Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)
1988-02-26 / 8. szám
, ÚJ szú 15 988. II. 26. ' Gyakran előfordult, hogy az 1 I uralkodó osztály ellenfeleivel I I szemben, törekvéseiben a diktaII túra bevezetésére vagy ellenségei likvidálására, a politikai harc eszközeként provokáció szerve1 zéséhez folyamodott. Az újkori történelemben az egyik legjelen- 1 I tösebb és legnagyobb ilyen pro- I I vokáció Berlinben a Reichstag I i felgyújtása 1933. február 27-én. E gy hónappal azután, hogy Adolf Hitlert, a németországi náci mozgalom vezérét birodalmi kancellárrá nevezték ki, valamennyi nagy hírügynökség jelentette az új, meglepő és rendkívül szenzációs hírt: Február 27-ről 28-ra virradó éjszaka a német kommunisták felgyújtották a Reichstag épületét, ez lett volna a jel az általános felkelés kirobbantására, hogy megdöntsék a fennálló rezsimet. A burzsoá sajtó egy része a legkülönbözőbb híreszteléseket és találgatásokat terjesztette a kommunista veszélyről, anélkül, hogy bizonyította is volna állításait. Egyben azonban számos komolyabb burzsoá napilap, valamint az egyértelműen baloldali és haladó sajtó nemcsak kétségeinek adott hangot, hanem fel is tette a hagyományos kérdést: kinek az érdekeit szolgálta ez a tett, kinek származott előnye a Reichstag felgyújtásából? A választ a németországi fejlemények adták meg. Rendkívül lelkesen viselkedtek a kancellária épületében a náci vezérek a hitleri kormány 1933. január 30-adiki kinevezése után, élvezték győzelmüket. Egyben tudatosították, hogy a végső győzelemért vívott harc még nem zárult le, sok tekintetben még csak most kezdődik. A január végi győzelemmel nagyon erős hátországot hoztak létre maguknak a küzdelem zárószakaszához, de ennek ellenére nagyon sok ellenfelük volt Németországban. Ebből az okból hozzáláttak a kommunista- és munkásmozgalom, s fokozatosan az egész ellenzék teljes felszámolásának szisztematikus előkészítéséhez, a terrorista diktatúra bevezetése céljából. Az új rezsim sokoldalú politikai megszilárdítása volt az az alapvető feltétel, amely nélkül nem lehetett hozzálátni a korlátlan és ellenőrizetlen diktatúra bevezetésének előkészületeihez, sem az agresszív háború beindítása feltételeinek létrehozásához. A háború célja Európa leigázása, később pedig a világuralom elérése volt. Németországban egy terrorista rezsim tört hatalomra és szilárdította pozícióit, új drasztikus formákat vezetett be a politikai harcban, • Goebbels és Goring, a provokáció kiterve- löje és végrehajtója kegyetlenül üldözte és fizikailag likvidálta a különböző pártok, de elsősorban a Német Kommunista Párt soraiból kikerülő ellenfeleit. Ezért a németországi események rendkívül nyugtalanították a világ közvéleményét, s a nácik nagyon gyorsan megértették, hogy külföldön az esetek többségében negatívan ítélik meg politikai harcuk módját és formáit. Szükségessé vált a világközvélemény befolyásolása; legalább bizonyos köreit meg kellett nyerniük a fejlemények értékelésének náci verziója számára. A nácik tudatosították, nem engedhetik meg maguknak, hogy figyelmen kívül hagyják a nemzetközi közvéleményt, mivel elszigetelődnének, és ezáltal gyakorlatilag lehetővé tennék, hogy potenciális ellenfeleik egyesüljenek és egységesen lépjenek fel. Ha már nem tudtak rokonszen- vet nyerni, legalább a semleges álláspontot igyekeztek kialakítani. Fontos volt az ilyen eljárás, mivel az új kormányban Hitleren kívül csak két náci volt. Bár Hitler kormánya a szélsőjobboldalt képviselte, mégis korlátozta a nácik törekvéseit, nem hozta létre a szükséges feltételeket a náci párt kizárólagos diktatúrájához és a hatalom korlátlan gyakorlásához. Bonyolult volt a helyzet a Reichstagban is, ahol a nácik még szövetségeseikkel együtt sem voltak többségben. Ilyen körülmények között új választások kiírásával igyekeztek elérni az erőviszonyok megváltozását. A választásokat von Hindenburg marsall, az államfő 1933. március 5-ére irta ki. A náciknak gyakorlatilag csak egy hónapjuk volt arra, hogy elérjék az erők döntő átcsoportosítását az országban. Nyilvánvaló volt, hogy ez csak illegális módszerekkel, erőszakkal és terrorral érhető el. Ezért egy példátlan provokáció végrehajtását készítették elő, ennek alapján követelhették az elnöktől és a kormánytól a teljhatalmat terveik megvalósításához. Felgyújtották a Reichstagot, és hagyományaikhoz híven a Német Kommunista Pártot vádolták a bűntény végrehajtásával. Adolf Hitler közvetlen utasítására hajtották végre