Új Szó, 1988. december (41. évfolyam, 283-308. szám)

1988-12-07 / 288. szám, szerda

MILLIÓS HASZON „Milliomos“ feltaláló Vszevolod Morzak, a Donyeckugol egyesülés­hez tartozó Oktyabr bánya üzemve­zetőségének igazgatója. A megta­karítás, amely javaslatainak köszön­hető, már régen meghaladta az egy­millió rubelt. ...A Szófia el­nevezésű réteg leveles tésztára emlékeztet: két szénréteg között körülbelül félmé­teres kőzetréteg. A szénkombájn mindezt együtte­sen hozta felszín­re, és nagyon ala­csony minőségű szenet eredmé­nyezett. A bánya számára ez ko­moly pénzbírsá­got jelentett, a bá­nyászoknak pedig csökkent a mun­kabére. Ilyen „leveles tésztával“ elég gyakran találkoztak. A bányászok mint elkerülhetetlen rosszat köny­velték el. Sok mindent megpróbál­tak, hogy csökkentsék a szén hamu- tartalmát, de különösebb sikert nem értek el. Egyesek már-már azt kezd­ték mondogatni, hogy ilyen esetek­ben a legjobb eszköz a jó öreg fejtókalapács. Ezzel először az egyik, azután a másik réteget lehet­ne jó alaposan lefejteni. Mi lenne, ha a szenet és a kőzetet külön termelnék ki? Morzak ki is dolgozott egy alkatrészt a kombájn­hoz, amely szerkezetében a húsda­ráló késéhez hasonlít. Először ki­vágja a kőzetet a rétegből, azután pedig a szén kerül sorra. Morzak kését bármely szénkombájn eseté­ben fel lehet használni, csak a fele­rősítés módja változik. Most a bá­nyában öt ilyen szerkezet működik. Bevezetésük következtében a gaz­dasági hatás évente mintegy 400 ezer rubel. A modern technika ellenére a bá­nyászok munkája még ma sem ve­szélytelen. Ha a bányász fizetése a kifejtett szén mennyiségétől és minőségétől függ, akkor egészsége és egész élete pedig a bánya leve­gőjének tisztaságától. Az évszaktól függetlenül már kilométeres mély­ségben sajátos remegő hang hallha­tó, mintha több tucat légy zümmög­ne. A szénrétegeken átszivárgó me­tán zümmög így. Ennek a gáznak a váratlan kitörése nagyon veszé­lyes. Az ember semmit sem érez közben, csak váratlan szikrákat lát... Éppen a metán a legtöbb bale­set okozója a donyecki és az ország más szénbányáiban. Vszevolod Morzak 36 találmánya közül az utolsó a vágatba érkező levegő ellenőrzésének automatikus rendszere Működési elve ennek is egyszerű: ha a levegőben megnö­vekszik a könnyen robbanó gáz mennyisége, a bányában automati­kusan kikapcsol az elektromos ener­gia, leáll a munka. Ezt a rendszert laboratóriumban próbálták ki. Né­hány bányában már sikeresen mű­ködik. Elmondhatjuk, hogy az Oktyabr bányászainak szerencséjük van a vezetőikkel.- Pontosabban - tiltakozik Mor­zak - nekem van szerencsém a munkatársaimmal. Külön brigá­dunk van az új technika kipróbálásá­ra és bevezetésére. Van egy nem túl' nagy kísérleti telepünk is: a mecha­nikai műhely mellett működő rész­legben elkészítik, összeszerelik és kipróbálják a javasolt konstrukció­kat. Az új ötleteket, a bánya műszaki problémáit az egész kollektívával együtt vitatjuk meg. Az Oktyabr bányaipari igazgató­ságnál ma több mint félezer feltaláló és újító dolgozik. Alkotó tevékenysé­gük eredményét mutatja az, hogy csak tavaly 800 ezer rubelt takarítot­tak meg. J. LEMEHOVA (Szovjetunió) Kell a harmadik gyermek A Szovjetunió Állami Statisztikai Bizottsága sajtókiadványt tett közzé ,,Az 1987-ben született gyermekek megoszlása születésük sorrendje és anyjuk életkora szerint“ címmel. Az ebben a kiadványban