Új Szó, 1988. december (41. évfolyam, 283-308. szám)

1988-12-28 / 305. szám, szerda

Az SZLKP Központi Bizottsága ülésének vitája

(Folytatás a 3. oldalról) nyékét, az egyéb negatív jelenségekkel szembeni közömbösségükkel szolidaritásukat fejezik ki az ilyen cselekedetek elkövetőivel. Az ehhez hasonló körülmények rendszerint nyílt titoknak számítanak. S éppen a vezető dolgozók erkölcstelen magatartása a gátló körülménye mások öntudatos fegyelme szorgalmazásának. Talán ez is magyarázza, hogy olyan sok becsületes dolgozó fordul panaszával a párt- és az állami szervekhez. Kétségtelenül ez a legjelentősebb eredménye a CSKP KB Elnöksége említett levelének. Az emberek nyíltabban mutatnak rá a negatív tényekre, s azokra is, akik felelnek értük.

Mindezért nemcsak a vezető gazdasági dolgozók felelnek. Mégis, éppen őtőlük kell megkövetelni, hogy jobban törődjenek a szocialista tulajdonnal. A törvény ugyanis arra kötelezi őket, hogy a biztonsági szerveknek, vagy az ügyészségnek bejelentsék a bűncselekmény gyanúját. Az utóbbi évek statisztikája megerősíti, hogy ez csupán a felderített gazdasági bűncselekmények 6 százalékos hányadában történik meg. Szlovákiában a különböző szintű ellenőrző szervek hozzávetőleg a gazdasági bűncselekményeknek mintegy 1,5 százalékát tárják fel. Itt érvényesül a régi gondolkodás, amely ahhoz a szólásmondáshoz igazodik: ne piszkíts a saját fészkedbe. Csakhogy az ilyen magatartásért társadalmunk igen nagy árat fizet. A vagyoni bűncselekmények az összes bűncselekménynek hozzávetőleg a 20 százalékát teszik ki, de a kárérték szintjének több mint a felét. Az ötéves tervidőszak kezdetétől ez év november elejéig ez a kár 368 millió koronát tett ki. Egyharmadát a szocialista tulajdonban levő vagyon közvetlen megkárosítása okozza.

Rendszerint nem egyszeri lopásról, hanem az esetek zömében huzamos ideig tartó dézsmálásról van szó, sőt esetenként tíz, vagy még ennél is több évig tartó folyamatról. Közismert a vagyoni bűncselekmények nehezen felderíthető jellege. Ennek ellenére az ellenőrző és a revíziós bizottság számára rossz bizonyítványt állít ki az, ha a gazdálkodó szervezetek vagyonának megkárosítását hosszú távon nem leplezik le.

így például egy kisközség ruhaboltjának vezetője 11 éven át zsebre vágta a bevétel egy részét, s ezzel 1 200 000 korona kárt okozott. Hasonlóképpen járt el a hriňovái bútorbolt vezetője is, aki hat év alatt 2,8 millió korona kárt okozott. A Bánovce nad Bebravou-i Tatra üzem dolgozója négy év leforgása alatt több mint 700 ezer korona értékű alkatrészt tulajdonított el. Kifejezetten klasszikusoknak minósíthetőek az olyan esetek, amikor is az üzemi dolgozók hónapokon át különféle árut, anyagot és alkatrészt csempésznek ki az üzemből. Hányszor is kell áthaladnia a portán annak a húsipari dolgozónak, aki üzeméből 80 ezer korona értékű húst és hústerméket csempészett ki?

A gazdálkodó szervezetek önvédelmi rendszerében és ellenőrző tevékenységében sok még a hiányosság. Az ilyen esetek nem fordulhatnának elő, ha kifogástalanul működnének. A valós helyzet azonban az, hogy a gazdasági bűncselekményeknek mintegy 90 százalékát a Nemzetbiztonsági Testület leplezi le.

A szervezetekben nem lehet kívülről rendet teremteni. Jóllehet bíráljuk rendőreinket, hogy az ilyen jellegű bűncselekményeket nem tárják fel kezdeti szakaszukban, de erejüket meghaladná, ha ezt minden esetben megkövetelnénk tőlük. A helyzeten csak a közös tulajdon iránti becsületes viszony, az üzemekben, az üzemrészlegekben és a vállalatokban a szigorú ellenőrzés és a jó sáfárkodás segíthet. Az új gazdasági feltételek megteremtik ennek kedvező előfeltételeit. A tulajdon bármiféle megkárosítása az állami vállalatok számláját terheli majd, s az emberek bizonyára felteszik a kérdést, ki az oka annak, hogy csökkent a keresetük. Az átalakítás tehát sürgetőbben veti fel az önellenőrzési rendszer kérdését. Ebben a vonatkozásban is újszerűen kell formálni a jó gazda tudatát, de egyben a vagyonvédelmi rendszert is.

Talán célravezető lesz ismét emlékeztetni Lenin említett művére, amelyben ezt írta. „Vezessük be a legszigorúbb felelősséget a végrehajtó funkciók teljesítéséért és azoknak az előírásoknak és rendelkezéseknek

feltétlenül buzgó, fegyelmezett, önkéntes végrehajtásáért, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a gazdasági mechanizmus valóban úgy dolgozzék, mint az óramű.“ Szélesebb összefüggéseiben ez a lenini követelmény a célja a gazdasági és a társadalmi mechanizmus átalakításának, amire törekszünk. Mindannyian tudatában vagyunk annak, hogy ez rendkívül igényes, kifejezetten forradalmi feladat. Annál inkább korlátoznunk kell az egyéb negatív jelenségeket is, amelyek nemcsak nagy anyagi kárral járnak, hanem pótolhatatlan veszteségeket okoznak az emberek életében és egészségi állapotán is.

Az ötéves tervidőszak kezdetétől ez év november elejéig Szlovákiában a több mint 5700 tűzeset 170 miliő koronát meghaladó kárral járt. A tűz 112 ember életét oltotta ki és 443-an megsérültek. Ezenkívül további 162 súlyos, rendkívüli esemény történt 174 millió korona összkárral.

Az elemzések eredményei szerint túlnyomó többségük oka az ember. Nagyon kevés volt közülük olyan, amelyet nem lehetett volna megelőzni. Ide sorolhatjuk például az elemi csapásokat, továbbá az anyagfáradás előidézte, előre nem látható üzemi baleseteket. Ezeknek az okoknak közös nevezője az alapvető munkakötelességek elhanyagolása. Pedig minden vállalatban és üzemben jól kidolgozták a különféle tűzvédelmi, biztonsági és egyéb intézkedéseket. Hanyag és felelőtlen teljesítésük azonban törvényszerűen nagy károkat idéz elő.

Nemegyszer ennek oka az, hogy nem tartják tiszteletben az illetékes állami szervek figyelmeztetéseit. így például a Tűzvédelmi Testület Főigazgatósága és egyéb tűzvédelmi szervek évente több ezer ellenőrzést hajtanak végre. Számos fogyatékosságot állapítanak meg, amelyek közvetlenül tüzet idézhetnek elő. Az utólagos ellenőrzések azonban azt bizonyítják, hogy az ilyen fogyatékosságoknak nem egészen a 20 százalékát küszöbölik ki. Tucatjával említhetnék példát arra vonatkozóan, hogy az ilyesmi azután rendkívüli eseményekhez vezetett. Ezeknek oka a villanyszerelés, a hegesztésnél a biztonsági előírások meg nem tartása, tűz- és robbanás- veszélyes közegben a tűzzel való megengedhetetlen manipuláció stb. volt. Ide sorolhatjuk a haszonállatok és a baromfi évente sok ezres nagyságrendű elhullását is.

A szóban forgó időszakban Szlovákiában 76 053 közlekedési baleset fordult elő. A szocialista és a személyes tulajdonban okozott kár 362 millió korona volt és a közlekedési baleseteknél meghalt 1238 ember, 22 855 pedig súlyosan vagy könnyebben megsérült. Ezek az adatok senkit sem hagyhatnak közömbösen, s nem írhatóak a motorizmus dinamikus fejlődésének számlájára. Közlekedési baleseteink számát és következményeit egybevetve ugyanis más fejlett országokkal láthatjuk, hogy a ranglétra legalján tanyázunk. Ebből levonható az a következtetés, hogy főleg a közúti közlekedés résztvevőinek fegyelmezetlen magatartása, a szabályok megsértése az ok. Erről tanúskodik a közlekedési rendőrség ellenőrző tevékenysége is. Tehát e tekintetben még sokat kell tennünk, főleg a nevelőmunka területén, de a közúti forgalom biztonsága és folyamatossága fölötti ellenőrzés tökéletesítésében is.

Azok a tények, amelyek mögött meghúzódik a felelőtlenség, a hanyagság és bűncselekmények is, úgy mondva foltot ejtenek a dolgozók túlnyomó többsége életünk javítását célzó becsületes törekvésén. Nem kívánok borúlátást gerjeszteni, illetve a társadalomellenes jelenségeket kiküszöbölhetetle- neknek minősíteni. Csak a nyíltság, az igazság megismerése vezethet valós intézkedésekhez, amelyeknek magukra kell ölteniük az össztársadalmi jelleget. Az államhatalmi szervek egymagukban mindent nem oldhatnak meg.

Ezzel semmiképp sem akarom csökkenteni az SZSZK Belügy- és Környezetvédelmi Minisztériumának, valamint a Nemzetbiztonsági Testület alakulatainak kötelességeit a negatív jelenségek megelőzésében és korlátozásában. A rendőrségi szolgálat offenzív jellegű gyakorlása, a megelőzés és a megtorlás megfontolt összehangolása, a széles körű együttműködés a többi állami és gazdasági szervvel, s nem utolsósorban a dolgozók nagy mérvű bevonása a CSKP biztonsági politikája kimunkálásába és megvalósításába jelenleg fő feladatunk. Ezt nemcsak így értelmezzük, hanem így is akarjuk megvalósítani.

ALŽBETA KANÁTOVÁ elvtársnö, az SZLKP KB tagja, a Nagykürtösi (Veľký Krtíš) Állami Gazdaság állattenyésztési részlegének vezetője

forrásokat, kis víztározók építéséhez fogtunk Závada-Luborec, Nyénye (Nenince), Plach- tince, Ipolynyék (Vinica), Dačov Lom, Bussa (Bušince) és Ipolyvarbó (Vrbovka) környékén. A talaj termőképességét nem beruházási jellegű intézkedésekkel, 158 millió koronás ráfordítással 14 199 hektáron növeltük. Meliorációs altalajlazítást 15 352 hektáron hajtottunk végre. Teljes mértékben bevezettük a savanyú talajok ötévenkénti meszezését. Programot dolgoztunk ki a zöldtrágyázással kiegészített rendszeres istállótrágyázásra.

Kedvező eredményeket főleg 1983 óta tapasztalunk, amikor a szántóterület negyedrészére jutott istállótrágya. Az 1987-es évben már a szántóterület 30,2 százalékát sikerült megtrágyázni. Ha ehhez a területhez hozzászámítjuk a zöldtrágyázást, valamint azoknak a tábláknak a trágyázását, amelyeken egymás után kétszer termesztünk búzát, úgy elmondhatjuk, hogy évente a szántóterület 40 százalékát trágyázzuk szerves anyagokkal.

A talaj termőképességének a növelésében fontos szerepet játszik a talajművelés módja is. Ez a sokoldalú gondoskodás kifizetődik, amit konkrét eredményekkel is alátámaszthatok.

A bruttó mezőgazdasági termelés értéke 1988-ban a 7. ötéves tervidőszak éves átlagához viszonyítva 18,7 százalékkal, a mezőgazdasági árutermelés értéke 17,9 százalékkal növekedett. Ezen belül a gabonatermelés

27,5 százalékkal, a hüvelyeseké 3,38 százalékkal, a cukorrépa-termelés 24,7, az olajos magvak termelése 52, a takarmánynövényeké pedig 9,9 százalékkal növekedett. Amíg 1983-ban 1 kg NPK tápanyag felhasználásával 13,7 kg búzát állítottunk elő, 1988-ban már 21,1 kilogrammot, vagyis 54 százalékkal többet. Ezek olyan tények, amelyek meggyőzően bizonyítják a talaj termőképességének a növekedését, valamint azt is, hogy járásunk mezőgazdasága intenzíven, s az utóbbi időszakban hatékonyan fejlődik.

Bizonyára felmerülhet a kérdés, hogy a mezőgazdaság nagyobb teljesítménye nem csökkenti-e a talaj természetes termőképességét, hogy nem élünk-e a jövő nemzedékek rovására. A Nagykürtösi járás mezőgazdasági dolgozóinak a nevében kijelenthetem, hogy ez nincs így. Éppen ellenkezőleg, a termőtalajok humusztartalma növekszik, ahogy azt

a sokéves laboratóriumi vizsgálatok is kimutatják.

Ha figyelembe vesszük az 1969 és 1988 között, tehát csaknem húsz év alatt bekövetkezett fejlődést, megállapíthatjuk, hogy ugyanazon a termőtalajon 3-szor nagyobb bruttó mezőgazdasági termelési értéket, 3,4- szer nagyobb mezőgazdasági árutermelési értéket értünk el. A gabonatermelés több mint kétszeresére, a hústermelés kétszeresére, a tejtermelés több mint háromszorosára, a tojástermelés pedig több mint négyszeresére növekedett. Mindez a termőtalajról való céltudatos gondoskodásnak köszönhető.

A Nagykürtösi járásban Szlovákiában az elsők között építettünk ki az efsz-ek és az állami gazdaságok társított pénzügyi forrásaiból járási számítástechnikai központot, amely egy SM 4/20-as miniszámítógéppel és egy Robotron 1715-ös mikroszámítógéppel van ellátva. Ma már minden mezőgazdasági vállalat rendelkezik mikroszámítógéppel. A számítástechnikai központban jelenleg csaknem húsz programot használnak fel a gazdasági és szociális adatszolgáltatás területén. Elértük azt az állapotot, amikor az információs rendszer dolgozói közvetlenül vesznek részt a mezőgazdasági termelés irányításának ésszerűsítésében

Az eddigi eredmények azt bizonyítják, hogy helyes úton járunk. Tudatában vagyunk annak, hogy az előttünk álló igényes feladatokkal, amelyek a mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexum irányítási rendszerének átalakításából következnek, csak úgy tudunk megbirkózni, ha a pártszervezetek és a kommunisták a pártmunka új formáinak érvényesítésével aktívan vesznek részt a feladatok teljesítésével járó problémák megoldásában. Járásunkban 1989 januárjában és februárjában értékelő beszélgetéseket folytatunk a párttagokkal és a tagjelöltekkel, azzal acéllal, hogy növeljük a párt akcióképességét. Egyúttal ellenőrizni fogjuk, hogy az egyes kommunisták miként vesznek részt a feladatok teljesítésében. A kor követelményeivel, s a káderekkel szemben támasztott nagyobb igényekkel összhangban lecseréljük azokat az elvtársakat, akik még mindig nem tudják, vagy nem akarják megérteni az új, progresz- szív idők szükségleteit, s a régi jelszó jegyében élnek: valahogy mindig volt, valahogy lesz is.

EUGEN UJVÁRY elvtárs, az SZLKP KB tagja, az SZLKP KB osztályvezető helyettese

A Nagykürtösi járás mezőgazdasági dolgozói egyenletesen teljesítik a 8. ötéves terv feladatait, amit az idén azzal bizonyítottak, hogy egyes mutatókban túlteljesítették a kitűzött célokat. Ezzel jó alapokat teremtettünk a jövő évre, amelyben a mezőgazdasági- élelmiszeripari komplexumban elkezdődik a gazdasági mechanizmus gyökeres átalakítása. A termőtalajra, mint a legfontosabb termelőeszközre állandó figyelmet fordítunk.

A növénytermesztés kiemelt fejlesztésének a feladata megköveteli, hogy törekvéseinket elsősorban a termőtalaj természetes termő- képességének a növelésére összpontosítsuk. Csak a legutóbbi 6 év alatt összesen 1410 hektáron végeztünk lecsapolási munkálatokat, 2976 hektárral növeltük az öntözött területet, s 135 millió korona értékben, 8,2 km hosszúságban végeztünk folyómeder-szabályozást. Felmértük a számításba vehető vízA CSKP Központi Bizottsága legutóbbi üléseivel megnyitotta az utat a pártban és a társadalomban az új alkotó munkához, a kommunisták és a dolgozók aktív részvételéhez az új feladatok kidolgozásában és megvalósításában nemcsak a gazdasági mechanizmus, hanem a politikai és társadalmi élet valamennyi területének átalakításával kapcsolatban is. Ennek az irányvonalnak ma már konkrét tartalma van, konkrét feladatokat határoz meg, amelyeknek megvalósítását már fokozatosan meg is kezdtük. Nagyon igényes feladatokról van szó, amelyekkel kapcsolatban eddig nem voltak tapasztalataink.

Kialakul a vállalatok új szervezeti struktúrája. A vállalatok egyelőre a gazdasági feladatok lebontása és a tervteljesítés mutatóinak meghatározása során változatlan feltételek között dolgoznak majd. Olyan helyzet alakul ki, amelyben jelentős erőfeszítéseket kell tennünk, hogy ne keletkezzenek deformációk. Céltudatos eljárásra van szükség, a felelős szerveknek és szervezeteknek idejében fel kell ismerniük a régi hibák megismétlődésének veszélyét és teljesíteniük kell a társadalmi feladatokat. Problémák merülnek fel a vállalaton belüli önelszámolással és önfinanszírozással kapcsolatban, sokan nem értik meg, hogy a hozraszcsot új irányítási és tervezési rendszert jelent a vállalaton belül és nem pedig a gazdasági vezetés operatív feladatai megvalósításának eszköze.

Napjainkban tanúi lehetünk annak, hogy az emberek a munkahelyeken és általában mindenütt milyen nagy figyelemmel kísérik a párt munkáját, a határozatokat. Érzékenyen reagálnak minden intézkedésre és mindarra, ami államunk életében, gazdaságunkban, a hazai és külföldi piacon, a nemzetközi életben történik. A dolgozók bizonyos tapasztalatokkal rendelkeznek, ismerik a párt politikáját, kialakították viszonyukat a párthoz és politikájához, amely szorosan összefonódik létszükségleteikkel. A fogyatékosságok nyílt bírálata ellenére ebben a bonyolult helyzetben is meg vannak győződve arról, hogy a párt megtalálja a helyes, szocialista kivezető utat.

Ilyen hozzáállást várunk a CSKP XVIII. kongresszusának előkészítése során. Ennek részeként ki kell dolgozni az új program alapelveit. Ezért támogatnunk kell azt a javaslatot, hogy az új program alapelveit vitára bocsássák. Az emberek nézeteinek megismerése, tapasztalataik és észrevételeik kihasználása azt jelenti, hogy megszilárdítjuk aktív részvételüket az új program kidolgozásában. Ez bevált módja annak, hogyan tanácskozzunk az emberekkel, hogyan szilárdítsuk a párt politikája iránti bizalmukat. A vita azonban csak akkor lesz eredményes, ha kiküszöbölünk minden adminisztratív hozzáállást. Valódi párbeszédre van szükségünk, azonban a CSKP vezetésével, a szocializmus pozícióin állva. Ma különösen szükségünk van arra, hogy nem formális kapcsolatunk legyen a munkahelyekkel, ismerjük az emberek tapasztalatait és állásfoglalásait ott, ahol a szocializmus értékeit megteremtik.

Kétségtelenül a párt alapszabályzatának is ki kell fejeznie ezeket a feladatokat. Az ilyen jelentős dokumentum előkészítése nem lehet csak a kiválasztott szervezetek és a bizottságok feladata, amint az az alapszabályzat legutóbbi módosításakor volt. Az egész párt ügyévé kell tenni ezt a feladatot, össze kell kapcsolni a párt sorainak valamennyi kommunista aktivizálásával. Ez hatékonyabb módszer, mint a fentról szervezett beszélgetések.

Mindkét dokumentumról úgy kell megszervezni a vitát, hogy az pozitívan befolyásolja az évzáró taggyűlések és a pártkonferenciák előkészítését. Megfelelő munkamódszereket kell alkalmazni, hogy az egész kongresszus előtti időszak politikai iskolát jelentsen a párt és a társadalom számára, előkészítse az új feladatok megoldását. Ugyanakkor megköveteli, hogy megfelelő eljárásokat, módszereket érvényesítsünk a pártéletben, a pártszervek és szervezetek tevékenységében. Nyíltan meg kell mondani, hogy a módszertan jelentőségét eddig nem értékeltük megfelelően. Ebben az időszakban teljesen más lesz az évzáró gyűlések és konferenciák jellege, mint a kongresszusok közti időszakban. Vita folyik majd a kongresszus dokumentumairól, a 8. ötéves terv teljesítésével kapcsolatos feladatokról.

Az elfogadott határozatok ellenére azt javaslom, hogy a konferenciákat két szakaszban valósítsák meg. A második szakaszt a CSKP XVIII. kongresszusa után, 1990 második felében. Ebben az időszakban kellene megválasztani a konferenciákon az új bizottságokat. így összetételük megfelel majd a párt új igényes feladatainak egészen az legközelebbi kongresszusáig. Ez azt jelentené, hogy a pártban is öt évre választanánk meg a bizottságokat. A párt alapszabályzata ezen a téren is bizonyos módosításra szorul. A vezető tisztségviselők egészséges stabilitásáról van szó, főleg a pártalapszerveze- tekben.

A káderrend és a nomenklatúra nem jelentheti csupán a tisztségek számának bővítését vagy csökkentését. Helyes lenne, ha a CSKP XVIII. kongreszusa olyan határozatot

(Folytatás a 5. oldalon)