Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)
1988-02-19 / 7. szám
jzletben? gyón szeretnék, asmit, ami érdekelni í végében. Tizenkét sorozatot vásárolhat, risztotélésztől Arthur bben tekintené meg !, a klasszikusok so- s az egyik elárusító- ilás szóval figyelmé- egyetlen szikrájával iban volt vele, hogy önyvüzletbe, mint az illhat egy nyitott be- r azt is tudta, hogy jó ézengeni) egyik sa- denkibe belebotlom szén olcsó utánnyomint ahogy én szoktam diákjaim előtt, mikor olyan dolgot kell magyaráznom, amit még én sem tudok -, olyan kivételes varázsa van a stílusának, hogy minden túlzás nélkül a szezon legjobb könyve, s valóban nagyon keresett is.- Elég sokat kaptak belőle - mondta a hölgy.- Igen. Kész közelharc van miatta, olyan könyv, amely nagy port vert fel. Tudja, egyes körök szerint nem lett volna szabad... - s itt nagyon halkra fogta a szavát, úgyhogy a mondat végét már nem is hallottam. A hölgy lehúzta a kesztyűjét, s megigazította a prémboáját, majd hirtelen eszébe jutott valami.- Majdnem elfelejtettem. Kgldene egypár könyvet a szomszédoméknak? Virgíniába t LEACOCK lton párbeszédeivel lí munkáival - vagy ggei. it és lenéz. De mint án tudta, hogy egy ár az üzlet valamely omást tesz a vásár- y olyan nagymenő ällyer, kénytelen volt 'által alkalmam volt >s munkamódszerét, ikat kezelte. Kitűnő i, s nem hiába tekin- az irodalomnépszeoan kémkedni, vagy megvallva, azonnal nnyolc centes kiad- Icsi tanaiba. A könyv ástalan volt, s olcsón csábított a vásárlás át két-három bekez- Deszélgetésre lettem >gy ez a legfrissebb nagyon elegánsan t. asszonyom, tegnap iy nagy rakás kékmutatott. A nagy i: Aranyló álmok. abb könyve, s úgy ínyt. hölgy. - Tudja, néha jltkor is két nagyon mikor hazamentem, n régiek. Csaknem álom, asszonyom tangón. - Küldje be trélem önnek, n olvastam el őket. t pedig nem tudja íz újtól - s belelapo- :ól? erőteljes alkotás -, lényegében mes- tt a szezon legjobb / pillanatra megállt, mennek nyaralni. Valami olyasmit, ami tetszene nekik.- Természetesen. Az ön szomszédja mindig, izé... azaz, azt hiszem, az olyan könyveket olvasna leginkább.- Az útirajzokat kedveli.- Igen, most már emlékszem. Tudnék ajánlani néhányat - s a baloldali polcra mutatott, ahol egész sor szépkötésű könyv hevert. Nyolc hét üdülés a Szaharában - két dollárért. Hat hónap egy vagonban - hat és félért vagy két kötetben Délutánok egy ökörszekéren - három és félért.- Azt hiszem, olvasta már ezeket, legalábbis nagyon sok hasonló formájú könyvet láttam nála.- Lehet, de talán ezt, amelyet ma reggel kaptunk: Új Guinea majmai között - ezt biztos szeretni fogja. Mindössze tíz dollárba kerül - s már mutatta is a könyvet, amelyből, úgy látszott, éppen annyi volt, mint az Aranyló álmokból.- Elég drága - mondta a hölgy.- Igen, meglehetősen, de asszonyom, ezek a képek és felvételek, mind eredetiek, és már a könyvnek a kötése is kilenc és fél dollárba került. Természetesen, mi nem keresünk rajta semmit, de szép kivitele miatt áruljuk. Mindenki szereti, ha szakmai dolgokba avatják, s a vásárló szívesen hallja, ha az üzletember arról beszél, hogy mennyit veszít egyik vagy másik könyvön. Ezek volnának tehát a siker titkai? A hölgy természetesen megvásárolta a, könyvet, s egy perc múlva az elárusító már a címét jegyezte fel, és mélyen meghajolt a nő előtt, akit a főnök az ajtóig kisért. Ahogy megfordult, az arca már egészen átváltozott.