Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)

1988-02-26 / 8. szám

(Folytatás az 1. oldalról) daság felújításához azáltal, hogy sok vállalatnak nyersanya­gokat szállított, hadseregünknek fegyvereket és felszerelést adott, hogy az teljesíthesse a köztársaság védelmével kap­csolatos feladatokat. A Szovjetunió sokoldalú segítsége döntő mértékben hozzájárult Csehszlovákia szuverenitásához, poli­tikai érdekeinek biztosításához, meggyorsította háború utáni politikai és gazdasági konszolidálását, biztosította gazdasági kapcsolatainak stabilitását és távlatait. Tanulságok és ösztönzések forrása A februári győzelem és a hozzá vezető út a tanulságok és az ösztönzések kimeríthetetlen forrása. Tanulhatunk abból, hogy a párt hogyan tudta alkotóan alkalmazni a marxizmus -leninizmust, hogyan tudta egyesíteni és céltudatosan vezetni a széles néptömegeket a döntő osztályösszecsapásban. A párt olyan munkaformákat és -módszereket alkalmazott, amelyek bevonták a dolgozókat a társadalom égető problé­máinak megoldásába. Érvényesítette - mai szóhaszálattal élve - a nyíltság és a kérdések nyilvános megítélésének elvét, leleplezte a burzsoázia politikai erőinek valódi arculatát, megnyerve ezzel a dolgozók valamennyi rétegének egyre nagyobb támogatását. Jogosan tekintette ezt a győzelem alapvető feltételének. A CSKP a burzsoáziának a társadalmi fejlődés meghiúsítására irányuló bomlasztó politikájával szembeállította Csehszlovákia építésének és megerősítésé­nek vonzó, konstruktív politikáját, amely kifejezte a munkás- osztály, a parasztság és a dolgozók többi rétegének érdekeit. Többet dolgozni a köztársaságért - ez volt a párt fő jelmon­data. Az a bizalom és támogatás, amelyet a CSKP megszer­zett, már feburár előtt megnyilvánult szárítós haladó változás fokozatos végrehajtásában, az 1945 októberi államosításban, az 1946 májusi választási győzelemben, a milliomosok meg­adóztatásáért folytatott küzdelemben, valamint 1947 őszén a szlovákiai politikai válság leküzdésében. Azok az osztály- és politikai harcok, amelyeket a munkás- osztály a burzsoáziával, a kommunista párt a kormányban, a parlamentben és a Nemzeti Frontban a nép részvételével és támogatásával folytatott, az üzemi tanácsok konferenciája, a dolgozók általános sztrájkja, a Népi Milíciának, a Nemzeti Front akcióbizottságainak megalakulása és számos más akció, az 1948. évi hat februári nap eseményei - mindez a történelmi jelentőségű februári győzelem fontos lépcsőfokait jelentették. Ma is emlékeztetnünk kell arra, hogy 1948 februárjában a politikai és kormányválságot a CSKP és a munkásosztály fejlettségének köszönhetően sikerült demokratikus, alkotmá­nyos, parlamentáris módon megoldani. SZÚ 3 II. 26. Nincs okunk a korrigálásra 1948 februárja minőségi szempontból új szakasz kezdetét jelentette a csehszlovák társadalom fejlődésében. Fokozato­san kialakult a kommunista párt és a nép új egysége. A szocializmus alapjainak lerakására vonatkozó fő irányvonal megvalósítása eredményeként rövid idő alatt kiépült a szocia­lizmus anyagi-műszaki bázisa, amely a termelőeszközök társadalmi tulajdonára támaszkodott. A szocializmus építése az ötvenes és hatvanas években megteremtette az alapokat az elmaradt területek szociális és gazdasági fejlettségének kiegyenlítéséhez. Lehetővé tette mindenekelőtt Szlovákia nagymértékű fejlődését, azt, hogy a köztársaság korszerű, fejlett részévé váljon. A szocializmus építésének útja azonban nem volt zökkenő­mentes. Rendkívül bonyolult helyzet alakult ki a hatvanas években, amikor a társadalmi fejlődés objektív szükségletei megkövetelték számos megoldásra érett probléma megoldá­sát. Az akkori pártvezetőség e téren következetlen volt, megelégedett a félmegoldásokkal. Irreális koncepciókat és jelmondatokat tűzött ki, ami diszkreditálta a párt vezető szerepét, és gyengítette a tömegekkel való kapcsolatát. A belső és külső szocialistaellenes erők aktivitásával együtt ez végül a válságjelenségek kiélezéséhez és 1968-69-ben vál­ságos fejlődéshez vezetett. A CSKP XIII. kongresszusa után a pártban és a társadalomban kialakult válság tanulságai című dokumentum átfogó képet ad az akkori fejleményekről és nincs okunk arra, hogy ezen a téren korrigáljuk álláspon­tunkat. ^ Az elmúlt négy évtizedben társadalmunk nagy utat tett meg. A felszabadult nép alkotó munkája révén hazánk politikailag szilárd, társadalmilag konszolidált, gazdaságilag erős, kulturá­lisan fejlett országgá vált. Az elmúlt időszakban véghezvitt tettek, amelyekre jogosan büszkék lehetünk, a cseh és a szlovák nemzet újkori történelmének méltó és felemelő részét képezik. Népünk sikereinek értékét növeli, hogy történelmi szem­pontból rövid idő alatt értük őket el. A negyvenéves út eredményeként - amely nem volt könnyű, nem volt mentes a hibáktól, tévedésektől és fogyatékosságoktól - jelenünk reális alapot képez a további haladáshoz. A szocializmus építésének negyvenéves időszaka Cseh­szlovákiában, a szűkszavú tudományos értékelés szerint is a gazdaság egyedülálló fejlődéséhez, erős, rendkívül univer­zális ipari komplexum kialakításához vezetett, amely ma már egyenletesen oszlik meg a két köztársaság területén. Ez hozzájárul a szakképzettség, a műveltségi szint, a foglalkozta­tottság és az életszínvonal emelkedéséhez. A legszélesebb rétegek életszínvonala nemzetközi viszonylatban is magas, főleg az anyagi fogyasztás és az alapvető szociális biztonság területén. Ismerjük, milyen mélyreható változások mentek végbe Szlovákiában. Az iparosítás, a mezőgazdaság szocializálása, az oktatásügy, a tudomány és a kultúra fejlődése teljesen megváltoztatta az országot. A hajdani agrárország a köztársa­ság egyenragú, minden szempontból fejlett része lett. Az eredmények nem születtek önmaguktól. Szlovákia fejlődése - hangsúlyozta Jozef Lenárt elvtárs a CSKP XVII. kongresz- szusán - a nép áldozatos munkájának a cseh munkásosztály, technikusok és tudósok elvtársi segítségének, a Szovjetunió­val folytatott együttműködésnek és a Szovjetunió segítség- nyújtásának eredménye“. A lenini nemzetiségi politika szellemében A győzelmes február határkő a nemzetiségi kérdés megol­dásában is. A szocialista változásokhoz vezető út megnyitása kiküszöbölte azokat az akadályokat, amelyek nehezítették a magyar nemzetiség helyzetét a hatalomért folytatott harc során. Ma, negyven év elteltével jól kirajzolódnak a Szlovákiá­ban végbement minőségi változások, amelyek a magyar szocialista nemzetiség formálódásának folyamatát tanúsítják. A CSKP XVII. kongresszusán a gyorsítási stratégia céljai­nak kitűzése során a kongresszusi határozatok a nemzetiségi viszonyok területén abból a valóságból indulhattak ki, hogy sikerült kiküszöbölni a burzsoá Csehszlovákiától örökölt egyenlőtlenséget a jogok terén is a nemzeteink és nemzetisé­geink közti viszonyban. Nemzetiségeink életét a gazdasági, politikai, szociális és kulturális fejlődés, az életmód és a szo­cialista öntudat fejlettsége jellemzi. Pártunk politikája arra irányult, hogy kiküszöböljük a történelmileg létező különbsé­geket nemzeteink gazdasági, politikai és kulturális életének feltételeiben, hogy hazánkban ne legyenek elmaradott terüle­tek. Tovább mélyül a nemzetek és nemzetiségek fejlődésének és közeledésének szocialista egységünk megszilárdításának kölcsönösen kiegészülő folyamata. Természetesen a történelmi visszaemlékezés ünnepi pilla­nataiban sem szabad szem elől tévesztenünk, hogy a szocia­lista nemzetiségi viszonyok kialakításakor megtett út sem volt sima, sok problémát és nehézséget kellett leküzdeni. Vissza­emlékezünk a szocialista iparosítás és a kollektivizálás úttörőinek tetteire. Értékeljük a Szlovákia egész területén dolgozó élmunkások áldozatkészségét, akik már a CSKP IX. kongresszusának és a szocialista építés fő irányvonala elfogadásának időszakában demonstrálták, hogy a magyar, ukrán, lengyel és német nemzetiségű dolgozók az egyenjogú­ság szellemében bekapcsolódnak a szocializmus alapjainak megteremtésébe. Tudatosítjuk, azok a kommunisták haladtak az élen, akik állást foglaltak a proletár internacionalizmus elveinek következetes érvényesítése, s a múlt negatív követ­kezményeinek kiküszöbölése mellett, gyarapították a tőke és a fasizmus elleni közös harcok hagyományát, s mozgósító erővé tették a dél-szlovákiai agrárproletároknak a burzsoá köztársaság időszakában folytatott küzdelme élő örökségét. Nem feledkezhetünk meg arról, hogy húsz évvel ezelőtt a nemzetiségi viszonyok tökéletesítése objektív szükségleté­nek lebecsülése a párton és a társadalmon belüli válság elmélyüléséhez vezetett. Kétségbe vonták a párt nemzetiségi (Archívumi felvétel) politikájának eredményeit, és ez nacionalista irányzatokba torkollt. A szocialista építésnek ezen a területén is levontuk a tanulságokat. Az államjogi kapcsolatok szövetségi rendezése és ezzel összefüggésben a nemzetiségek kollektív jogalanyiságának megállapítása a társadalmi szükségletek s feladatok biztosítá­sának fontos része lett. Ma, amikor a társadalom átalakításá­nak igényes feladatai megkövetelik az ember aktivizálását, a szocialista demokráciának, mint a jogok és kötelességek egységének fejlesztését nő annak jelentősége, hogy a nem­zetek és nemzetiségek tagjai a Nemzeti Front és a szocialista politikai rendszer valmennyi összetevője révén bekapcsolód­janak a társadalmi ügyek intézésébe. Ezzel kapcsolatban Miloé Jakes elvtárs, a CSKP KB főtitkára a Központi Bizottság 7. ülésén a CSKP KB Elnökségének beszámolójában leszö­gezte: ,,A CSKP XVII. kongresszusának határozatával össz­hangban megkezdtük a CSSZSZK új alkotmányának kidolgo­zását. Azt akarjuk, hogy az alkotmány az állam szövetségi elrendezéséből rögzítse az átalakítással kapcsolatos alapvető változásokat. Azt akarjuk, hogy szocialista demokráciánk, az állampolgárok szabadságjogainak, jogainak és kötelességei­nek, nemzeteink és nemzetiségeink egyenjogúságának alap­vető kódexeként megfeleljen társadalmunk helyzetének az ezredfordulón." Nemzeteink és nemzetiségeink aktív részvétele a helyi és társadalmi ügyek intézésében a kommunista párt céltudatos tevékenységével együtt döntő feltétele a nem antagonisztikus ellentmondások megoldásának, ami a nemzetiségi viszonyok területén is a szocialista haladás mozgatóereje. A kor követelményeihez igazodva A nagy októberi szocialista forradalom közelmúltban meg­ünnepelt évfordulója és a februári események 40. évfordulója jó alkalom arra, hogy mérlegeljük az azóta végrehajtott változásokat éS egyúttal kiemeljük e két jelentős esemény gondolatainak összefonódását napjaink forradalmi változásai­val. Valóságunk azt bizonyítja, hogy Csehszlovákiában a leni- nizmus