Új Szó, 1988. december (41. évfolyam, 283-308. szám)

1988-12-10 / 291. szám, szombat

I

DÍSZVACSORA A PRÁGAI VÁRBAN

oiistáv Husák: Az államok viszonya csak a békés együttélésre épülhet

Mint már közöltük, Gustáv Husák köztársasági elnök csütörtök este a prágai várban díszvacsorát adott Francois Mitterrand francia államfő tiszteletére. A vacsorán a két legfelsőbb vezető beszédet mondott, amelyeket alább ismertetjük.

Gustáv Husák bevezetőben a csehszlovák nép, a kormány és a maga nevében üdvözölte a francia köztársasági elnököt és a kíséretében levő személyiségeket, majd így folytatta:

Az ön csehszlovákiai látogatását rendkívül nagyra becsüljük. Örömmel tölt el bennünket, hogy köztársaságunk hetvenéves történetében először üdvözölhetjük körünkben egy olýan ország legfelsőbb vezetőjét, amely kultúrája, műveltsége, haladó eszményei dicsőséget szereztek neki. Úgy is üdvözlöm önt, mint a francia antifasiszta ellenállás kiemelkedő személyiségét.

A nemzeteink közötti baráti kapcsolatoknak gazdag hagyományai vannak, gyökerei mélyen visszanyúlnak a múltba. Köztársaságunk megalakulásának a jubileumi évében megemlékeztünk arról is, hogy Franciaország milyen szerepet játszott ebben. Nem feledkezünk meg a csehszlovák és a francia népnek a fasizmus ellen, a szabadságért, a függetlenségért, a Hitler-ellenes koalíció idején vívott közös küzdelméről sem.

Az ön látogatására olyan időben kerül sor, amikor a nemzetközi kapcsolatokban a fokozott bizalom légköre kezd megnyilvánulni, s a konfrontációval szemben az együttműködés uralkodik el. A nemzetközi közösségbe fokozatosan behatolt az a felismerés, hogy a nukleáris kor feltételei között az államok viszonya csak a békés együttélésre épülhet. Egyre inkább tudatosítjuk, hogy a szüntelen háborús fenyegetés nélkül kell egymás mellett élnünk, annak ellenére, hogy közöttünk politikai, gazdasági, filozófiai és szociális különbségek vannak. Azokkal az eszközökkel, amelyeket ma a fegyverkezés nyel el, meg lehetne oldani a fejlődő országok problémáit és az egész emberiség globális gondjait: fel lehetne számolni az éhnyomort, a szegénységet, a járványokat, az elmaradottságot, vissza lehetne fordítani a szociális és az ökológiai katasztrófákat.

Üdvözöljük ezért a leszerelési tárgyalásokon és a regionális konfliktusok megoldása során elért pozitív eredményeket. Hisszük, hogy ezek a folyamatok a jövőben is folytatódni fognak, s kiterjednek a nemzetközi kapcsolatok minden területére, a világ valamennyi régiójára. Ehhez a reményteljes fejlődéshez jelentős mértékben hozzájárul a Szovjetunió és az Egyesült Államok viszonyának javulása, akárcsak az ön nemrég tett moszkvai látogatása során folytatott szovjet-francia párbeszéd.

Ezzel összefüggésben figyelemre méltónak tartjuk azokat a javaslatokat, amelyeket az ENSZ-közgyűlés 43. ülésszakán terjesztett elő Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke. A tervezett haderőcsökkentés érinti a Csehszlovákia területén állomásozó szovjet egységeket is. Forrón üdvözöljük ezt a kezdeményezést.

Őszinte érdekünk az európai tartós béke és biztonság. A szocialista országokkal együtt számos javaslatot terjesztettünk elő és készen állunk arra, hogy megvitassuk más államok konkrét indítványait, s velük közösen keressük a kölcsönösen elfogadható megoldásokat.

Az európai biztonság megteremtéséhez Csehszlovákia azzal az indítvánnyal is hozzájárult, miszerint a Varsói Szerződés és a NATO érintkezési vonalán hozzák létre a bizalom, az együttműködés és a jószomszédi kapcsolatok övezetét. Nagyra értékeljük, hogy Francia- ország pozitívan fogadta ezt a kezdeményezést. Rokonszenvvel fogadtuk, elnök úr, az ön javaslatát, miszerint létre kell hozni egy olyan zónát, amelyben egyik hadsereg sem rendelkezne a meglepetéssze- rű támadáshoz vagy háború folytatásához szükséges eszközökkel.

