Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)

1988-03-04 / 9. szám

Királyhelmec új negyede Első kérdésemre, hogy mit nézzek meg a városban, Lázár László, a városi nemzeti bizottság alelnöke sajnálkozva azt feleli: - A 700 éves Királyhelmecnek nincs ide­genforgalmi nevezetessége, nincsenek mű­emlékei, nem örököltünk semmit, nincs vagy alig akad olyan valamirevaló épület, amit érdemes lenne felújítanunk. - Ez an­nak tudható be, hogy a város építkezésére jellemzőek voltak a zárt utcasort kialakító, az eltérő nagyságú, de egyszintes,kőből és vályogból rakott, cseréptetős épületek. S mára ezek maradtak meg a város főutcá­ján. Felújításuk, karbantartásuk, költséges, nem kifizetődő. - Ami viszont nyaranként vonzotta a környékből az embereket - foly­tatja Lázár László - az a szabadtéri színpa­dunk. Jóllehet, egyre gyérülnek a rendezvé­nyek, s kevesebb az érdeklődő is. Három- medencés strandfürdőnk is közkedvelt, s hírét még növelni kívánjuk azzal, hogy nyárra már szeretnénk megoldani a víz melegítését. S ha nagyon-nagyon a távolba nézünk, talán még a termálvízre is van reményünk. Igyekszünk kialakítani a lehető­ségeket a szabadidős tevékenységre is, hisz Királyhelmec a Bodrogköz szellemi, társadalmi, politikai központja volt. S a mun­kásmozgalomnak is gazdag hagyományai vannak. Ma is a környékbeli települések központja. Ha figyelembe vesszük a Jedno- ta fogyasztási szövetkezet évi forgalmát, az nem a királyhelmeciek vásárlási erejét mu­tatja ki, hanem egész Bodrogközét. Szom­batonként emberáradat van az új üzletköz­pontunk előtt. A felszabadulást követő harminc év alatt nem épült, fejlődött annyit a város, mint az utóbbi tíz évben, amióta új lendülettel, új szemlélettel építkeznek. A városra eddig' a következetlen építkezés volt jellemző: előbb mindig az épült, amivel a hiányt pótolták. Ipari üzemek épültek, mert kellett a munkalehetőség. Lakások, üzletközpont, kórház, szolgáltatóház, alap- és középisko­lák, óvodák, bölcsődék az iparvonzotta, Húsz-egynéhány évvel ezelőtt még „csak“ munkalehetőséget jelentett a környékbeliek számára. Majd 1966 után, amikor üzembe helyezték az 1-es számú termelőegységet, sokáig Szlová­kia villamosenergia-termelésének több mint felét szolgáltatta. A Vajáni Hőerőmű a maga nemében ma is a legnagyobb országrészünkben. A termelésben ugyan időközben átvette vezető szerepét a Jasiovské Bohunice-i atomerőmű, de az itt dolgozó emberek számára tovább­ra is munkát, biztos megélhetést szava­tol, az ország energiagazdálkodásában pedig még mindig fontos szerepet tölt be. Az első és az 1974-ben elkészült 2-es számú termelőegységeinek hat-hat blokkja akár 1200 MW teljesítményre is képes, ami több tízezer lakás villany­áram-igényének felel meg. Az erőmű azonban nem üzemel teljes kapacitással. Vajon miért nem? Netán az ország villanyerö-gazdálkodásában a hőerőmű­veket már most kezdik kiszorítani a velük szemben környezetkímélőbb és na­gyobb hatásfokkal működő atomerőmü­vek? Van egyáltalán jövője a vajáni hő­erőműnek, s ha igen, akkor milyen célok éltetik az elkövetkező időszakban, amely- mint azt a szakemberek hangoztatják- az atomenergiáié? Ilyen és hasonló kérdésekre kértünk választ Stefan Hlinicky mérnöktől, a Va­jáni Hőerőmű termelési-műszaki igazga­megnövekedett lakosságnak. Az építkezést az északi lakótelepre összpontosították, ahol az első szakaszban 