- Azzal a majmos könyvvel még sok bajunk lesz, amíg eladjuk - mondta az elárusítónak, de nem sok ideje maradt a töprengésre, mert újabb vásárló érkezett. Még egy kevésbé éles szem is azonnal észrevette volna, hogy a hölgy egész lénye csak úgy sugárzott a szentimentalizmustól.- Kaptak valami új könyvet?- Igen, asszonyom. Az Aranyló álmok tegnap reggel érkezett. Minden szót sokatmondó gyengédséggel ejtett: - Egy nagyon édes történet, a kritikusok szerint Mr. Slush legkedvesebb könyve.- Jó? - kérdezte a vásárló.- Meggyőződtem, hogy mindenki ezt kérdi... Elragadó szerelmi történet, egyszerű és mégis végtelenül bájos. A feleségem hangosan olvasta az este, s alig tudta visszafojtani a könnyeit.- De ugye, adhatom a lányomnak is?- Egész nyugodtan - mondta csaknem atyáskodó hangon. - A stílusa olyan egyszerű és mégis fennkölt, mint azoknak a régi könyveknek - s itt egy pillanatig látható bizonytalansággal küzdött - mint Dickens vagy Fielding regényei voltak. Nagy példányszámban adtunk el az egyháznak is, asszonyom. A hölgy kifizette az Aranyló álmokat, s pár perc múlva világoszöld papírcsomaggal távozott.- Üdülésre alkalmas könnyű olvasmányuk van-e? - kérdezte egy másik vevő.- Hogyne, kérem - s az üzletember arca csak úgy sugárzott a boldogságtól. - Az Aranyló álmok a szezon leghumorosabb könyve. A feleségem, fuldoklott a nevetéstől, mikor olvasta. Pénzcsörgést hallottam, s a vásárló már távozott is a könyvvel.- Parancsoljon, ügyész úr - szólt máris oda egy tekintélyes külsejű, nagykalapos úriembernek. - Tengeri kalandot óhajt? Nagyszerű olvasmány ez egy olyan foglalkozású embernek mint ön. Itt ajánlhatom a legújabb könyvet. Új Guinea majmai között, tíz dollár volt eredetileg az ára, de négy és félre szállítottuk le. Már a kötése hat és félbe került, de kiárusítás van. Köszönöm, ügyész úr. Haza küldjem? Igen. Ezután egymásután jöttek és mentek a vásárlók. Megfigyeltem, hogy az üzletben levő több mint kétezer könyv közül a kereskedő csak kettőt árult. Minden nő, aki az üzletbe jött az Aranyló álmok egy példányával távozott, s minden férfi Új Guinea majmaival. Egyik'vásárlónak úgy ajánlotta, mint a legmegfelelőbb olvasmányt üdüléskor, másnak esős délutánokra kínálta. A majmokat hol tengeri történetnek, hol dzsungelkalandnak nevezte, s az ára is aszerint változott, ahogy az üzletember éles szeme a vásárlóit felbecsülte. Végül két óra múlva az üzlet egy pillanatra teljesen kiürült. Úgy éreztem, túl sokat időztem már itt. Kíváncsiságomnak mégsem tudtam ellenállni s megkérdeztem Mr. Sellyert.- Az a könyv - az Aranyló álmok - úgy gondolja, hogy igazán sikeres alkotás? Mr. Sellyer rámvetette velőig hatoló mély pillantását. Tudta, hogy nem akarom megvenni a könyvet, s talán őszinteségi roham fogta el. Megrázta a fejét.- Rossz üzlet! - mondta. - A kiadók hasznot húznak rajta a mi bőrünkre, s nekünk mindent meg kell fennünk, hogy ne maradjon a nyakunkon. Biztos, valami gyenge, érzelgős történet lehet.