Franciaországhoz hasonlóan nekünk is érdekünk a bécsi utótalálkozó mielőbbi befejezése, valamint az, hogy a lehető leghamarabb kezdődjenek meg a hagyományos fegyverzet és fegyveres erők csökkentéséről szóló tárgyalások, s folytatódjanak a bizalom és a biztonság erősítését célzó intézkedésekről szóló megbeszélések. Az összeurópai együttműködési folyamat elmélyítése érdekében támogatjuk a további utóértekezletek, mindenekelőtt a gazdasági, az ökológiai és a humanitárius kérdésekkel foglalkozó fórum összehívását.

Az európai államok problémáinak és szükségleteinek összefonódása megköveteli ezek közös megoldását. Ezért szükségesnek tartjuk, hogy egyesítsük erőinket a kölcsönösen előnyös és egyenjogú együttműködés fejlesztésére minden területen, mind kétoldalú, mind pedig több oldalú alapokon, így például a KGST és a Közös Piac között is.

Abban az időszakban érkezett Csehszlovákiába, amikor más szocialista országokhoz hasonlóan mi is a további fejlődés biztosítását szolgáló új megközelítéseket keressük és valósítjuk meg fokozatosan. Erőfeszítéseink arra irányulnak, hogy a sokoldalú intenzifikálással és

Gustáv Husák és Francois Mitterrand tárgyalás közben (Telefoto: ČSTK)

a népgazdaság szerkezetének átalakításával meggyorsítsuk a szoci- ális-gazdasági fejlődés dinamikáját. Ezért reformokat hajtunk végre a gazdaságban és a társadalom életének minden területén. A szocialista rendszer humánus lényegével összhangban igyekszünk elmélyíteni a szocialista demokráciát, az emberek részvételét az irányításban. Ebben látjuk azt az utat, amely a lakosság életszínvonalának és szociális biztonságának fokozásához vezet.

Gazdaságunk reformja új lehetőségeket teremt az országaink közötti gazdasági együttműködés és kereskedelmi csere dinamikusabb fejlesztéséhez, az ipari kooperációhoz, a tudományos-műszaki együttműködéshez és a közös vegyes vállalatok és társaságok létesítéséhez.

Mi is azt szeretnénk, hogy megfelelően bontakozzon ki a kulturális, a oktatási, a tudományos és az egészségügyi együttműködés országaink között. Ennek is megvan a jelentősége a népeink közötti közeledés szempontjából.

Elnök úr, örömmel állapíthatom meg, hogy a kétoldalú kapcsolatok fejlesztéséhez megvannak a kedvező feltételek. Szeretnénk folytatni a konstruktív párbeszédet Francia- országgal minden szinten', ami elősegíti az európai béke, a biztonság és a haladás megszilárdítását. Végezetül szeretném kifejezni meggyőződésemet, hogy az ön jelenlegi látogatása hozzájárul kapcsolataink további elmélyítéséhez. Közös érdekünk, hogy az eddig elért eredményeket a kölcsönös bizalom, a tisztelet, az egyenjogúság és a megértés alapján erősítsük és fejlesszük tovább.

Francois Mitterrand: Európa ismét a jövő realitásává válik

Francois Mitterrand bevezetőben köszönetét mondott a csehszlovákiai meghívásáért, s jókívánságait fejezte ki a csehszlovák népnek. Ezután így folytatta.

Olyan pillanatban vagyunk most itt Európa szívében, amikor a kontinens, a mi Európánk jövője iránt oly nagy az érdeklődés. A Csehszlovák Köztársaság már hetven éve létezik és mindeddig egyetlen francia legfelsőbb vezető sem tett itt hivatalos látogatást. Nagyon kívántam, hogy ez a rendellenesség abban az időszakban szűnjön meg, amikor köztársaságuk megalakulásának évfordulóját ünnepük. Ebből az alkalomból meg kell említenem azokat a franciákat, akik lelkesedtek a csehszlovák ügyért, s azokat a csehszlovákokat, akik reményeiket és bizalmukat Franciaországba helyezték.

Franciaorszáo, egész súlyával, a fiatal Csehszlovák Köztársaság mellett állt és ma büszke erre: támogattuk a csehek és szlovákok jogát arra, hogy azon a területen hozzák létre demokratikus államukat, amely az övék volt. Nem létezik igazságosabb ügy. ■»

Az új állam és az én hazám közötti szolidaritás erejéről mi sem tanúskodik jobban, mint Tomáš Ma- saryknak, a modern Csehszlovákia atyjának Emlékirataiból vett idézet:

,,Párizsban, ahová 1918. december 7-én érkeztem meg, az első hivatalos látogatást tettem Poincaré köz- társasági elnöknél, hogy megköszönjem neki mindazt a támogatást, amelyben Franciaország részesített bennünket!“

A húszas évek során Csehszlovákia volt az egyetlen állam Európának ebben a részében, amely a többi nem demokratikus rezsim között demokratikus maradt. Ezután következett München, az elárult bizalom, a megtiport barátság. Emlékszem arra az időszakra, amikor diákként Párizsban pontosan leírtam, menynyire szégyelltem magam.