600 lakást adtak át. Végre megvan az átfogó tervdokumentá­ció, hogy milyen lesz a város, ezentúl kidol­gozott koncepció alapján rendezik a város­képet. Négyszáz otthont ígérnek a régi központba tervezett négyszintes épületek. A tervezők a foghíjbeépítésre adták le vok- sukat, hogy a régiből megóvják, ami ment­hető. S mivel a város területén megoldott az alapélelmiszereket árusító kisüzletek háló­zata, a központban a már meglévők mellé tervezik elhelyezni a Jednota fogyasztási szövetkezet boltjait, a közigazgatási intéz­ményeket, hivatalokat, hogy az emberek­nek ne kelljen a város egyik végéből a má­sikba szaladgálniuk, mindent megtalálhat­nak egyhelyütt. Sétálóutcát akarnak kialakí­tani, s mellé, mivel a városban a zöldterület 50 százalékát sem teszi ki annak, amennyi­re a 8000 főnyi lakosságnak szüksége van, egy pihenöparkot terveznek. Az építkezés­sel összhangba kellett hozni a közművesí­tést. A gáz- és távfűtés, a hiányzó csatorna- rendszer, a szűk utcák szélesítésének, a te­herforgalom elterelésének problémáját már a városfejlesztés hosszútávú tervét figye­lembe véve fogják megoldani. A járáson belül öt város fejlesztésére kell beosztani a pénzt. Királyhelmecet a város­ban otthont kapott üzemek, üzemrészlegek sem tudják oly mértékben támogatni, mint tehetik azt a nagyüzemek, vállalatok. így ha lassabban is, de épül a város. Ma még sárosak az utcái, de ahogy Lázár László is mondja, nem mindegy, hogy milyen sarat taposunk. Nemes sár az, amely az építés­ből származik, mert újat hoz. A városközpont kialakítása már csak azért is kívánatos, mert egy magára valamit is adó város mindenét kirakja főutcája kira­kataiba. S ennek a városnak egyelőre nincs „kirakatutcája“. tóhelyettesétől, aki a konszernvállalat je­lenével és jövőjével kapcsolatos tudni­valókat eképpen foglalta össze:- Azt, hogy népgazdaságunknak med­dig lesz szüksége a hőerőművekre, majd a jövő dönti el. Az viszont tény, hogy az ország villanyenergia-igényét egyelőre még nagyrészt a szilárd fűtőanyaggal üzemelő erőművek elégítik ki. Ennek ugyan látszatra ellentmond, hogy a két termelőegységünk közül folyamatosan csak az 1-es számú üzemel, s a 2-es számú csupán készültségi fokon. Az el­ső üzemanyagbázisát ugyanis a szovjet fekete félatracit T-szén képezi, amely a Donyeci medencéből kerül hozzánk több mint 1400 km távolságból. A másik termelőegység egyébként a Slovnaft vál­lalat közeli üzeme által szolgáltatott ma- zuttal, azaz fűtőolajjal, vagy földgázzal üzemelne. Ez utóbbi fűtőanyagot a Ba­rátság Vezetékből kapjuk. Az energetiká­ban kissé jártas ember tudja, e három fűtőanyag egyike sem olcsó, különösen a két utóbb említett nem az. Nos, ezért működik csak szükség esetén az erőmű 2-es számú termelőegysége. Mivel azonban a feketeszénnel fűtött termelőegységünk hatásfoka is csak 30 m százalékra tehető - ez jellemző minden hasonló elven működő hőerőműre - en­nek is csak az országos villamosener- gia-szükséglet szerint használjuk ki a kapacitását. Ám a vajáni hőerőműnek éppen az említett gazdasági szempontok Töretlen életerő, állandó tenniakarás jel­lemzi ma is. Szívén viseli Kistárkány (Maié Trakany) és az egész Tisza mente sorsát. Falujában ma is ő a helyi pártszervezet elnöke. Egyenes tartását, lankadatlan aka­raterejét nézve az ember nem is gondolná, hogy már 72 év van a háta mögött. Mint az ágcsernyői vasúti átrakó állomás egykori főnökének megadatott neki, hogy szemé­lyesen megismerkedjen Dolores Ibarrurival, Klement Gottwalddal, Leonyid Brezsnyev- vel, Ludvík Svobodával. Persze, azért nem is olyan természetes, hogy vasutas lett. Vagy mégis?