Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)
1988-02-12 / 6. szám
SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA VASÁRNAPI KIADÁS 1988. február 12. XXI. évfolyam 6. szám Ára 1 korona Teret kapott a legmodernebb technológia a Kovosvit Sezimovo Ústí-i vállalatánál, ahol a tengelyek gyártásának modernizálását rugalmas gyártórendszerrel oldották meg. A rendszerbe automata szerszámgépcellák és számitógépes irányitású anyagmozgató sorok tartoznak. A többszörös munkaerő- és időmegtakarítás a termelékenység jelentős növekedését eredményezte a dél-csehországi vállalat számára A Sigma Olomoc Kutatóintézetben befejezték a 40 százalékkal nagyobb átfolyóteljesítményt biztosító RPP típusú rotációs szivattyúk fejlesztését, amelyek ötféle méretben készülnek majd és. elsősorban a vegyiparban és a gyógyszeriparban nyernek alkalmazást. A képen Karel Misének (jobbra) és Jirí Novák az innovált szivattyú utolsó tesztvizsgáit készítik elő (A ŐTK felvételei) Adatok és összefüggések A Szövetségi Statisztikai Hivatalnak az 1987-es évi terv teljesitéséről szóló jelentését a hazai sajtó a korábbiaknál sokkal nyíltabb hangvételűnek értékelte. Bevezetőjében az a megállapítás olvasható, hogy nem javult kellő mértékben a termelés minősége és műszaki színvonala, s ami a fentebbiből is következik, továbbra is aránytalanul nagy a termelés anyag- és energiafogyasztása, itthon és külföldön egyaránt nehezen értékesíthető a költségesen megtermelt áru, nagyok a termeléshez felhalmozott raktárkészletek, (sok helyen a gyártás után is tele vannak a raktárak) s még sorolhatnánk néhány nem éppen kedvező, számadatokkal is alátámasztott megállapítást. A statisztikai adatokat böngészve a számok alapján vajon találunk-e magyarázatot arra, miből is erednek ezek a kedvezőtlen gazdasági jelenségek, főleg az ipari ágazatokban, de ezzel összefüggésben azután a népgazdaság más területein is? A számoknak - ez esetben talán fölösleges kihangsúlyoznunk objektivitásukat - sikerül-e annyira leegyszerűsíteniük a bonyolult problémákat is, hogy rávilágítsanak a jelenségek hátterére. Megokolják-e a pusztán mennyiségi adatok, hogy miért nem léptünk nagyobbat előbbre az intenzifikálásban, pontosan azon a területen, amely az ipar és a mezőgazdaság további fejlődése szempontjából leginkább döntő fontosságú? Semmiképpen sem állíthatjuk, hogy a termelés hatékonyabbá tétele csak a tudományos, és műszaki kutatáson múlott volna. Itt ugyanis, a számadatok szerint, ha nem is nagy, de egyértelmű az előrelépés. Nőtt az ide beruházott összegek nagysága, az itt dolgozók létszáma, s a megoldott feladatok száma is magasabb, mint amennyit ezek közül sikerül a gyakorlatba átültetni. Ám ez a terület sem volt mentes a hiányosságoktól. Néhány mikrobiológiai, biotechnológiai és vegyipari kutatással kapcsolatos feladatot nem sikerült kielégítő eredménnyel lezárni, s a jövőre nézve ez azt is jelzi, hogy mely területeken gyengélkedik a kutatóbázis. A statisztikai adatok tükrében mindenesetre tény, hogy a majdnem 46 milliárdos termelési érték, amely a kutatás eredményeinek gya- . korlati alkalmazásából származott, felülmúlta a várakozást. Az a másik tény viszont, hogy az új és a magas műszaki- gazdasági paraméterekkel rendelkező termékek mennyisége a tavalyi szintet csak csekély mértékben haladja meg, arra figyelmeztet, hogy az üzemekben a műszaki fejlesztéssel foglalkozóknak több lehetőséget kell kapniuk, beleszólási jogot abba, milyen technológiával termeljenek. Tapasztalat ugyanis, hogy a fejlesztő részlegek dolgozóira nem mindig bíznak felkészültségükhöz méltó feladatokat, legtöbbször csak azt várják el tőlük, hogy a meglevő elavult berendezéseket valamilyen úton-módon életben tartsák, noha ezek nagyrésze már régen megérett a beolvasztásra. Az ipari termelés tervmutatóinak teljesítését elemezve elsősorban az a szembeötlő, hogy a fontos és kiemelt termékek tervezett gyártásában leginkább a gépiparban és az ezzel szoros kapcsolatot tartó elektronikai iparban tapasztalható lemaradás, ahol a teljesítés aránya általában csak 90-95 százalék körül mozog. Azt már sokszor és sok helyen hangoztatták, hogy a szükséges ipari szerkezetváltás kulcsa éppen a két említett ágazat fejlesztésében rejlik. Ezeknek kell előállítaniuk azokat a gépeket és berendezéseket, amelyek új gyártmányokat, új gyártási módszereket eredményeznek. Ezzel szemben sem a szerszámgépek, sem a számítógépek, sem a szállító járművek gyártásában nem sikerült kielégítő, a terveknek megfelelő eredményt elérni. Főleg az első két termékcsoportban jelentkező hiányok lesznek érezhetőek már ebben az évben is, hiszen ezek állandóan keresettek és másfajta termékkel egyszerűen nem helyettesíthetők. Az előbbiekhez hozzá kell tenni, hogy a tervteljesítésben lemaradást jelző százalékarányok abszolút értékben kifejezve az elmúlt évek mennyiségeinél több végterméket jelentenek, még a már említett szerszámgépek esetében is. Az elektronikai iparban pedig az utóbbi évekkel való összehasonlítás - a legyártott mennyiségeket figyelembe véve - ugrásszerű előrelépést mutat, noha a tervezettnél kisebbet. Ebből két dologra is következtethetünk. Egyrészt arra, hogy a népgazdasági terv számolt ezeknek a termékeknek a szükségességével, de arra is, hogy az ide irányuló anyagi és szervezési jellegű erőfeszítések ezt a prioritást nem tükrözték vissza teljes mértékben. Jelzi ezt a statisztikai jelentésnek a beruházásokról szóló fejezete is, mindjárt a beruházások elosztásának arányával. A több mint 164 milliárd korona értékű beruházási munkáknak és szállításoknak-a felénél nagyobb részét fordították építésre és kisebbik részét technológiai berendezések vásárlására. Igaz, hogy még így is három százalékkal nőtt az utóbbi aránya az előbbivel szemben, de ez az arányváltozás egyáltalán nem tekinthető kielégítőnek. A termelőkapacitások bővítésével kapcsolatban az új épületek és csarnokok építése, főleg olyan esetekben kérdőjelezhetö meg, amikor azután azokba régi, elavult, esetleg már elhasznált gépek kerülnek. Lehet, hogy ha a régi épületben szereltek volna fel egy világszínvonalú gépsort, a termelés ezzel jelentősebben megnőtt volna (nem beszélve a minőségről) az építési költségek növekedése és helyfoglalás nélkül. Egyelőre azonban úgy tűnik, ez a fajta gondolkodásmód lassan terjed és még mindig előfordul olyan eset is, amikor a gyártócsarnok elkészülte után kezdenek el azzal foglalkozni, hogy mit és főleg' mivel is gyártanak majd benne. Észre kell vennünk, hogy egy gyár korszerűsítése nemcsak, és nem főleg frissen meszelt, még malterszagú épületeket jelent, hanem inkább az akár 20-30 éves falak között szorgoskodó robotokat, modern szerszámgépeket. Persze - bizonyítva, hogy minden mindennel összefügg - ha a gépipar ezeket nem gyártja le, nehéz lesz megfelelő berendezéseket vásárolni. Az említett összefüggések arra is utalnak, hogy a statisztikai jelentés alaposabb áttanulmányozására fordított idő nem tekinthető elveszettnek azok számára, akik többet akarnak tudni népgazdaságunk jelenlegi helyzetéről. A most folyó átalakítás folyamatát csak akkor érthetjük meg mélyebb tartalmában, s csak akkor találhatjuk meg benne saját helyünket, saját feladatainkat, ha kellő mértékben ismerjük jelenlegi problémáinkat. Ehhez a megismeréshez a statisztikai jelentés alapos áttanulmányozása is hozzájárulhat. SZÉNÁSI GYÖRGY