Szövetségünk ismét megerősödött a megszállók elleni harcban. Beneš és de Gualle Londonban érvénytelennek nyilvánította a müncheni megállapodást. Egy bátor francia zászlóalj De Lannurien százados vezetésével már 1944. augusztus 28-án bekapcsolódott a szlovák nemzeti felkelésbe. Ezek a franciák erkölcsi kötelességüknek érezték ezt a segítséget azokkal a csehszlovák katonákkal szemben, akik 1940-ben a Szajna és a Loire menti harcokban Franciaországért küzdöttek. Nem feledkezünk meg azokról, akik a legutóbbi háború idején a mi oldalunkon álltak. Sok francia lelte halálát az önök országában, s én hálás vagyok azért, hogy ápolják azok emlékét, akik az országaink közötti barátság nevében ontották ki vérüket.

Kapcsolatainknak ez a vázlatos felelevenítése arra szolgált, hogy emlékeztessek rá: mindez inkább a kölcsönös megértéshez, semmint az érdektelenség felé vezetett bennünket.

A körülmények másként döntöttek. Kapcsolatainkra nemcsak az 1938-as tragikus események voltak negatív hatással, hanem az is, hogy a világ és Európa megoszlott, s ezt a feszültség időszaka követte. A franciák ennek ellenére nem szűntek meg érdeklődni az iránt, ami az önök országában történt. Bizonyára tudnak arról a jelentős visszhangról, amelyet Franciaországban az váltott ki, amit prágai tavasznak neveztek el, bizonyára tudják, hogy milyen erkölcsi tekintélynek örvendtek azok a tettek és személyek, amelyek illetve akik a mi szemünkben azokat az értékeket képviselték, amelyekben hiszünk és amelyekről az Emberi Jogok és Állampolgári Jogok Nyilatkozatának 200. évfordulója alkalmából ünnepélyesen megemlékezünk. Ezek a szólásszabadság, a gyülekezési szabadság, a mozgásszabadság, a nemzeti szuverenitáshoz való jog. Mindezt tudják és felesleges lenne erről hallgatni. Tiszteletben tartom azonban az önök szuverenitását és bízom abban a párbeszédben, amelyet megkezdtünk, hogy előrelépjünk a véleménycserében.

Azzal a kívánsággal érkeztem Prágába, hogy felújítsuk a nemzeteink és a megosztott Európa megbékélése szempontjából egyaránt hasznos jó együttműködést Csehszlovákia és Franciaország között.

Abban az időben, amikor egyre nagyobb mértékben érvényesülnek a déli félteke hatalmas néptömegei

és amikor növekszik a gazdasági nagyhatalmak nyomása, vajon ké- pes-e Európa egyesíteni eiőit és a saját kezébe venni sorsát? Az idő erre megfelelő. Ami megcsontoso- dottnak tűnt, mozgásba lendül. Európa ismét a jövő realitásává válik.

A Keleten - bár ez a fogalom kevéssé felel meg földrajzi szempontból - törekvések tapasztalhatók a reformokra, erősödik a nemzeti identitástudat, s ugyanakkor mindannyian tudatosítják a gazdasági fejlődés, a kulturális csere, a gondolatok fejlődésének fontosságát. Az embereket az egymástól való kölcsönös függés távlataiban kell látni.

A Nyugaton a francia-nyugatnémet megbékélés - a béke és a biztonság mindenki számára példás garanciája - megnyitotta az utat az új közösség létrehozása előtt. A közösség tizenkét országa arra készül, hogy ledöntse azokat az akadályokat, amelyek még állnak, s 1993-tól kezdődően egységes piacot hoz létre, ahol szabadon fog mozogni az áru, a szolgáltatások, valamint az emberek is, azok, akik alkotnak, dolgoznak, kereskednek, egyszóval azok, akik meg akarják ismerni közös történelmi örökségünk útjait és eredményeit.

Ettől a közösségtől semmi sem olyan idegen, mint a bezárkózás gondolata. Azt szeretnénk, ha ez a nagy piac nyitva lenne a közösségen kívül állókkal folytatott bármilyen együttműködés előtt. Nem lesz gazdasági és műszaki erőd, ahogy attól sokan tartanak.

Ezt példázza az a kétoldalú megállapodás, amelyet Csehszlovákia és Franciaország idén október elsején írt alá. Az egységes és erős közösség, amely bízik önmagában, jobban szolgálja az európai közeledést, mint azt a megosztott nemzetek tehetnék. Európát ma nem a szemünk láttára végbemenő változás fenyegeti, hanem a status quo meghosszabbítása, ami olyan pillanatban ítélne bennünket mozdulatlanságra, amikor körülöttünk minden mozog. .