- Kárpátukrajnában, Csap és Ungvár kö­zött egy tanyán születtem - mondja Bodor Imre. - Nyolcán voltunk testvérek. Sokan ahhoz, hogy az a föld, amit apám venni tudott, elegendő legyen a boldogulásunk­hoz. Nekem mégis szerencsém volt, mert taníttattak. Az ungvári gimnáziumban érett­ségiztem. Igaz, az érettségi után nem kap­tam munkát. Főiskolára nem mehettem, mert arra már nem volt pénzünk. Berukkol­tam katonának. Mire leszereltem nehezen szereztem munkát. Végül sikerült a vasút­hoz bejutnom. Ha visszatekintek a pályám­ra, akkor azt kell mondanom, hogy én legtöbbet a nyelvtudásomnak köszönhet­tem. Az elemit Nagyrátán még az anyanyel­vemen, magyarul végeztem. Az ungvári gimnáziumban tanultam meg oroszul, ukrá­nul, csehül, franciául, németül és latinul. Nyelvismeretemnek, szakmai tudásomnak tudható be, hogy a szovjet katonai parancs­nokságról közvetlen a felszabadulás után megkerestek és kértek, hogy vállaljam el a csapi állomás vezetését. Tennivaló volt bőven. Az állomás szét volt bombázva. Egy vágány sem maradt épségben. Rengeteget A királyhelmeci gimnáziumnak szlovák és magyar tagozata van. Az iskola új, korszerű épülete 30 millió korona ráfor­dítással épült, tornatermét az idén nyá­ron adják át. Felvételünkön a harmadi­kos Tarr Ferdinánd és Fazekas Tibor a kémiai laboratóriumban kísérletezés közben. (Molnár János felvételei) miatt van még jövője. Az erőmű hatásfo­kának növelése érdekében ugyanis olyan rekonstrukciós munkák elvégzé­sére készül vállalatunk, melyek eredmé­nyeképpen az erőmű alkalmassá válik a villany- és a hőenergia egyidejű terme­lésére is. E kombinált energiatermelés­nek köszönhetően nemcsak Töketere- bes, Michalovce, Nagykapos és Ágcser- nyó központi távfűtése oldódik meg, ha­nem lényegesen gazdaságosabban tud­juk majd hasznosítani a tüzelőanyagot is. Igaz, a blokkok átalakítása egyenként 240 millió koronába fog kerülni, de ebből a költségvetésből futja a szűrőberende­zések cseréjére is. A jelenlegi, mechani­kus szűrőket elektrosztatikusokkal he­lyettesítjük majd, és ezzel minimálisra csökkentjük a légteret szennyező szilárd égéstermékek mennyiségét. A jelenlegi szűrőberendezések hatásfoka 84, míg az újaké 98,5 százalék lesz. Már pusztán az említett tervek miatt is hiszünk a vajáni hőerőmű jövőjében. S akkor még nem tettem említést dolgo­zóinkról, akik az utóbbi években folya­matosan és maradéktalanul teljesítik fel­adataikat. Szinte mindannyiuknak többet jelent ez az erőmű, mint az általánosan értelmezett munkahely. Munkájuk ered­ményessége természetesen a bérükön is tükröződik. A viszonylag jó kereseti le­hetőségek mellett megfelelő szociális el­látást is igyekszik nyújtani a vállalat vezetősége, de ezen a téren még van javítanivaló. Reméljük, ez sem okoz a jö­vőben különösebb gondot! - bizakodik Stefan Hlinicky. dolgoztunk. A vasúti pályát szinte napok alatt rendbe hoztuk és megindítottuk a for­galmat. 1945 december 31-ig Királyhelmec- röl is nap mint nap jött az úgynevezett munkásvonat. Hozta az embereket. Arról a környékről is sokan dolgoztak itt.- Hogy került Kistárkányba?