volt az egyedüli reális módszer, elmélet és gyakorlat - útmutatás volt a szocializmus általános törvényszerűségei­nek alkotó érvényesítéséhez, országunk konkrét viszonyai között. Amint arról a párt és a társadalom válságának idősza­kában és a második világháború éveiben meggyőződhettünk, nemzeteink szabadságát és a szocializmus sorsát csakis a Szovjetunióval szövetségben, a szocialista közösségben szavatoljuk. Az elmúlt négy évtized történelmi nagysága abban rejlik, hogy rendkívül bonyolult fejlődés, az objektív és szubjektív jellegű akadályok ellenére elértük a szocialista forradalom által kitűzött célt: hazánkban felépült és általában eredményesen fejlődik a szocializmus. ,,A szocialista jelenünkhöz vezető úton minden egyes szakaszt, minden fordulópontot mindenekelőtt aszerint kell értékelnünk - hangsúlyozta Ján Fojtík elvtárs, a CSKP KB Elnökségének póttagja, a KB titkára, a nagy októberi szocia­lista forradalom 70. évfordulója alkalmából rendezett országos szemináriumon hogy az adott helyzetben hogyan oldották meg a kor által napirendre tűzött feladatokat, megoldásuk megszilárdította vagy veszélyeztette-e a forradalom által lera­kott alapokat, normalizálta-e vagy lehetővé tette-e a forra­dalmi folytonosságot a szocialista demokrácia fejlesztéséhez és egyúttal a szocialista állam hatalmi struktúráinak megerősí­téséhez vezető további lépésekkel vagy pedig veszélyeztette, Illetve megbontotta ezt a folytonosságot.“ Ez a kritérium a döntő és ma rendkívül időszerű. A győzelmes február örökérvényű hagyatékát jelentik azok az új feladatok, amelyek a fejlődés mai, rendkívül jelentős szakaszában a szocializmus előtt állnak. A mi viszonyaink között ezeket a feladatokat a CSKP XVII. kongresszusa és az SZLKP kongresszusa tűzte ki Csehszlovákia szociális-gazda­sági fejlesztésének meggyorsítása érdekében, s ennek kere­tében a termelési viszonyok egész rendszerének tökéletesíté­sére, a gazdasági mechanizmus átalakítására. Napjaink kor- szakalkotóak és forradalmiak. Alapvető széles körű változáso­kat kell végrehajtanunk. A CSKP áll a haladásért vívott küzdelem élén, támogatja a régi ellen folytatott küzdelmet, a gazdasági és szociális szférában az emberek gondolkodás- módjában szükséges változások végrehajtását. Leszögezhet­jük: úgy, mint negyven évvel ezelőtt, a párt ma is az emberért, meggyőződéséért, gondolkodásmódjáért, erkölcséért, a mun­kafegyelemért küzd. A társadalom további fejlődése csak azzal a feltétellel érhető el, ha a néptömegek érdekében kitűzött célok a tömegek létérdekévé válnak és a nép aktívan részt vesz e célok kitűzésében és elérésében. Politikai hitvallásunk a felelősség és a nyíltság, a demokrácia és a fegyelem, a bírálat és az önbírálat, az új emberért, eszméiért és erkölcséért, valamint azért folytatott küzdelem, hogy az embernek valóban szocialis­ta viszonya legyen a munkához, jól gazdálkodjon a társadalom vagyonával, saját jóléte forrásának tekintve azt, és tegye magáévá társadalmunk kultúráját. Ebben a folyamatban pótol­hatatlan szerepe van a mindennapi erkölcsi és munkára való nevelésnek, amely elválaszthatatlanul összekapcsolódik a világnézeti neveléssel. A munkásosztály küzdelmei győzelmes betetőzésének 40. évfordulója *a CSKP XVII. kongresszusa által kitűzött feladatok megvalósításával kapcsolatos forradalmi változások új szakaszának kezdetét, a társadalmi-gazdasági fejlődés meggyorsítása stratégiája megvalósításának időszakát jelenti. A CSKP KB 7. ülése és az SZLKP KB idei januári ülése fontos lépést tett e stratégia lebontásában és megvalósításában. Tovább bontottuk le a szocialista demokrácia elmélyítésének és a társadalmi élet átalakításának alapelveit, kitűztük a meg­valósítás irányvonalát és módszereit. A CSKP KB 7. ülése fontos határozatot hozott a gazdasági mechanizmus átfogó átalakításáról, a káderpolitika javításáról. „A CSKP KB 7. ülésének jelentősége elsősorban abban rejlik - mondotta Miloá Jakeá elvtárs az SZLKP KB januári ülésén -, hogy általánosította a CSKP Központi Bizottságának az átalakítás viszonyai között végzett munkájának eddigi tapasztalatait, megerősítette a XVII. pártkongresszus által kitűzött, a gazdasági, szociális és társadalmi fejlődés meg­gyorsítására vonatkozó stratégiai irányvonal helyességét és érvényességét, továbbfejlesztette ezt az irányvonalat és meg­határozta a párt politikai, szervező és ideológiai munkájának valamint vezető szerepének irányvonalát a társadalmi válto­zások végrehajtásának folyamatában. “ Az átalakítás programját annak tudatában valósítjuk meg, hogy felelősek vagyunk a szocializmus további minőségi fejlődéséért, a szocialista országok további eredményes eljá­rásáért. Ezen az úton, figyelembe véve sajátságos feltételein­ket és szükségleteinket, kihasználjuk a testvéri munkás- és kommunista pártok, mindenekelőtt az SZKP ismereteit és tapasztalatait. Testvérpártjaink, országaink és nemzeteink barátsága és együttműködése szavatolja az új, igényes törté­nelmi feladatok megvalósítását. A jövőért folytatott harc folytatódik. Február és korunk forradalmi folytonossága kétségtelen. Valamennyiünk előtt új problémák, új igények, új felelősség áll. Ez azt jelenti, hogy minden erőnkkel hozzá kell járulnunk a társadalmi fejlődés meggyorsítása stratégiájának megvalósításához, meg kell teremtenünk a feltételeket a társadalmi élet valamennyi terüle­tének átalakításához, elő kell segítenünk szocialista rendsze­rünk valamennyi mechanizmusának működését, felszaba­dítva az ember kimeríthetetlen alkotó erejét és kezdeménye­zését. Más szavakkal, mindenkinek önmagánál kell megkezdenie az átalakítást. Ez azt jelenti, ha elgondolkodunk 1948 február­jának öröksége és afölött, mit használhatunk ki, miből tanulha­tunk a győzelmes február előtti évekből, februárból és az utána következő időszakból, egyértelműen arra a következte­tésre jutunk: a gondolkodásban és cselekedeinkben meg kell válnunk az előítéletektől és sztereotípiáktól, a dolgokat nevü­kön kell neveznünk, valóban újszerűén kell gondolkodnunk és cselekednünk, ami mindenütt azt jelenti, hogy az igazsággal összhangban, elvszerűen, bátran korunk követelményeinek megfelelően, a mai helyzet és a szükségletek ismerete alapján alakítsuk át és fejlesszük a társadalmi élet valamennyi területét. A társadalmi- gazdasági fejlődés meggyorsításával, az intenzifikálással, a tudományos-műszaki haladás gyakorlati érvényesítésével, népgazdaságunknak a szocialista országok gazdasági integrációjában való részvételével kapcsolatos fel­adatok megoldásához való viszonyulásunk, az imperialista erők és a háború ellen, a világbéke megőrzéséért folytatott küzdelmünk ugyanolyan fontos és forradalmi, mint a burzsoá­zia hatalmának megdöntéséért, valamit a szocializmus szilárd és tartós alapjainak kiépítéséért folytatott harc. Ebben az erőfeszítésünkben a győzelmes február idők próbáját^ kiálló értékeire támaszkodunk, ezekből merítünk ösztönző erőt. A győzelmes február nem a múltat jelenti, tetteinkben él és élni fog a jövőben is. A FEBRUÁRI GYŐZELEM FORRADALMI ÖRÖKSÉGE KÖTELEZ

Next

/
Thumbnails
Contents