levő száma­datok fontosak, és megérdemlik, hogy a társadalom széles rétegei figyelmet fordítsanak rájuk. Minden száz újszülött közül 39 elsó gyermek volt a családban, és csupán 26 - harmadik vagy még ezután következő gyermek. Éppen ez utóbbi számadat miatt aggódnak főként a demográfusok. A népesség egyszerű „újrater­melődéséhez“ (vagyis a szülő- és a gyermeknemzedék számbeli egyenlőségéhez) jelenleg az szük­séges, hogy minden 100 „aktív“ családra körülbelül 260 születés jus­son. Jelenleg pedig azok a családok vannak többségben, melyeknek két gyermeke van, és nagymértékben megnövekedett az egygyermekes családok hányada, különösen VÉDETT TERÜLETEK A Tigris­ötven évvel ezelőtt, amikor ez a tadzsikisztáni természetvédelmi terület megalakult, még gyakoriak voltak errefelé a turáni tigrisek. Ké­sőbb elhagyták a vidéket. A termé­szet szerelmeseit ennek ellenére sok érdekes dolog várja ezen a fur­csa, egzotikus tájon A Szovjetunió egyik legmelegebb vidéke. Tél gyakorlatilag nincs: az esős ősz rögtön átmegy az esős tavaszba, s ha néha mégis hó esik vagy jégpáncél keletkezik a tavak felszínén, az valóságos tragédia a völgy lakói számára. A nyár száraz és forró. A Vahs folyó alsó folyását, ahol a természetvédelmi terület 473 négyzetkilométert foglal el, sűrű, dzsungelre emlékeztető ártéri erdő borítja. A legelterjedtebb fák a nyár­fák különböző fajtái: néhány fűféle, például az eriantuszok elérik az öt­méteres magasságot is. Mintegy 150-fajta növény él itt. A Tigris-szakadék néhány lakója sajnos bekerült a Vörös Könyvbe. Elsősorban a golyvás antilopok (amelyek az ártéri erdők melletti ho­mokos pusztákon élnek) és buharai szarvasok. A meleg évszakban az állatok szívesebben mozognak éjszaka. A több millió kabóca állandó ciripelé­se mellett egyre erősebbé válik a békák koncertje, olyannyira, hogy néha képes elnyomni minden más zajt. De ha valaki elrejtőzik, és erő­sen figyel, meg tudja különböztetni a csíkos hiénák ugatását, a farkasü­völtést, a sakálok panaszos sírását. A tavakban hatalmasat csobbannak a százkilós óriásharcsák. A golyvás antilopok a szarvasok által kitapo­sott ösvényen sietnek az itatok felé. A levegőben hangtalanul siklanak a lappantyúk és a denevérek. Ugyan­ilyen észrevétlenül bukkan elő a csalitból az ártéri erdők legügye­sebb, legravaszabb, legvérszomja­sabb vadállata, a csausz, a fácánok és más madarak legádázabb ellen­sége. A Tigris-szakadék tavaiban telel­nek át a hattyúk, a vadludak, a kó­csagok, a szalonkák és a kormorá- nok. A zoológusok 140-fajta mada­rat és 30-féle emlőst számláltak itt össze. Ezt a sajátos földdarabot igen bölcsen érintetlen állapotban őrizték meg akkor is, amikor a Vahs folyó- nak csaknem az egész völgyét me­zőgazdasági művelés alá vették - gyapotot, szőlőt, zöldségféléket termesztenek. Az emberi beavatko­zás hatását mégis erősen érzi. A Vahs folyót elrekesztő gát megé­pítése nemrégiben olyan helyzetet teremtett, hogy időszerű a Tigris­szakadék megmentéséről beszélni. Vége lett a tavaszi és a nyári áradá­soknak, a tavak kiszáradófélben vannak, a föld kezd kiszikkadni, ki­szikesedni. A tudósok több tervet készítettek e terület megmentése érdekében. Az egyik szerint úszó szivattyúállomásokat építenének, a másik szerint egy alacsonyabb gátat, amely lehetővé tenné az ártéri erdők elárasztását. Egy dolog azon­ban nyilvánvaló: a természetvédelmi