Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)
1988-03-04 / 9. szám
R omániában az idei év döntő jelentőségű a mostani, nyolcadik ötéves terv (1985-1990) teljesítése szempontjából. Annál is inkább, mivel az ,,elsö félidő“ nem éppen a merész elképzeléseknek megfelelően sikerült, s az országnak, a korábbi évekből már ismert gazdasági problémái tovább növekedtek, bonyolódtak. Bukarestben ezért az utóbbi hetekben magas pártós állami fórumokon több alkalommal is elemezték az első két óv gazdasági eredményeit, felmérték a jelenlegi helyzetet és kijelölték, illetve pontosították a közeljövő legfontosabb feladatait. A fölöttébb időszerű számvetéssel és a nagyon szükséges kiútkereséssel foglalkozott egyebek közt a Román Kommunista Párt ötödik országos konferenciája (melyre kétszeri halasztás után tavaly december közepén került sor), tovább a román parlament őszi ülésszaka, a Legfelsőbb Gazdasági és Társadalmi Fejlesztési Tanács, az RKP Politikai Végrehajtó Bizottsága, s természetesen a kormány. A tanácskozások nyilvánosságra hozott anyaga, a közzétett dokumentumok - bár bukaresti szokás szerint főleg a sikereket hangsúlyozzák - a sútyos helyzet nyomása alatt rámutatnak a legégetőbb gondokra is, melyek orvoslása érdekében az utóbbi hetekben több sajátos, érdekes és figyelemreméltó intézkedés született. Mielőtt azonban ezekkel foglalkoznánk tekintsük át röviden a román gazdaság mai helyzetét, a megoldásra váró problémákat. Elöljáróban helyénvaló megjegyezni, hogy az általános fő cél már évek óta változatlan: átállítani a román gazdaságot a fejlődés extenziv útjáról az intenzív fejlődés útjára. Ehhez tegyük hozzá, hogy hasonlóképpen változatlanok azok a főbb problémák is, melyek már szintén évek óta akadályozzák a kitűzött cél elérését: a nagy energia- és nyersanyaghiány, s ugyanakkor ezek ésszerűtlen felhasználása; a mezőgazdaság alacsony termelékenysége és a részben ebből következő súlyos hiányosságok a lakosság élelmiszerellátásában, valamint az ország külkereskedelme és külföldi adósságai. Ugyancsak szükséges megjegyezni, hogy az 1981-1985-ös időszak eredményei messze elmaradtak a tervezetektől. ENERGIAHELYZET Az elsőként említett, évek óta tartó energia- és nyersanyaghiány különösen súlyos gondja az országnak, mert ez a tény igen komoly mértékben akadályozza a többi gazdasági ágazat tervének teljesítését. A román szakemberek szerint a probléma gyökerei nemcsak a vízi- és hőerőművek alacsony termelésében, de főként az irányítás komoly hiányosságaiban keresendők. Másrészt a Revista economica című bukaresti szaklap azt irta, hogy a román ipar energia- és nyersanyagigényessége legalább háromszor nagyobb, mint a nemzetközi átlag. A helyzet súlyosságát bizonyítja, hogy az ágazatban 1985 őszén bevezetett katonai irányítás és munkarendszer mind a mai napig érvényben van, s a gondokat ennek a rendkívüli intézkedésnek a bevezetésével sem sikerült megszüntetni, sőt nemrégiben újabb szigorításokat léptettek életbe. A sokféle takarékossági intézkedés természetesen nagyon érezteti hatását, érzékenyen érinti a lakosságot is. A villanyáram- és a melegvíz-szolgáltatás gyakorta szünetel, a városok és a falvak közvilágítása minimális, télen a lakásokat maximum 14 Celsius-fokra szabad kifűteni, a televízió adásideje napi két óra, csupán a hétvégeken hosszabb valamivel. Benzint csak korlátozott mennyiségben kapnak az autósok, s az utóbbi két hideg télen teljesen be volt tiltva a személyi tulajdonban levő autók használata, s korlátozva volt a tömegközlekedés is. ÉLELMISZERELLÁTÁS A román mezőgazdaság mai alacsony termelékenységének alapvető okát a közgazdászok abban látják, hogy a hatvanas és a hetvenes évek folyamán elégtelen volt a beruházások mértéke az ágazatban, minek következtében kevés a korszerű gép, vegyianyag stb. Továbbá hiányosságok vannak az irányításban, nem kielégítő a dolgozók érdekeltsége, s ráadásul az