Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)

1988-02-12 / 6. szám

- A már említett Fábry-szerepre gondol?- Igen. Egészen jó véleményeket kapott...- Nem, nem... Nagy pofonok vol­tak számomra azok a kritikák, ame­lyek ráegjelentek. Akkor, az akkori felkészültségemmel, tele kétségek­kel, majdnem eltérítettek a pályáról. Én tudom, hogy a kritikus, de a kö­zönség is, egyáltalán nem kíváncsi arra, hogy a színész miként küzdött meg a szereppel. Nekik az a fontos, amit látnak. Arról alkotnak véle­ményt. Utólag igazat adok nekik: nem volt egy „mittudoménmilyen“ alakítás, de figyelembe véve azt, hogy a katonaságtól jöttem vissza, és rögtön a mély vízbe dobtak... Hiszen addig nem volt nagy szere­- Ha nem így lenne, akkor a néző színházba járás helyett venné a szö­vegkönyvet és elolvasná. Láttam a prágai V Színház előadásában egy remekül sikerült előadást, amelynek a szövegét menetrendek­ből vágták össze. El lehet játszani mondjuk egy újságcikket is. Az isko­lában csináltunk ilyen kísérleteket, hogy egymással logikailag össze nem függő mondatokat használtunk fel egy etűdhöz, egy jelenethez. A szöveg arra való, hogy az ember megkeresse és megtalálja a mögöt­tes tartalmait.- Egyáltalán, véleménye szerint létezhet-e olyan szintézis, hogy ugyanolyan álláspontról közelítsen a rendező, a dramaturg meg a szí­nész? A Bratislavai Színművészeti Főiskola végzős hallgatója. Még főiskolai tanulmányainak meg­kezdése előtt a Thália Színpadon alakította Fábry Zoltánt, Mészáros László Egy tanú idézése című drá­májában. Most a színház komáromi (Komárno) társulatának színpadán Peres Zejtuncjan Egy szabad ember és Gyurkó László Szerelmem, Elekt­ra cimú drámájában láthatja a kö­zönség.- Szlovák nyelvű színművészeti főiskolára jár. Nem furcsa-e újra ma­gyar nyelven játszani, négy év aktiv szlovák nyelven folytatott szakmai gyakorlat után?- Nyelvi nehézségeim csak az elején voltak, mert a szlovák kiejtés nagymértékben befolyásolja az em­bert. Négy éven keresztül, ráadásul kezdőként, szlovákul játszottam. Eleinte furcsa a színpadon is vissza­állni a magyar szövegre. Talán érez­hető is egy ideig az akcentus, de maga az a tény, hogy ott nem nyelv­tant tanultam elsősorban, hanem a színjátszás alapjait, jelentős mér­tékben nem befolyásolta a beszé­demet.- Végül is a színjátszás lényege nem a verbalitás, még a színész esetében sem, hanem az „ akció ké­pesség“. A megformálandó figura életre keltésének módja.- így van. Ebből a szempontból nem gátolhat semmilyen nyelvi aka­dály, hiszen a röesterség fogásait mindegy, hogy milyen nyelven tanul­ja meg az ember.- Mielőtt főiskolára került, játszott már néhány szerepet és egy egé­szen komoly feladattal is meg­bízták... pem profi színpadon. Ma egészen másképpen csinálnám meg.- Éppen ide akartam kilyukadni: gondolt-e erre a szerepre azóta?- Gyakran kerül a kezembe egy- egy régi szövegkönyv. Bele-belela- pozgatok. Megnézem a jegyzetei­met, amelyeket akkor csináltam. A Fábrynál ösztönösen jöttek a dol­gok. Mára már egy-két mesterség­beli fogást tudok. Egészen máské­pen tudom értékelni a dolgokat. Új­raolvasva az akkori jegyzeteimet, némelyik nevetségesnek tűnik. Úgy gondolom, hogy míg az ember nem ismeri a színészmesterség fogásait, addig szinte kizárólag külső jegyek­kel tud tükröztetni belső folyamato­kat. A mesterségről szerzett ismere­tei mennyiségének növekedésével képes lesz egyre bonyolultabb belső folyamatok ábrázolására. Magya­rán: árnyaltabb, színesebb lesz a já­téka.