ezt a provokációt, amely az NKP, a német antifasiszták ellen irányult, célja pedig az volt, hogy döntő módon befolyásolja az eseményeket az országban. A bűntény ötlete Goebbelstól származott, a terv előkészítését és megvalósítását Göring vállalta. Az akció végrehajtásában egy elit SS-egység kb. 20-tagú csoportja vett részt. A csoport már február 26-án behatolt a Reichstag épületébe a parlament elnökének, Göringnek a palotájából. A kazánházban előkészítette a gyúlékony anyagokat, és másnap kb. 21.15-kor meggyújtotta azokat. Egyeztette lépéseit egy másik, kisebb csoporttal, amely a helyszínre szállította a holland állampolgárságú Marinus van der Lubbét. A további eseményeket a nácik a véletlenre bízták, hogy minden valóságosnak tűnjön. Néhány perc múlva a Reichstag kupolája lángokban állt. A rendőrség és a tűzoltóság megérkezése után a helyszínen sikerült letartóztatni van der Lubbét. Beszámíthatatlannak tűnt, s a kérdésekre kezdetben csak összefüggéstelenül dadogta: ,.Tiltakozom! Tiltakozom!“ Amikor a rendőrségnek sikerült megállapítania, hogy rövid ideig a kommunista párt tagja volt, azonnal szárnyra kaptak a híresztelések egy tervezett kommunista puccsról. Egyben megállapították, hogy a képviselők közül utolsóként Torgler, az NKP KB tagja hagyta el este az épületet. Nagyon gyorsan találtak olyan tanúkat, akik készek voltak kijelenteni, látták van der Lubbét Torgler társaságában. Megkezdődött a nácik rendezte színjáték második felvonása. Ebben már a náci prominensek játszották a főszerepet. Hat nap hiányzott csak a választásokig, a náci vezérek mégsem korteskedtek az ország különböző részein, hanem véletlenül Berlinben tartózkodtak. Közülük Göring érkezett elsőként a tűzvészhez. Ahogyan egy porosz belügyminiszterhez illik, azonnal volt véleménye, készen volt az elmélete a gyújtogatásról. Anélkül, hogy meghallgatta volna a jelentést és megállapította volna a részleteket, kijelentette: ,,Ezt jelnek szánták a kommunista felkelésre. Készek lecsapni. Egy percet sem szabad vesztegetnünk. “ Hitler aznap Münchenben volt választási gyűlésen, hazatérése után Goebbelsnél vacsorázott. Itt értesült a tűzről. Vendéglátójával együtt kocsiba ült és néhány perc múlva a helyszínre érkezett. Az új kancellár megrendülést színlelt, mereven bámult a tűzbe, de gyorsan összeszedte magát, határozott és kimért lett. „Nincs kegyelem! Aki szembe fordul velünk, - mondta kíséretéhez fordulva - el lesz távolítva az útból... Minden kommunista tisztségviselőt le kell lőni. A kommunista képviselőket még ma éjszaka fel kell akasztani. Le kell tartóztatni mindenkit, aki kapcsolatban van a kommunistákkal. “ Utolsóként von Papén alkancellár jelent meg a színen. A hírhedt Herrenklubban rendezett ünnepség miatt késett. Hitler azonban nem szalasztja el az alkalmat, hogy szerepét megfelelően játssza el. Szertartásosan üdvözölték egymást az alkancellárral. Nehéz lenne megmondani, hogy öt vagy környezetét akarta sokkolni, de patetikusan, nyomatékosan és hangosan kijelentette: ,,Ez isteni jel. Ha ez a tűz a kommunisták műve - és én hiszem, hogy az akkorié kell velük számolnunk, vasököllel kell elpusztítanunk ezt a gyilkos pestist. “ Az egész jelenet epilógusaként hatott a külföldi sajtó egyetlen képviselőjének, a brit Daily Express tudósítójának adott nyilatkozata: ,,On a német történelem új szakaszának tanúja, ez a tűz jelenti a kezdetét.“ Kiadták az utasításokat, a színészek távozhattak. A náci vezérek levonultak a színről, s Goebbels - Göring közvetlen közreműködésével - éjfél után kiadja a „hivatalos jelentést“ a Reichstag felgyújtásáról. Ebben az áll, hogy számos jel arra vall, a gyújtogatás egy alaposan előkészített kommunista terrorakció kezdete, ezért kiterjedt intézkedéseket foganatosítottak a kommunista párt ellen, legelőször is börtönbe vetették a kommunista vezetők egész sorát. A tűz lett volna a jel a kommunista forradalomhoz Németországban, ezt 1933. február 28-án reggel négy órakor akarták kirobbantani, utána Németországot szovjet köztársasággá kiáltották volna ki Beleillett a kiadott közlemény a Németországban kialakult politikai légkörbe; a náci propaganda rendszeresen és. céltudatosan feszültségben tartotta a közvéleményt, felkészítette a nagy eseményekre. Olyan híreket terjesztett, bizonyítékai vannak arra, hogy az NKP felkelést készít elő. A politikai rendőrség gyűjtötte az NKP tisztségviselőinek, a szociáldemokratáknak, a demokratikus és antifasiszta mozgalom képviselőinek