Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)
1988-02-05 / 5. szám
an szétterült az utcákon. És mintha agóniában ziháló lek, sápadtan pislákoltak felhőben. Imatlan időt választottam ura. De úgy érzem, hogy győzni valamit, noha már gy próbálkozásaim teljesen ás kudarcra vannak ítélve, zerelmem, elfeledlek. Elve- a csöndben, ebben a köd- londjam el neked, kedves a nagy fájdalmat, amely itt és most fölkavarja a lei- elmemről, arról, hogy mit m akarok beszélni. Ezek )k, amelyek elvonják a fi- egítenek, hogy a következő iljünk. Miért baj az, hogy natról pillanatra öregszünk, ezek a pillanatok visznek lebb a halálhoz? Királynői ágteljesen és büszkén pró- az utamat, de egy ismeretiás szilánkokra pattan raj- ( a sötét tekintete nyomon . A nevetés és a tekintet is ekem nincs erőm harcolni jtelen és otromba gazdag- . Otromba, mert ösztönös zerü, keleties és meleg. És- lagság, és mindenütt jelen jsen bennem is megtalál- romplexusa: a testi és lelki jyen átkozott mindkettő! De t, ami nem hasonlít semmi- iminek nincs neve, amiről Deszélt és írt?! k olyan ámuldozó és ártat- amelyek várakozással és , hogyan írjak olyan verset, lásra sem hasonlít, olyan ■g senki nem énekelt? már mindent, mindenki lá- és már semmit sem akar. i születtek és kiválóan isimet. Meg azért is, mert >k, semmi bajuk, semmi íiért keresem a holtat az hogy nem kell a múltat nem kell oly gyakran, oly hosszasan emlékezni..De mit teqyek az emlékezetemmel, amely fénylőn és elevenen él bennem, nem hagy nyugton, nem engedi, hogy élvezzem a jelent? Felejtsem el a gyermekkori éhezést, a bánatot és nélkülözést, ami mások számára jelentéktelen apróságnak tűnik, számokra azonban oly jelentős?! Hallgatásom óriási és üres, nincs szövege és dallama, kiáltáshoz, félre vert haranghoz hasonlít, amely zúg, de nem törik össze, nem! Minek ez, minek a sok beszéd, kinek? Nem jobb-e lehunyni a szemünket és mesét mondani? Élt egyszer egy leány. Arcát temérdek vörös szeplő borította. Réges-régen, amikor még egészen kicsi volt, gonosz mostoVége az utcának. A városban ezer meg ezer sötét ablak van, az egyik a tied. szerelmem, és én a te sötét ablakod alatt szeretnék énekelni neked A falnak dőlve eldúdolni egy halk dallamot, szomorút és tisztát, amely képes rá, hogy felébressze halott lelkedet, s te majd azt hiszed, hogy csak álom az egész, és nagyon bánatosan elmosolyodsz... Mulatságos lesz, ugye? És nagyon ódivatú. De én éppen ezt szeretném. Belefáradtam az autókba, az aszfaltba, a nagy szavakba, és épp ilyesmire van szükségem: valami naiv, ódivatú és mulatságos dologra. Lovon szeretnék ülni, széles karimájú elegáns kalapban, kezemben rövid lovaglópálcával, ajkamon réveteg mosollyal: hidegen ALVARD PETROSZJÁN hája elkergette a háztól. Negyven nap és negyven éjjel ácsorgott az esőben, míg az arcát rézrozsda lepte be. Attól a naptól kezdve a lány egyre csak azt várta, hogy királyfi vagy öreganyó képében eljön majd hozzá egy jó lélek, és megszabadítja a gonosz varázslattól. De teltek-múltak az évek, és senki sem jött. Egyszer a lány hosszasan nézegette magát a tükörben, aztán ő maga tépte le a rozsdaálarcot és... megtörtént a csoda: visszanyerte igazi