Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)
1988-02-26 / 8. szám
röviden • Ázsia legmagasabb tévé- ^ tornya két év múlva épül fel ^ a kínai főváros északi részén. ^ A torony 380 méter magas ^ lesz, körülbelül akkora, mint ^ egy 110 emeletes felhókar- i coló. $ * * * • Tévéközpont Szaúd-Ará- ^ biában. Medina városában, 23 ^ millió dolláros költséggel építet- ^ ték meg Szaúd-Arábia új tévé- ^ központját a régi, 1967-ben épült ^ televíziós centrum helyén. A té- ^ véközpont területén száz méter ^ magas közvetítötorony emelke- ^ dik, és 150 négyzetméter alapte- ^ rületú stúdiót építettek hozzá há- ^ rom kamerával és negyven fény- ^ forrással. A teljesen hangszige- $ telt stúdió vezérlése elektroniká- $ val történik. Központi vezérlője, ^ filmgépterme, rögzítöhelyiségei ^ és -berendezései a lehető leg- ^ modernebbek. Az országban két ^ csatorna működik, melyek mű- ^ sorát a lakosság 80 százaléka ^ veheti. * * * ^ • Uj dán csatorna készül. % A dán parlament jóváhagyta azt ^ a törvénytervezetet, amely egy ^ új hazai tévécsatorna beindító- ^ sát irányozza elő. Az új adó í; rendszeres üzemeltetése 1988 $ végére várható. Eleinte csak na- $ pi két és fél órás műsort fog ^ sugározni, s ebből is a reklám- ^ nak szentel körülbelül negyed- ^ órát. A tervek szerint évente 150 ^ óra körzeti műsort kell adnia, és $ az összmúsornak legfeljebb ^ a fele származhat importból. * * * ^ • Naponta hét órát töltenek $ tévénézéssel, és csak hat órát $ alszanak az emberek Kolum- $ biában - állapította meg a la- ^ tin-amerikai ország közvéle- ^ ménykutató intézete egyik fel- ^ mérésében. A televízió közve- ^ títési idejét teljes mértékben ^ uralják a brazil, mexikói és ve- ^ nezuelai filmek. A Oto Skiencka a Földiek című tévéfilmsorozat egyik jelenetében. (Jaroslav Trousil felvétele) A televízió, ,,aki" otthon, családi körben Domokos becenévre „hallgat“, lakásunk központi találkahelyén, a hallban érdemelt ki kényelmes helyet. Mert megvallom, jómagam azoknak a táborába tartozom, akik szeretik a tévét, az okos televíziózást, szívesen válogatnak a műsorajánlatban, s ha kedvükre való esti programra bukkannak, kényelmesen bevackolják magukat a karosszék ölébe. Bizonyára ezért is született a becenév, ami annak idején egyfajta családtaggá üttetést jelentett a készülék számára. Domokos hátán mindig ott pihen a műsorújság. Ezúttal azonban a telefonkagyló van a kezemben, mert a Csehszlovák Televízió prágai műsorszerkesztőségét tárcsázom, és bemutatás előtt álló tévéfilmekről érdeklődöm. A februári győzelem 40. évfordulójának a tiszteletére készített 22 részes, mintegy 350 fős színészgárdát szerepeltető, közel két évig tartó forgatás eredményeként született A FÖLDIEK E$ A TÖBBIEK Csehszlovák tévéfilmek - bemutatás előtt Földiek című nagyszabású tévéfilm- sorozat minden bizonnyal az elmúlt esztendő legnagyobb televíziós vállalkozása volt. E sorok megjelenésekor éri el tetőpontját a festői délmorva kisváros, Radeő életéről, az 1942-48 közötti eseményekről valló történet. S bár a tévénézők által kiemelt figyelemmel kísért nagyszabású produkció befejezéséhez közeledik, a stúdiókban már dolgoznak az újabb alkotásokon. Ebből a termésből nyújtunk most ízelítőt. Bizonyára nagy érdeklődésre tart majd számot a márciusban bemutatásra kerülő Bogan című tévéfilm. Szerzője Jirí Kupka, aki a csehszlovák telvízió nézői előtt mindenekelőtt mint történelmi és életrajzi ihletésű produkciók szerzője ismert. Ezúttal azonban aktuális, mindany- nyiunkat érintő problémához nyúlt: „Lépten-nyomon azt halljuk, hogy el kell gördíteni az utunkban álló akadályokat. De a szavakat végre tettek kell, hogy kövessék. Egy ilyen problémára szeretném felhívni a figyelmet a darabban. Számos szakágazatban, mindenekelőtt a műszaki életben, sok olyan tehetséges ember kallódik, akinek nem értékelik eléggé az adottságait, gyakorta korlátokba ütközik, nem kap megfelelő teret munkája végzéséhez. Mások meg alig-alig tudnak eleget tenni a követelményeknek. Ez, persze, mindannyiunkat érintő, nemkívánatos következményekkel jár, és sok esetben gazdasági életünket is befolyásolja.