- ön nem olvasta a könyvet?- Isten ments - válaszolta, olyan arccal, mint az a tejesember, akinek a saját tejéből kellene egy pohárral .meginnia. - Honnan lenne időm arra, hogy az új könyveket olvassam? Elég dolgom van anélkül is.- De hát azok, akik megvették a könyvet, nem fognak bosszankodni, kiábrándulni?- Oh, dehogy, hisz egyikük sem olvassa el. Soha nem olvassák el, amit vásárolnak.- De, mégis - erősködtem tovább a kedves felesége elragadó történetnek találta. Mr. Sellyer szája csaknem a füléig szaladt a nevetéstől.- A feleségem? Ugyan, kérem, hiszen én nőtlen vagyok! NAHLIK DARKÓ EDIT fordítása n Fischer, a népsze- •sz sikerei csúcsán íjságíró megkérdez- izerelmes leveleket, ól kap. - Nem gyűj- ész. - Csak azokat melyek úgy kezdőd- egküldöm önnek ezt \z összegről“. nt elég nagyok vol- oazar villát építsen ■gi mágnás vagy új szett fogadásokat, jék nagystílű ojtho- íépségén részt vett dt is, akit a fogadás zen a kapuig kísért, a villájára és ezt ízen a homlokzaton 1 el... - De a neves is maga fejezte be ssz majd olvasható: A másik Reinhardt-tal, a nagy Maxszal is megesett egyszer egy anekdotába illő eset. A világhírű rendező, aki a huszadik század első felének színházművészetét alaposan megreformálta és a film területén is tevékenykedett, 1911 -ben nagy sikerrel vitte színpadra Szophoklész klasszikus drámáját, az Oidi- pusz királyt, méghozzá nem színpadon, hanem szabadtéren, a Bekatow-cirkusz arénájában. A felkavaró élményt nyújtó előadást azonban egy kutya zavarta meg, amelyik szaggatott ugatásával valósággal aláfestette a játékot. Reinhardt kétségbeesve szaladgált a cirkusz körfolyosóján, és egyre hajtogatta: ,, Hallatlan! Ne ugasson az a kutya! Rémes! Hallgattassák el azt a kutyát!“ Az eb azonban nem zavartatta magát, míg csak egy külvárosi fiú föl nem ajánlotta szolgálatait, hogy ó két koronáért elhallgattatja a kutyát. Úgy is lett: egy-két perc múlva a dühös állat elcsitult. Hanem amikor a közönség áradt kifelé a cirkuszból, a színház igazgatója ilyesmiket hallott: ,,Na és a kutya! Mit szóltok hozzá? Elragadó, zseniális ötlet volt! A dögvész sújtotta lakatlan ókori város természethú hangulatát kóbor kutyák ugatása idézi meg Nagyszerű, zseniális ötlet. Ilyenre is csak a nagy Reinhardt képes... “ Az igazgató elmondta tapasztalatát Rein- hardtnak, az csendesen mosolygott, és úgy rendelkezett, hogy másnap ne fizessenek a fiúnak. Hadd ugasson az a kutya. ÁBRAHÁM JÁNOS RADKO PYTLIK- Kérek egy korsó sört! Azonnal fizetek! - fordult Hasek a csaposhoz egy prágai kocsmában este kilenc órakor. A barátai csodálkozva néztek rá. Vajon miért ez a nagy sietség?- Ne próbáljatok visszatartani! Ma hamar el kelt búcsúznom tőletek:Jármi lka színházba ment, s én megígértem neki, hogy az előadás után fél tízkor találkozom vele a körúton - magyarázta cimboráinak. Gyorsan felhajtotta a korsó sört, és megrendelte a másodikat. A barátai marasztalták. Az eszét-szí- vét hívta segítségül, megpróbált védekezni legerősebb ,,érvük“, a friss, habos sör ellen. Elsősorban a szerető, aggódó férj kötelességeire hivatkozott. Amikor tíz órát ütött, még egy korsóval rendelt.- Jarmilka megértő asszony, nem haragszik, ha egy kicsit kések - nyugtatta magát.- Kegyetlenek vagytok! Miért nem engedtek el? Kint zuhog az eső, s az én szegény Jarmilkám már fél órája ácso- rog a körúton - dorgálta Hasek a baráti kompániát 11 órakor.- Legalább egy védettebb helyen várna rám! De a huzatos körúton minden irányból fúj a szél. Tudjátok ti, szörnyetegek, hogyan tombol a vihar a Nemzeti Színház előtt? Fel tudjátok fogni, hogyan érzi magát ott egy bőrig ázott nő? Szegény kicsikém! Biztos, hogy nagyon sajog a szívecskéje a szószegésem miatt!... Kocsmáros, még egy korsó sört! - intett Hasek a pult felé. Az egyik ismerőse azzal vigasztalta, hogy Jarmilka tudja, hány pénzt ér a férje, és már valószínűleg rég hazament.- Ó, ti nem ismeritek ót! Annyira bízik bennem, hogy a világ végéig is várna rám! Ő nem olyan kőszívű, mint ti! Édes Jarmilkám, vajon mit csinálsz most a körúton? Éjszaka két órakor azt dörmögte, hogy be kell térnie még egy kocsmába, hogy kijózanodjék. Hogyan mehetne a találkára a Nemzeti Színház elé ilyen állapotban? A Montmartre-ban kávét rendelt rummal, aztán rumot kávéval. Reggel 6 órakor rádöbbent, hogy a találkára nem mehet üres kézzel.-Jarmilka rajong a virágért! Veszek neki virágot! Menjünk a piacra! - mondta cimboráinak. Sokáig járkált a virágárusnők asztalkái között. Végül talált egy cserép gyönyörű virágot.- Fél nyolc! Most már itt az ideje, hogy találkozzam az egyetlenemmel! Engedjetek el, gazemberek! Kicsikémnek szörnyen fájhat a lába! De vajon nem szívderítő látvány az, amikor egy nő reggel üde, illatos virágot kap, - kérdezte elragadtatottan a figyelmes férj. Hasek elindult a Nemzeti Színház felé, a többiek pedig hazabotorkáltak. Este az ivócimborák megint összejöttek a kocsmában, s arról beszélgettek, hogy vajon milyen fogadtatásban részesítette Hasekot Jarmilka. Hirtelen kinyílt az ajtó, s a küszöbön felbukkant Hasek. Szó nélkül lerogyott az asztal melletti székre, és gyöngéden a söröspohár közé tette a világ leggyönyörűbb cserepes virágát. A cimborák nem tudták szóra bírni. Csak arra ügyelt, hogy a virágot senki ne érintse meg.- Óh, ti bölcsek! tudjátok ti, mit érzek, amikor arra gondolok, hogy Jarmilka vár rám a körúton? - szólalt meg éjfélkor, ellenségesen végigmérve haverjait. Három nap múlva Hasekot egyik cimborája a Siska utcában pillantotta meg. Lehet, hogy a cserepet már a Moldvába sodorta a szél, de a virágot még a kezében tartotta az álmosan hunyorgó, szerelmes férj. A búsan lekókadt virág gyökereire még hűségesen tapadt néhány rögöcske... BOCZOR JÓZSEF fordítása VLADIMÍR REISEL Velünk maradtál Jégtörő február dajkál virágot, föléreznek már a dermedt ágak. Valahol mélyen készül a tavasz, gyökerek között fölenged a fagy. Támad valami könnyű lehelet, pajkos szellő utat seperget, a nap sugára aranyat hint szét, fagyalbokor ringatja gyöngyét. Február, langyos fénnyel derengő, delejes áram, szívet megejtő. Szabadság láza árad belőled, őrződ a titkát vágynak, erőnek, munkát, kenyeret jó szívvel adtál, szabadság, élet velünk maradtál. Dénes György fordítása Kocsis Ernő: Csallóközi táj