arcát, amely szép volt és tiszta. És akkor a lány elsírta magát. Aztán pedig... Nem is tudom, hogyan fejezzem be ezt a mesét. Valószínű, hogy történt még valami. Valami nagyon jó és nagy dolog. Szép mese, ugye? Akarod, hogy másikat meséljek, egy újat? Férfiakról, hősiességről, háborúkról, csillagokról. Ám ezt már mindenki ismeri, s most nagyon nehéz új mesét kitalálni, nagyon nehéz. a szemedbe nézek, és te udvarolsz nekem, eszméletlenül belém szeretsz, s én gyönyörű nő leszek. Figyelj csak, városunkban most nincsenek olyan gyönyörű asszonyok, mint a régi Jerevánban - a Csodaszép Aruszjak, például Mesélik, hogy mikor feltűnt az Asztaf- ján utcán, zavar támadt. Manapság nincs ilyesmi. Manapság mindenki jólápolt és szép, igazi szépségek azonban nincsenek Lehet, hogy mint a hősök, ők is szükségszerűségből születnek, a kor parancsára? De mikor jön el az idejük, és mikor jelennek meg ismét a földön? És ha méregbe gurulok és kijelentem, hogy az igazán szép nők a nagy férfiak korszakában születnek? Na jó, nem folytatom... De ti, férfiak olyanok vagytok, mint a futószalagon dolgozó munkás: csupán egy bizonyos dolgot tudtok csinálni, az egészről fogalmatok sincs. Hogyan is szeressünk benneteket?! Itt vagy például te, kedvesem, mit tettél te, divatos nyakkendős, nyirkos fehér kezű aktakukac? Emlékszel, télen fáztál, s én a tenyeremben melengettem a kezedet? Aztán pedig csodálkoztál, hogy nem szeretlek. Emlékszel a sánta fiúra, akit hárman vertek a megállóban, te meg elfordítottad a tekintetedet, úgy tettél, mintha nem látnád, s közben valami szellemdús viccet meséltél nekem? Én pedig illendőségből egész idő alatt nevettem. Tényleg, borzasztóan vicces volt az egész! Vagy... Na jó, nem folytatom. Hogy vagy? A fizetésed? Felemelték, tudom. A kocsit már megszerezted, néha látlak az autódban, nagyon-nagyon ritkán. Ne haragudj, de túl óvatosan vezetsz, mintha egy hangyát is félnél szétlapitani; erősen koncentrálsz, nem nézel se jobbra, se balra. A kocsid kitűnő, látszik, hogy gondosan ápolod. Milyen furcsa, mindig csúcsforgalmi időben látlak. De egyszer azt is szeretném látni, hogy a megállóban felveszel egy kisgyerekes anyát vagy egy öregasszonyt ... Ennek az utcának is vége. Ismeretlen utca, ismeretlen ház. Sötét van, köd, semmit se látok. Mesélik, hogy van olyan falu, ahol nincsenek utcanevek és házszámok. Az ott lakók azt mondják: szükségtelen, hogy az ellenég ismerje a házamat, a barát viszont mindenképp rátalál. Lehet, hogy éppen ez a te utcád, a te házad? De akkor én miért nem találom meg? Az ellenséged vagyok talán? Ugyan mit beszélek! Hiszen láttam a házad kapuját, rajta a kétnyelvű névtáblád meg egy apró lesólyuk. Azon keresztül veszed szemügyre a jövevényt, hogy eldöntsd, érdemes-e beengedni... Nem tudod, hogy ezen a lyukon át az is látható, ami a házad belsejében történik. Nem sok, de ahhoz elég, hogy a többit elképzeljük. Milyen biztonságos és csábító ez a megközelíthetetlenség! És te az ajtó túloldalán elérhetetlen vagy. Hol vagy? Hogyan találhatlak meg? Emlékszel, egyszer azt mondtam neked:- Menjünk világgá.- Hogyan? - kérdezted.- Gyalog - válaszoltam.- Gyalog nem akarok - mondtad. - Elfáradok.