- Hadd egészítsem ki: a drámai szöveg szintén á cselekmény, a helyzet kívánalmainak alávetettje, és nem fordítva. Nem a szöveg következménye a cselekmény, ha­nem a cselekményé az azt kísérő, vagy ellenpontozó szöveg.- A rendezőnek egyik fő feladata, hogy mindenáron meggyőzze a szí­nészt arról, hogy érdemes azt csi­nálni, amit ő gondol. Ha erre nem képes, az már eleve hátrány, ami - azt hiszem - rányomja bélyegét a színészi játékra. A színésznek mindig tudnia kell, hogy amit mond, miért úgy mondja. Ha nem tudja, ha nem áll fölötte a figurának, akkor egyszerűen nincs mit mondania a nézőnek. Nem szeretem azt a ren­dezőt, aki csak annyit mond a szí­nésznek: innen oda mész, most itt csinálsz egy félkört, majd vissza­jössz ... így meg úgy, meg amúgy... A színész nem tudja, miért megy oda, megy amoda. Ez dilettantiz­mus. Akkor jó a rendező, ha a szí­nész nem is tud róla, hogy manipu­lálja. A színésznek jó, ha meggyőző­dött: ö találta ki mindazt, amit és ahogyan csinál. Az ügyes rendezők Így dolgoznak.- A tudatos vagy pedig az ösztö­nös színész típusába sorolja-e ma­gát, mert nekem az a tapasztalatom, hogy az előbbi típushoz tartozik?- Tudatos színész szeretnék len­ni, de nagyon fontosnak tartom az ösztönös dolgokat. Nem szeretem Skronka Tibor Peres Zejtuncjan örmény író Egy szabad ember cimü drámájában. Partnere Németh Ica. (Szűcs Jenő felvétele) a vonalzóval és ceruzával kimért szerepformálást. A színész legyen képes a figura fölé emelkedni, mint­egy kívülről szemlélni azt.- A szövegkönyv olvasása köz­ben kialakul egyfajta véleménye a szerepről. Következik az elemző­próba, meg a rendező, aki akar vala­mit. Es kiderül, hogy az valami egé­szen más... Volt ilyen?- Volt. Megszoktam a főiskolán, hogy ezeket a dolgokat tudatosan elnyomom magamban, és megpró­bálok alkalmazkodni. Csak informa­tív módon szabad elolvasni a szöve­get. Amíg nem tisztázódnak a szitu­ációk, amíg nem tudok minden fel­merülő kérdésre konkrétan válaszol­ni, csak a szöveget, nem a gondola­tokat tanulom. így tanítottak ben­nünket. Nem szabad „bedőlni“ az első logikai síknak. A rendező na­gyon sokszor egészen mást akar, mint ami nekem „bejött". Sok szí­nész beleesik abba a hibába, hogy az első olvasópróbára hozza a fi­gurát.- Az valami borzasztó lehet...- Az, mert nem is tudatosítja a színész, hogy utána milyen nagy gondjai lehetnek. Sokszor ugyanis nem tud mihez kezdeni. Ha valaki értelemszerűen közelít a szöveg­hez, utána már akkor is, ha kiabál vagy „szétszaggatja magát", logi­kusan és értelemszerűen jön elő a szöveg. Mivel nem apránként ala­kult ki a szerepépítés, már nagyon nehéz a módosítás.- Eldöntött tény, hogy a főiskola befejezése után a Magyar Területi Színházhoz szerződik. Szokványos kérdés: van-e szerepálma?