Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)

1988-02-26 / 8. szám

i óra után az emberek százai özönlenek ki , a tlmacei Szlovák Energetikai Gép­gyár kapuján. Ki autóba ül, ki pedig autóbuszra vár. Néhányan a gyár túlsó vége felé veszik az útjukat, s ugyancsak szaporázzák léptüket.- A Népi Milícia üzemi egységé­nek a tagjai - jegyzi meg az üzem- rendész, majd némi büszkeséggel hozzáteszi: - A miénk a járás legna­gyobb egysége, elvégre hétezer ember dolgozik nálunk. Ai üzemi egység épületében percről percre többen lesznek. Amíg gyülekeznek, Jozef Sikela, az üzemi pártszervezet elnöke elújságolja, hogy nemcsak az egység, hanem a gépgyár is eredményes esztendőt tudhat maga mögött. Több sikerte­len év után sikerült minden téren teljesíteni tervfeladataikat. Azt mondja, hogy ebben részük van a Népi Milícia tagjainak is. Itt van például Szűcs Elemér, a század pa­rancsnoka, aki tavaly hét újítási ja­vaslatot nyújtott be. Ma technológus, de amíg ide eljutott, különböző be­osztásokban dolgozott.- Az ötvenes évek elején eszter­gályosként kezdtem dolgozni - mondja magáról. - A gyár lett a második otthonom. A Népi Milícia egyenruháját fiatalon, 1959-ben öl­z töttem magamra. Amíg a mai beosz­tásomba kerültem, voltam raj- és szakaszparancsnok, összeszokott kollektíva a miénk. Három szaka­szunk már megkapta a példás cí­met, s a századunk is meg akarja szerezni ezt az elismerést. üzemrendész, de továbbra is hű ma­radt az egységhez. Katarina Hlavác- ková háromgyermekes édesanya, az egységben az egészségügyi te­endőket látja ei. Azzal, hogy ő az egyetlen nő az egységben, nem so­kat törődik.- Több mint tíz éve viselem ezt az egyenruhát, igen büszke vagyok rá... Egy középkorú, gyakorló egyen­ruhát viselő ember érkezik. Nozoro- vecky József szakaszparancsnokról megtudjuk, hogy az évforduló alkal­mából kitüntetésként a csapatzászló előtt fényképezik le.- A múlt kiképzési évben a mi szakaszunk lett a legjobb az egy­ségben. Az évforduló alkalmából nyolcán részesülnek kitüntetésben. Van köztünk egyszerű munkás, fej­lesztő mérnök, mester. Közös elha­tározásunk, hogy az önként vállalt lámgyorsan tüzelő állásba, hogy a rajnak tüztámogatást nyújtsanak. Egyikük sem fiatal már, de fürgén mozognak.- Derék fiú - nyugtázza a látotta­kat Jan Kis, az üzemi egység pa­rancsnoka. - Észre sem venni raj­tuk, hogy a műszakot már ledolgoz­ták. Nemcsak erre az alegységre lehetünk büszkék. Lövészrajunk a járási versenyen tavaly az első helyet szerezte meg. Külön figyel­met érdemel, hogy nem egy esetben a fiatalok az édesapjuktól vették át a stafétabotot, mint például a rajpa­rancsnok Nad' elvtárs is. Megemlít­hetném még Majerékat, Kosoriné- kat. Nálunk nagy megtiszteltetésnek számit, ha valaki az egység tagja lehet. A feladat teljesítése után sárosán, de vidáman tér vissza a nehézgép­puskával megerősített raj. Első dol­guk, hogy megtisztítsák a fegyverü­• Emil Malik: - Tizenkilenc évesen lettem a Népi Milícia tagja két, mert a szolgálatvezető szigorú ember, megköveteli a rendet. Aztán a felszerelés, a kifényesített ba­kancs kerül a helyére, úgy ahogy az a szolgálati szabályzatban meg van írva. A szakaszparancsnok a szemle után elújságolja:- Gyárunkban mintegy ezer újítá­si javaslatot, harminc találmányt