Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)

1988-02-19 / 7. szám

JSZÚ 17 88. II. 19. TUDOMÁNY TECHNIKA Ellenzajjal a zajok ellen A statisztikai adatok alapján a tömeges személyszállítás legbiztonságosabb eszközei ma­napság a repülőgépek. Mindez első­sorban a szigorú nemzetközi előírá­soknak köszönhető, amelyek a re­pülőgép tervezők és gyártók számá­ra éppen úgy kötelezők, mint a légi- társaságok és légügyi szervek ré­szére. Ennek ellenére minden évben bekövetkezik néhány nagyobb és egy sor kisebb légikatasztrófa, ame­lyeknek okait rendszerint szakértők csoportja vizsgálja. A vizsgálatok különlegesen alaposak és gondo­sak, mert a szerzett ismeretek a re­pülési előírások tökéletesítésének alapját képezik. A feltárt balesetek tehát így közvetlenül a légi közleke­dés biztonságát és megbízhatósá­adatok), az információt a nagy külső nyomás, az agreszív környezet, a tűz (mondjuk 1100 C° 30 percen keresztül) hatása ellen is védje meg. Ugyanakkor ezek a felújított előírá­sok meghatározzák azt is, hogy a nagy szállító repülőgépek beren­dezései között legyen hangrögzítő is, amely az utolsó 30 percben nem­csak a pilóták egymás közötti és a földi irányítással folytatott beszél­getéseit rögzíti, hanem az általános zajszintet a pilótafülkében, a rázkó­dás, vagy a motorok zaját is. Az első adatrögzítők az akkori idők műszaki lehetőségeinek meg­felelően analóg módon működtek, a repülési paraméterek időbeni függ­vényét hegyes tűk karcolták be fém­fóliába. A diagramm értékelése Mit kell tudni róla? A SÁRGA „FEKETE DOBOZ“ gát növelhetik. Elengedhetetlenül szükséges tehát a repülési paramé­terek feljegyzése. A repülés kezdeteinél a vizsgáló bizottságok sokszor csak a tanúk szubjektív vallomásaira hagyatkoz­hattak - ha voltak ilyenek -, illetve a gép megmaradt részeinek anyag­elemzésére - ha ezeket megtalál­ták - Így az elemzések nem vezet­tek minden esetben a baleset, okai­nak pontos megállapításához, pél­dául akkor, ha a kritikus alkatrészek túlzottan károsodtak, ha a valós ok a pilóta hibája volt, vagy mondjuk, ha a gép előre nem várható légör­vénybe került. Ezért már a negyve­nes években felmerült az igény arra, hogy a nagyobb szállítógépeket fe­délzeti adatrögzítő berendezésekkel lássák el, amelyek képesek felje­gyezni, főleg a repülés utolsó fázisá­nak alapvető repülési adatait (ma­gasság, sebesség, repülésirány, ter­helés, időpont). És ezeket megőrizni katasztrófa esetén is. Az első ilyen adatrögzítő berendezést (a köz­nyelvben fekete doboznak hívják) az ötvenes évek végére fejlesztették ki. Ma a repülési paraméterek feljegy­zése már nélkülözhetetlen. A fekete doboz használatának első tíz éve alapján az ilyen műszerrel szemben támasztott követelmények tovább módosultak, mégpedig olyan érte­lemben, hogy az adatrögzítő ellenál­ló legyen a rázkódással szemben (nem torzulhatnak el a feljegyzett hosszú ideig tartott, munkaigényes volt, mikroszkóp kellett hozzá, s ezen felül tele volt hibával. Ezért azután legtöbbször csak a baleset­kor elemezték. A fedélzeti adatrögzítők új gene­rációjának tervezésénei a nyolcva­nas évek második felében termé­szetesen már helyet kaptak a mikro­elektronikai elemek is, s ezzel jelen­tősen megnőttek a fekete dobozok műszaki lehetőségei. A digitális rög­zítésre való áttéréssel - amely ma a számítógépeknél teljesen általá­nos - elsősorban a pontosság növe­kedett meg és az adatok elolvasása vált könnyebbé. A feljegyzés mai gyorsasága lehetővé teszi akár száz adat párhuzamos regisztrálását is. Nem probléma tehát a fentebb felso­rolt adatokon kívül olyanokat is rög- ■ zíteni, mint a szél iránya, és ereje, a motorok teljesítménye, a kormány­mű helyzete, a dőlési szög stb. Emellett adatok gyűjthetők a váz- szerkezetben fellépő mechanikus feszültségekről, a kritikusan terhelt részekről, amire főleg a konstruktő­rök kíváncsiak. A mért értékeket másodpercen­ként 768 adat sebességgel raktároz­za el a berendezés, egy