- Akkor lovon.- Honnan veszed a lovat, - csodálkoztál.- Na jó, akkor kocsin - javasoltam.- Nincs kocsim - felelted.- Repülővel.- Nincs pénzem jegyre.- Ide hallgass - mondtam akkor neked -. hallottál már olyat, hogy a potyautasokat ledobták volna a fedélzetről? - És sírva fakadtam. És te elhagytál engem, elhagytál Most pedig megvan mindened, csak lovad nincs. Nekem pedig se kocsim, se repülőgépem. Lóháton ülök, és nagyon nehéz megtalálnom az utat ebben a ködben. És bár lovam szeme nem lámpás, én mégis hiszek az ösztönében, hogy megtalája az utat. És a bolt küszöbén megpillantom a bundába burkolózott öreg éjjeliőrt. Félig zárt szemhéja alól követ a tekintetével, aztán egykedvűen elfordul. Jól ismeri a hozzám hasonlókat.- Nagyapó - mondom neki nevetve -, ide hallgass, nagyapó. Segíts rajtam, csinálj valamit, különben végem van. Nem találom a házamat ebben a sűrű ködben. Az öreg figyelmesen végigmér, és hosz- szú hallgatás után megmutatja az utcát, amely, mint a folyó, hideg fénnyel csillog a sötétben.- Eredj - biccent megértőén és nyújtja a botját, fogd, gondolja, látszik, hogy elfáradtatok, te is meg a lovad is, nesze itt egy darab kenyér, ha megéheztek az úton. És én tovalovagolok új falovamon, amit az öreg ajándékozott nekem. Fejemben új dallam zsong, szélesen hömpölygő, nem is hasonlít az előbbire. Hideg, szenvtelen emberi hang - ám az is lehet, hogy egy kürt - adja hírül, hogy felkelt a nap, amely mint egy hatalmas pávafarok a hegycsúcsok fölé emelkedve arany- és rózsaszínűre fest mindent. Cimbalmok zengenek. És a csillagok búcsút vesznek a hosszú éjszakától, eltűnnek az égbolt túloldalán, hogy más emberekkel űzzék gonosz játékaikat. Eloszlott a köd. Reggel van. ZAHEMSZKY LÁSZLÓ fordítása 5m ismerem a hangodat. Milyen szombatra, esetleg találkozhatnánk egy korsó sört? t nem mehetek, nagytakarítást ot fogok mosni, rendet csinálok itán meg ebédet főzök: valami yan a feleségem megrendelte, csinálni? xdába megy, azután a fodrász- I a szabónőjénél. Csak ebédre azután újra elszáguld. Ezt úgy aximális program szerint él“. rvétemI Magam sem tudom, hol nyi a házi teendőm. Nemrég feleségemtől, hogy mit készítek, ő pedig azon nyomban fejbe ondta, kínáljuk meg őket albon iImendrával. Egy szuszra kivág- y ez mindössze húsos galuska an, mexikói étel. De vajon hol ískor meg sopa de sebollát kért. et vágtam, mivel azonnal megái j, ez a parasztmódra készített re". j a feleségem a fizetésem felét n hagyja. A ház telis-tele van si alkalmatosságokkal. Az asz- szeritett, hogy bordásfalat állit- Ugyan minek kell neked ez az egész hűhó? - kérdezem tőle. - Hogy,,lépést tadsak a korral", ahogyan egyesek mondják, akik a kod csupán az újságokból ismerik - és feleségem jelen tőségteljesen néz rám. - Többek között éppen az újság ída nemrég azt, hogy visszatér a telt asszonyok divatja, mivel az ő egészségük és jellemük jobb, mint a soványaké... - kardoskodtam Fogalmam sincs, mi van a feleségemmel, hiszen olyan csendes, házias, nőies teremtés volt, most pedig valósággal kicserélték. A múlt héten egyszerre csak készülődni kezdett valahová. Azt pedig tudod, hogyan szoktak az asszonyok készülődni: hozd ide ezt, vidd el azt. Azután nyájasan kéri, mint valamikor régen:- Főzz nekem kávét és öntsd a termoszba. A citromos kávé neked mindig olyan jól sikerül. És készíts néhány szendvicset, csak a kenyeret nagyon vékonyra vágd. Én némán elkészítettem az ennivalót, amikor pedig az asszony megfogta az ajtókilincset, szerényen megérdeklődtem:- Megtudhatnám, tulajdonképpen hová készül?