Új Szó, 1988. december (41. évfolyam, 283-308. szám)

1988-12-05 / 286. szám, hétfő

Természetes dominánsa a környéknek M átyusföldi nyugdíjasok előtt tárulkozott ki a minap. Nem győzték csodálni szépségét, min­denkit meghódító belső építészeti megoldásait. És sokan vannak így vele. Jól érzik magukat falai közt, szívesen ülnek a nézőterére. Ünne­pélyes, fennkölt színházi hangulatot varázsol a vendégek közé. „Szépségünk“ a Komáromi (Ko­márno) Városi Művelődési Központ és a Magyar Területi Színház szék­házának épülete. November tizedike óta immár nívódíjas építészeti alko­tás. Nála szebbet, jobban kivitele- zettebbet nem találtak egész Szlo­vákia területén. Legalább is a tavaly elkészültek között nem. Ünnepség az előcsarnokban. Emléktábla-leleplezés. Aztán séta a nézőtér alá rejtett ruhatár felé, az emeleti társalgóba, a színházi kiállí­tóterembe s onnan a nézőtérre. Ün­nepi beszédek, kitüntetések átadá­sa, kultúrműsor... Ivan Balco, szlovák fejlesztési és építőipari miniszterhelyettes beszél a leghosszabban. Többek között ezt mondta:- Minden nap nem készül ilyen építmény. Természetes dominánsa a környéknek. Belső terét művészi alkotások gazdagítják, színpadtech­nikája - hazai körülmények között - korszerű. Beruházó a bratislavai Stavoinvesta nyitrai (Nitra) üzeme volt. Nem egyszerű kivitelezése a Nyitrai Magasépítő Vállalat érsek­újvári (Nové Zámky) üzemére há­rult, de bekapcsolódtak a munkákba más vállalatok, üzemek is, köztük helybeliek. • Egyetlen fogyatékossá­got vettem csak észre: az épület rendezetlen környékét. Ami - min­den nehézség ellenére - elkészült, a példás együttműködés gyümölcse, egyszerre talál benne otthonra a nemzetiségi s az egyetemes cseh­szlovák kultúra. Utána órákig tart a társalgás a meghívottak körében. Közéjük ve­gyülve hallgattam végig a visszaem­lékezések egy-egy gondolatsorát. Rudolf Blaško, a művelődési ház főtervezője, a bratislavai Kovopro- jekta tervezőműhely-vezetője:- Eredetileg a Bátorkeszi (Vojni- ce) Művelődési Ház megismételt változata lett volna ez az épület, arra hagyták jóvá a pénzkeretet. Annak én voltam a tervezője, így ide is engem hívtak. Meg talán azért is, mert Dél-Szlovákiában már nem voltam teljsen ismeretlen. Megkező- dött az építkezés, ám idő közben kiderült: a járási székhely rangjához illő kultúrotthonra lenne szükség. El­készült a tanulmány, hozzáláttunk a munkához. Kevés tapasztalattal, annál nagyobb kedvvel. Sok nehéz­séggel kellett szembenéznünk. Vé­gül is az építmény várakozáson felül sikerült... Minden szemétdombra rakott ékszer idegen a környezeté­ben. Ezért kell folytatni amit elkezd­tünk, s az épület környékét is domi­nánsa rangjára emelni. A második szakaszban szabadtéri színpad, sé­tálóutca, szökőkúttal díszített park s aluljáró épül, vagy jó lenne, ha épülne. Ez utóbbiba a színházépület belső hangulatából szeretnék át­menteni valamit, s ezzel életet vinni az út alá... Tetszik vagy nem tet­szik: az idő majd szigorúan elbírál bennünket. Ma határtalanul boldog vagyok, mert az emberek nagyon- Nem mindig sikerül ez így. Itt mindenkinek érdeke volt valami jót csinálni, megvalósítani azt, amit el­képzeltünk. Mindenekelőtt a belső tér monumentalitására törekedtünk, minden megoldásunk ezt sugallja. Megpróbáltunk kiemelni bizonyos dolgokat, az apróságokon nemigen törtük a fejünket. Annál inkább a színházba érkezés művészeti gra- dációján, azon, ami a néző előcsar­nokba lépésétől a színházterembe kerüléséig felfokozhatná hangulatát, ünnepélyessé tehetné jelenlétét. Olyan környezetet igyekeztünk kia­lakítani, hogy az ember egyre job­ban érezze magát, ahogy közeledik az előadás színhelyére. Úgy tűnik, ez sikerült is. Igaz, a mai viszonyok között nagy erőfeszítések árán. Pó­tolnivaló így is akad, ám ezt az