Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)
1988-02-12 / 6. szám
Vasárnap 1988. február 14. A NAP kel - Kelet-Szlovákia: 06.47, nyugszik 16.57 Kö- zép-Szlovákia: 06.54, nyugszik 17.04 Nyugat- Szlovákiá: 07.00, nyugszik 17.10 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlovákia: 05.00, nyugszik 12.20 Közép-Szlovákía: 05.07, nyugszik 12.27 Nyugat- Szlovákia: 05.13, nyugszik 12.33 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük BÁLINT - VANDA nevű kedves olvasóinkat • 1813-ban született Alek- szandr Szergejevics DARGO- MIZSSZKIJ orosz zeneszerző (t 1869) • 1903-ban született Jozef BENDÍK szlovák festő, érdemes művész. AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL SZOCIÁLIS SZEMPONTOK ACSKP FEBRUÁR ELŐTTI POLITIKÁJÁBAN Miloslav Martinék írása MINDEN KOMMUNISTA PRÓBATÉTELE Václav Pergl cikke A GYŐZELMES FEBRUÁRRAL KEZDŐDÖTT... összeállítás a Nyitrai (Nitra) járásból SDI- KÉRDŐJELEKKEL Puntigán József írása PORTRÉ TÓTH ATTILA MÉRNÖKRŐL Ousza István írása PRONYKA FILMKALANDJA Vaszilij Suksin novellája SZÜLETÉSNAPI BESZÉLGETÉS JIRÍ MENZELLEL Szabó G. László írása Pályázati felhívás Az Új Szó szerkesztő bizottsága a februári győzelem, valamint napilapunk megjelenésének közelgő 40. évfordulója tiszteletére publicisztikai pályázatot hirdet, amelynek célja, hogy a beküldött alkotások révén gazdagabb és árnyaltabb képet kapjunk a szlovákiai magyarság négyévtizedes szocialista társadalomépitö munkájáról, Dél- Szlovákia szociális, gazdasági, kulturális fejlődéséről, azokról a gyökeres változásokról, amelyek ezt az országrészt is jellemezték az elmúlt negyven esztendőben. Pályázni lehet magyar nyelvű - eddig nem publikált - alkotásokkal, legfeljebb tíz gépelt oldalnyi terjedelemben, többek Rözött: a) helytörténeti vonatkozású - jelentős eseményhez, évfordulóhoz kapcsolódó, publicisztikai műfajokkal; b) riportokkal, amelyek egy-egy fontos helyi vagy országos eseményt örökítenek meg; c) portrékkal olyan emberekről, akik kiemelkedő munkasikereket értek el, vagy más módon gazdagították számottevően társadalmunk anyagi és szellemi értékeit; d) olyan írásokkal, amelyek az egy hazában élő nemzetek és nemzetiségek internacionalista együttműködését mutatják be a gyakorlatban, s ezeken kívül más témájú és műfajú publicisztikai alkotásokkal is. A pályamüveket három - géppel írott - példányban, a pontos cím és a név feltüntetésével kell beküldeni szerkesztőségünk címére: 815 81 Bratislava, Gorkého 10. A beküldési határidő: 1988. június 30. A pályaműveket a szerkesztő bizottság által kinevezett zsűri bírálja el. Eredményhirdetés; 1988. szeptember 15-én. A legjobb pályaműveket lapunk hasábjain közöljük, és a szokásos módon honoráljuk. A biráló bizottság három díjat oszthat ki: 1. díj: 1500 korona; 2. díj: 500 korona; 3. díj: 300 korona. A zsűrinek joga van a díjakat megosztani, illetve nem kiadni. Szeretettel várjuk minden érdeklődő - olvasóink, írók és újságírók - jelentkezését. A KGST-tagországok komplex tudományos-műszaki fejlesztési programjának fontos része az optoelektronikai hírközlő rendszerek fejlesztése és előállítása. A hazai szakemberek nyolc részfeladaton dolgoznak. Az igényes munkát a prágai A. S. Popov Híradástechnikai Kutatóintézet irányítja, ahol felvételünk készült. (Jan Vrabec felvétele - ÖTK) IDŐSZERŰ GONDOLATOK Szlovákia fejlődése 1948 februárja óta világszerte a szocializmus előnyeit példázza. A szövetségi államjogi rendezés megszilárdította nemzeteink és nemzetiségeink kapcsolatát. A Szlovák Szocialista Köztársaság, főleg a CSKP XIV. kongresszusa után, jelentős gazdasági, szociális és kulturális fejlődést ért el. Ma