nyújtanak be évente, s ebben részük 0 Szűcs Elemér, a század parancs­noka van az egység tagjainak is. Munka­helyükön, egyéni életükben igyekez­nek másoknak is példát mutatni. Esteledik, amikor a jól végzett munka tudatában hazafelé veszik útjukat. Nehéz lenne összeszámol­ni, hogy a szolgálatban eltöltött idő alatt hány mozilátogatást kellett el- halasztaniuk, hányszor kellett ott­hagyni az ünnepi ebédet, feláldozni szabadidejük egy részét. Eredmé­nyességükben az otthoniaknak, a megértő feleségeknek is érdemük van. A századparancsnok fia őrna­gyi rangban teljesít szolgálatot a néphadseregben, megértette, hogy az építő munka mellett a haza védelmére is szükség van, hiszen az évek során ezt látta édesapjától is. HÜlfEEa ÉS HIVATÁSTUDATTAL A mellettünk álló Emil Malik zub­bonyán több kitüntetés. Figyelme­sen hallgatja a parancsnok szavait. Ö az egység egyetlen olyan aktív tagja, aki t948-ban lépett a Népi Milíciába.- A felszabadulás után Dél-Szlo- vákiában nem sok munkalehetőség volt - mondja. - Így kerültem Zsitva- födémesről (Ul'any nad Zitavou) a kolini kőolajfeldolgozó üzembe. Fiátal voltam, nem volt sok életta­pasztalatom. Gottwald elvtárs felhí­vására léptem a pártba, lettem 19 évesen a Népi Milícia tagja. Abban az időben nem voltak ilyen korszerű fegyvereink, parádés egyenruhánk mint_ ma, ám helytálltunk. Hetekig nem hagytuk el a gyárat, de azt vallom, hogy ma sem cselekednék másképpen. Szemüveges nő érkezik. Azt mondják, néhány, éve már a mo- chovcei atomerőmű építkezésén feladatokat a lehető legjobban telje­sítjük, a munkahelyen, a gyakorlóté­ren egyaránt. A földszinti helyiségben, ahol a fegyvereket tárolják, nagy a sür­gés-forgás. Ján Skalican szolgálat- vezető gyorsan adja ki a fegyvere­ket. A gyár területét diverzáns cso­port támadta meg, hangzik az eliga­zítás, no persze csak gyakorlatkép­pen. A megsemmisítésükre kikül­dött, nehézgéppuskával megerősí­tett raj gyorsan harci rendbe fejlődik a bozótos hegyoldalon. Slavomír Nad' rajparancsnok intésére tüzelő­állást vesznek fel, majd megközelítik azt a helyet, ahol a feltételezett di- verzánsok megbújtak. A rajláncban ott van Pavel Petrík mérnök, konst­ruktőr, Vajda Marian, a szakmunkás­képző szakoktatója és Dezider Tur- cek. Miroslav Jakus hegesztő, Fran- tisek Vankovic mester pedig a földi és a légi cél megsemmisítésére al­kalmas nehézgéppuskát helyezi vil­0 A műszak után a gyakorlaton is fürgén mozognak (A szerző felvételei)- Az idén nehéz feladatok várnak ránk - jegyzi meg az üzemi pártbi­zottság elnöke. - Az innováció, a termékváltás a dolgozók átcsopor­tosításával és átképzésével jár. A je­lenlegi 1,5 milliárd korona termelési érték terveink szerint a tervidőszak végére megközelíti a két milliárd koronát. Ez pedig olyan feladat, amely jó munkaszervezést, a mun­kaidő racionális kihasználását köve­teli meg minden egyes dolgozótól. Kattan az ajtózár. Utolsónak az egység és a század parancsnoka hagyja el a szolgálatvezető társasá­gában a Népi Milícia üzemi egysé­gének helyiségét. Elégedetten, a jól végzett munka tudatában távoznak. A februári események 40. évforduló­ja alkalmából az egység képvisele­tében másodszor vehetik át a párt központi bizottságának elismerő ok­levelét. Megérdemlik. NÉMETH JÁNOS ■ft " ■■ Bűvös kör? Üzlethálózatunkban a Slovenka nemzeti vállalat termékei keresették. S hogy még­sem találhatók elegendő mennyiségben, annak több oka van. Egyrészt a pamut alapanyag hiánya, másrészt a vállalat mun­kaerő gondjai. A, munkaerő-hiány oka a nagyfokú munkaintenzitás, a gyakori ter­mékváltás, aminek következménye a mun­kaerő áthelyezése más-más géphez, az alacsony bérezés stb. A Slovenka nemzeti vállalat 83 százalékban nőket alkalmaz. Nőket, akik anyaságuk mellett dolgozni akarnak. Csakhát nem mindegy, milyenek a munkafeltételeik, mennyire elégedettek a róluk való gondoskodással, mit tesz a vál­lalat annak érdekében, hogy vállalásaikat teljesíthessék, minőségi munkát végezhes­senek? A napokban a Szlovák Nemzeti Tanács szociális és egészségügyi bizottságának néhány képviselője látogatott el a Banská Bystrica-i üzembe, hogy felmérje a dolgo­zók szociális és egészségügyi ellátásának helyzetét. Még mielőtt eljutottunk volna az egyes üzemrészlegekre - főleg a fonodára és a kötődére voltunk kiváncsiak - Ján Merva mérnök a vállalat személyzeti igaz­gatóhelyettese beszámolt az eredmények­ről és a nehézségekről.-A négy üzemrészlegből álló vállalat 1444 embert foglalkoztat. Az alapüzem or- vosi rendelőjében három orvos (általános, fogorvos és nőgyógyász) látja el a betege- két. Van audiométerünk is, amellyel a ve­szélyes munkahelyeken dolgozók hallását II. 26. vizsgáljuk. Megoldottuk a gyerekek bölcső­dei és óvodai elhelyezését. Külön autóbusz viszi-hozza a gyerekeket a vállalati gyer­meklétesítményekbe, ám az anyák szíve­sebben hordják gyermekeiket a lakótelepi óvodákba. Kevés viszont az üdülési lehető­ségünk. A munkaerő-vándorlás is nagy gondokat okoz, tavaly 304 új dolgozót vet­tünk fel, de 347-en búcsút mondtak a válla­latnak. Dolgozóink nincsenek megelégedve a kereseti lehetőségekkel, a megterhelő, nehéz fizikai munka nem áll egyenes arány­ban a bérek magasságával. Máshol szaba­dabb munkatempó mellett vastagabb a bo­ríték, pedig nincs sem túlóra, sem többmű­szakos üzemelés. A vállalat vezetősége nemrég elemezte a fluktuáció okait. A fono­dában - veszélyes munkahelyről (zaj, porártalom) van szó -, nincs klimatízáció, kevés a szociális berendezés és a nőknek nincs pihenőszobájuk sem. Nyaranta a hő­ség eléri a 40 fokot is. A kötőrészlegen a legfőbb gondot a többműszakos üzeme­lés és a túlórázás jelenti, de ugyancsak akadozik az alapanyag-ellátás, s a bérek sem magasak. A festőrészlegen a munka- körülményeken kellene javítani, munkahelyi ártalom miatt több dolgozót más részlegre kellett helyezni. Sajnos, annak ellenére, hogy léteznek gépek, melyek megkönnyíte- nék a dolgozók munkáját, mi nem rendelke­zünk ilyenekkel. A varrodákban a leggyako­ribb panasz a sűrű termékváltás, aminek következtében csökken a dolgozók teljesít­ménye és a bére, de eleve alacsony bérka­tegóriába vannak besorolva. Mint megtudtuk, 296 dolgozó munkahe­lyén a zajszint eléri a 95 decibelt, és sajnos az új gépek sem hoztak javulást, ugyan­olyan hangosak, mint az előzőek voltak. Az ilyen munkafeltételek nem vonzzák a dolgo­zókat, főleg a fiatalokat nem. S ráadásul, a vállalatnak nincs önálló szakmunkáskép­zője sem. A nők egyre nehezebben vállalják a háromműszakos besorolást (a kétmüsza- kosat sem szívesen), s