- Lehet, hogy meglepődik, de konkrét szerepálmom még nincs. Nagyon szeretnék minden szerepet úgy kidolgozni, hogy abban minden­ki megtalálja a számára fontosat. Nem tudok olyan szerepet mondani, amelyet nagyon szeretnék eljátsza­ni, de olyat se, amelyet kifejezetten nem szeretnék eljátszani. Végül is rajtam múlik az, hogy én egy szere­pet milyenné alakítok. Egy őrszem is kifejezhet teljes emberi sorsot... Én azt szeretem, amit éppen csinálok, így vannak már olyan szerepeim, amelyekre jó visszagondolni... Az is igaz, hogy egy szerep formálásával sem lehet elégedett az ember, hi­szen az egyénisége mindig fejlődik, változik... KISS PÉNTEK JÓZSEF ÖT ÉVAD A SZÁMOK TÜKRÉBEN Harmincöt évig várt arra a Magyar Területi Színház, hogy végre saját otthona és korszerű nézőtere legyen. A Matesz komáromi (Komárno) társulata mindenesetre megpróbálta „kihasználni az alkalmat" arra, hogy az új épületben több premiert tartson. így 8 bemutatót tartott az elmúlt évadban (s az idén is ugyanennyi premier várható). Az évek hosszú során át megszokott 4 bemutatóhoz képest szembeötlő ez a száz százalékos növekedés. Nem volt azonban minden előzmény nélküli, hiszen már az 1982/83-as és az 1985/86-os szezon­ban is 5-5 premiert tartott a komáromi társulat. A kassai (Kosice) Thália Színpadnak 4-4 bemutatója volt mind az öt évad során, tehát összesen 46 premierre futotta a Magyar Területi Színház erejéből. A 46 színre vitt darab közül 6-nak színházunkban volt az ősbemutatója. Szerzőik közül 5-en csehszlovákiai magyarok (Kmeczkó Mihály, Kószeghy-Finta László, Batta György, Tóth László és Mészáros László). Az előző öt évadhoz képest, tovább szaporodtak a zenés bemutatók; a számuk ezúttal 13- ra nőtt (ebből 4 a gyermekpublikum számára készült). Hogy a repertoáron a kortárs szerzők (28) művei voltak túlsúlyban a klasszikusokkal (18) szemben, azt a bemutatott darabok műfaji sokrétűsége tükrözi a legjobban. Újabban ifjúsági bemutatókat is hirdetett a színház (ilyen volt pl. Jókai Mór Szegény gazdagok című regényének Török Tamás által készített dramatizációja, amelyet „Fácia Negra" címen muta­tott be a komáromi társulat). Az utóbbi öt szezon folyamán más jellegű kísérletekre is sor került (a Stúdiószínpad megala­kulásán kívül). Mindkét társulat olyan alkotásokat is műsorára tűzött, amelyeket csak 16 vagy 18 éven felüli nézőknek játszott. A Csehszlovákiában élő alkotóktól 18 drámát mutatott be a Magyar Területi Színház. Ebből 8 szlovák, 5 cseh és 5 csehszlovákiai magyar szerző műve. A csehszlovákiai magyar drámaírásnak évadról évadra eléggé gyér a termése, de az utóbbi években egy újabbkeletű differenciálódás kezdő­dött el. Lassan egy újabb generáció formálódik. Az utóbbiak szerzői (pl. Soóky László, Kiss Péntek József) olyan „új minőséggel" kísérleteznek, amelyet „a közönségére való tekintettel" még nem képes „felvállalni" egyetlen színházunk sem. Egyelőre a társulaton belül sem értek meg erre a feltéte­lek. Ami azonban késik, nem múlik. Előbb-utóbb színházunk is megtalálja a módját az ilyen és hasonló alkotások bemutatá­sának ... A baráti országok drámai terméséből természetsze­rűen a magyar alkotások találhatók a legnagyobb számban (11) a Matesz repertoárján. 5 kortárs szovjet és 2 orosz klasszikus mű került bemutatásra. Láthattak még a nézők 5 olasz, 2 német, továbbá Komáromban 1-1 bolgár és angol, Kassán pedig 1-1 francia és norvég drámát. Természetes, hogy a közönség nem fogad egyformán kegyeibe minden produkciót. Mióta azonban a komáromi társulat 4-nél több premiert tart évadonként, csökkent az inszcenációk átlagos előadásszáma. 4 bemutató esetében ez 40—42, 8 premiernél azonban csak 20-21. így kissé torzított viszonyszámokat kapnánk, ha felsorolnánk a gyér érdeklődést kiváltó és a legnagyobb közönséget vonzó produkciókat. A saját nevelésű rendezőknek mindig szűkében volt a Ma­gyar Területi Színház. Ez az állapot szinte alig változott valamit az elmúlt öt évad folyamán. Igaz, hogy Horváth Lajos rendezői diplomát szerzett Prágában, de Gágyor Péter köz­ben eltávozott a színháztól, Konrád József érdemes művész pedig nyugdíjba vonult. Daniela Kapitáőová és dr. Miroslav Procházka alig melegedtek meg a színháznál, máris tovább vezetett az útjuk, bár vendégrendezni mindketten visszatér­nek. A vendégrendezőkböl bőven kijutott a Matesznak. Egy­részt a győri hivatalos baráti kapcsolatok révén, másrészt a cseh és szlovák rendezők meghívásával garantálta a szín­ház a bemutatók folyamatosságát. A tásulatépítés terén is akad még bőven tennivaló. Komá­romban kevés a fiatal színész, Kassán viszont éppen a fiata­lok vannak túlsúlyban, bár egyetlen diplomás színésze sincs a társulatnak. Az elmúlt időszakban kezdték meg főiskolai tanulmányaikat a következő színihallgatók: Házi Tánya, Mikula Róbert, Skronka Tibor, Kovács Ildikó, Varga Szilvia és Rancsó Dezső. Közülük Skronka negyedéves és ebben az évadban már két szerepet játszik a komáromi társulatban, Mikula játszik Kassán is, Komáromban is, Házi Tánya viszont már el is távozott a Matesz kötelékéből. Többen is nyugdíjba vonultak az elmúlt időszakban, közöt­tük azok, akik ott álltak a színház születésénél: Sipos Jenő, Rozsár József. Gyurkovics Mihály, Tóth László, Turner Zsig- mond, Fazekas Imre és Konrád József érdemes művészek. Az alapító tagok száma lassan megfogyatkozott. Az alapítók közül már csak hárman tagjai a Matesznak: Ferenczy Anna érdemes művész, Bugár Béla és Lőrincz Margit. 1986 októbe­rében eltávozott az élők sorából Siposs Ernő és 1987 áprilisá­ban Udvardy Anna is örökre lehunyta szemét, nem vehette már át azt a magas kitüntetést, amelyet három hónap múlva, a hatvanadik születésnapján kapott volna... Konrád József és Fazekas Imre már korábban megkapták az „Érdemes művész" címet. Hozzájuk társultak az elmúlt időszakban: Ferenczy Anna, Dráfi Mátyás, Lengyel Ferenc és legutóbb Takáts Ernőd. Amíg az első 25 évben egyetlen érdemes művészé sem volt színházunknak, addig az utóbbi 10 esztendőben 6-ra nőtt a számuk. Az elmúlt 5 évad során vált hagyománnyá, hogy a színház komáromi társulatának bemutatóit a járás egy-egy szövetke­zete vagy más szerve, intézménye patronálja. A színház ilyen formában is keresi a legközvetlenebb utat közönségéhez, a nézők pedig olykor-olykor így veszik tudomásul, hogy a színház nemcsak a kultúra szentélye, hanem munkahely is... A közönségről szólva hadd tegyük közzé a legfiatalabb nézőink igényeit is: „ Miért nincs csehszlovákiai magyar gyer­mekszínház és bábszínház?“ ,,Miért nem játszhatnak gyere­kek is a Matesz színpadán úgy. hogy csak ők adnának elő egy színdarabot?“ Idézhetjük azonban a felnőtteket is:,,Mikor lesz a Matesznak zenés társulata, amelyik operetteket is bemu­tatna?" ..Miért nem játszik a Matesz rockoperát?“ Stb. Ezeket a kérdéseket a színház munkatársai ma nem tudják megválaszolni. A kérdések azonban nem maradhatnak válasz nélkül. Reméljük, az idő választ ad ezekre is. KMECZKÓ MIHÁLY ÚJ SZÚ 14 1988. II. 12. JffiBÄBHfflffiEG mpm

Next

/
Thumbnails
Contents