“ Bogan kivételes tehetségű szakember. Hogy makacs? Hogy mindenkinek a szemébe mondja az igazságot? Ez már komoly konfliktusok forrása lehet. A filmet Václav Hudeöek rendezte, a főszerepet Jirí Stépnicka alakítja. A történelmi témájú, autentikus eseményeket feldolgozó tévéfilmek kedvelőihez szól Vladimír Kavőiak alkotása, Az utolsó fegyverletétel. A Kavőiak-múhely kitűnő tévéjátékai - hogy csak a közelmúltban sugárzott alkotásokból idézzünk fel kettőt: az Egy orvosnő angolai naplója, a Nevada-bár - minden alkalommal nagy visszhangot keltenek. Ezúttal újabb, különösen érdekesnek ígérkező „tényjátékot“ láthatunk majd a képernyőn. Különösen érdekesnek ígérkezöt, hiszen a film a második világháború olyan kevéssé ismert történéseibe enged betekintést, mint amilyen az 1945. május 11-ről 12-re virradó éjszaka volt, amikor az emberiség már két napja a békének örült, de a német katonák tízezrei, élükön az SS egységeivel, továbbra is megtagadták a fegyver- letételt, így a befejezettnek hitt háT ború még május 11 -én is áldozatokat követelt. Csak ezen az éjszakán sikerült egy régi, Cimelice mellett álló 16. századi malomban a szovjet és az amerikai csapatoknak közös erővel megadásra kényszeríteni a hírhedt SS csehországi és morvaországi fővezérét, von Pückler fasiszta generálist. A forgatás eredeti helyszínen folyt, hiszen a malom ma is áll - örök mementóként. A tévéjáték forgatókönyvét Ivan Broz és Vladimír Kavőiak készítette, a főszerepekben többek között Blanka Boh- danovát, Josef Laufert, és Marek Vasutot láthatjuk majd. Harmadik ajánlatunk Jirí Marek detektívtörténete, a Prága város panoptikuma című új, tízrészes tévé- filmsorozat, amelynek vetítése előreláthatólag áprilisban kezdődik. Jirí Marek bensőséges, capeki humorral megrajzolt bűnös és búntelen figurái nemcsak a cseh irodalomtól, a televíziótól is elválaszthatatlanok. A történetek a 20-as évek végén, a harmincas évek elején játszódnak, a nagy gazdasági válság idején, amely nemcsak a kisstílű kasszafúróknak, szélhámosoknak és tolvajoknak kedvezett, hanem a nagystílű, nemzetközi mércével mérhető csalóknak is. A Prága város bűnös emberei sorozatból jól ismert Vacátko tanácsos életre keltője, a feledhetetlen Jaroslav Marvan az új sorozatban nem játszik már, Bouse és Brúzek urak mellett - Josef Vinklárés Josef Bláha - új tanácsos lép színre, a sajátos humorú Korejs, Jirí Adamíra megformálásában. Mrázek detektív jól ismert figurájában Frantisek Fili- povskyt látják viszont a nézők. A további, közel 200 színész közreműködésével készült sorozat dramaturgpárosa Bohumila Zelenková és Jaroslav Kotouő, a film rendezője Antonín Moskalyk. Két tévéjátékot, és egy tévéfilmsorozatot ajánlottam az olvasók figyelmébe. Az ez évi dramaturgiai tervnek töredékét csupán. Tavaszi csemegének szánva. TARICS ADRIENN „Képtelen“ tévé A televíziós elmélet szerint a kép és a hang egymást kölcsönösen kiegészítő információként szerepel az adásban. A mindennapi gyakorlat ettől a sémától nagymértékben eltér: a hang sokszor csupán „kísérőjelensége“ a képnek, míg.több műsornál az alkotók mintha megfeledkeznének a képinformáció fontosságáról. Elsősorban a könnyűzenei műsorokra jellemző a „képtúl- tengés": különféle - a legtöbb esetben teljesen indokolatlan- effektusokkal, villogásokkal, gyors váltásokkal igyekeznek az alkotók érdekesebbé, színesebbé tenni az adást, mintha a szemrontó hatások vinnének életet a műsorba. Ilyenkor másodpercenként váltják egymást a kamerák, lézerfények cikáznak és reflektorok villognak a zene ritmusára. Aligha csodálkozunk azon, hogy néhány perc után a néző szeme belefájdul az ilyen képhatásokba. Ennél gyakrabban fordul elő az a helyzet, amikor a különféle stúdióbeszélgetések, vitaestek, ismeretterjesztő műsorok alkalmával - egy-két bejátszást leszámítva - egyfolytában a nyilatkozók arcát mutatják. Minden valószínűség szerint ennek elsősorban gazdasági okai vannak - így lehet a legolcsóbban és leggyorsabban elkészíteni a műsort. Ez viszont az esetek többségében a hatékonyság rovására megy: a néző- nem sokkal az adás után - alig tud már visszaemlékezni a mégoly szimpatikus, de gondolatait egyéb képinformáció híján csak „szárazon“ fejtegető nyilatkozó szavaira. A szépirodalom egyes műfajai élesen elkülönülnek egymástól: egy regényben akár több oldalnyi gondolatmenet is lebilincselő és érdekfeszítő lehet - különösen, ha tekintetbe vesszük a tényt, hogy