tea termelésének fellendítéséről van szó. Az ország a szubtropikus és tropikus gyümölcsfélék kutatására szakosodik. Az egy lakosra jutó hústermelés tekintetében Magyarország világviszonylatban - Új-Zéland és Ausztrália mögött - a harmadik helyen van. A rangsorban Mongólia az ötödik, az NDK a hetedik, Csehszlovákia pedig *'zedik Tojástermelésben Magyarországot csupán Hollandia előzi meg. A világranglistán az NDK harmadik, Csehszlovákia ötödik, Románia nyolcadik, Bulgária kilencedik, a Szovjetunió pedig tizedik. Az egy lakosra jutó tejtermékeknél világviszonylatban Lengyelország az ötödik, utána sorrendben az NDK, Csehszlovákia és a Szovjetunió következik. Említést érdemel, hogy Kubában a burgonyatermesztés fejlesztésével foglalkozó központ több kiváló burgonyafajtát nemesített ki, s annyi üitetóanyaggal rendelkezik, hogy a Szovjetunióba is tud exportálni. Magyarország és a Szovjetunió állattartó telepeket és feldolgozóipari üzemeket épít, az NDK pedig hatalmas húskombinátot épített Mongóliában. Vietnam elsősorban a szubtropikus mezőgazdasági termelés fejlesztésén munkálkodik, de a KGST- tagországokkal együttműködve szili- kátos homok- és bauxit-lelőhelyek felkutatásával, illetve a szilikátos homok és a bauxit mezőgazdasági termelésben történő hasznosításának vizsgálataival is foglalkozik. Sót. Újabban a mezőgazdasági és élelmiszeripari tudományos munkáknál használatos berendezések gyáriása szakaszán folyó együttműködés iránt is élénken érdeklődik. S végül, de nem utolsósorban a geológiai kutatások keretében a bolgár és a csehszlovák geológusok Mongóliában színesfém- és nyersanyaglelöhelyek után kutatnak. A kutatómunka a mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexum érdekeit szolgálja, fejlesztése összhangban áll a 2000-ig kidolgozott távlati tervekkel. VLADIMÍR RYMAREVlC- ALTMANSKIJ Automatizált vezérlőrendszer segíti a termelést a volgográdi acél- és huzalgyárban. A számítógép kiszámítja az egyes üzemegységek nyersanyag- szükségletét, gazdasági elemzést végez és segíti az irányítást. Felvételünk az üzem számítóközpontjában készült. (A ÓSTK felvétele) Régi, bevált módszerek helyett Komplex automatizálás az intenzifikáció feltétele • Csökkennek a költségek, nő a munkatermelékenység • Lemaradás a számítástechnikában • Sok az „üres idő“ A szovjet termelés komplex automatizálását és mechanizálását jelentősen meggyorsítja a progresszív technika gyors gyakorlati alkalmazása. Csak az elmúlt év folyamán mintegy 6 ezer üzemegységet gépesítettek és automatizáltak, csaknem 50 százalékkal többet, mint a 11 ötéves tervidőszak (1981-1985) utolsó évében. Az ipari vállalatoknál tavaly 300 görgős szállítórendszer, 16 ezer számjegyvezériésü szerszámgép, 11 ezer ipari robot és 300 rugalmas gyártórendszer nyert alkalmazást. A műszaki újdonságok között szerepelt a plazmás felületkezelésre szolgáló automata berendezés és a fémmegmunkáló lézerberendezés, egyre több helyen alkalmaznak automatizált műszaki tervezési rendszert és mind elterjedtebbek a megmunkáló központok. Egyre nagyobb szerepet kapnak a rugalmas gyártórendszerek; alkalmazásuk révén az ipari vállalatok rugalmasan és szinte veszteség- mentesen állhatnak át az új, korszerűbb termelésre. E rendszerek alkalmazásának eredményeként egyhar- madával-felével csökkennek az előállítási költségek, miközben jelentősen - gyakran az ötszörösére - nő a munkatermelékenység. Az új gazdasági ösztönzési rendszer és a gazdálkodás új formái jelentős mértékben hozzájárulnak a szovjet ipar komplex mechanizálá- sának és automatizálásának meggyorsításához és megfelelő feltételeket teremtenek a tudományos-műszaki haladás eredményeinek gyors gyakorlati alkalmazása számára. Ez a két döntő fontosságú tényező a progresszív technika gyorsabb bevezetésére kényszeríti a régi, bevált módszerekhez ragaszkodó vállalatokat is. A termelés gyorsított automatizálása és mechanizálása fontos feltétele a szovjet gazdaság intenzifiká- lásának. Az automatizálás és gépesítés révén intenzívebbé váló termelés gazdaságilag és társadalmilag hatékonyabb, lehetővé teszi az erőforrások alaposabb kihasználását, a jelenlegi ötéves terv ezért azzal számol, hogy 1990-ig kétszeresére növeli az automatizált munkahelyek számát. xxx A Szovjetunióban gyors ütemben folyik a világszínvonalat jelentő számítástechnikai berendezések fejlesztése, a helyzet egészét tekintve azonban lemaradás van a komputerek korszerűsítésében és kihasználtságában - hangsúlyozta a Szov- jetszkaja Rosszijában Nyikolaj Gorskov, a szovjet Számítástechnikai és Informatikai Állami Bizottság elnöke. Emlékeztet arra, hogy a világon már számos szuperszámítógép működik, amelyek sebessége meghaladja az egy milliárd műveletet másodpercenként, a Szovjetunióban viszont csak az ötéves terv végén kezdik meg a hasonló berendezések sorozatgyártását. Gorskov szavaiból kiderült, hogy sokkal nehezebb feladat az összes mutató - megbízhatóság, jó technológia, gazdaságosság - alapján világszínvonalra emelni az egész szovjet számítógépparkot. A lemaradás leküzdéséhez új technológiára, a kiöregedett berendezések cseréjére van szükség. Gorskov megítélése alapján a számítástechnika ugrásszerű fejlesztése akkora feladat, mint a nukleáris vagy űripar létrehozása, ezért a hatvanas évek gyakorlatától eltérően ezt a munkát egy kézben kell összefogni. Nemcsak nagyobb befektetések szükségesek, hanem másképp kell összpontosítani és koordinálni a fejlesztését, új infrastruktúrára van szükség. Sokat lehet tenni a meglévő berendezések jobb kihasználása érdekében is: a nagyszámítógépek gépidejének kétharmada van kihasználva (egyes ágazatokban csak 50 százalékra), a közepes berendezéseknél napi átlagban 4 óra „üres idő“ a tartalék, akkor amikor óriási hiány van számítógépekből. Ezért szorgalmazzák a kétműszakos működés bevezetését, s emellett nemcsak vállalati, hanem lakossági számítógépközpont létrehozását is tervezik. A személyi számítógépek gyártását elemezve Gorskov utal arra, hogy egyelőre százezer gép van az országban (ennyi az éves hazai termelés is), miközben az Egyesült Államokban évente már 5-6 milliót gyártanak. A Szovjetunióban 20-25 millió ilyen gépre lenne szükség jelenleg, de a termelés csak a következő ötéves tervre fut fel évi egymillióra. Nincs rend a programok terén sem; gyakori a párhuzamosság a programozásoknál. Eddig 138 ezer programot jegyeztek be, miközben a népgazdaságnak ötezer központi, s csakném ugyanannyi ágazati programra lenne szüksége. A programbankok létrehozásával, ismertető katalógusok kiadásával csökkenteni lehetne a programozók túlzott, 300 ezres létszámát is -mondta Gorskov (ŐSTK, HÍZ)