a szociális, gazdasági fejlődés meggyorsításának és a társadalom átalakításának feltételei között az egész CSSZSZK ereje fokozásának elválaszthatatlan részét képezi a szlovák gazdaság további fejlesztése, erejének hatékonyabb és intenzívebb kihasználása, a nemzeti jövedelem termeléséhez való hozzájárulásának fokozása. Az elemzések azt mutatják, hogy az SZSZK-nak megvan minden feltétele a 8. ötéves terv feladatainak teljesítéséhez. Ennek érdekében fokozni és tökéletesíteni kell a párt szervező és irányító munkáját, ilyen irányban kell ösztönözni a tárcák, a termelésigazdasági egységek, a vállalatok vezetőinek munkáját és lényegesen növelni kell a velük szemben támasztott igényeket. Ez azonban nemcsak Szlovákiára, hanem egész országunkra is vonatkozik. Egyúttal mozgósítanunk kell a dolgozókollektívákat a feladatok teljesítésére. Ezt csakis a pártszervek és -szervezetek, az üzemek és vállalatok vezetőinek egységes törekvésével érhetjük el. Világosan megfogalmaztuk a vezetőkkel szemben támasztott követelményeket. Most tehát következetesen érvényesíteni kell ezeket a gyakorlatban. Nem tűrhetjük meg, hogy határozatlan emberek álljanak a dolgozókollektivák élén, akik a nehézségek megindoklásával, a mulasztások igazolására keresett érvekkel fárasztják önmagukat és a felettes szerveket, akik nem bíznak saját erejükben és a kollektíva erejében, akik a feladatok igényessége és újszerűsége láttán tehetetlenekké válnak, akik a feladatok csökkentését, illetve azt követelik, hogy a problémákat helyettük a felettes szervek oldják meg. Nem lehetnek'olyan emberek, akik nem birálóak, akik elégedettek az adott helyzettel, akik arra hivatkoznak, hogy másutt még rosszabb a helyzet. Az ilyen hozzáállás elfogad-''' hatatlan. Ha az ilyen'embereket felelős tisztségekben hagyjuk, ha megtűrjük gyakorlatukat, tudatosan aláássuk az átalakítás megkezdett folyamatát és táptalajt teremtünk az emberek passzivitásához, a társadalmi események iránti érdektelenségéhez. A vezetőnek aktivitásával, tettre- készségével példát kell mutatnia, meg kell találnia a problémák megoldásának módját, harcolnia kell minden egyes feladat megvalósításáért a társadalmi szükségletek kielégítése érdekében. (Miloá JakeS elvtársnak az SZLKP KB ülésén elhangzott felszólalásából) igorú pedagógus hírében áll. Mondom is neki, erre azt feleli: szigorú, de következetes. Koudelka György né, a Brati- slavai Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium igazgatóhelyettese, szlovák-magyar szakos tanára, aki a napokban vette át a Kiváló Munkáért kitüntetést, harminc- egyedik évét tölti a pályán. Lelkes, odaadó kollégái közül többen is a tanítványai voltak, s amire ugyancsak büszke: üzemek, intézmények, hivatalok jelzik vissza a Duna utcai iskola diákjainak helytállását. „Ez boldogít igazán... Hogy tudom: nemcsak a főiskolákon és az egyetemeken - a munkahelyeken is a legjobb gimnáziumok között tartják számon a miénket. Hogy nemcsak ragozni, társalogni, verset elemezni tanulnak meg nálunk a gyerekek, hanem egy kicsit élni is. önbizalmat, jaj, nagyon sok önbizalmat kell beléjük önteni! Hogy mindenkinek bátran a szemébe nézzenek. Hogy érvelni tudjanak. Hogy kitartóak legyenek. Igen, szigorú vagyok, de csak annyira, mint otthon, a saját gyerekeimmel. Ha mindent megbocsátó, engedékeny, elnéző pedagógus lennék, önmagámmal kerülnék konfliktusba. Én ugyanis egyetlen célt tartok szem előtt a követelmények mögött: diákjaink érvényesülését. Mert akárhogy veszem is: tőlünk indul mindegyik. Itt választanak pályát, munkát, életformát. A mi igényességünk, a mi emberségünk nagy-nagy szerepet játszik ebben. Hogy olyan vagyok, amilyen, Lörincz János felvétele apámnak köszönhetem. Komáromban (Komárno) éltünk, elég hányatott életet. Anyám 1944- ben, fiatalon halt meg, apám a fronton volt akkoriban. Amikor hazajött, én már bakfis voltam, de ugyanazzal a szigorral nevelt engem is, mint az öcsémet. Megalkuvást nem ismerő, határozott, küzdeni tudó embert faragott belőlem. Ha azt mondják mellettem valamire, hogy nem megy, ennek nincs értelme, én szíves-örömest bebizonyítom, hogy igenis megoldható a dolog, és értelme is van. Tizennyolc éves voltam, amikor elkerültem otthonról, huszonnégy, amikor elvégeztem a szlovák-magyar szakot a bölcsészkaron. Szőke hajjal és legalább húsz kilóval könnyebben kezdtem el tanítani, s mert minden érdekelt, minden gondba beavattak a kollégáim, összetartozásunkat ma is a közös cél határozza meg: ezek a gyerekek mind, kivétel nélkül a mi gyerekeink. Mint egy óriási család, úgy élünk itt. Suta, gátlásos kamaszok a szemünk láttára válnak bátor, magabiztos felnőttekké. Mintha csak magamat látnám ... »Sorkatona« voltam, amikor az egyetem befejezése után ide kerültem, de azt, hogy diákok és szülök egyformán a maximumot várják tőlem, már akkor is tudtam. 1970-ben választottak meg igazgatóhelyettesnek... azóta még nehezebbek a napjaim. Én ugyanis elég impulzív ember vagyok, mindig azt mondom, amire gondolok. Ha nem így tennék, önmagamat csapnám be, s azt nem bírnám elviselni. A gyerekekkel szemben kezdettől fogva igényes vagyok. Előbb nevelni, formálni próbálom őket, s csak utána tanítani. Ha ismerjük egymást, nekem az oktatás, nekik a tanulás könnyebb. Bizalom, megértés nélkül persze nem megy, de a követelményeken, amelyeket a tanterv ír elő, még a szeretet sem csökkenthet. Nem, nem hiszem, hogy túlzottan nagyok az elvárásaim... maga az iskola igényes. Igen, a mai gimnázium sokkal nagyobb felkészültséggel bocsátja útra a tanulókat, mint az öt-tíz-tizenöt évvel ezelőtti. Sót. össze sem lehet hasonlítani a kettőt! A tananyag, amit át kell venni, mindig újabb és újabb részekkel bővül. Ma már nem lehet rutinból tanítani. Én soha, de soha nem lehetek annyira kényelmes, hogy ne készítsek jegyzeteket egy-egy órára, hogy ne nézzek utána ennek vagy annak a témakörnek. Egy szlovák szakos tanárnak félig-med- dig polihisztornak kell lennie. Az egyik osztályban a borkészítés folyamatát kell ismertetnie, a másikban az asztalos munkáját, a harmadikban a kerékpár alkatrészeit... vannak szavak, kifejezések, amelyeket én is csak az órán használok. De akármiről beszélek is, a cefréről, az asztallábról vagy a nyeregtakaróról, játékosan, szórakoztatóan kell magyaráznom, hogy hangulata legyen az órának. Meg kell találni a módját annak, hogy a diák játszva, könnyedén tanuljon. Ha nem a kedvenc tantárgyát tanítom, buzdítom. Ha gondja van, meghallgatom. Volt már példa arra is, hogy egy közepes elö- menetelű fiú attól a naptól fogva kezdte a szlovák könyvet bújni, hogy a Párizs-Dakar autóverseny végeredményét tőlem tudta meg. Az iskola nem termelőüzem, de mi, pedagógusok a legérzékenyebb anyagot formáljuk - ezt mindannyiunknak tudatosítanunk kell. Mint ahogy azt is: az igények, a követelmények olyan magasak napjainkban, hogy a diákok egyre inkább túlterheltek. Ha rajtam múlna, csökkenteném is a tananyagot, és néhány órával többet írnék elő testnevelésből. Ami engem illet: még jó erőben vagyok. Bírom a munkát. Ha van első órám, ha nincs, negyed nyolckor én már bent vagyok az iskolában, és ötnél hamarabb sosem indulok haza. Igen, nyugdíjba mehettem volna már, most mégis úgy döntöttem: maradok. A kollégáim beszéltek rá, hogy maradjak.". SZABÓ G. LÁSZLÓ MIND A Ml GYEREKÜNK