- Ide nősültem. Itt lakott a feleségem, itt teremtettünk otthont magunknak. A Cseh­szlovák Államvasutak alkalmazottjaként először Margecanyban, majd Kassán és Michalanyban dolgoztam. Ágcsernyóbe- 1947-ben kerültem.- Milyen volt akkor Ágcsernyő?-Néhány vasúti sín, meg egy bódé- ennyi volt az egész, körülöttünk pedig vizenyős, elhanyagolt terület. Ilyen körül­mények között láttunk hozzá a esernyői vasúti átrakó állomás -, később pedig a vá­ros felépítéséhez. Hatezer ember dolgozott a kezem alatt, többnyire a környék magyar lakossága, de Humenné környékéről is jöt­tek. Rengeteget dolgoztak ezek az embe­rek, de látták, hogy van értelme.- Én mindig őszinte kapcsolatban voltam a munkásokkal. Igaz, minden nap hajnalban keltem és Kiscsernyötől kezdve, Dobrán át Helmecig végigjártam a hozzám tartozó vasúti pályát. Sokat beszélgettem a munká­sokkal. Mikor kiadtam a parancsot, az na­gyobb részt az ö javaslatukat is tartalmazta. A legbüszkébb arra vagyok, hogy nálunk nem hazudtak az emberek. Nem, mert tud­ták, 'hogy az ellenőrzés soha nem marad el. Jó eredményeinknek ez volt a záloga. Min­dig kemény ember voltam, ám amikor a het­venes évek elején Ágcsernyő megkapta a Munka Érdemrendet, elérzékenyültem. Ezt nem vártam. Jólesett. Persze a párt mindig is tudta hogyan, milyen körülmények között dolgozunk, s azt is világosan látta, hogy mit jelent ez az átrakó állomás az országnak. Negyvenhétben naponta még csak 3 500 tonna áru átrakására volt lehető­ség, ma 22 000 tonnányira. Ágcsernyő ve­lünk épült, nőtt fel, az életünket jelenti- s ezeket ne vegye nagy szavaknak, mi ezt így érezzük és ez így is van. Búcsúzkodás közben megkérdeztem Bodor Imrétől, hogy ha még egyszer élhet­né az életét, lenne-e valami, amit másként csinálna? Ó erre habozás nélkül válaszolt: „Tudomásom szerint nincs olyan“. Ennek a mondatnak igazi értelmét Kassa felé me­net, egy lezárt sorompó előtt várakozva értettem meg: a vasúton nem lehet tévedni. RÖVIDEN • A legutóbbi népszámlálás ada­tai szeint 1980. november 1-jén 117 643 lakos élt a járásban. Ebből 45 801 -en vallották magyar nemze­tiségűnek magukat. A magyar nem­zetiségű lakosok esetében az 1970. évi számadathoz viszonyítva tényle­ges szaporodás nem történt, a fo­gyás 497 fő% 0 A járásban jelenleg 19 magyar tanítási nyelvű alapiskola van, 3 741 tanulóval. Az alapiskolai tanulók 22,4 százaléka jár magyar tanítási nyelvű iskolába. 0 Közös igazgatóság alatt Nagy- kaposon és Királyhelmecen vannak magyar gimnáziumi osztályok. Ma­gyar tanítási nyelvű osztályok a Sző­lőskei (Viniőky), a Perbenyíki (Pribe- nik) Mezőgazdasági Szakmunkás­képző Középiskolában is vannak, önálló a Királyhelmeci Magyar Taní­tási Nyelvű Elektrotechnikai Szak­munkásképző Középiskola. 0A járásban 1980-ban 47 785 dolgozót tartottak nyilván, akik közül 10 094-en az iparban, 13 226-an a mezőgazdaságban dolgoztak. 1985-ben az iparban már 11296- an, a mezőgazdaságban 13 426-an dolgoztak. 0 1980-tól 1985-ig más járások­ból 4 996-an telepedtek le a Tőkete- rebesi járásban, viszont a járásból 8 871-en költöztek el máshova. A természetes szaporulatnak kö­szönhetően a járás összlakosságá­nak a száma mégsem csökkent. Míg 1980-ban 117 643 lakosa volt 1985- ben 118 974. Az oldal anyagát irta: BARANYAI LA­JOS, GAZDAG JÓZSEF, TALLÓSI BÉLA és SZASZÁK GYÖRGY A felvételeket MOLNÁR JÁNOS és BARANYAI LAJOS készítette „Hiszunk a hőerőmű jovojeben“

Next

/
Thumbnails
Contents