Mivel két egymással szemben álló szövetségi rendszerhez tartozunk, szeretném megmondani, hogy véleményem szerint első feladatunk

a lehető legalacsonyabb szintű tényleges erőegyensúlyon alapuló, a meglepetésszerű támadás és a hosszú háború veszélyét kizáró biztonság értelmezésének a megfogalmazása. Ez a témája a hagyományos erőkről szóló tárgyalásoknak, amelyek reményeim szerint huzavona nélkül megkezdődnek. A Gorbacsov úr jáltal az ENSZ-ben bejelentett intézkedések ebből a szempont- ból jó hírt jelentenek. Amellett vagyok, hogy ezeket a kérdéseket az európai biztonsági és együttműködési értekezlet tanácskozása keretében vitassuk meg. Ez az egyetlen hely, ahol az összes európai állam találkozik, hogy megvitassa a mindenki számára fontos kérdéseket.

Franciaország szolidáris szövetségeseivel és hű kötelezettségeihez, de ennek ellenére azt kívánja, hogy szűnjön meg Európában a két tömb konfrontációja. Már maga a létük a második világháború után kialakult káros helyzet meghosszabbítását jelenti, amit nem szabad tartós állapotnak tekintenünk.

Ugyanebben a szellemben javasolta Franciaország, hogy jövő év januárjában Párizsban találkozzanak azoknak az országoknak a vezetői, amelyek 1925-ben aláírták a vegyi fegyverek alkalmazását tiltó genfi jegyzőkönyvet. Ezen a tanácskozáson részt vehetnének azok is, akik csatlakozni kívánnak hozzá. Ez jó alkalom lesz arra, hogy határozott ösztönzést adjunk a genfi leszerelési konferencia munkájának.

A konfrontáció veszélyének elhárításához nem elegendő csupán a fegyverkezés szintjének a csökkentése. A háborút nem a fegyverek léte robbantja ki, hanem megosztottságunk és az ebből eredő bizalmatlanság és bizonytalanság, önök tudják, hogy Franciaország mennyire üdvözölte a Ronald Reagan és Mihail Gorbacsov által aláírt washingtoni megállapodást.

Az az Európa, amelyet mi kívánunk és amelyért Franciaország munkálkodik, szabad nemzetek és független államok közössége lesz, ahol senki nem fog fenyegetni senkit, ahol tiszteletben tartják a személyek jogait, ahol senki sem lesz alárendelve mások törvényeinek. Béke az államok között, szabadság az

állampolgárok számára - ez az az irány, amerre haladunk.

Szeretném hozzáfűzni, hogy ebben szerepet fog játszani a kultúra is. Miért hivatkozunk közös kulturális örökségünkre, ha hagyjuk parlagon heverni, a Keleten és a Nyugaton egyaránt, s megadóan nyújtjuk kezünket azért, ami máshonnan, mindenekelőtt az Atlanti-óceán másik oldaláról érkezik hozzánk, ahol sok a barátunk. Ez rendjén lenne, de még jobb lenne, ha mindezt Európában szereznénk be.

Az európai kultúra reneszánsza véleményem szerint az egyik olyan komoly dolog, amely az évszázad végén nagy figyelmet igényel. Megőrizzük nyelvünket, ízlésünket, érzékenységünket, de csak akkor, ha egymást kölcsönösen támogatjuk. Ezért javasoltam az ún. audiovizuális Eurékát, amely programban már tizennyolc európai ország vállalatai vesznek részt. De miért ne lehetné számuk 19, 20, 21, 22. E téren nincsenek határok.

Honnan máshonnan, mint Prágából, Európának ebből a földrajzi középpontjából fordulhatnék földrészünk lakóihoz a Keleten és a Nyugaton egyaránt, hogy közösen ragadják meg a történelmi alkalmat és adjanak a fejlődésnek jó irányt, a béke és a szabadság irányát.

Az európai szomdszédok közeledése a mi két országunk számára is kereteket biztosít és alkalmat teremt a párbeszéd felújítására és az együttműködés felélénkítésére. A tárgyalásaink során elvégzett elemzésből kitűnik, hogy együttműködésünk jobb is lehet. Gazdasági és műszaki téren közös terveinket kézzelfogható, konkrét eredményekké kell változtatni és meg kell vizsgálni az olyan új együttműködési területeket, mint a távközlés, az atomenergetika és a környezetvédelem. Ami a kultúrát illeti, szeretném megköszönni a csehszlovák hatóságoknak azt a gondoskodását, amelyet a francia nyelv oktatásának fognak szentelni.

Befejezésül szeretném kifejezni reményemet, hogy a francia -csehszlovák párbeszéd magasabb szintre emelkedik. Prágai látogatásommal hozzá kívánok járulni az újra megtalált európai szolidaritáshoz.