üzemeltetővel megoldhatónak tar­tom, és semmit sem von le mostani emelkedett hangulatomból. Borbély Vilmos, a beruházás mestere, a Nyitrai Magasépítő Válla­lat érsekújvári üzemének alkalma­zottja:- Hiába titkolnám: csalódottnak érzem magam. Nem gondolt rám senki az ünnepi pillanatokban, neve­met még véletlenül sem ejtették ki. Pedig nehéz esztendőket éltünk át az építkezés közben. Három évig csak Z-akcióban folyt a munka. Azért mégis megérte elvállalni, mert ma kevés mesternek van alkalma ilyen bonyolult épületen bizonyíta­Díjazott szépség Két művészet találkozása az előcsarnokban (Gyökeres György (2) és Platzner László (1) felvételei) elégedettek azzal, ami elkészült. Senki sem titkolja, voltak és előfor­dulhatnak még hibák benne, ezek azonban üzemelés közben kiküszö­bölhetők. Annak is örülök, hogy a lá­togatóknak ünnep az itt-tartózkodás, s jól érzik magukat... Igyekeztem kerülni a kompromisszumokat, nem hátráltam meg egyszer sem. Sokan értetlenül figyeltek, támogatóm sem mindig akadt túl sok. Hogy mégis mi hajtott előre? Lehetőséget láttam az egészben, próbára téve önmaga­mat. Regenerálódásképpen otthon családi házat építettem, kőművesek nélkül. Szükségem volt az ilyen ki- kapcsolódásra, különben aligha vi­seltem volna el a számtalan stressz­helyzetet... A hajrában naponta vagy kétnaponként jártam ide Brati- slavából. Tervező kollégáim csak fe­jüket csóválták, amikor látták tény­kedésemet. Nem akarták elhinni, hisz amúgy is nagyon leterheltek vagyunk. Ma is állítom: megérte vál­lalni ezt a többletmunkát. Ha másért nem, legalább ezért a szép látvá­nyért... Kafka László, a belsőépítészeti megoldások egyik megálmodója, a Szlovák Képzőművészeti Alap építőművésze: Vendégek az épület makettje előtt. Kalauzuk Rudolf Blaško (jobbról a har­madik) ni... Manapság nem a lakásépítés a nehéz, azt a munkások már ma­guk is elvégezhetik. Egy atipikus építkezés jóval több szakismeretet követel, szinte állandó tudáspróba. Én ezt kedvelem, és csinálom is, évek óta. Sokat tanultam ezen a be­ruházáson, pedig nem tegnaptól va­gyok a szakmában... Számtalan éj­szakát kellett itt eltöltenem, ráment harmincöt szombatom és három va­sárnapom. Most viszont büszke va­gyok arra, hogy részese lehettem ennek a munkának Megismert a vá­ros, sokan messziről köszönnek. Azóta is járok a színházba, bérletem van az előadásokra, s amikor csak tehetem, mindig eljövök. Kaszala Zoltán villanyszerelő, szintén az érsekújvári üzem dolgo­zója:- Rengeteg volt a villanyszerelési munka, nem egyszer újra kellett csi­nálnunk azt, ami már egyszer elké­szült, mert időközben megváltoztak az elképzelések. Hat-hét éves igye­kezetünk rejlik a burkolat alatt. Ne értse ezt úgy, hogy folyton itt vol­tunk. Csak akkor jöttünk, ha ránk került a sor, és szerelni kellett. Ami­kor nekifogtam, el sem tudtam kép­zelni, hogy ilyen gyönyörű épület lesz belőle. Csupasz falak, rengeteg vas- és furnérlemez között végeztük munkánkat. Most jólesett, hogy gon­doltak rám, és elismerésben része­sültem. Kolárovóban lakom, s ne­gyedszer vagyok a kész épületben. Mindig jó érzés tölt el, ha belépek ide. Ugye, nem kell magyaráznom, hogy miért? M indnyájan elégedettek, örül­nek, hogy egyszer így talál­kozhattak. Ünnepi hangulatban ele­venítik fel a kivitelezés időszakát. Tompítva a konfliktusokat, felnagyít­va a sikereket, amint az ilyenkor lenni szokott. Ám egyikük sem ta­gadja: ez a beruházás is magán viselte azokat a terheket, mint szá­mos más az ország területén. Sze­rencsére azonban sokan és sokféle­képpen segítettek, jóval többen az emléktáblára kerülteknél. összefo­gásuk, bizonyítani akarásuk vége­redménye ez az impozáns épület. J. MÉSZÁROS KÁROLY Példák és tanulságok Az ideológiai munka a nyugat-szlovákiai kerületi pártkonferencia tükrében A Nyugat-szlovákiai kerület tiszt­ségviselői: járási pártbizottságok tit­kárai, a politikai nevelés házainak igazgatói, pártelnökök, propagan­disták és pártoktatók a CSKP KB 10. ülésén elfogadott határozatok szel­lemében kerületi ideológiai konfe­rencián értékelték munkájukat és meghatározták feladataikat. A kerü­leti tapasztalatokat összegező be­számoló, akárcsak a konferencián elfogadott határozatok pontosan megmutatták, hogy munkájuk során milyen hiányosságok fordultak elő, milyen hibáknak kell a jövőben elejét venni. Ha öncélú - az újszerű sem jó A feladatokat a kerületi pártbizott­ság elnökségének beszámolója és a vitában felszólalók is a társadalmi es gazdasági változások igényeinek tükrében elemezték. Elméleti fejte­getések helyett a konkrét tenniva­lókra összpontosították a figyelmet. Rámutattak, fokozza az emberek fe­lelősségérzetét és aktivitását, ha a pártbizottságok mindig gondosan mérlegelik javaslataikat, valameoy- nyi, még a felfelé irányuló bírálatot is teljes felelősséggel kezelnek, s ügyelnek a határozatok követke­zetes teljesítésére. Az új munkaformák alkalmazásá­ban több pártszerv mutat követendő példát az alapszervezeteknek. Az SZLKP Komáromi (Komárno) Járási Pártbizottságának plenáris ülésein a fő napirendhez kapcsolódó beszá­moló és vita után a jelenlévők bármi­lyen társadalmi és gazdasági jellegű kérdéssel, kéréssel előállhatnak, amelyre a következő plénumülésen az adott területért járási szinten fele­lős egyéntől választ kapnak: mi a valós helyzet, a problémát miként oldották meg. Ha a kérdező a vá­lasszal, illetve a megoldással nem elégedett, a dolog napirenden ma­rad. Itt és más járásokban is, például a Nyitraiban (Nitra), a plénümülések előkészítésébe a lakosságot és a dolgozókat is bevonják. A plénum- tagok ankét keretében felmérik, hogy a napirendre tűzött tematikával kapcsolatosan kik és milyen problé­mák, hiányosságok megvitatását ja­vasolják. A Trenčíni járásban a plé- numülések előtt az alapszerveze­tekben folytatott beszélgetésekkel, a Galántaiban (Galanta) pedig a já­rási újság bevonásával összegezik a lakosság és a dolgozók javaslatait. Az SZLKP Érsekújvári (Nové Zámky) Járási Pártbizottsága plená­ris ülésén a jelenlévők gyakorlati észrevételeikkel teszik a vitát konk­rétabbá és hatékonyabbá. Az említett munkaformákat a pártalapszervezetekben is alkal­mazni lehet, sőt kell! De egy nagyon lényeges követelmény szellemében, amit a kerületi konferencián is hang­súlyoztak: Egyetlen újszerű munka­forma sem lehet öncélú. Például a személyes számvetéseket már több pártalapszervezetben is né­hány járási pártbizottság plénumülé- sén is alkalmazzák, de semmit sem érnek el, ha megengedik, hogy ezt a személyes számvetést az igazga­tó, osztályvezető, tisztségviselő összetévessze a gazdasági mérleg­gel, vagy a termelési értekezlettel. Vagyis saját személye, egyéni mun­kája, érdemei, hibái, eredményei és kudarcai, elképzelései és tervei he­lyett saját személyétől elvonatkoz­tatva az általa vezetett vállalat, üzem, szervezet munkájáról, tevé­kenységéről beszéljen. Közvetlen kapcsolat és eszmecsere - buktatókkal Nem véletlenül került mindez szó­ba, bizonyította a beszámoló további része. A pártszervezetekben a szük­ségesnél lassabban honosodnak meg az új munkaformák és eljárá­sok. Például alig akad alapszerve­zet, amelyik saját kezdeményezés­ből tartana Gottwald-napot az üzem ráfizetéses részlegén, hogy konkré­tan és tárgyilagosan felmérjék a va­lós helyzetet, a kiesések, a drága termelés stb. okát. Nem kell hozzá sok fantázia, hogy kitaláljuk, miért nem. Az adott munkahelyen az esz­mecserén annak rendje és módja szerint az igazgató, elnök és vala­mennyi gazdasági vezető is részt vesz, s nem kizárt, hogy „testresza- bott“, kevésbé