különlege­sen szilárd és szívós mágneses te­rülettel ellátott fémszalagra. A szal- lag hossza 270 m, sebessége 12 mm és 25 órás repülés adatait képes rögzíteni. Automatikusan az első motor beindításakor kezd mű­ködni, s ha a külső energiaforrás meghibásodik, saját belső energia- rendszerére kapcsol, amely fél órán keresztül képes működtetni az adat­rögzítő berendezést. Különleges csatlakozóval rendelkezik, a diag­nosztikai műszer bekapcsolására, és az adatok külső memóriaegység­be való átvitelére. A hangrögzítő egyszerű felépíté­sű berendezés, mivel sokkal keve­sebb adatot jegyez fel, és a felvétel ideje csak a repülés 30 percére korlátozódik. Ezért egy zárt burokról van szó, amely az öreg felvételt törli és feljátsza az újat, harmincperces különbséggel. Mindkét rögzítőbe­rendezés adattároló része egy kü­lönlegesen szilárd kettős falú tokban van elhelyezve, amely rozsdamen­tes acélból készült és gumiblokkok­ba van ágyazva. A tűz elleni védel­met a két fal közötti habréteg bizto­sítja, amely olyan folyadékot is tar­talmaz, amely hő hatására elpáro­log, és ezzel hűti a tok belső falát. Nem elég azonban, ha az adat­rögzítő csak túléli a katasztrófát, szükséges, hogy rá is találjanak, olyan esetekben is, amikor a gép roncsai néhány négyzetkilométernyi területen szétszóródnak, vagy a ten­gerbe süllyednek. A keresést meg­könnyíti az élénk narancssárga, vagy sárga színe, és a beépített hanghullám generátor, amely 6 ezer méter mély tengerfenéken is érzé­kelhető jelet sugároz automatikusan, a légikatasztrófa után egy hónapig. A korábban használt berendezé­sekkel szemben a különbség az újak esetében az, hogy az adatrögzítő nemcsak a katasztrófa megveszte­gethetetlen tanúja, hanem nagyon fontos dokumentuma a sikeres re­pülésnek is. A repülőtérre való visz- szatérés után a feljegyzett adatokat átjátsszák és számítógéppel kiérté­kelik. A diagnosztikus programok le­hetővé teszik a repülés egész ideje alatt fellépő terhelések megfigyelé­sét, a kritikus helyek lokalizálását, az anyagfáradtság helyeinek megha­tározását és a konstrukció fő tartó részei élettartamának megállapí­tását. A fedélzeti adatrögzítő ugyan nem képes megakadályozni semmi­lyen katasztrófát, de mégis nagy­mértékben hozzájárul a repülés biz­tonságának növeléséhez, közvetle­nül azzal, hogy érzékeli a gép mű­szaki állapotát és közvetve azzal, hogy hozzájárul a gépek tervezésé­nél a szilárdsági számítások tökéle­tesítéséhez. Véda a zivot A zárt helyiségben óriási hangszórók mesterséges zajt - szakaszos, periodikus szi­nuszhullámokat - sugároznak. A hang látható képét oszcillosz­kóp jeleníti meg. A „kísérleti alany“ fejhallgatót vesz a fejére, de fülében a hangzavar továbbra sem csökken. A főkonstruktőr ekkor bekapcsol egy készüléket, és a oszcilloszkópon újabb hul­lám jelenik meg. Rövid hangolás a potenciométereken, mire a két szinuszhullám harcba kezd, majd teljesen szembefordul egy­mással: a második hullám az elsőnek a tükörképévé válik a képernyőn, a hatás megdöb­bentő. A zaj a fejhallgatóba szin­Az aktív zajcsökkentő fülhallgató mű­ködési elve te egy csapásra megszűnik, leg­feljebb halk sustorgásként érzé­kelhető, miközben minden más hangot, beszédet, még a lépé­sek koppanását is tisztán hallani. Az esemény elve annyira ké­zenfekvő, hogy a középiskolás fizikában jártasak közül bizonyá­ra sokaknak megfordult már a fejében. A tiszta szinuszos hanghullámok (is) hatással van­nak egymásra. Ha egy adott pontban azonos fázisban talál­koznak, hatásuk megsokszoro­zódik, ellentétes fázisban viszont teljesen kiolthatják egymást. A feladat tehát egyszerű: hoz­zunk létre „ellenzajt“ a zaj ellen, hogy a hanghullámok egymást kioltva teremtsenek csöndet. A valóságos hangok azonban sokkal bonyolultabbak__a labora­tóriumi mesterséges "zajoknál. Még a zenei hangok sem egyet­len, tisztán szinuszos rezgésből vsssss.rssssssss**ssssssssssssss*ssssssssssssssss*ssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssMr»*sssssssssssssssssssss/ssss/ssssssssssssssss­% Répát a érbetegeknek! Az érelmeszesedés kezelésé­re hasznos eszköznek Ígérkezik a lézerfény: argon-lézerrel és optikai szállal eltávolíthatják a. zsíros lerakodásokat, plakko- kat az emberi erek faláról. De hogyan előzzék meg az ér meg­sérülését? Bostoni kutatók sze­rint a plakkok előzetes kezelésé­vel. Ennek az a célja, hogy haté­konyabban nyeljék el a lézer­fényt, gyorsabban hevüljenek fel és égjenek el. A kezelés előtt két nappal karetonoidokkal kell fel­dúsítani a beteg szervezetét. Ennek legegyszerűbb módja: sárgarépával és burgonyával táplálni. A karetonoidok az erek­ben gyűlnek össze - ez 460 nanométeren váltja ki a fényel­nyelés csúcsát. Ha a lézert erre a hullámhosszra hangolják, és száloptikán át megcélozzák a plakkot, ez 50-100 százalék­kal több fényt nyel el, mint a kör­nyező szövetek. Az elpusztult bolygó nyomán A feltévések szerint a Mars és a Jupiter pályája között va­lamikor üstököstalálat, vagy valamilyen belső ok miatt el­pusztult egy bolygó, a Phae­ton - ennek törmeléke alkotja a kisbolygóövet. A leningrádi földmágnességi intézet kuta­tóinak számításai szerint ez az elpusztult bolygó fele akkora lehetett, mint a Föld, és 500- szor nagyobb volt a Holdnál. A kisbolygóövből a földre hul­lott meteoritok mágnességét elemezve kiderült, hogy mág- nességük azonos mértékű. Összehasonlítva a földmágne­ses tér és a Hold mágneses tere erősségével, következtet­hettek a feltételezett elpusztult bolygó nagyságára. Galaxisok az „üresben“ Hét galaxist fedeztek fel ame­rikai csillagászok az univerzum eddig üresnek tartott térségé­ben. A korábban ismeretlen csil­lagrendszerek különösen nagy energiadús gáztartalmukkal tűn­nek ki. Százezer fényév átmérő­jükkel körülbelül akkorák, mint a mi csillagvárosunk, a Tejút­rendszer. A világűrnek az a tér­sége, amelyben rájuk bukkan­tak, 300 ezer fényév kiterjedésű, és átlagosan 600 ezer fényév­nyire vannak a Földtől. A csilla­gászoknak újra át kell dolgozni­uk a galaxisok keletkezésével és halmazokba rendeződésé­vel kapcsolatos elképzeléseiket. Korábban azt tartották, hogy a világegyetemet egyfajta szivacsnak kell elképzelni: a csillaganyag az üregek kes­keny peremvidékén helyezkedik el, és a közöttük levő „lyukak“ üresek. A mostani felfedezés en­nek a hipotézisnek a felülvizs­gálására kényszerít. Áramvezető műanyagok A kaliforniai egyetem szer­veskémikusai az első olyan villamos vezető anyag létreho­zásáról számoltak be, amely vízben oldódik. A különös anyag két szerves polimer: etán- és bután-tiofénszulfon- sav keveréke. Nemcsak veze­tő, hanem elektrokróm is: áram bekapcsolásával na­rancssárgáról kékre, majd visszaváltoztatható a színe. Telepekben, digitális órákban és számítógép-kijelzőkben használják fel. A legősibb vadászlándzsa A nyugat-németországi Cannstatt környékén végzett ásatásokon egy elefántmészár­szék feltárásakor napvilágra ke­rült az eddigi legősibb vadász­lándzsa. A 2,5 méter hosszú és fegyver az időszámításunk kez­dete előtti 250 ezer és 400 ezer év közötti időszakból származik. A tudományos vizsgálatok sze­rint a Homo sapiens közvetlen elődje vadászhatott vele. Még nem tudják, hogyan restaurál­hatják a megkövült fát. Vulkánok a Marson Geológiai szempontból a Mars a legutóbbi időkben is sokkal aktívabb lehetett, mint feltételezték. A Viking Orbi- ter-1 keringő űrszonda kitűnő felvételeket készített egy 4500 kilométer hosszúságú hasa- dékrendszerröl, amelynek mentén sötét foltok láthatók. Amerikai geológusok ezeket a foltokat a vulkánok által ki­vetett anyagnak tartják, és az a körülmény, hogy a foltok jó állapotban fennmaradtak, arra vall, hogy csak néhány millió éve mehetett végbe a tűzhá­nyók kitörése. A szakadék­rendszer egyik térségében olyan anyagkidobódási sávo­kat találtak, amilyeneket a Holdról ismerünk. A Mars régebbi vulkánossága jól is­mert. Ennek bizonyítéka a 27 kilométer magas Olympus Mons, a Naprendszer legna­gyobb vulkánja, amelynek körülbelül 3,5 centiméter vastag alapja 600 kilométer átmérőjű. Bad valamilyen belső ok miatt el- vc! körülbelül 3,b centimeter vastag alapja 600 kilometer átmérőjű. ■ ^ VSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSfSSSSfSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSfSfSSSSSSSSSSZSSSMSSSSSSSSSSSSS'SSS*­állnak, hanem számtalan perio­dikus rezgésből (hullámból) összegződnek. Az egyéb (nem zenei) hangok még bonyolultab­bak: nem szinuszos hullámok­ból, még csak nem is szakaszos rezgésekből tevődnek össze, ezért „ellenzajukat“ szinte lehe­tetlen előállítani. Az aktív zajcsökkentő eljárá­sok egyelőre csak a periodikus rezgések ellensúlyozását szol­gálják, de e területen máris je­lentősek az eredmények. A legkellemetlenebb zajforrá­sok, a vibrációk jelentős hánya­da (motorzajok, a légkalapács, de akár a repülőgép gázturbiná­jának hangja stb.) ugyanis perio­dikus rezgésekből áll, s a térben nehéz olyan pontot találni, ahol e hangoknak a hullámait ütköz­tethetnénk, az „ellenzaj“ hullá­maival. Elképzelhető viszont, hogy ezt az emberi fül közvetlen közelében, a fülkagyló bejáratá­nál tegyük. S Így született meg az aktív zajcsökkentő fejhallgató gondolata. A készülék első látásra alig különbözik egy közönséges hifi fejhallgatótól, ha azonban tüze­tesebben is megvizsgáljuk, a hangsugárzóink közepénél pa­rányi mikrofonokat veszünk ész­re. Ez a - szinte a hallójárat kezdetéhez illeszkedő - mikro­fonpár érzékeli a „fülvédő“ elle­nére is odaérkező maradék han­gokat, és ezekből képzett villa­mos jelet továbbít egy számító­gépbe, amelynek az a dolga, hogy a periodikus rezgéssel (vibrációval) azonos, de ellenté­tes fázisú jelet áHítson elő, amit- mindössze néhány ezredmá- sodperc múlva - a fejhallgató hangszórói visszasugároznak a fülbe. A visszasugárzott és a maradék hangot a mikrofon természetesen folyamatosan „jelenti“ a számitógépnek, amely így szakadatlanul ellenőr­zi a zaj és az „ellenzaj“ fázisát. A passzív zajcsökkentők- hangszigetelt fülvédök - ma­guk is jelentősen mérséklik a külső zajokat, az egészség­romboló és a - például a légka- palapáccsal dolgozó munkás számára - hasznos, szükséges (tájékoztató) hangok között. A veszélyt jelző kiáltás vagy egy riasztó kürthang ugyanis akár életmentő lehet. Az aktív zaj- csökkentő rendszernek éppen az a nagy előnye, hogy válogat­ni, szelektálni képes a hangokat, és csak a károsokat csökkenti (illetve akár meg is szünteti). Miközben - például a motorzú­gást teljesen kiiktatja, a kezelőt nem gátolja abban, hogy akár halk zenét hallgasson vagy csendben beszélgessen. Az aktiv zajcsökkentő rend­szer - jóllehet még fejlesztik, hiszen az életben nem fejhallga­tókra, hanem változatos teljesít­ményű ellenzaj-generátorokra van szükség - újabb és újabb alkalmazási lehetőségeket kínál. Érdeklődnek iránta az autógyá­rak, amelyek a hagyományos hangtompítókat készülnek ezek­kel kiküszöbölni. Az aktív zaj- csökkentő ugyanis nem okozna teljesítmény-veszteséget, ami a gyakorlatban annyit lejent, hogy használatával a motor tel­jesítménye - a korábbinál képest- mintegy 10 százalékkal növe­kedne (vagy a fogyasztása csök­kenhetne változatlan teljesít­mény mellett). Elképzelhető a helikopterek és légcsavaros repülőgépek rotorhangjának csökkentése is, de a lehetősé­gek a termelő iparban a legna­gyobbak. Az aktiv zajcsökkentő berendezések elterjedésével csökkennének a munkahelyi zaj­ártalmak, s bizonyos esetekben a lakosság nyugalmát is szava­tolni lehetne velük. Kézenfekvő a kérdés: lehet-e olyan mindentudó, univerzális ellenzaj-generátort létrehozni, amely az otthonokat zavaró, rendszerint véletlenszerű, tehát nem periodikus zajokat elnyom­ná. Az eddigi tapasztalatok sze­rint e feldatot bajos lenne megol­dani. Igaz, hogy az elektronika fejlődése már sok lehetetlenről bebizonyította, hogy mégis le­hetséges. Delta

Next

/
Thumbnails
Contents