bármikor visszalapozhatunk a könyv elejére és újrakezdhetjük az olvasást -, ugyanez egy színpadi mű esetében lehetetlen. A drámai műfajban a monológ mindig csak meghatározott terjedelmű lehet, pergő párbeszédek, színpadi mozgás és különféle effektusok formájában lehet és kell a néző könnyen lankadó figyelmét fenntartani. Amennyiben a szerző nem számol a színpadi beszéd korlátáival nem veszi tekintetbe a dráma törvényszerűségeit, a darab bukása elkerülhetetlen. Jól megírt, magvas gondolatokat tartalmazó mű esetleg könyvdrámaként nagy sikert arathat, de az nem színpadi alkotás. Egészen hasonló a helyzet a tévéműsorok esetében: ha a riporter és a nyilatkozó egy órán keresztül egymás mellett ülve beszélgetnek, akkor - mégha egyszerre négy kamerával is követik őket, amelyek képeit a legváltozatosabb sorrendben variálják - tévéműsor helyett rádióriportot készítettek. Egyáltalán nincsenek irigylésre méltó helyzetben a tévéműsorok szerkesztői. Az ősi tömegtájékoztató séma ugyanis egyértelműen az egykamerás felvételtechnika irányába sodorja őket hiszen évszázadokon keresztül a szóbeli tájékoztatás volt a hírtovábbítás legfontosabb eszköze. Lehetett az falusi vagy városi kikiáltó, kisbíró, vándorköltő, igric vagy mesefa, valamennyien néhány tucatnyi nézönek-hallgatónak adták át a híreket, információkat vagy közvetítették a művészi alkotásokat (mese, ballada, regösének stb.). Eközben a közösség valamennyi tagja egy meghatározott szögből- mai nyelven szólva, egy kameraállásból - látta a szereplőt. Ehhez az állásponthoz képest értelemszerűen forradalmi újítást jelentett a rádió feltalálása - ahol a hírátadó arcát nem látták, az egész világon mindenki számára hallhatóvá tette a közvetített információt. Amikor pedig a televízió révén nemcsak hogy láthatóvá vált a szereplő, de akár több oldalról és távolságból is szemügyre lehetett venni - a különböző kameraállásoknak megfelelően -, úgy tűnt, hogy a kérdés egyszer s mindenkorra megoldódott. A televízió ugyanis olyan távlatokat nyitott a hírtovábbítás előtt, amelyek korábban teljesen elképzelhetetlennek látszottak. Évtizedeken keresztül csupán egy-egy grafikon, táblázat színesítette a műsort, hogy kézzelfoghatóvá tegye a nézők számára az adásban elhangzott adatokat, érveket. Elvileg ugyan lehetőség volt a rajzfilmekből ismert különféle ún. animációs trükkfelvételek alkalmazására, ennek azonban gátját szabta a frázisrajzok munkaigényessége, vagyis hosszadalmas elkészítési módjuk. Gyökeresen megváltozott a helyzet a számítógépes grafika és animációs technika feltalálásával: lehetővé vált aránylag rövid idő - néhány nap leforgása- alatt több perces animációs filmek készítése, melyek rendkívül érdekessé, vonzóvá, változatossá tehetik a műsort. így nem kell akár egy órán keresztül a szereplők arcát mutatni, az adásban elhangzottakat könnyen és látványosan lehet illusztrálni. A televízió mindig az elsők között hasznosította a modern technika legújabb vívmányait. Érdekes módon viszont a számítógépes animáció eredményeit egyelőre alig alkalmazza. Személyi számítógépekre készített videojátékokkal szórakoznak manapság a fiatalok, de ha adásra kapcsolják a tévét, mintha évtizedeket ugranának vissza az időben. Kézzel rajzolt animációs filmek peregnek a képernyőn, publicisztikai, riport- és dokumentumműsorokban legfeljebb egy-egy kézzel rajzolt táblázat, grafikon jelenik meg. Nem véletlen, hogy sokan úgy vélekednek: a televízió a jövőben elveszíti monopol helyzetét a képernyős szórakoztatásban, egyre nagyobb teret hódít a képmagnó és a számítógépes fejtörő. A személyi számítógép és a képmagnó egyre rohamosabb ütemű terjedése ugyanis meglehetősen felkészületlenül érte a televíziót. Ahhoz, hogy a szórakoztatásban és az információtovábbításban a jövőben is megőrizze központi helyét, érdekesebb, színesebb, változatosabb műsorokat kell sugároznia. OZOGÁNY ERNŐ Hatrészes, NSZK-magyar koprodukcióban készülő tévéfilmsorozatban kapott kiemelkedő szerepet Vladimir Krati- na, a népszerű prágai színész. Diethard Klante rendező egy XI. századi szerelmi történetet dolgoz fel nagyszabású munkájában, amelyet Ekkehard címmel mutatnak majd be. Képünkön: Vladimír Kratina (balról) és Gábriel Barylli. (Szabó Róbert felvétele) ÚJ SZÚ 14 1988. II. 26.