- Hogy-hogy, hát nem mondtam meg? Horgászni, hogy megnyugtassam az idegeimet. Ciao, drágám! - azzal cuppanós csókot nyomott az arcomra, és ellibegett. Sokáig nem felejtem el azt a horgászást. Feleségem temérdek apró halacskát hozott. Miközben fürdőit és kicsinosította magát, én halászlét főztem neki, krumplit sütöttem friss gombával. Hiszen valami emberi ételt kellett adni a horgászás közben fogyasztott száraz és hideg étel után! Feleségem jó étvággyal nyelte sza- kácsmüvészeti remekeimet, de közben egy könyvbe temetkezett, és én csak a teli tányérokat hordtam és elvittem az üreseket. Egész este rendbe szedtem, szétrakosgattam és a helyére tettem a feleségem csizmáját, hátizsákját, viharkabátját, horgászfelszerelését, az asszony pedig, aki nyomban megfeledkezett a létezésemről, édesdeden aludt a televízió előtt. Feleségem egyszer csak kijelentette:- Te valahogy közömbös lettél irántam, És egy idő óta általában semmi sem érdekel. Veled szót sem lehet váltani semmiről! Azt tudod például, hogy rrfhöjűnik Szváziföldön, vagy hogy mi újat mondanak s7i%^pmberröl és a Nasca-völgy- ben talált rajzokrom'Áruld el például, hány férje volt N. filmcsillagnak. Én pedig forgok, mint a motolla, nincs időm sem Szváziföldre, sem a Nasca-völgyre. És végeredményben semmi közöm sincs egy szerelemre vágyó filmdíva szívügyeihez.- Légy türelmes, öreg fiú - bíztatott a barátom -, lesz ez még másként is! Élmúltak a régi szép idők, a haladás korában élünk: előbb a nők emancipációja volt, most pedig a fédiak feminizá- lódása következik. Ki tudja, még milyen hóbort telik ki ezektől a gyenge teremtésektől... GELLERT GYÖRGY fordítása KISFALUDY KÁROLY* Epigrammák 1 Aki művészpályát óhajt, tövisit ne tekintse, Bátran törjön elő s tűnnek az éji ködök. Síkos az út s meredek, szűk az élet: szökni tanúlj, mert Gyors az idő, megelőz, s hasztalan áldozatod. 2 A késő szerelem kétes láng, téli virágként Védő kézre szőrűi s fázik az, aki szedi. 4 Kis dolog is gyakran nagy célt okoz a sokaságnál, Melyet utóbb tetté érlel az egyes erő. \ Kezdeni többnek kell; de valódira hatni csak egy tud, Ebbe vegyül a sok, s általa mindenik él. \ 5 A boldog szerelem hallgat, s titkon szedi bérét; Szép szavak árjai közt néma halálra siet. 16 Múltra, jövőre tekints, ha magas bért nyerni törekszel: A jelen áldásait lágy kebel érzi maga. 17 • Törpe! nagyot nem lépsz! ne erőlködj! kár az időért: Fenn csügg a koszorú: nagyra nagy elme mehet. 19 Küzd az erős, de halad; gyöngébb őt lesve nyomozza, És ha nem érheti el, régi szokásra kevély. Az, aki akar s nem tud, kész mindig gúnnyal ítélni; A tehetős hallgat; tette mutassa, mit ér. 23 Nincs sors, nincs hatalom, ha erőd van küzdeni magaddal: Légy szabad, állhatatos, s mennyei pálma tiéd. K " A költőre és drámaíróra emlékezünk születésének 200. évfordulója alkalmából