kellemes kérdésekre kellene válaszolniuk. További példa, amely szintén azt bizonyítja, hogy több pártalapszer­vezetben a pártbizottságok tagjai azok, akik nem szívesen jelölnek meg konkrét és határozott feladato­kat. Olyanokat, amelyeknek teljesí­tését számon lehet kérni. A CSKP KB 9. ülésének határozatait lebontó politikai-szervezési munkaterveket a pártalapszervezetek harmadában kellett átdolgoztatni, mert túlságo­san általánosak, konkrétum nélküli­ek voltak. Csak remélni lehet, hogy a 10. ülés határozatainak lebontása­kor ilyen hibák már nem fordulnak elő. Szintén a dolgozókkal folytatott párbeszéd és eszmecsere jelentő­ségének lebecsülését bizonyítja a választásoknak az a néhány mód­ja, amelyre az állami vállalatban ke­rült sor. A 39 állami vállalat közül kettőben egyik jelöltet sem válasz­tották meg. Többek között azért, mert a pártbizottság nem fordított kellő gondot a választás eszmei­politikai előkészítésére. A jelöltek le­becsülték a választókkal való talál­kozás fontosságát, az eszmecserét, amelyet nem használtak fel arra, hogy a dolgozókollektívák tagjaival megvitassák az irányító és termelési jellegű elképzeléseiket, terveiket és mindazt, ami az önfinanszírozás fel­tételei közepette alapkövetelmény. Januárban újabb állami vállalatok alakulnak, amelyekben választások is lesznek. A pártalapszervezetek- nek az előfordult hibákból okulni, a jó példákból pedig tanulni kell. A leggyengébb láncszem Egy sokatmondó tényre mutatott rá az ideológiai konferencián előter­jesztett beszámoló. A 8. ötéves terv­időszak első két évében a kerület üzemei a nyereség képzésében kö­zel egymilliárd koronával maradtak adósak. Ennek számos oka van. Egyes üzemekben nem teljesítik az „intenzifikáció 1990“ keretében meghatározott fejlesztési feladato­kat, alacsony a munkatermelékeny­ség, nem megfelelő a munkaidő ki­használása, a tervezettnél nagyobb az anyagi ráfordítás, viszont kisebb a munka hatékonysága. Ugyanak­kor az önellátás és az önfinanszíro­zás szükségszerű velejáróit, a válla­laton belüli önelszámolás, valamint a brigádrendszerú munkaszervezés és javadalmazás előnyeit sem hasz­nosítják a kívánt mértékben. Ahol így van, ott a pártbizottság figyelmét e negatívumok még csak véletlenül sem kerülhetik el. Meg­szüntetésüket hatékonyan kell segí­teni, többek között a gazdasági pro­pagandával és agitációval is. És mi a valóság? Megtudjuk, ha végigjá­runk néhány üzemet, termelési rész­leget és munkahelyet, s levesszük a hirdetőtáblákról az újságokból ki­vágott képeket és plakátokat. Aligha marad valami, ami majd bizonyítja, hogy a gazdaságpolitikai pártmunka konkrétan ösztönzi a dolgozókollek­tívák tagjait a jobb és hatékonyabb munkára. Nem véletlen, hogy a kerületi ide­ológiai konferencia a gazdasági pro­pagandára és agitációra kiemelt fi­gyelmet fordított. Az ilyen jellegű te­vékenység az alapszervezetek ideo­lógiai munkájának leggyengébb láncszeme. Annak ellenére, hogy olyan eszköz, amellyel közvetlenül lehet hatni a dolgozókollektívák tag­jaira. Ahol erről megfeledkeznek, ott nagy hibát követnek el. Egy felmé­rés sokatmondó eredményei bizo­nyítják, hogy a jó és összetartó kol­lektívákban, amelyek tagjai között megértő és emberséges a viszony, 15-20 százalékkal nagyobb a mun­katermelékenység. A megfelelő je­lenléttel és pártirányítással e 15-20 százalék fölött lehet és kell őrködni. Az egyének tudatára gyakorolt hatás ugyanis egyesíti a közös célok elé­résére irányuló törekvéseket. Mindezen túlmenően pedig azért sem szabad mellékvágányra állítani a gazdasági propagandát és agitáci­ót, mivel az ideológiai munkában is az élet időszerű kérdéseit kell előtér­be helyezni, elsősorban a konkrét példák által. EGRI FERENC

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents