Új Szó, 1988. december (41. évfolyam, 283-308. szám)

1988-12-28 / 305. szám, szerda

Ii SľLKP Központi Biioífsága ülésének vitája (Folytatás a 4. oldalról) hozna, amely megfelelne a káderpolitika új tapasztalatainak és szükségleteinek. Az eddi­gi gyakorlat sok szempontból alibizmushoz vezet, megszünteti azt, hogy a vezető tiszt­ségviselők, az állami gazdasági szervekben dolgozó kommunisták felelősek legyenek a párttal szemben. A pártban rugalmas politikai nomenklatúrá­ra van szükség, ki kell küszöbölni a kampá­nyokat, amikor nyomásra csak azért vettek fel munkatársakat az irányitó hivatalokba, mert az illetékes előadók úgy döntöttek. A gazda­sági tisztségek jelentős része párttagságot feltételez. Azok a munkahelyek, amelyek a párt stratégiai irányvonalának megvalósítóit összpontosítják, nem részesülnek megfelelő figyelemben. Gyakran elhanyagolják ezekben az új párttagok és tagjelöltek kiválasztását. Azt mondhatjuk, hogy olyan kollektívákról van szó, amelyek a munkásosztály és a dolgozó értelmiség képviselőiből alakulnak, akiket az életük összekapcsol az átalakítás folyama­tával, a szocializmus dinamikus fejlődésével, a tudományos-műszaki haladás alapján. A pártszervek nómenklatúrájának élőnek és nyíltnak kell lennie. Ott, ahol a helyzet azt megköveteli, a nómenklatúrába kell sorolni átmenetileg az egész kulcsfontosságú mun­kahelyeket vagy szervezeteket. El kell ér­nünk, hogy a kádermunka révén jobban meg­ismerjük az egyes munkahelyek életét, példá­ul azt, hogy az egyes tudományos-műszaki munkahelyek évtizedek óta miért nem segítik elő hatékonyabban gazdaságunk színvonalá­nak emelését. Az ilyen hozzáállás lehetővé teszi, hogy a legfelsőbb pártszervektől kezd­ve az alapszervezetekig hatékonyabban kö­veteljük meg az ellenőrzési jogot, idejében reagáljunk a párt és a társadalom szükségle­teire a káderek felkészítésében és segítsünk a káderek helyes elosztásában. Az apparátus munkáját mindig úgy értékel­tük mint a pártszervek munkájának elválaszt­hatatlan részét. Többnyire különböző ágaza­tok tapasztalt kommunistái dolgoznak az ap­parátusban, akiket elméletileg jól felkészítet­tek a pártfeladatok megvalósítására. Az ap­parátus hatékony pártmunkáját fékezi az ága­zati rendszer, amely az adminisztratív irányí­tás szülötte. A mai helyzet megszüntetése megköveteli, hogy az új alapszabályzat pon­tosabban határozza meg az apparátus fel­adatát, tevékenységét valóban a pártszervek­nek kell irányítania, a pártmunkáshoz méltó politikai, szervezési, ideológiai és kádermun­kát végezzen, amellyel nem helyettesíti más szervek tevékenységét. Az ilyen gyakorlattal kell összekapcsolni a pártszervek és aktívái, bizottságai munkatervét, nem szabad a veze­tő pártfunkciókban sem a miniszterek felada­tait helyettesíteniük, mivel ellenkező esetben felszámolódik a politikai vezetés szerepe. A kongresszus előtti időszakban, valamint az évzáró gyűlések és konferenciák előkészí­tése során az apparátus egészséges élénkí­tése érdekében fontolóra kell venni az átcso­portosításokat, a folytonosság szükségessé­gének megőrzése mellett. Azokat az elvtársa­kat, akik pl. öt éve egy helyen dolgoznak és beváltak, a központi bizottságból a járási és üzemi pártbizottságokba kell küldeni és for­dítva a járásokból és a kerületekből a közpon­ti bizottság apparátusába. Azokat, akik a köz­ponti bizottság apparátusában végzett öt éves munka után nem tölhetnek be vezető funkciókat a járásokban vagy üzemi pártbi­zottságokban, megfelelő munkakörrel, kell megbízni. A kádermunkának ezen a területén bizonyos sztereotípiák érvényesülnek, ame­lyek sok szubjektivizmussal és véletlenszerű­séggel járnak, amelyek nagyon távol esnek a lenini káderpolitikától. A tapasztalatokat össze kell kapcsolni a pártapparátusban is napjaink lelkesedésével és ifjúságával Helyes lenne, ha a pártszervekben felülbí­rálnák a funkciók halmozását. Jakeš elvtárs a CSKP KB 10. ülésén záróbeszédében meg­említette, hogy a kormányoknak valóban kor­mányozniuk kell és megteremteni a feltétele­ket ahhoz, hogy a párt figyelmét azokra a funkciókra összpontosíthassa, amelyekben helyettesíthetetlen és amelyekben a politikai irányítást érvényesíti. Úgy gondolom, egyes elvtársakat ismételten olyan kötelességekkel terheltük meg, amelyek megnehezítik a veze­tő tisztségek hatékony betöltését. Olyan gya­korlat alakult ki, hogy egy tisztséggel automa­tikusan további három is összefügg. A párt alapszabályzatának is rögzítenie kellene, az egy tisztségre vonatkozó lenini elvet, és így a tisztségből való távozás ne legyen szenzá­ció, hanem nagyrabecsülés kísérje. Ebben az időszakban a demokratikus centralizmus, a párton belüli demokrácia, a kommunisták felelősségének és fegyelme­zettségének lenini elvei alapján szilárdítjuk meg a párt felépítését. Ezt a párt élcsapat­szerepe is meghatározza. Ezt a szerepet a tagsági bázis minőségének javításával is meg kell szilárdítani. Mivel a következő idő­szakban a munkásosztály legjobb képviselői­nek felvételével tovább szilárdítjuk a párt osztályjellegét, nem fogjuk a munkások szer­vezettségét csökkenteni. Javítani kell azon­ban a fiatal értelmiségiek felkészítését, kivá­lasztását a párt soraiba. Rendkívül fontos feladatunk a pártélet színvonalának emelése minden egyes párt­alapszervezetben. Ismételten visszatérünk az olyan jelentős dokumentumokhoz, mint a pártegység időszerű kérdéseire vonatkozó határozat. Ez a határozat gazdag tapasztala­tokat összegez, amelyek arra figyelmeztet­nek, hogy a párt egysége és akcióképessége nem örökre meghatározott tény, szüntelenül nagy harcot kell folytatni érte. BRANISLAV BÍROŠ elvtárs, az SZLKP KB tagja, az Ipari Szövetkezetek Szlovákiai Szövetségének elnöke Ahogy azt Adamec elvtárs a CSKP KB 12. ülésén említette, az ipari szövetkezetek rész­aránya a nemzeti jövedelem képzésében ki­csi, különösen akkor szembeötlő ez, ha az árupiacon és a szolgáltatások terén oly sok hézag van, amint az tapasztalható. Mindezt hasonló szellemben érintette Kno­tek elvtárs is, a Szlovák Szocialista Köztársa­ság kormányelnöke. Arra törekszünk, hogy ezt a helyzetet, a lakás-, fogyasztási- és ipari szövetkezetekről szóló törénnyel összhang­ban javítsuk. Taglétszámunk napjainkban mintegy 50 ezerre tehető, s annak egy főre számított munkatermelékenysége a redukált teljesítményeket tekintve 76 ezer korona évente. A tervek szerint az év végéig, kiske­reskedelmi árakban számolva, a piacra 3 mil­liárd 864 millió korona értékű árut kell adnunk. Ezt a feladatot több mint 200 millió koronával túllépjük és ezzel is szeretnénk alkotó módon hozzájárulni a fennálló gondok megoldásá­hoz. A hazai piacra irányuló árutermelési feladataink teljesítését és túlteljesítését első­sorban a kereskedelmi minisztériummal törté­nő együttműködésünk segíti. Ez a tárca szá­munkra lehetővé tette - anyagi hozzájárulás­sal -, hogy a hiánynyersanyagok és félkész­termékek vásárlásával segítsünk magunkon és ugyancsak jelentős támogatást jelent szá­munkra az ipari minisztérium számos vállala­tával történő termelési kooperáció. Nem kis erőfeszítéseket teszünk a lakosság részére történő szolgáltatások kínálatának bővítése érdekében. Az ipari szövetkezetek elnökei­nek differenciált anyagi érdekeltségével elér­tük, hogy az elmúlt esztendővel szemben a lakossági szolgáltatások területén - leszá­mítva az anyagszükségletet - több mint 6 százalékos növekedést értünk el. Azt is el kell mondanunk, hogy a lakosság részére szükséges számos szolgáltatás iránt, azok alacsony fokú gazdaságossága - sőt gyakran veszteségessége - miatt az ipari szövetkeze­tek nem tanúsítanak érdeklődést. A szolgálta­tások kiskereskedelmi árában nem tükröződik az alapanyagok, a félkésztermékek és az energia árának növekedése, ami a szóban forgó szolgáltatások esetében számottevő, és éppen ezért e változások hatása alatt számos ipari szövetkezet mind ez idáig nem tudott megbirkózni a munkatermelékenység növekedésével és a költségek csökkentésével szemben támasztott igényekkel. Ezeknek az ipari szövetkezeteknek segítséget nyújtunk az Ipari Szövetkezetek Szlovákiai Szövetsé­gének pénzügyi alapjaiból, amelyhez hozzá­járulnak a többi ipari szövetkezetek is. Az ilyen eljárást, annak ellenére, hogy nincs összhangban az ipari szövetkezetek önfinanszírozásának elveivel, a jelenlegi ár­politika tökéletlensége kényszerítette ki, hi­szen az a legtöbb esetben figyelmen kívül hagyja a piaci viszonyok gazdasági törvény- szerűségeit. A több mint 110 ipari szövetke­zet között három olyan van, amelynek szük­sége van az ilyen támogatásra. Hogy az ipari szövetkezetek képesek legyenek az önfinan­szírozás elvei szerinti tevékenységre, arra törekszünk, hogy mindenütt érvényre jusson a szövetkezeteken belüli önelszámolás. Ta­pasztalatcseréket szervezünk, amelyek során az ipari szövetkezetek kölcsönösen megis­merkedhetnek egymás tapasztalataival. Meg­győződésem, hogy azoknak az előnyöknek a kiaknázásához, amelyeket társadalmunk­ban a vállalaton belüli önelszámolással aka­runk elérni, szükség van a számviteli nyilván­tartás egyszerűsítéséhez a vállalaton belüli önelszámolási egységek között, amint azt ebben a teremben Lenárt elvtárs többször is tanácsolta. Ezeknek az ajánlatoknak a megvalósításá­hoz hozzá kell járulni többek között a számvi­teli nyilvántartás számára jelenleg érvényben levő nyomtatványok megváltoztatásával is, hogy ne keletkezzenek fölösleges gondok a vállalaton belüli ellenőrzés részéről. Az egykori SVIT vállalaton belül létezett egy sajátos ,,fizetőeszköz“, amelynek alapján a gazdálkodó egység vezetője napról napra tudhatta, milyenek a kiadásai és milyennek kellene lennie a bevételnek. Emellett számá­ra legföljebb csak a kézi számológép volt segítségére. Társadalmunkban olyan feltéte­leket kell teremteni mindenben, hogy a gaz­dálkodó szervezetek számára minden korona nagyon fontos legyen és ne az legyen a dön­tő, hogy melyik rubrikába vezetjük azt be. A gazdasági mechanizmus átalakításának követelményeivel összhangban az ipari szö­vetkezetek elnökeinek anyagi érdekeltségét úgy irányítjuk, hogy