kevesen használják ki a vállalat gyermekneveltetési hozzájáru­lását, amit abban az esetben fizetnek a dol­gozó anyának, ha gyermekéről, míg 6 dol­gozik, idegen személy, illetve családtag gondoskodik. A stabilizációs juttatás is csak azoknak jár, akik vállalják a többmüszakos munkát. Az ilyen bevezető után kíváncsiak vol­tunk a dolgozó nők véleményére. Éva Maj- lingová 20 éve dolgozik a fonodában, s két kartológépet kezel. A lábát, a derekát fájlal­ja, hiszen a gépek mellett állnia kell. Ha jó az alapanyag, könnyebb pamutszálat Fonni belőle. Nincs családja, neki nem gond a többmüszakos üzemelés. A kötörészlegen Alojzia Hudecová, a szakszervezeti bizalmi vállalta a szóvivő szerepét. Ő sem újonc a szakmában, ha nem szeretné munkáját, már régen búcsút mondott volna a gyárnak. - Huszonöt éve dolgozom ebben a porban, zajban. A hosz- szú évek során nem alakítottak ki számunk­ra egy pihenőszobát, ahol nyugodtan elfo­gyaszthatnánk az ennivalónkat. Van úgy, hogy 16 órát dolgozunk egyhuzamban. Én vállaltam a három-műszakos beosztást, a szombat-vasárnapi túlórázást, de az az érzésem, s a többiek nevében is szólok, az üzem vezetősége nem sokat tesz munka- körülményeink javítása érdekében. Fejen­ként öt-hat gépen kötünk, de ha minőségi munkát akarunk végezni - nálunk ez létkér­dés, ettől függ a keresetünk - egyfolytában tisztogatnunk kell a szálakat. A szöszök közben rászállnak a szomszédom gépeire. S mert neki is le kell tisztítania, az egész visszaszáll énhozzám. Szerintünk elszívó­berendezésekkel meg lehetne oldani a por­talanítást. A műhelyben rossz a levegő, a klimatizáció csak álom, huzatban, tárt ablakok mellett dolgozunk. Nem csoda, hogy mindegyikünk derékfájásra panaszko­dik. - A nagy terhek cipelése sem leányá­lom - egészítette ki társnőjét Anna Mazário- vá. Negyven kilós dobozokban kapják az orsóra teken alapanyagot, s egy-egy mű­szak alatt öt-hat gépet táplálnak. Elégedet­lenek a fonodából kapott alapanyag minő­ségével is. Vallják, amíg a kollégák a rossz minőségért ugyanazt a bért kapják, mint a jóért (mennyiségre dolgoznak), nem szűnnek meg a kötődé gondjai. Hiszen gyenge minőségű alapanyagból képtelenek kiváló minőségű kötött terméket gyártani. A varrodában valamivel vidámabb kép fogadott, habár a nők itt is huzatban dolgoz­tak. A csodálatos pasztellszínű szabadidő­ruhákat hiába keresnénk üzleteinkben, nyu­gatnémet megrendelésre készültek, kis szériákban - mondták a varrógépek mögött ülök. Létszámhiányra panaszkodtak, ami­nek legfőbb oka az alacsony bér. A Slovenka nemzeti vállalatnál végzett képviselői felmérés rámutatott a hiányossá­gok okaira, a dolgozók, s a vezetőség nehézségeire. A munkások tisztán látják a hiányosságok fő okait, ám ez kevés. A vállalat vezetősége, a felettes szervek kötelessége figyelembe venni az észrevéte­leket, minél előbb teljesíteni a jogos követe­léseket. Mert amíg nem változnak meg a munkafeltételek, nem számolhatunk a munkaerő gyarapodásával. S ha nem lesznek elegen, nem teljesítik a tervet. S ha nem teljesítik a tervet, nem lesz fedezet a béremelésekre, beruházásokra. Bűvös kör? Hisszük, van kiút belőle. PÉTERFL SZONYA I I I I I I ■ • Hiába porolják le a gépeket (Lórincz János felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents