Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)
1988-03-04 / 9. szám
Dél-Sztovákia szocialista fejlődésének négy évtizede Tóketerebesi (Trebisov) járás Biztonságérzetünk alapja Fontos a folytonosság A Tóketerebesi járás lakossága is nagy tisztelettel emlékezik meg a februári győzelem 40. évfordulójáról. A forradalmi eseményekben fontos szerepük volt a nemzeti bizottságoknak is. Zemplén túlnyomórészt agrár jellegű járásaiban figyelmüket a földművesek megsegítésére fordították. A nagybirtokok felparcellázásával felszámolták a kulákság gazdasági és politikai hatalmát. A reakciós erők ellen folytatott osztályharcban a nemzeti bizottságok a népi demokratikus hatalom és a későbbiekben a szocialista építés erős támaszaivá váltak a Tő- keterebesi járásban is. A nemzeti bizottságok aktív részvételével az első ötéves tervidőszakban igényes feladatokat valósítottunk meg a mezőgazdaság, a felvásárlás és az államigazgatás területén. Lakásokat kezdtünk építeni majd fokozatosan befejeztük a dohányszárítő, az édesipari gyár és más létesítmények építését. A Barátság Vasútvonalnak a járáson keresztül vezető szakasza ifjúsági építkezés lett. 1959- ben Iskében (Izkovce) megkezdték a Kelet-szlovákiai síkság nagyszabású vízgazdasági építkezéseit. Területi átszervezés eredményeként 1960- ban négy járásból - a királyhelme- ciböl (Královsky Chlmec), secovceiből, nagykaposiból (Vei ké Kapuéany) és te- rebesiból - megalakult a mai járásunk. A járásban lényegében befejeződött a mezőgazdaság kollektivizálása és 1961- ben megkezdődött Vajánban (Vo- jany) az egyik legkorszerűbb villanyerőmű építése. A Szovjetunióval folytatott együttműködés elmélyítését segítette elő a Barátság Kőolajvezeték építése. Folytatódott az ágcsernyöi átrakó állomás bővítése és korszerűsítése, a széles nyomtávú vasútvonal építése, megkezdődött a termelés az új terebesi tejüzemben, vezetékes vízvezeték-hálózat épült, átadták a királyhelmeci kórházat és még számos más létesítményt. Mindez azokat a nagy sikereket szemlélteti, amelyeket dolgozóink a járás gazdasági fejlesztésében értek el a kommunista párt vezetésével. A negyedik ötéves tervidőszakban adták át a Vajáni Hőerőművet, a secovcei mezőgazdasági építővállalatot. Az ötödik ötéves tervidőszakban folytatódott a járás fejlődése. Felépült a vajáni Slov- naft üzem, a nagykaposi kompresszorállomás, átadták Vajánban a második erőművet, megkezdték a királyhelmeci bútorgyár építését. Az ipari termelés volumene a tervidőszak utolsó évében elérte a 2 milliárd 299 millió koronát. A járás 1973-ban a gabonatermesztésben elért kiváló eredményekért megkapta a Munka Érdemrendet. Az ipari termelés a hatodik ötéves tervidőszakban jelentős további fejlődést ért el, volumene az előző tervidőszakhoz viszonyítva megkétszereződött. A mezőgazdasági termelés a rendkívül kedvezőtlen időjárás ellenére 7,4 százalékkal nőtt. 5,3 milliárd koronát fordítottunk a járás fejlesztésére, ami 300 millió koronával több mint az előző tervidőszakban. Többek között átadták a vagongyár termelési csarnokait, a királyhelmeci bútorgyárat, a távolsági gázvezeték határállomását, a szirénfalvai (Ptruksa) gázközpontot és bővítették a vajáni Lykotexet. A hetedik ötéves tervidőszakban megerősödött a gépipar, ami elsősorban a terebesi vagongyárnak köszönhető. Letettük a járásban az elektrotechnikai ipar alapjait. Az élelmiszeriparban megkezdtük a terebesi cukorgyár felújítását - kapacitása a tervek szerint megkétszereződik - és új húskombinát épül. Óerho- vában épületelemgyár épült, amelynek termékeit főleg a mezőgazdasági építkezéseken használják. Eredményesen teljesítettük feladatainkat az új vasúti határátkelő állomás építésén. Számos mezőgazdasági létesítménnyel gazdagodtunk, a legjelentősebbek azonban a Kelet-szlovákiai síkságon végzett talajjavítási munkák. A járás ipari termelésének értéke az 1960 évi 445 millió koronáról 1985-ben 3 833 millió koronára növekedett. Nagyon jó eredményeket értünk el a mezőgazdaságban, 1986-ban és 1987-ben a gabonafélék hektárhozama több mint 5 tonna volt, ami kétszer több mint 1961- ben. 1961 -hez képest 1985-ben az 1 hektár mezőgazdasági területre átszámított hústermelés 113 kilogrammról 220 kilogrammra nőtt, a tejtermelés 337 literről 593 literre, a tojástermelés 308 darabról 926 darabra. A szocialista ipar és mezőgazdaság anyagi-műszaki alapjának fejlődésével összhangban jelentősen nőtt a lakosság életszínvonala is. 1961-től a járásban a foglalkoztatottak száma csaknem húszezerrel nőtt, főleg az iparban és a terciális szférában. 1948-tól a járásban 30 198 lakás épült, ami a lakásállomány 87,4 százalékát jelenti. A kiskereskedelmi forgalom 1961 és 1987 között 464 millió koronáról 1 867 millió koronára nőtt. Az egészségügyi létesítményekben az ágyak száma ugyanebben az időszakban 335-ról 1 012-re nőtt, az orvosok száma 104-ról 313-ra. A nyugdíjbiztosításra fordított összeg 53 millió koronáról 142 millióra nőtt, miközben a nyugdíjasok száma csaknem megkétszereződött. Jelentős fejlődést értünk el az oktatás és a kultúra területén is. Megteremtettük a feltételeket csaknem az összes gyerek beiskolázásához. Mig 1948-ban a járásban négy polgári iskola volt, ma már három gimnázium, közgazdasági, élelmiszer-ipari és mezőgazdasági középiskola működik területén. Az elmúlt negyven év alatt javult az oktatásügy anyagi- műszaki alapja. 1948 előtt csak kevés alapiskola működött megfelelő épületben. 1960-tól a járásban 45 iskola épült 397 tanteremmel, 19 iskolai étterem és napközi otthon, valamint 21 tornaterem. Összesen 67 óvoda épült fel és 730 gyermek számára bölcsőde. Az öregekről való gondoskodás keretében új nyugdíjasotthon épült 260 személy számára és Töketerebesen jelenleg nyugdíjasház épül, amelyben 40 kisméretű lakás áll majd az idősek rendelkezésére. Nagyon sokat tettünk azért, hogy a lakosság jó minőségű ivóvízhez jusson, bár még távolról sem oldottuk meg az összes problémát. Három csoportos vízvezeték épült és a járás összes városában új csatornahálózat és szennyvíz- tisztító van. Fokozatosan megteremtettük a feltételeket a kultúra fejlődéséhez: 76 új művelődési ház épült és 12 községben felújítottuk a régebbi épületeket. A lakosság segítségével hat szabadtéri színpadot építettünk. A közelmúltban adták át Töketerebesen a mezőgazdasági dolgozók klubját és ebben az ötéves tervidőszakban több új kulturális létesítménynyel gazdagodunk. Az elmúlt negyven év alatt elért eredmények megalapozták biztonságérzetünket és megteremtik a feltételeket ahhoz, hogy még átütöbb sikereket érjünk el a fejlett szocialista társadalom építésében. JOZEF MENDEL a jnb elnöke Hogy az elmúlt néhány évtizedben mennyit fejlődött a Bodrogköz mezőgazdasága, azt azok tudják legjobban, akik gyermekkoruktól hűek az ottani őstermeléshez, s akik szülőföldjük gazdagítását szívügyüknek tartják. Közéjük tartozik Bohács János is, a bolyi (Bol') Haladás Efsz tagja.- A szövetkezet megalakulásakor kocsisként kapcsolódtam be a közös munkába, ám ezt nem folytattam sokáig, mert a vezetőség javaslatára két évig tanultam. A mesterlevél megszerzése után egy rövid ideig a gépesítésben dolgoztam, majd agronómusi teendőkkel bíztak meg, s egy esztendő híján egy negyedszázadot tudtam le ebben a szép munkakörben. Már nyugdíjas vagyok de azért a szövetkezettől még nem búcsúztam el. Jelenleg a melléküzemági termelésben szorgoskodom. Ha megadatna nekem a lehetőség, hogy újból kezdjem az életet, akkor is itt kötnék ki, mert a földműveléstől vonzóbb és hasznosabb munkát nem ismerek. Megmondom úgy ahogy van: jól éreztem itt magam mindig, s ma is szívesen vállalok munkát. Bohács János és társai néhány évtized után valóban szocialista mezőgazdasági üzemet adnak át az utódoknak. Egy olyan üzemet, melyre büszke lehet a Bodrogköz és az egész járás, hiszen rendezett a határa, gazdasági épületeinek többsége megfelel a kor követelményeinek, gépparkja gazdag, állatállományán látszik a gondos tenyésztömunka, ugyanakkor pedig a termelési eredményei is tiszteletet parancsolóak. Mi tagadás, a szövetkezet fejlődése nem volt teljesen zavartalan, itt-ott előfordultak gondok, kevésbé sikeres időszakok, mint például a bolyi, vékei (Vojka) és zétényi (Zatín) földműves-szövetkezetek egyesítését követő néhány évben, - ám a hiányosságokat a tagságnak mindig sikerült felszámolnia, s ugyanúgy a lemaradásokat is bepótolnia. Külön figyelmet érdemel, hogy az üzem, illetve a szövetkezet elsősorban az alaptevékenységből, a növénytermesztésből és az állattenyésztésből él, s arra alapozza jövőjét. S hogy nem rosszul, azt tavaly is igazolta. Akkor a gabonafélékből hektáronként 5,3 tonna, a kukoricából 6,2 tonna, a repcéből pedig 2,57 tonna termést ért el. Tennivalója ma is akad bőven a Latorca menti szövetkezetnek. Nem kevesebb és nem könnyebb, mint a múltban, ám Bohács János szerint az új feladatok is megoldhatók.-Az idősebbek mindig azt mondogatják, ha mi kihalunk, nem lesz megfelelő utánpótlás. Nos, én bízom a minket felváltó generációban, hiszen lényegesen képzettebb, mint mi voltunk annak idején, meg aztán a munka- feltételek is jobbak, mint régen. Éppen azért képesnek tartom a mai fiatalságot feladatai megoldására, a nagyüzemi mezőgazdasági termelés további tökéletesítésére és a szülőföld anyagi, valamint szellemi javainak gyarapítására. A Slovnaft vállalat vajáni üzemében 1985 óta egy kompresszor segítségével cseppfolyósítják a korábban hulladékként elégetett szénhidrogéngázokat. Ezáltal megnövekedett a propán-butántermelés. Felvételünkön Ján Paulík ellenőrzi a berendezés működését. Lehetőségteremtés és ízlésformálás A Bodrogköz központjában, Királyhel- mecen a Városi Művelődési Ház felismerte, milyen kulcsfontosságú szerepet tölthet be az emberek ízléskultúrájának formálásában. Törekvéseik közül mindenekelőtt azt kell kiemelni, hogy a művelődési ház otthont adott a bodrogközi néptáncegyüttesnek, továbbá, hogy rendszeressé váltak a komolyzenei hangversenyek, nem utolsósorban pedig az, hogy idejekorán észrevették a bodrogközi és az Ung- vidéki fiatalok mélyebb érdeklődését a képzőművészet iránt, s őket is felkarolták, jobban mondva: lehetőséget teremtettek számukra a kibontakozáshoz. Ma már elmondható, hogy Csóó László grafikai, Sárogh István, Kiss E. Károly, Tiszai Nagy Menyhért, Kovács László festményei, Ferenc György szobrai, Czibák Mária batikjai nem csak a Bodrogközben, hanem Szlovákia-szerte, sőt Magyarországon, Lengyelországban és a Szovjetunió Kárpáton túli területein is ismertek. Ezek a fiatalok ma már kellő szakismerettel úgy szólnak hozzánk a képzőművészet nyelvén, hogy akarva-akaratlan odafigyelünk rájuk. Odafigyelünk, mert mondanivalójuk van, mert papírra vetett rajzaikkal vászonra festett meglátásaikkal, fába vésett vallomásaikkal mélyen megérintenek. De vajon ismernénk-e ezeket az alkotókat, és egyáltalán azzá váltak volna-e, ha a művelődési ház nem hozza létre a Tice képzőművészeti kört? Ha a művelődési ház nem segíti a kör munkáját? Ha a későbbiekben nem teszi lehetővé számukra a nyári múvésztelepek rendezését? Ha nem rendez kiállításokat? A válasz nem lehet más, mint az, hogy aligha. Egyikük- másikuk tehetsége persze meglehet, hogy hosszabb, gyötrelmesebb próbálkozások után mégis kibontakozott, kiforrott volna, de az nyilvánvaló, hogy minden hagyomány nélkül ilyen erős bázissal rendelkező képzőművészeti kultúrát, mint amilyen kialakult képtelenek lettek volna megteremteni. Örüljünk hát ennek, mint ahogy annak is, hogy a Tice képzőművészeti kör tevékenységének ma már jól érezhető kisugárzása is van. Hogy mást ne mondjak, több bodrogközi családi házban lekerültek a falakról a giccses csendéletek, s helyüket azok az alkotások foglalták el, amelyeket többnyire az előbb említett fiatalok készítettek. Munkáikból a szépen felújított bodrogszerdahelyi (Streda nad Bodrogom) kastélyban egy állandó tárlaton is gyönyörködhetünk, Királyhelmecen pedig már ígéretes lépéseket tettek a bodrogközi képtár létrehozása érdekében. A Bodrogköz és az Ung-vidék eddig irodalmunknak és felsőoktatási intézményeinknek, valamint újságírásunknak adott jeles egyéniségeket. Most már biztos, hogy az itteni sajátos szín- és formavilággal rendelkező fiatal alkotók a csehszlovákiai magyar képzőművészetet is gazdagítani fogják.