területet meg kell óvni. V. VOLKOV a nagyvárosokban. A harmadik és az ezután következő gyermekek számaránya az ötvenes évek köze­pén és a hatvanas évek közepén egyaránt az újszülöttek 38 százalé­ka volt, később azonban csökkent. A harmadik és az utána következő gyermekek számaránya csökkené­sének fő oka az volt, hogy a poten­ciális szülők nem kívántak „sok“ gyermeket, nagymértékben csök­kent a sokgyermekes családok há­nyada - ez mint tömegjelenség tel­jesen eltűnik. A Szovjetunió európai köztársaságaiban a közvélemény manapság még a háromgyermekes családot is sokgyermekesnek tartja. Bár az Állami Statisztikai Bizott­ság kiadványa igen szűkszavú, egyes éles problémák mégis felis­merhetőek. 148 000 első gyermek például 30 évesnél idősebb nőtől született, ezen belül 40 ezernek az anyja 35 évesnél idősebb. Ez termé­szetesen a magánélet rendszerte­lenségével függ össze - a nők ma­gányosságával, betegségeivel stb. Másfelől az a körülmény, hogy a 20 évesnél fiatalabb anyáktól mégis elég sok második gyermek születik (38 ezer), sőt bizonyos szá­mú harmadik gyermek is (2 ezer) - a túl korai házasságokról és a há­zasságon kívüli gyermekszületések­ről, az ifjúság egy részének túlságo­san szabad szexuális magatartásá­ról, a nemi erkölcs liberalizálásáról tanúskodik, ami sajnos nem járt együtt a szexuális felvilágosításban szükséges változásokkal és a fo­gamzásgátló szerekkel kapcsolatos helyzet javulásával. A házasságon kívül született gyermekek között, akik az újszülöttek 10 százalékát képviselik, nagy azoknak a hánya­da, akiket nem kívántak, nem vártak. A születési arányszám fő problé­mája azonban természetesen a né­pesség egyszerű „újratermelődésé­hez“ szükséges harmadik gyermek csekély száma. A harmadik gyer­mek - döntő az ország egész de­mográfiai rendszere, demográfiai jö­vőnk számára. A Szovjetunió Állami Statisztikai Bizottságának kiadvá­nyából a szakemberek számára lát­ható az, hogy ösztönző intézkedé­seket kell tenni a születések számá­nak fokozására. V. PEREVEGYENCEV (Lityeraturnaja Gazeta) Milyen kezdeményezést? Az elmúlt években különböző fórumokon számtalanszor elhangzott, hogy a társadalmi-gazdasági átalakítás csak a dolgo­zók nagyfokú aktivitásával, elkötelezettségével, alkotó kezdemé­nyezésével valósulhat meg. Őszintén szólva ezek a szavak, kifejezések egy kissé már elindultak a frázissá válás útján. Ennek egyik oka, hogy tudatunkba idézik a közelmúlt helyenként ma is tovább élő gyakorlatát. Elsősorban a munkaverseny-mozgalmak különböző, felülről sugallt, sőt kezdeményezett sokféle fajtájára gondolok. Az egyszerű dolgozó gyakran már számon se tudja tartani, hányhoz csatlakozott, és miért. Óhatatlanul is fölteszi az ember a kérdést, arányban áll-e azzal az adminisztrálással, gyűlésezéssei az a gazdasági eredmény, amelyet ezek a mozgal­mak, kezdeményezések hoznak. A népgazdaságban elért ered­mények ennek ellentmondanak. Nem a jószándékot vonom kétségbe, hanem az alkalmazott módszert. Bár sok olyan jelenségre is hozható föl példa, amely még a szándékot is megkérdőjelezi. Saját tapasztalatomból tudom, hogy pár évvel ezelőtt egyes munkahelyeken kötelező volt fölajánlást tenni. Valamennyi dolgozó sokszorosított űrlapot kapott, ebbe jelölte be, mit és milyen pénzértékben ajánl föl. Ezt azután nemcsak a szakszervezet, hanem minden olyan társa­dalmi szervezet nyilvántartotta, amelyiknek az illető tagja volt. E személyenként megsokszorozódott fölajánlás értékösszegét azután felsőbb szinten összeadták, s az eredményül kapott csillagászati összeg sok milliárd koronában fejezte ki hazánk dolgozó népének elkötelezettségét. Nemrég olvastam például egy közepes nagyságú üzemből származó jelentést, ahol egyetlen negyedév alatt csaknem két­száz újítást nyújtottak be a dolgozók, ha jól számoljuk, ez évi nyolcszáz újítás körül van, vagyis körülbelül minden dolgozóra jut egy. Még ha ezek a példák nem tekinthetők is általános érvényúek- nek, jól mutatják a központosított adminisztratív irányítási rend­szer lényegét: az irányítottak legfőbb érdeke, hogy megfelelje­nek a felsőbb elvárásoknak, s ha erre képtelenek, akkor szépítik eredményeiket. Nyilván nem ezt a fajta elkötelezettséget várja el a párttagság­tól és a dolgozóktól a CSKP Központi Bizottsága 10. ülésének határozata, amikor az ideológiai munka jelenlegi feladatát így határozza meg: „Az ideológiai munka jelenlegi elsőrendű fel­adata, hogy hozzájáruljon az emberek kezdeményezését és alkotókészségét ösztönző légkör megteremtéséhez. Nagyfokú társadalmi elkötelezettségre, a munkaeredményekért vállalt fele­lősségre, arra kell ösztönözni őket, hogy valódi gazdaként és a szocializmus iránt odaadó polgárokként cselekedjenek, akik szívükön viselik országunk sorsát és jövőjét. “ Ebben tehát azon van a hangsúly, hogy megfelelő légkört kell teremteni a dolgozók kezdeményezésének, s ez nem azonos a fenti példákkal illusztrált korábbi gyakorlattal, amikor odafönn döntöttek arról, milyen irányt vegyen az aktivitás. De hogyan teljesíthető az ideológiai munkában a kommunistákkal szemben támasztott ilyen elvárás? Semmi esetre sem formális adminiszt­ratív intézkedésekkel, amelyek gyakran a valóságot rózsás színekben feltüntető, önkényesen manipulált adatokkal vezetik félre nemcsak a felsőbb politikai és gazdasági irányítást, hanem a közvéleményt is. Hangzatos felhívások és különböző néven indított mozgalmak helyett hasznosabb tehát a dolgozók széles tömegeinek bevoná­sával alapos elemzéssel föltárni a munkahely objektív helyzetét. Nem egy felülről elindított, feltétlenül helyesnek tekintett mozga­lom számára kell mozgósítani az embereket, hanem bevonásuk­kal kell új utakat, megoldási lehetőségeket keresnie. így érez­tetve velük, hogy szuverén döntésre jogosult gazdái munkahe­lyüknek. Ennek alapján, a kollektívák önállóságára építve olyan gazdasági szabályozókat, anyagi ösztönzőket kell bevezetni, amelyek közvetlenül tesznek érdekeltté mindenkit egy újfajta elkötelezettség, munkahelyi magatartás kialakításában. Ennek előmozdítása tehát a legfontosabb elvárás az ideológiai munká­val szemben. MORVAY GÁBOR A KGST-tagországok közül egyedül hazánkban gyártják az amerikai Coca­Coia cég receptje szerint a Cappy üdítőt. A magas C vitamin tartalmú szörp öt változatban készül tartósítóanyagok hozzáadása nélkül. A narancs-, cit- SZÓ rancs-, ribizli-, alma- és meggysűrítmény alapanyagát a világhírű amerikai cég szállítja, és a Nové Mesto nad Metují-i Kelet-csehországi Konzerv- és A Szeszgyár chrasti üzemében dolgozzák fel. A felvételen Jaroslava Hromád­ková a vignettaragasztó gépsort kezeli. Ezek a vignetták ugyancsak a Coca­Cola cégtől származnak. (Jaroslav Hejzlar felvétele - ČTK) 1988. XII. 7.

Next

/
Thumbnails
Contents