országot az utóbbi években aszályok is sújtották. Nemrégiben nyilvánosságra hozták a Nagy Nemzetgyűlés által elfogadott legújabb önigazgatási és önellátási programot, mely az ország lakossága élelmiszerellátásának alapvető dokumentuma. Kiderül belőle, hogy Bukarest az idén több élelmiszer- terméket szeretne biztosítani a lakosságnak, mint a legutóbbi években. Mielőtt azonban ezekkel a merész tervekkel és elképzelésekkel foglalkoznánk, tekintsük át a romániai élelmiszertermelés és elosztás sajátos, bonyolult rendszerét, és az e téren jelentkező legfőbb problémákat. A romániai élelmiszerellátás napjainkban, több mint hat évvel az alapvető élelmiszerek korlátozott és helyhez kötött árusításának, illetve az önigazgatás és önellátás rendszerének a bevezetése, a kiskereskedelmi élelmiszerárak ezt követő általános, 35 százalékos emelése (1981 október, 1982 január, 1982 február) után továbbra is rendkívül hiányos és nagyon szegényes. Betérve bármelyik bukaresti élelmiszerboltba, már az első pillantásra megállapítható, hogy az említett intézkedésekkel hivatalosan bejelentett, beígért közeli „gyökeres, kedvező változásokra“ egyelőre még mindig nem került sor. Bukaresttel kapcsolatban viszont meg kell jegyezni, hogy a román főváros élelmiszerellátása még így is általában jobb, mint más városoké - falvakról nem is beszélve. Az önigazgatási és önellátási rendszer lényege, hogy minden romániai megye köteles az állami terv által számára meghatározott mezőgazdasági és élelmiszeripari termékeket előállítani, s beszolgáltatni a központi alapba. A helyi ellátást a beszolgáltatás után fennmaradt termékekből, illetve a beszolgáltatás fejében központilag kiutalt bizonyos, például a megyében nem előállítható élelmiszerekből kell biztosítani. Tekintettel a megyék eltérő helyzetére és lehetőségeire, nyilvánvaló, hogy különbségek vannak az élelmiszerellátásban is. Megyénként és hónaponként változnak a csak jegyre kapható alapvető élelmiszerek fajtái és mennyiségük is, bár a különbségek nem túl nagyok. Ezeket az élelmiszereket általában csak egy meghatározott lakhelyi boltban lehet megvásárolni, ahol nyilvántartást vezetnek a családokról, személyekről, s csak ritkább esetben érvényes a jegy az egész város területén. A lakosság az illető üzletben tudja meg mindig az aktuális fejadagokat. Szükséges még elmondani, hogy az élelmiszerjegy nem jelenti a havi fejadag automatikus biztosítását: TERVEK Csak néhány szóval a problémák gyökereiről: román és külföldi szakemberek szerint ezek főképpen a mezőgazdaság alacsony termelékenységében és a magas élelmiszerkivitelben rejlenek. Ez utóbbi részben elősegítette azt, hogy Bukarest külföldi adósságai 1980 és 1987 közt 11,5 milliárd dollárról 6,4 milliárd dollárra csökkentek. Romániában hivatalosan most azzal számolnak, hogy az adósságcsökkentés lehetővé teszi a hazai ellátás javítását. A terveket persze csak az idő igazolhatja. Az új önigazgatási és önellátási program érezhető javulást ígér az idei évre az élelmiszertermékek terén, bár a hivatalos román dokumentum nem részletezi, hogy milyen konkrét formában igyekeznek a kijelölt, nagyon igényes és nem egykönnyen megvalósítható célt elérni. Nos, a tervezet szerint az idei piacalapnak szánt hús mennyisége meghaladja majd az egymillió tonnát, ami mintegy 25 százalékkal több, mint a tavalyi évben. Húskészítményekből, s halakból is többet ígér a program a 23 millió romániai állampolgárnak. A kitűzött feladatok teljesítése esetén 137 ezer tonnával több hal és halféle jut majd a lakosságnak. A dokumentum azt is előirányozza, hogy az idén minden lakosnak mintegy 70 kiló húst kell biztosítani, míg az egy főre eső tervezett halfogyasztás 15 kilogramm. A cukor és az étolaj forgalmazását pedig „az érvényben lévő szabályozások szerint“ kívánják biztosítani. A dokumentum továbbá utal arra, hogy a kereskedelmi forgalmazásra szánt élelmiszerek mennyiségét „atudoRománia Számvetés és (ki)útkeresés Bukarest egyik lakótelepe (Archiv-felvétel) azt csak akkor kapja meg az állampolgár, ha az adott üzletben az adott hónapban megfelelő árut is hoznak. Ez pedig nem mindig történik meg. A következő hónapban pedig az élelmiszerjegy már érvényét veszti. Erre való tekintettel az élelmiszerboltok előtt szinte állandóan csoportokba verődve álldogálnak az emberek az esetleges árura várva. Országszerte általában csak jegyre kapható az összes fajta hús, cukor, liszt, kukoricaliszt, étolaj, vaj, tojás, kenyér, krumpli, stb. A fejadagok változóak. Személyenként átlagban egy kilogramm disznó-, marha- vagy birkahúst, félkiló baromfihúst, lisztet, rizst, fél liter étolajat, 70-80 dekagramm vajat, tíz tojást, 30-40 dekagramm kenyeret, 3-4 kilogramm krumplit stb. vásárolhat havonta az ember. Megjegyzendő, hogy ezek a fejadagok a korábbi években a legtöbb helyen átlagban valamivel nagyobbak voltak. A megszokott import élelmiszerfajták - például kávé, kakaó, citrom, banán és mások - gyakorlatilag már évek óta nem, vagy alig kapható az üzletekben. Még bonyolultabb a helyzet a falvakban, ahol mindazok az élelmiszerek, melyek a háztájiban megtermelhetök, a helyi boltokban egyáltalán nem kaphatók. Ugyanakkor bizonyos mezőgazdasági termékek lakossági beszolgáltatása a központi alapba előfeltétele annak, hogy a falusi lakosság más, szükséges élelmiszeripari termékekhez jusson. A súlyos hiányosságok természetes velejárója, következménye a feketepiac elburjánzása, ahol az említett élelmiszerek jórésze három-, sőt ötszörös áron kapható, mégha nem is tartósan. mányos táplálkozási program követelményeinek megfelelően a lakosság létszámának, a dolgozók részarányának és a termelési eredmények függvényében határozták meg“. KÖVETKEZETESEBBEN Mint az előbbiekből kitűnik a gazdaság átállása' az extenziv fejlődés útjáról az intenzív fejlődés útjára Romániában sem könnyű, nem is rövid távú feladat. A legfelsőbb román vezetés a súlyos helyzetből való kiutat elsősorban a jelenlegi gazdasági politika következetesebb megvalósításában, az irányítás javításában, az energia és a nyersanyagok ésszerűbb felhasználásában látja. Gazdasági reformról, tehát alapvető szerkezetváltásról, mely ma szinte az összes szocialista országban napirenden van, Romániában egyelőre nincs szó. Ni- colae Ceausescu, pártfötitkár és államfő, az említett decemberi pártkonferencián hangsúlyozta, hogy Bukarest a szocialista társadalom építésének az utóbbi két évtizedben Romániában alkalmazott modelljét jónak, és az ország adottságai szempontjából teljesen megfelelőnek tartja, s ezért továbbra is ezen az úton kíván haladni. Változatlan marad az is, hogy fogyasztásra a nemzeti jövedelemnek továbbra is csak mintegy 70 százalékát fordítják, s több mint harminc százalékát a felhalmozási alapra. A román vezető ugyanakkor azt is leszögezte, hogy a jelenlegi ötéves terv első két esztendejének eredményei elmaradtak a tervektől és a gazdaság reális lehetőségeitől. Bár reformtervek Romániában nincsenek, több, az utóbbi hetekben hozott intézkedés arra utal, hogy Bukarest ismét sajátos eszközökkel keresi a kiutat jelenlegi bonyolult gazdasági helyzetéből. Mindenekelőtt döntés született arról, hogy Románia a jövőben már semmilyen alapon nem vesz fel külföldi hiteleket, s jelenlegi adósságait a lehető legrövidebb időn belül törleszti. Ezért továbbra is kiemelt feladat maradt a mindenáron való maximális kivitel és a minimális behozatal. Gazdaságirányítási szempontból figyelemreméltó a Legfelsőbb Gazdasági és Társadalmi Fejlesztési Tanács átszervezése, melynek élén a köztársasági elnök all. A Legfelsőbb Tanács átvette az Állami Tervbizottság döntő funkcióit is, míg ez utóbbi a továbbiakban csak mint a Tanács titkársága fog működni. A Legfelsőbb Tanács, mely korábban amolyan pontos hatáskör nélküli, gazdasági parlamentként működött, most párt- és állami irányító szervként dolgozza ki az ország fejlesztésének terveit, megvitatja a gazdasági törvénytervezeteket. Jogosult törvényjavaslatokat kezdeményezni, hatáskörébe tartozik az állami közigazgatásban dolgozó vezetők jelentéseinek elemzése, s az állami szervekre és gazdasági egységekre vonatkozó, kötelező erejű határozatokat hozhat. Két érdekes szociálpolitikai intézkedés is napvilágot látott nemrégiben, ezek célja a felgyülemlett társadalmi-gazdasági feszültségek csökkentése. Még tavaly december közepén bejelentették, hogy az idei év közepétől a jövő év végéig a béreket, fizetéseket fokozatosan tíz százalékkal emelik. Ehhez kapcsolódik a román parlament alig néhány nappal későbbi, már említett határozata az élelmiszertermelésről, mely az egy főre jutó évi húsfogyasztást a folyó évtől kezdve 70 kilogrammban állapította meg. A dokumentum Romániában és külföldön is egyaránt rendkívüli figyelmet keltett. IRÁNYÍTÁS A legújabb pártdokumentumokból az is kitűnik, hogy a közeljövőben Romániában tovább növekszik a kormány és a minisztériumok szerepe az adott ágazatok irányításában. A hivatalos román álláspont szerint az általános fejlesztés bonyolult kérdései szigorú központi politikát követelnek meg, s a kormány az aprólékosan kidolgozott egységes gazdasági-társadalmi fejlesztési terv alapján hivatott vezetni az országot. A decentralizációt, a vállalatok reális önállóságának növelését Bukarestben egyelőre nem tűzték napirendre. Ugyanakkor az adott gazdaságpolitikai rendszer keretén belül fokozott figyelmet akarnak szentelni a rend, a fegyelem és a felelősség kérdésének. Az e téren tapasztalt hiányosságok miatt már a múlt évben is minisztereket váltottak le stb., s emiatt menesztették a novemberi brassói zavargások kiindulópontjának tekintzett Vörös Zászló Autógyár vezetőit is. Minden jel arra vall, hogy ez a „rendcsinálás“ az idén is folytatódik. Az elmúlt hetekben bejelentett néhány gazdaság- és szociálpolitikai intézkedés, elképzelés közül tehát egyelőre az egyik sem jelent alapvető beavatkozást a jelenlegi gazdasági mechanizmusba, s pozitív vagy negatív hatásuk csak a következő években mutatkozik majd meg. Az egyre halmozódó gondok ellenére az eddigi gazdaságpolitika folytonosságára utal az idei fejlesztési terv is, melyet a tavalyi év végén hagyott jóvá a román Nagy Nemzetgyűlés. A terv előirányozza a nemzeti jövedelem 9-10 százalékos, a külkereskedelem 8-9 százalékos, az ipari termelés 7-8 százalékos növelését, miközben külön figyelmet kell szentelni a szénbányászat és az energiatermelés növelésének. A munkatermelékenység tervezett növekedése 8-9 százalék, a bruttó mezőgazdasági termelésé pedig 5-5,5 százalék. Hosszú évek óta első ízben viszont csökken az új építkezések részaránya a beruházásokban. A tervezett fejlesztési mutatók tehát ismét nagyon magasak, még annak ellenére is, hogy teljesítésük már évek óta csak részben sikerült, a mostani helyzetben sem lesz éppen könnyű. A kiútkeresés egy más fejezete Románia újbóli orientációja a többi KGST-tagállam- mal való szorosabb együttműködésre. E téren még nyitott kérdés, hogy a jövőbeni, megreformált KGST-ben milyen szerephez jutnak a román vállalatok és a várható újszerű, közvetlen együttműködés stb. milyen hatással lesz a román gazdasági mechanizmusra. Mint ismeretes Bukarestben elvben szorgalmazzák a közös vállalatok létrehozását, s román-nyugati viszonylatban néhány ilyen - bár problémákkal - már több éve működik is. Elzárkóznak ugyanakkor a szocialista országok pénznemeinek szabad átválthatósága elől. Általában elmondható, hogy Románia itt is inkább a megszokott formák továbbfejlesztésére, mint az újszerű együttműködés bevezetésére helyezi a hangsúlyt. Hogy ez az orientáció, ezek az intézkedések, elképzelések mennyiben segítik elő a román gazdaság mai súlyos gondjainak megoldását, arra a választ a közeljövő adja majd meg. KOKES JÁNOS 1 •N
