Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)
1988-02-19 / 7. szám
MÉRI BOLDKVADZE Az égbolt peremén húzódó hegység csúcsaira telepedve, mélyen aludtak a Nagy Felhők. „Megszököm“ - gondolt egyet a pöttömnyi telhőcske, és máris az Égbolt kellős közepére gomolygott. Fekszik, fekszik, s közben onnan felülről nagyon komolyan szemügyre veszi a világot. Váratlanul azonban honnan, honnan nem, ragyogó Napsugarak kerültek elő. Könnyedén rátámaszkodtak a Felhőcskére, és gyöngéden ütögették a hátát. Egyiküknek sem fájt, hiszen a Fel- hőcske puhácska, finomtapintású, selymes.- Nézzétek! Éppen az utunkba kellett telepednie! - nevettek a Napsugarak, és igyekeztek a Felhöcskét óvatosan eltávolítani az útból. - Engedj bennünket! - mondták. - Hát nem látod, hogy sietünk?- No és, hová siettek? - tudako- lódzott a Felhőcske, de meg sem mozdult a helyén.- Hogyhogy hová? Talán nem tudod? A Földre!- És minek mentek a Földre? - kérdezte, mert csak nem apadt a Felhőcske kíváncsisága.- Hogy melengessük a Földet!- Miért kellene melengetni a Földet?- Jaj, de butuska vagy! - nevettek a Napsugarak. - Még semmiről sem hallott, semmit sem tud, de már felnőtt kísérete nélkül sétálni merészkedik az égen! Még nem lehetett ideje tanulni, hiszen látszik, éppen hogy csak a világra jött! Tudod, ha a Föld átmelegszik, számtalan virág, fű bújik elő belőle. A fákat zöld levelek borítják. Mi pedig reggeltől estig játszadozunk velük - mondták a Napsugarak.- Én is szeretnék veletek menni a Földre! - kiáltotta lelkesen a Felhőcske.- Jól van, gyere! Vagy talán valaki visszatart? Kezdj el sírni, és máris indulunk. Mi jól tudjuk, hogy a Felhők csak sírva szállhatnak le a Földre, és a könnyeiket Esőnek nevezik. A Földnek pedig Esőre és Napsugárra van szüksége'. De sírj már! Gyorsan, rajta! Sírj! Az apró Felhőcske elgörbítette a száját jobbra, aztán balra, nagyon szeretett volna sírva fakadni...- Nem megy! Annyira csiklandoztok, hogy állandóan nevetnem kell és képtelen vagyok sírni!- Hát akkor engedj utunkra! - kérték a Napsugarak. A Felhőcske kacarászott, és azon gondolkozott, hogy továbbengedje-e őket... Ekkor az égbolton megjelentek a Nagy Felhők. Gyorsan úsztak, nagyon borúsan néztek a világra, s máris utolérték a Felhöcskét. Elborították az egész égboltot, még a Napot is eltakarták... A huncut Napsugaraknak hirtelen eszükbe jutott, megtréfálják a Felhőket. Minden oldalról rájuk rontottak, és csiklandozni kezdték őket. A Felhők úgy kacagtak, hogy a hasukat fogták, és egymáson hemperegtek. Már erejük sem volt, csak kacagtak. Annyira kacagtak, hogy a könnyeik is kicsordultak. Azok pedig a Földre hullottak, megöntözték, megitatták a szomjas virágokat, a füvet, és a virágzó fákat. Esőcseppek hintáztak a dróthuzalokon is. Nagyon sokáig kacagtak és könnyeztek a Felhők, mindaddig, amíg föl nem oszlottak, meg nem semmisültek. Velük együtt a pöttömnyi Felhőcske is semmivé vált. Kisütött a Nap. A Napsugarak pedig rohantak a Földre. Meg-meg- csúsztak a nedves füvön, vidáman hancúroztak, incselkedtek az Esőcseppekkel. Kényszerítették őket, hogy gyémántként verjék vissza fényüket. örült a vén Föld, de mennyire örült! Legkedvesebb vendégeit fogadhatta: az Esőt és a Napsugara- kdt KODAY BERTA fordítása Eno Raud Sün barátunk minap a városban járt, ahol egy formás fazekat vásárolt.- Ezentúl mindennap meleg ebédet ehetek - örvendezett. Jól szemügyre vette, minden oldalát megnézte, kis mancsaival megsimogatta, rongyocskával kifényesítette, s végül a csillogó fazekat elégedetten a polcra tette. Az erdő lakói hamarosan tudomást szereztek az új edényről. Elsőnek a borz látogatott el a sündisz- nóhoz.- Hallottam, hogy egy csinos kis fazekat szereztél, igaz?- Igaz bizony - válaszolta komolyan a sün, és az edényt az asztalra tette, hogy kíváncsi barátja megcsodálhassa.- Hm - szólt komoran a borz -j nem sok hasznát veszed majd ennek. Két fül van az oldalán- Ez nagy baj? - kérdezte kétségbeesetten a sün.- Nagyon nagy baj - felelte a borz. - Én még sohasem láttam ilyen füles edényt. Elfelejtette hozzáfűzni, hogy még soha semmilyen edényt nem látott. Alig búcsúzott el a borz, bekopogott a gólya.- Igaz, hogy kondért vettél? - kérdezte a féllábon ácsorgó gólya. Megnézte az edényt, de bizony ő sem volt meghatva. Kétszer is körbejárta az asztalt, megemelte a fedőt, és csőrével óvatosan megkopogtatta az alját.- Ez egy kondér... De nagy kár, nagyon nagy kár, hogy nem fütyülős fazekat vettél.- Miért kellett volna fütyülős fazekat vennem? - csodálkozott a sündisznó.- Ostoba vagy. Hát azért, mert egy fütyülős fazék sípolni kezd, amikor megpuhult az étel. És te, hogyan fogod megtudni, mikor kész az ennivaló? A te kondérod nem ér semmit. Nahát, hogy valaki ennyire műveletlen legyen! - háborodott fel a gólya, és dühösen távozott. Elszontyolodott a sün, csak ült lehorgasztott fejjel és nem is vette észre, mikor toppant be hozzá a nyuszi.- Ha lehet, szeretném megnézni az edényedet - mondta a tapsifüles. - Az erdőben másról sem beszélnek. A sündisznó szó nélkül az asztalra mutatott.- Egész jó fazék - bólogatott elismerően a nyúl. Ó is felemelte a fedőt, de akkor szinte meghűlt benne a vér, annyira meglepődött.- Ide nézz, valaki kivájta a közepét! - Jót nevetett a hosszúfülű, aztán hipp-hopp, nagyokat ugorva eltűnt az erdőben. A kis sün csak ült a küszöbön, és keservesen sírdogált. Egy ideig még pityergett, aztán rászánta magát, hogy csak azért is kipróbálja a fazekat. Elhatározta, hogy kompótot főz. összeszedett egy csomó almát, telerakta vele az edényt és feltette a tűzhelyre. Kevergette, kavargatta a gyümölcsöt, s közben még a kedve is megjött. Amikor megfőtt a kompot, megkóstolta. Kóstolta egyszer, kétszer és addig-addig kóstolgatta, amíg az egész elfogyott. Nagyon boldog volt a sündisznó, hisz ilyen jó almakompótot meg sohasem evett. URBÁN GABRIELLA fordítása Nürnbergi tojás A legrégibb zseb- és nyakba akasztható órákat „nürnbergi to- jás“-nak szokták nevezni. Az elnevezés tévedésen alapszik: a XVI. századi kicsiny órákat a németek Oreleinnek, órácskának mondták, ami a nyelvhasználatban Éierleinné, „tojásocs- kává“ alakult. A valóban tojás alakú órákat a XVII. és XVIII. században készítették, de ezeket nem nevezték nürnbergi tojásnak. Nürnbergben, meghitt kis téren látható Peter Henlein, magyarosan Hele Péter szobra. A régi mesterlegények bórköté- nyében áll, kezében kicsiny órával. Ót tartjuk a zsebóra feltalálójának. Hele Péter személyéről, életéről nem sokat tudunk. Orbán Dezső századunk elején Laurentius órája címen kisregényt írt a zsebóra feltalálásáról. Az elbeszélés régi óráslegendát elevenített fel, amely szerint a gazdag Laurentius órásmester hagyatéka azé lesz, aki a Nürnberg városának egyik tornyában lévő órát úgy tudja szabályozni, hogy az elindítása után huszonnégy órával pontosan a napóra által jelzett időt mutassa. A trükk az volt, hogy az óra huszonnégy óra múlva csak tizenkét óra elmúlását jelezte. Tizenkét órai járás után ugyanis visszafelé kezdett járni. A rejtélyt a fiatal órásinas, Hele oldotta meg, ó találta fel azután legénykorában a zsebórát. Hele saját magát „lakatosnak“ tartotta, csak halotti anyakönyvi bejegyzése mondja órásnak. 1509-ben avatták az óráscéhben mesterré, 1542-ben halt meg. A londoni tudománytörténeti múzeumban még nemrégiben látható volt az az óra, amelyen a „P. H. Norinberg 1505“ felirat jelezte, hogy Hele kezéből került ki. Az órát nemrégiben ellopták. A régi óraszerkezetekben a gátlómű billentyűje olyan, mint egy súlyzó. Modern mechanikus órákban a billegő kerék peremén - esetleg - finom csavarok vannak, segítségükkel lehet az óra járását szabályozni. A billegő mozgását hajszálrugó teszi egyenletessé. Minthogy a XV-XVI. században megfelelő finomságú hajszálrugót nem tudtak készíteni, a súlyzószerú billegő kilengés közben felmeredó disznósörtébe ütközött, és annak rugalmassága pördítette vissza. Az ilyen óra nagyon ritka. Nagyon régi - átalakított - órák csapágylemezében lévő parányi lyuk elárulja, hogy eredetileg disznósörte volt a „hajszálrugó“. Amikor az órások még az egész szerkezetet maguk készítették, nevüket rávésték a csapágylemezre (amit platinának neveztek). Gyakran rávésték a megrendelő nevét is. Ha régi órán Luther, valamelyik pápa vagy király neve olvasható, majdnem bizonyos, hogy hamisítvány. A hamisítvány felismerésének megkönnyítésére az órások a szerkezetbe rejtve is elhelyezték cégjelzésüket. Európában Münchenben van az órahamisítás központja, ahol nagy szakértelemmel készítik az antik órákat. Régi fegyverek, használati tárgyak, edények anyagából állítják elő az alkatrészeket, amelyekről így még a színképelemzés sem árulja el, hogy nem régi. Legértékesebbek az olyan szerkezetek, amelyeknek váza, alkatrészei vasból vannak. Dr. HORVÁTH ÁRPÁD Hideg Antal én építettem egy csönd-vezetéket bár nem mindenki veszi észre ha egyedül vagyok bekapcsolom s hallom a mamát a könyvtárban- egy szekrény-nagy könyvvel bújócskázik - meg a nagyi bekerített udvarát- azt is ahogy a kezemből eszik a tyúk - és van amikor én vagyok a rádió persze a televízió is hallom beszélek benne azt hogy gyerekek figyelem figyelem aki rossz azt szeretem máskor meg nagyon komolyan előadásozok de olyan komolyan ám hogy azt el se mondom itt a lakótelepen minden lakás csupa zörgő vezeték vízvezeték gázvezeték villanyvezeték a TV-hez antennavezeték az L-házakon túl távfűtővezeték is van de csönd-vezetéket csak én építettem ha a szemem most lehunyom hallom is ahogy dobog a szívem Tűzoltás repülőgépről Az erdőtüzek oltásának egyik leghatékonyabb módja a repülőgépről „ledobott“ vízzel való oltás, mert jelentős mennyiségű vizet csak így lehet a helyszínre juttatni. Az 1950-es évek óta dolgoznak azon, hogy hidroplánokat - vízi repülőgépeket - alkalmassá tegyenek tűzoltásra. Először meglevő két-, illetve négymotoros vízi repülőgépeket alakítottak át úgy, hogy víztartályokat helyeztek a törzsbe, és a tavak vagy folyók vizére leszállva, menet közben percek alatt feltöltötték tartályaikat, majd levegőbe emelkedve nyomban visszatértek a tűz fölé. Az 1970-es években elkészült a Canadir CL-215-ös hidroplán, amely már eleve tűzoltásra épült. Két, dugattyús csillagmotorral szerelték fel, amelyek könnyebben gyorsíthatok fel, mint a gázturbinák, s az egész gép a vízszállító feladatra van kiképezve. Kétfönyi személyzettel repül, 5500 liter vizet tud egyszerre felvenni, s ha közel van a tó vagy a folyó, egy fordulót tíz perc alatt tesz meg, s vegyszerrel kevert terhelését a tűz fészkére dobja. Kanada után Görögország és Franciaország is alkalmazza a hidroplánt a Földközitenger partján dühöngő erdőtüzek megfékezésére. S.Gy. A tudományos intézet igazgatója külföldi vendéggel beszélget. Természetesen a tolmács mindkettőjük mondatait folyamatosan fordítja. Az igazgató elégedett a tolmáccsal.- Nagyon örülök, hogy ön ilyen jól beszéli a lengyel nyelvet. A tolmács meghökken.- A lengyel nyelvet? De hiszen én...- Szóra sem érdemes! - szól közbe a vendég. - A kolléga bolgárra fordítja a szöveget. Sebaj! Én ugyan csehszlovák vagyok, de bolgárul is tudok... A tolmács majd elájul a meglepetéstől:- Bolgárul? Én biztos vagyok benne, hogy oroszul beszélek! A gondos mester mindig ugyanarra a helyre teszi szerszámait, a reszelés kést, az ollót meg a csavarhúzót. Mint látható, itt ötféle sorrendben kerültek egymás mellé. A kérdőjeles kockában még egy hatodik sorrendben is berakhatók. Szerinted mi a sorrend? Az alábbi öt szó közül melyik hasonlít a legkevésbé a többire: A - vár B - kard C - erőd D - sisak E - pajzs MEGFEJTÉS A február 5-i számunkban közölt feladatok megfejtése: gomb, repedt, pacal, kilences; felső - 1, középső - 2, alsó - 3. Nyertesek. Majoros Beáta, Fülek (Fil'akovo); Rajkovics Tibor, Bogya (Bodza), Saliga József, Rimaszombat (Rimavská Sobota); Valkó Rózsa, Somorja (Samorín); Tóth Andrea, Dunaszerdahely (Dunajská Streda).