névsorát. Néhány nappal a Reichstag felgyújtása előtt már állandó készültségben állt, hogy azonnal lesújthasson. A náci beavatkozás céltudatosságát bizonyítja a tény, hogy nem egész két órával a Reichstag felgyújtása után a rendőrség kiterjedt akciókat indított az NKP ellen, bár a legkisebb bizonyítéka sem lehetett eljárása indoklására. A náci provokáció célja egyben a terror legalizálása is volt. Ezért Hitler már a február 27-ről 28-ra virradó éjszaka, mint kancellár, Göringre ruházott minden rendőri jogkört. Göring rendőrsége túltett önmagán. Egyetlen éjszaka csak Berlinben több mint 1500 munkásvezetőt tartóztattak le, egész Németországban tízezernél többet. Másnap a kancellár felszólította Hindenburg államfőt, adjon ki rendeletet a nemzet és az állam védelméről a kommunista veszéllyel szemben. Enríek a rendeletnek az értelmében vetette börtönbe Göring rendőrsége a kommunistákat, s fokozatosan minden demokratát, pacifistát, egyáltalán minden antifasisztát. A Reichstag felgyújtása után a nácik céltudatosan növelték a politikai feszültséget és fokozták a terrort, hogy megfelelő hátteret hozzanak létre a burzsoá demokratikus jogok és szabadságjogok maradványainak felszámolásához. Bár az NKP várta a fasiszta terrornak ezt az előretörését, az mégis váratlanul következett be, heves és gyors volt, a párt sok tisztségviselőjét meglepte. Közvetlenül a Reichstag felgyújtása után a náciknak sikerült súlyos csapást mérniük a kommunista és munkásmozgalomra, március 3-án pedig letartóztatták Ernst Thälmannt, az NKP elnökét is. Ezek voltak a provokáció fő céljai. A másik feladat annak bizonyítása volt, hogy jogosak a nácik által emelt vádak. Gyakorlatilag a gyújtogatást követő napon megkezdődött a küzdelem a világ közvéleményének megnyeréséért. A fasiszták és egyes reakciós körök kivételével a világ közvéleménye sosem kételkedett abban, hogy a kommunisták megvádolása tudatos provokáció, s célja a németországi terror indoklása. Nagyon • Georgi Dimitrov a lipcsei peren gyorsan felismerte, hogy a Reichstag felgyújtása a náciknak minden szempontból jól jött, és teljes mértékben ki is használták a politikai küzdelemben. Március elején a nácik kiterjedt propagandakampányba kezdtek, igyekeztek érdekeltté tenni a német közvéleményt a további bűnösök felkutatásában. A tájékoztató eszközök megfelelő légkört teremtettek, a húszezer márkás jutalomnak pedig el kellett csábítania az érdeklődőket. A szenzációs hírek a szükséges szinten tartották az izgalmakat, amivel elvonták a figyelmet a politikai problémáktól és a propaganda terére irányították. E feszült és ideges légkörben a rendőrség a Bayerhof vendéglő pincérének feljelentése alapján letartóztatott három gyanús idegent. A vizsgálat során kiderült, három bolgár állampolgárról van szó. Dimitrovnak, Popovnakés Tanévnek egyaránt hamis útlevele volt. A rendőrség számára nem okozott gondot annak kiderítése, hogy dr. Haniger neve alatt Georgi Dimitrov, a Kommunista Internacionálé végrehajtó bizottságának tagja, a Komintern nyugat-európai irodájának vezetője rejtőzik. Berlin sokáig az iroda székhelye volt, és Dimitrov azért látogatott a német fővárosba, hogy a központot egy másik országba helyezze át, mivel a náci Németországban munkájához nem voltak meg a szükséges feltételek. Dimitrov letartóztatásával új fordulatot vett a vizsgálat, a nácik úgy vélték, a provokációt a nemzetközi kommunista mozgalom elleni harcban is kihasználhatják. A könnyű siker reményében alig szenteltek figyelmet Dimitrov tevékenysége és németországi tartózkodása tisztázásának, viszont bombasztikus nyilatkozatokat adtak ki a gyújtogatásban való közvetlen részvételéről. Meg voltak győződve arról, hogy hamis tanúk és provokatőrök segítségével sikerül „bizonyítékokat" gyűjte- niük a Kommunista mozgalom terrorista céljairól, s a világ közvéleménye előtt majd ők lesznek azok, akik a nyugati civilizációt megmentették a bolsevizmustól. Céltudatosan láttak hozzá egy nagy per előkészítéséhez. Terveik azonban kudarcba fulladtak. A lipcsei peren Georgi Dimitrov a nemzetközi közvélemény támogatásával szétverte a nácik vádját és leleplezte az igazi bűnösöket. A provokáció, melyet a nácik előkészítettek, végül is ellenük fordult. Másrészt viszont már nem lehetett felszámolni következményeit. A náci terror, az agresszív politika és erőszak felszámolásáért az emberiségnek súlyos árat kellett fizetnie. VALÉRIÁN BYSTRICKY • A felgyújtott Reichstag romjai (Archívfelvételek)