az döntő mértékben a nye­reségre összpontosuljon. Az anyagi érdekelt­ség területéről kiiktattuk a mennyiségi muta­tókat, és az ipari szövetkezeteket nem is a hazai piac számára történő szolgáltatások­ra összpontosítjuk-tekintve termékeink kiske­reskedelmi árszintjét -, mert mindez a vállal­kozói kezdeményezés visszafogásához ve­zetett. Ugyanis az, aki olcsó termékeket gyár­tott kényelmesen teljesíthette ezt a mutatót, viszont az, aki drága termékeket gyártott, nagy anyagigénnyel annak a kis piaci érdek­lődés ellenére tevékenységét folytatnia kel­lett. Az ipari szövetkezetek - ahogy azt már említettem - a hazai piac ellátásának elő­irányzott feladatait túlteljesítik, annak ellené­re, hogy látszólag ebben nem túlságosan érdekeltek. Ha létezni akarnak, termékeiket el kell adni. Az ipari szövetkezetekben teljes mértékben beigazolódott az export érdekelt­ségen alapuló anyagi érdekeltségi elv helyes­sége. E közben arra törekszünk, hogy az exportra termelő ipari szövetkezetek kezde­ményezését ne fogjuk vissza azáltal, hogy az export mennyisége az eddigi tervutasításos szabályokhoz igazodik, és az adott időszakra egy bizonyos ipari szövetkezet számára vál­tozatlan. A szolgáltatások és a megtermelt áru mi­nőségének javításáért folytatott küzdelmünk során azt az utat járjuk, hogy meghosszabbít­juk a jótállási időt. Már számos ipari szövetke­zet ezt az utat járja. Például a bratislavai Drutechna Ipari Szövetkezet a javítások ga­ranciális idejét átlagban egyharmadával hosszabbította meg. Ez ugyan még nem sok, de meg vagyok róla győződve, hogy csakis az ilyen hozzáállás a helyes. Mert nemcsak az ellenőrzések számának növelésével, hanem elsősorban munkával - amelyet a jótállási határidő lejárta előtt ingyen kell elvégezni -, kell a kollektívákat arra kényszeríteni, hogy javítsák munkájuk minőségét. Ha például a japán cégek egy fényképezőgépre ötéves garanciát vállalnak, akkor mi gátolja társadal­munkat abban, hogy a jótállási határidőket munkánk nyomán mi is növeljük. Gazdasági életünk gazdaságosabb működésével kap­csolatban el kell mondanom, hogy ennek elérése érdekében hatályon kívül kell helyez­nünk számos olyan intézkedést, amelyek lát­szatra a szocialista társadalmi vagyont óvják. Adamec elvtárs a szövetségi kormány elnö­ke, a CSKP KB 12. ülésén feltette a kérdést: Van vagy nincs elég autóbuszunk és buszve­zetőnk? Emellett figyelmeztetni szeretnék ar­ra, hogy társadalmukban mind ez idáig olyan rendelkezések vannak érvényben, amelyek megtiltják a vállalati igazgatóknak, nem kü­lönben az ipari szövetkezetek elnökeinek a szolgálati személygépkocsi vezetését. Meggyőződésem, hogy ezt az irányelvet már rég meghaladta a fejlődés, különösen most, amikor egészen kis ipari szövetkezetek is alakulnak, olyanok, amelyek taglétszáma 10 és 50 között mozog. Ezen kívül a szolgá­lati személygépkocsik vezetői számára további irányelv van érvényben, ami megkö­veteli, hogy évente vegyenek részt egyhetes tanfolyamon, függetlenül attól, hogy ebben a beosztásban milyen hosszú ideje dolgoz­nak. Azt is el kell mondanom, hogy ilyen irányelvek, amelyek nem tesznek különbséget a gyakorlati tapasztalatokkal rendelkező, illet­ve nem rendelkezők között és előírják a rend­szeres évenkénti továbbképzést, több is van, és ezeket az illetékes központi szerveknek felül kellene bírálniuk és felülvizsgálniuk indo­koltságát és időszerűségét. Napjaink gyakor­latában azt tapasztalhatjuk, hogy minden rendben van, ha az illetékes dolgozónak birtokában van egy olyan igazolás, ami sze­rint részt vett a számára kötelező továbbkép­zésen. Az ilyen általánosító megközelítések általában általános felelőtlenséghez vezetnek. A gazdasági szabályzók szerint történő irá­nyítási rendszerre való áttörés folyamatában számos olyan akadályba ütközünk, amelyek az adminisztratív, tervutasításos irányítási rendszer szülöttei. Ezek kiküszöbölésére tö­rekszünk. Az a légkör, amelyet a CSKP KB, illetve az SZLKP KB ülései teremtettek, ösztö­nöznek bennünket. Végezetül szeretném kifejezni támogatá­somat az erre irányuló törekvéshez, akárcsak ahhoz a döntéshez, amely szerint Csehszlo­vákia Kommunista Pártja XVIII. kongresszu­sát egy évvel korábbra hívták össze. Itt a Radim! A kísérlet sikerült „Radíme deťom a mládeži“... Taná­csoljuk a gyermekeknek és a fiataloknak, hogy... Ez az elnevezése a SZISZ kísér­leti akciójának, amely másfél évvel ezelőtt kezdődött 24 középiskolában. A nemrégi­ben megtartott diáknapon hivatalosan is bejelentették: a kísérlet sikerült, ebben a tanévben a fiatalok már 63 középiskolá­ban szervezkednek a Radim szerint. Miről is van szó? Arról, hogy a SZISZ a középiskolák­ban véget vetett a formális tagtoborzás­nak, teret nyitott az alulról szerveződő ifjúsági csoportosulásoknak. Új szempon­tok szerint - nem közvetlen, hanem köz­vetett módon - irányítja és tömöríti politi­kai egységbe a középiskolások különféle érdeklődésű, önként alakított ifjúsági szervezeteit. Elsősorban a legfiatalabbak, a pionirkorból kinőttek, az első, eset­leg második osztályosok körében. A SZISZ Szlovákiai Központi Bizottsá­gának közép- és főiskolásokkal foglalko­5 zó osztálya a kísérleti akció tapasztalatait * - a járási tisztségviselők, a központi tanács­adók (minisztérium, ifjúsági házak) lá­1988. XII. 28. togatása, személyes értékelése alapján ÚJ SZÚ összegezte, ami valójában útmutatásként szolgál a tapasztalatok általánosításához, a kísérlet eredményeinek alkalmazá­sához. Az akció sikeréért kezeskedő az a har­madikos-negyedikes diák, aki instruktor­ként, de sokkal inkább idősebb barátként és - ez a követelmény a leghangsúlyo­sabb: tanácsadóként tevékenykedik az elsősök körében. A bratislavai Metód ut­cai gimnáziumban példás körültekintés­sel, az iskolai pártbizottság véleményét is kikérve választották ki az instruktorokat. Az elmúlt tanév során bebizonyosodott: a választás, a jelölés megfelelt a célnak. Zvolenban viszont, ahol az igazgatóságot kérték fel az instruktorok kiválasztására, a legjobb, a kitűnő előmenetelő diákok kerültek a névsorba. Sajnos, többségük­ről kiderült, nincs szervező képességük, a vezetéshez sincs érzékük, elsősorban a maguk dolgaival törődnek. A kiválasztott instruktorokat nyári Ra- dim-táborokban készítették fel az elsősök körében végzendő mozgalmi munkára. Nem a szokványos, tábori iskolázás, ha­nem üdüléssel egybekötött tanfolyam volt ez. A vezetésről, a barátság pszichológiá­járól, a szervezkedések társadalmi szere­péről, a tanulás, a divat, a szórakozás fiatalokat foglalkoztató kérdéseiről egy­aránt szó esett itt. Sajnos, a táborozásra meghívott vete­rán pártharcosokon és antifasisztákon kí­vül mások - a Honvédelmi Szövetség, a sportegyesületek tisztségviselői, akiket nagyon vártak a fiatalok - eléggé felké­születlenül jöttek el. A jövőben tehát a központi vezetésre, a SZISZ SZKB tisztségviselőire hárul a feladat: érvényt szerezni a társadalmi és tömegszerveze­tekkel kötött együttműködési szerződé­seknek. A Radim szerint a szervezkedés idő­szaka a tanév kezdetétől márciusig tart. Az instruktor egyre több időt tölt az első­sök körében, tanácsot ad nekik, hogy mivel töltsék a szabadidejüket, hol, mi­ként szórakozzanak, mivel foglalkozza­nak. Minél gazdagabb a választék - a ki­rándulásoktól kezdve a diszkóig - annál jobb. A nyitrai (Nitra) Élelmiszeripari Szakközépiskolában például ilyen akciót szerveztek: Az igazság órája - a tanárok számára. Máshol - csak két iskolában ugyan -, panaszkodtak az instruktorok: a szabadidős programok felügyeletét, mert időigényes, nem szívesen vállalják a pedagógusok, pedig a legtöbbször csak a jelenlétükre lenne szükség. Egyébként pedig éppen az önként szerveződött csoportosulások szabadi­dős programjai teremtik meg a lehetősé­get az instruktorok számára, hogy megis­mertessék a fiatalokkal a SZISZ alapsza­bályzatát, szervezeti életét, s felkészítsék őket a belépés lehetőségére, hogy ha tetszik nekik, ők is tagjai lehessenek a if­júsági szövetségnek. Krompachyban 60 elsős közül 32 kérte a felvételét. A szer­vezők elégedettek voltak, mert a jelentke­zés, a tagság önkéntes, és aki nem tagja a SZISZ-nek tizenöt éves korában, még tagja lehet később. Csakhogy - közbe­szóltak a szülők. Néhányan szinte köve­telték, hogy a lányukat-fiukat vegyék fel a SZISZ-be... Ami magát a felvételt illeti: nincs szük­ség arra, hogy a diákok között a pedagó­gusok osszák szét a jelentkezési lapokat, és a tekintélyükkel hassanak a jelentke­zőkre, de arra se, ahogyan az egy iskolá­ban (Banská Bystrica) előfordult hogy kiváltságot, kiválasztottságot jelentsen a felvétel. Arra persze törekedni kell, hogy emlé­kezetes mozzanat, ünnepi pillanat legyen a fiatalok életében. Az instruktorok a ren­dezvény előkészítésére és megszervezé­sére útmutatóként, de inkább ötletként azokat a Radim-füzeteket használják, amelyeket már a nyári táborozáskor meg­kaptak. Egyébként pedig a SZISZ járási titkárságai negyedévenként úgynevezett tanulmányi napokat rendeznek számukra, amikor a kérdésekre választ, a gondok megoldására tanácsot adnak. Jól bevált (Prešov, Spišská Nová Ves) az a szerve­zési mód, hogy ezekre a tanulmányi na­pokra tanácsadóként idősebb kommunis­tákat, pszichológusokat, népművelőket is meghívtak. Nem különösebben jelentős, de furcsa következtetésekre okot adható és még megoldatlan gond az, hogy miközben az instruktor az osztályközösségben meg­nyilvánuló baráti vonzalmak mentén ha­ladva, fokozatosan, s az önkéntességre alapozva építgeti, szervezi az osztály mozgalmi, politikai közösségét, ugyanak­kor a pedagógusok a tekintélyelv alapján kijelölt, úgynevezett önkormányzati testü­letet működtetnek. A kísérlet idején - bi­zonyára a pedagógusok szakmai tudásá­nak és tapintatának köszönhetően - ez a jelenség, ez a kettősség nem okozott különösebb gondot. Átgondolására azon­ban hosszabb távon szükség van. Sürgeti az élet. Sürgeti az a tény, hogy már itt van a középiskolákban a Radim, az alulról szerveződő ifjúsági szövetség, az igazi diákmozgalom. HAJDÚ ANDRÁS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents