Új Szó, 1988. december (41. évfolyam, 283-308. szám)
1988-12-03 / 285. szám, szombat
Több önállóságot - az önelszámoláshoz Az új állami építőipari vállalatok és a befejezetlen építkezések Aligha van még egy annyit bírált ágazata az ország népgazdaságának, mint az építőipar. Aki figyelemmel kíséri, hogy milyen kifogások merülnek fel az építők munkájával kapcsolatosan, s hogy ők miként igyekeznek igazukat védeni, az tudja azt is, nem túlságosan változatos ez a párbeszéd. Hiszen a bírálatokat szinte kivétel nélkül a beruházások határidejének meg nem tartása vagy az építőipari munka elégtelen minősége váltja ki, míg az építők álta-. Iában a kapacitáshiányra és a szállítói-megrendelői kapcsolatok akadozó mechanizmusára hivatkozva mentegetőznek. így megy ez már hosszú évek, sót évtizedek óta, miután az országban megszaporodott a befejezetlen építkezések száma. S ez nem véletlen. A sok-sok beruházáson ugyanis felaprózódik a kivitelező vállalatok munkaerőállománya, gépparkja és a rendelkezésükre álló építőanyag, s ezek bármelyikének hiánya természetesen lassítja az építkezés menetét. A legvégső határidőt megelőző időszakban hirtelen összevont kapacitásokkal végzett hamarmunka pedig az építkezéseken is ritkán jó. Ne többet, hanem gyorsabban és jobban Az építőipar munkájában tapasztalható hibák és hiányosságok oka tehát nagyrészt éppen a befejezetlen építkezések magas számában gyökerezik. Sokan hitték, hogy ez a probléma megoldható központi rendeletekkel, országos érvényű előírásokkal, de tévedtek. A 8. ötéves tervidőszak elején Csehszlovákiában összesen 288 milliárd korona értékű, 3800 befejezetlen építkezést tartottak nyilván. Amikor a szakértők kiszámították az ország építőiparában dolgozó munkások lehetséges évi teljesítményét, rájöttek, hogy átlag akár hat évig is eltarthat, a beruházások megvalósítása, ami a népgazdaság szempontjából egyszerűen elfogadhatatlan. Csakhogy a hathatósnak hitt további széles körű intézkedések ellenére sem csökkent számottevően a befejezetlen építkezések száma. A kérdésre, hogy vajon miért nem, ma már ismert a válasz: azért, mert az adminisztratív-direktív irányítás, valamint a tervmutatók által való irányítási forma nem eléggé hatékony. Hiába a központi tervezés, gazdálkodás, ha az építkezéseken egyszer munkaerőhiány, máskor az akadozó anyagellátás miatt áll a munka. Még az alapos felmérések és elemzések segítségével is csak a beruházások elhúzódásával és kései üzembe helyezésükkel okozott többletköltségek, illetve veszteségek növekedésének tényét lehetett megállapítani. Az egyre inkább előtérbe kerülő kérdést, hogy a beruházások terén tapasztalt „rendetlenségért" kik tartoznak felelősséggel, senki sem tudta megválaszolni Csupán az vált nyilvánvalóvá, hogy e hiba a felelősséget ismeretlenségbe burkoló irányítási rendszerben, a gazdálkodás módjában van, amelyen változtatni kell, méghozzá mielőbb. Más irányítási módot, de milyet? Tapasztalatból, tanulságból szerencsére nincs hiány, ösztönzően hat például a Szovjetunióban már hosszabb ideje eredményesen alkalmazott belorusz kísérlet, melynek során jelentősen csökkent az építkezés megvalósításához szükséges idő, és kisebbek lettek a költségek. Figyelmet érdemel továbbá több, nálunk is építő külföldi vállalat példája. Azoké, amelyek gyors és kitűnő minőségű munkával vívják ki egyre-másra a hazai közvélemény és szakemberek elismerését. Pedig ezeket a vállalatokat elsősorban a jövedelmezőségre való törekvés jellemzi, tevékenységüket nem irányítják központilag. Sót önállóak, ahogy önállóak lesznek majd a hazai állami vállalatok is, amelyeknek, hogy képesek legyenek az önfinanszírozásra, ugyancsak a jövedelem elérése lesz az érdekük. Sok hazai vezető építőipari szakember szerint a beruházások gyorsabb megvalósításában az anyagi ösztönzők növelésével kellene érdekeltebbé tenni az építőket. Az ösztönzésnek ez a módja vitathatatlanul hatékony és eredményes lenne, de a hazai építőipar esetében abból kell kiindulni, hogy ha ily módon próbálnák meggyorsítani valamennyi befejezetlen építkezés menetét, megint csak kapacitásgondjaik lennének a kivitelezőknek. A prioritást élvező, kiemelt beruházások valószínűleg hamarabb készülnének el, de a többi megvalósítása éppen úgy elhúzódna, mint ezideig. A már korábban említett jövedelmezőségre törekvő külföldi vállalatok esetében például a legtöbbször éppen fordítva teszik érdekelté a dolgozókat a szerződésben megszabott határidő megtartásában. Vállalatuk a késésért nagy fekbért fizet, amit az építők zsebe bán meg KÖSZÖNTŐ ■ 1988. december 4-én ünnepli 60. születésnapját a szeretett feieség, jó édesanya és nagymama, Smolka Béláné Halász Terézia Bajcson (Bajč) E szép ünnep alkalmából tiszta szívből gratulálunk, a további évekhez sok erőt, jó egészséget és boldog, békés életet kívánunk szerető családja körében: férje: Béla, lánya: Éva, fiai, Imi, Zoli, Bélus, veje: Tibor, menyei: Ilonka, Marika, Ildikó ós unokái: Robi, Marian, Dani, Tibi, Évike, Ildikó, Hajnalka és a legkisebb Tímea, aki mind- annyiuk nevében sokszor csókolja a mamát. Ú-4290 % Czapárik Istvánnak Andódón (Andovce) 55. születésnapja alkalmából szívből gratulálnak, erőt, egészséget és hosszú, boldog életet kívánnak: felesége, fia, lánya, veje és Melinda, valamint két unokája: Zsolti és He- nike. Ú-4360 9 1988. december 3-án ünnepli születésnapját Kökény Géza Somorján (Šamorin). E szép ünnep alkalmából szívből gratulálnak: felesége, gyermekei, szülei, anyósa, testvérei, valamint Gyuri családjával. Ú-4445 fi December 4-én ünnepli 80. születésnapját Péter László šafárikovón. E szép ünnep alkalmából sok boldogságot kíván: felesége, fia feleségével, lánya és veje Finnországból. Két unokája is csókolja a drága nagyapát. Ú-4549 KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS ■ Fájdalomtól megtört szívvel mondunk köszönetét minden kedves rokonnak, ismerősnek, barátnak, szomszédnak, a falu lakosságának és mindazoknak akik 1988 október 25-én elkísérték utolsó útjára a drága férjet, jólelkű édesapát, nagyapát, testvért sógort és nászt, id. Szomolai Gáspárt a felsöszeli (Horné Saliby) temetőbe, akit a kegyetlen halál hosszú betegség után, 68 éves korában ragadott ki szerettei köréből. Köszönjük a sok-sok virágot, koszorút, a szép búcsúbeszédet, és a részvétnyilvánításokat, amelyekkel enyhíteni igyekeztek mély fájdalmunkat. Gyászoló felesége, fiai, lányai, menyei, vejei, unokái és az egész rokonság. Ú-4672 leginkább. Ha viszont a tervezett határidő előtt fejeznek be egy építkezést, akkor vállalatuk jövedelmezőbbé válik, s a több pénzből nekik is több jut. Képzeljük el, hova jutna a mai feltételek között sok hazai építóvál- lalat, ha hirtelen így próbálnák érdekeltté tenni őket a beruházások határidejének megtartásában. Először csak a fekbéreket, majd dolgozóik bérét sem lennének képesek sok esetben kifizetni. Nem mintha mind olyan lassan és olyan rosszul dolgozna, hanem azért, mert korábban sokkal többet vállaltak magukra - általában persze nem is tehettek mást -, mint amire képesek. Fekbért egyébként - mint az ismeretes -, a hazai építőipari vállalatok is fizetnek, méghozzá nem keveset. A különbség azonban az, hogy a jelenlegi központi haszon-átcsoportosítás gyakorlatában ez alig érinti őket, hiszen a jól gazdálkodó vállalatok a közös kasszából fedezik a veszteségesek kiadásait is. Ne csak a cégtáblák legyenek átfestve! A központi adminisztratív tervezés és irányítás tehát nem szavatolta az építőipari vállalatok esetében a hatékonyságot, hiszen azok éppen a felettes szerveiktől kaptak kapacitásukat meghaladó feladatokat. Nagyrészt ez okozta a befejezetlen építkezések számának szaporodását. A nem kívánatos helyzet felszámolására a közeljövőben újabb lehetőség kínálkozik, hiszen majd az állami vállalatok az önfinanszírozás terhének elviseléséhez kellő önállóságot is kapnak. Ez azt jelenti, hogy ezentúl kapacitásuk szerint, saját maguk dönthetik el, mennyit vállalnak magukra. A közelmúltban például a Nyitrai (Nitra) Magasépítő Vállalat bizonyította, nemcsak a cégtábláját festi át, hanem az állami vállalat fogalmát és önállóságát is úgy értelmezi, ahogy kell. Az 1989-es termelési programjába a beruházók igyekezete ellenére sem volt hajlandó besorolni néhány új lakótelep építését. A nyitrai- ak nemcsak vállalatuk kapacitását mérték fel józanul, hanem az új gazdasági feltételekre is felkészültek. Rajtuk kívül remélhetőleg sok olyan építővállalat van az országban, ahol hozzájuk hasonlóan tisztában vannak azzal, hogy a kevesebb néha több az építőipar, a társadalom számára is. BARANYAI LAJOS A TERVMUTATÓK SZÁMÁNAK CSÖKKENTÉSE ALAPKÖVETELMÉNY Ahol nem várnak a felsőbb utasításra Amikor nálunk az új állami vállalat megalakulásának előkészületei folytak, megalakult egy előkészítő bizottság, amelyben részt vettek a Cseh Energetikai Művek vezérigazgatóságának képviselői, az egyes vállalatok szakemberei, s számos további szakértő az energetika területéről. Munkájuk közben született az az ötlet, miszerint végre kell hajtani az eddigi tervezési folyamatok aprólékos elemzését az egész vezérigazgatóság hatáskörén belül. Az energetika folyamatos fejlődéséből következően nyilvánvalóvá vált, hogy a tervezési folyamatok információs alapjait tekintve új utakat kell keresnünk. Ezért az információs rendszer kiépítése során- amelynek mindenekelőtt az eddigi állapot elemzéséből kell kiindulnia- szükségessé vált, hogy rugalmasan alkalmazkodjunk a lehetséges változásokhoz és időben jelezzük azokat a szóba jöhető zavarokat, amelyek kizárása alapvetően szükséges a további fejlődéshez. Ehhez tudni kell, hogy a Cseh Energetikai Művek keretén belül a tervezést a felsőbb felügyeleti szen/, tehát a Szövetségi Fűtőanyag- és Energetikai Minisztérium módszertani eljárásai szerint alakítottuk. Ehhez még hozzájárultak az Állami Tervbizottság, a Szövetségi Statisztikai Hivatal és a Csehszlovák Állami Bank utasításai. Ennek „köszönhetően“ a konszern végrehajtási terve nagyjából több mint 200 különböző, korábban elkészített nyomtatványhoz igazodott, amelyek együttesen több mint 40 ezer tételt tartalmaztak. Itt szeretnénk megjegyezni, hogy egy-egy tipikus konszern-vállalati felépítés szerint dolgozó gazdálkodó szervezet hasonló tervéhez mintegy 250 tervezési űrlap szükséges, megközelítőleg 18 500 adattal. Tehát a jelenlegi időszakban az alap- információk leginkább elterjedt „tárolói“ éppen ezek az előre elkészített űrlapok, A korszerűbb adattárolás módszereinek elterjedésével jelentőségük ugyan egyre csökken majd, ennek ellenére ez a módszer még mindig a legolcsóbb és - a legtöbbször - a legkényelmesebb is. Azonban a tervezéshez szükséges adatok túlságosan nagy számából nem nehéz arra következtetni, hogy a számítástechnika alkalmazása nélkül lehetetlen megoldani a tervezés minden területe közötti kapcsolatrendszer biztosítását, tekintve, hogy jelenleg az adatok jelentős részét- fölöslegesen - többszörösen is felhasználjuk, és éppen ezért sokkal nagyobb a hibalehetőség, s a tervezési folyamatén, váratlanul, 52 éves korában ragadott ki szerettei köréből. Akik ismerték és szerették, szenteljenek emlékének egy néma pillanatot ezen a szomorú, első évfordulón. Felejthetetlen emlékét örökké őrzik: férje, leánya, fiai, menye, veje, unokái és bánatos, öreg szülei. Ú-4567 ■ Szemünkben könnyel, szívünkben fájdalommal és soha el nem múló szeretettel emlékezünk halálának első évfordulóján, 1988 december 3-án a szeretett férjre, édesapára és nagyapára, Kovacsic Zsigmondra Ekel (Okoličná na Ostrove) Gyászoló családja Ú-4322 19 Semmi sem okoz nagyobb bánatot, mint a könyörtelen halál. Életünk legszomorúbb napja marad 1985. december 3., amikor váratlanul távozott körünkből a felejthetetlen, drága, jó fiú, testvér, férj és gondos édesapa, ifj. Pongrácz Nándor Feketenyék (Čierna Voda), akit a halál 23 éves korában, rövid betegség után ragadott ki szerettei köréből. Köszönetét mondunk mindazoknak, akikkel a közös gyász és emlékek kötnek össze és velünk együtt emlékeznek rá ezen a nagyon szomorú, fájdalmas, harmadik évfordulón. Emlékét örökké őrző szülei, bátyja családjával, kislánya, felesége, valamint a rokonság. Ú-4461 ■ Fájó szívvel és könnyes szemmel emlékezünk a drága, jó feleségre, felejthetetlen édesanyára és nagymamára, Gulyás Mikiósné Gál Júliára Agcsernyó (Čierna nad Tisou), akinek szerető szíve 1987. december 4- én, 51 éves korában szűnt meg dobogni. Akik ismerték és szerették, emlékezzenek rá e fájdalmas, első évfordulón. Drága emlékét örökre megőrzi: bánatos szívű férje, három fia családjukkal együtt. Ú-4544 B Szemünkben könnyel, szívünkben mély fájdalommal emlékezünk a jó férjre, gondos édesapára és nagyapára, Kiss Ferencre Gömörpanyit (Gém. Panica), akinek szerető szive 1987. december 3-án, 61 éves korában váratlanul megszűnt dobogni. Köszönjük mindazoknak, akik őrzik emlékét és szeretettel gondolnak rá ezen a számunkra oly fájdalmas és szomorú, első évfordulón. Drága emlékét, jóságát és szeretetét örökre szívünkbe zártuk: gyászoló családja. Ú-4626 ■ Fájó szívvel emlékezünk a szeretett feleségre, édesanyára, nagymamára, Szőcs Sándorné Bélái Ilonára Vágfarkasdon (Vlčany), akit a kegyetlen halál 1987. december 4HIRDESSEN ÖN IS AZ ÚJ SZÓBAN! ban valótlan számadatok is felbukkanhatnak. A tervezés hatékonyságának lényeges javítása érdekében elengedhetetlen, hogy alapvető változásokat eszközöljünk az eddigi adatlapok alkalmazásában. A bevezetőben említett előkészítő bizottság alapos elemzése nyomán megszületett egy olyan javaslat, amely a tervezést szolgáló alapdokumentumok számának lényeges csökkentését irányozta elő. Ezekből az anyagokból következik, hogy az adminisztratív szempontból nagyon igényes forrásanyagok nem szolgálták sem a vállalati, sem a felsőbb szintű tervezés alapvető céljait, hanem csak a további felsőbb szintű irányítási szervek óhajára készültek el. E bizottság által javasolt megoldások a tervezési folyamat javítását szolgálják, és a jelenlegi időszakban összhangban vannak az állami vállalat hatáskörén belüli elvárásokkal, s így természetesen a szerkezeti felépítés valamennyi fokozatának érdekeivel. A tervezés folyamatában eddig alkalmazott több mint 250 úrlap adatainak alapos elemzése után a bizottság azt javasolta, hogy csak 40 ilyen dokumentum maradjon változatlan, 60 esetében bizonyos módosításokat kell eszközölni - a módszertani változások kívánalmainak megfelelően, és 150 korábban használatos kérdőív teljes megszüntetését irányozta elő. Itt szeretnénk megjegyezni, hogy ebből legalább 100 esetben azért kerül sor a nyomtatványok hatályon kívül helyezésére, mert azokra már a felsőbb szervek sem tartanak igényt. Ezért született két egymástól teljesen független javaslat, amelyek közül az egyik az Állami Tervbizottság számára készül, míg a másik a Szövetségi Fűtőanyag- és Energetikai Minisztérium igényeinek megfelelően. Az így előkészített javaslatok, amelyek egyértelműen az információ- áramlás ésszerűsítését szolgálják, mindenképpen az energiagazdálkodásnak az eddiginél jóval hatékonyabb modelljét fogják szolgálni. A tervezés ésszerűsítésének szándéka elsősorban a tervezés módszertani változásaira épül, s ebben a folyamatban a tervezés azon területei, amelyek nem tartoznak a kiemelt feladatok közé, az állami vállalat hatáskörében maradnának. Ezzel egyidóben a tervezés rugalmasságát tükröző adatok a központi és ágazati szervek részére mindössze tájékoztató jellegűek lesznek. Annak ellenére, hogy a javaslatot nagyon is ésszerűnek tartjuk, attól is tartunk, hogy megvalósítása folyamán bizonyos nehézségek merülnek fel. Nem zárhatjuk ki ugyanis az eddigi beidegződésekből származó nézeteltéréseket, akárcsak azt, hogy a gazdasági mechanizmus eddigi gyakorlata megváltoztatásának következményeitől sokan félnek, hiszen ezeket az előítéleteket elsősorban azok a tapasztalatok éltetik, amelyek a gazdasági gyakorlat alapvető megváltoztatásának lassú üteméből táplálkoznak. Hasonló megközelítéssel találkoztunk néhány esetben a ten/ egyes részleteinek megoldása során a Cseh Energetikai Művekben is. Néhány részleg például gyakorlatilag egyetlen ésszerűsítést szolgáló javaslatot sem tett magáévá, még olyankor sem, amikor nyilvánvaló volt az, hogy éppen a kettősség lehet további hibalehetőségek forrása. Az állami vállalat belső rendszerében feltételezett változásokkal kapcsolatban a tervezés ésszerűsítése az energia-gaz- dálkodásban két időszakra osztható. Az első szakaszban olyan változások várhatók, amelyek megvalósítása gyakorlatilag azonnal megtörténhet; azaz már a jövő esztendő elejétől, és a jelenlegi időszakban már el is készültek a változtatások alapját szolgáló javaslatok. A második szakasz megvalósítása pedig a felsőbb szervek álláspontjától válik függővé, s ennek gyakorlati végrehajtása 1990 után várható. Nyilvánvaló, hogy az információáramlás ésszerűsítése a tervezési folyamatokban csak az egyik lehetőségét jelentheti a tervezés hatékonysága növelésének. Ezen a területen a hatékonyabb fejlesztés biztosításához további változtatásokat kell eszközölni a tervezés rendszerében (például az automatizált irányítási rendszerek szélesebb körű alkalmazása) úgy, hogy a terv a valóságban is a népgazdaság fejlesztésének hatékony eszközévé váljék. HANA KRBCOVÁ, az Ostravai Észak-morvaországi Energetikai Üzemek igazgatósagának dolgozója
