Új Szó, 1988. december (41. évfolyam, 283-308. szám)

1988-12-27 / 304. szám, kedd

A CSKP Központi Bizottsága 12. ülésének vitája

(Folytatás a 3. oldalról)

kájukat, s azt olyan színvonalra emelni, hogy az megfeleljen a kor követelményeinek. Elsősorban azt akarjuk, hogy a pártalapszervezetek száműzzék munkájukból a formalizmust, mint tevékenységük legnagyobb akadályát. Nem akarjuk, hogy a taggyűlések helyettesítsék a termelési értekezletet, és hogy a pártbizottságok dolgozzanak és döntsenek a gazdasági vezetők helyett. A pártszervezetek munkájának pontos meghatározásával, az egyes kommunisták eredményeinek felülvizsgálatával, a pártbizottság és a taggyűlés előtti elszámoltatással a taggyűlések olyan fórummá vállnak, amely ösztönzően hat a tevékenységre és a hatékony eszmecserére. Tapasztalataink azt bizonyítják, hogy ott, ahol a bírálat és az önbírálat névre szóló, ott van kezdeményezés és aktivitás is.

Valahogy a múltban elszoktunk az őszinte bírálattól és önbírálattól. Nyugtalanít bennünket az az állapot, hogy nem esik szó azokról az emberekről, akikre büszkék lehetünk, de azokról sem, akik csak sodródnak az árral, és tulajdonképpen mások munkájából élnek. A pártszervezeteknek és a vezető dolgozóknak éppen ezért fontos szerepük van ezen a területen is. De a pártmunkában gyakori jelenség a felületesség és a sok beszéd. Hiszen nagyon gyakran kitérünk a nyílt beszélgetés elől, amelyeket az érzékeny kérdésekről kellene folytatnunk. Ezt is meg kell szoknunk a jövőben. Személy szerint nem

egy esetben nyugtalanító érzéseim vannak - mintha mindent szóban akarnánk elintézni, mindent túlharsogní és a lényegen semmit sem változtatni.

Biztonság nélkül a dolgozó ember nem tud teljes értékű munkát végezni. A pártmunka jelenlegi bonyolultsága mellett a vezető pártapparátusi dolgozókra háruló növekvő igények hallatán az emberek eszébe jut az a kérdés, hogy ki tanított bennünket a párt- szervezet, a pártszerv irányítására? A CSKP KB Politikai Főiskoláján évek hosszú során ezt nem tanították, jelenleg pedig a pártoktatás keretében is eléggé kis figyelmet szentelünk ezeknek a kérdéseknek. Azaz, úgyszólván, menet közben tanulunk. Éppen ezért örültünk meg annak a ténynek, hogy a központi bizottság ebben az esztendőben megrendezte a járási pártbizottságok vezető titkárainak kéthetes oktatását. Ennek nem kivételként, hanem rendszerként kellene megnyilvánulnia a jövőben. Hisz' csak az tudja, aki érzékelte, hogy milyen nehéz, amikor a járás vezető titkára egy, sót két választási időszak alatt sem látta személyesen a főtitkárt vagy a központi bizottság elnökségének többi tagját.

A pártapparátusnak magas színvonalon kellene dolgoznia. Nemcsak magasan művelt embereknek kell ott tevékenykedniük, hanem magasan képzetteknek is. Mi már néhány évtizede ilyen elképzelések szerint építkezünk és ez a munkánk általában sikeresnek mondható.

JOSEF HAMAK elvtárs, a CSKP KB Elnökségének póttagja, a Közép-csehországi kerületi pártbizottság vezető titkára

BOHUSLAV CHŇOUPEK elvtárs, a CSKP Központi Bizottságának tagja

Ahogy mondani szokás, világméretű összefüggések uralmának korában élünk. Fordulatokkal teli korban. A 80-as évek átütő- en különböznek az ötvenes évektől, a világ állandóan változik, és mind gyorsabban. Minden szempontból. Ezek a jelenségek az egész nemzetközi helyzetre is jelentős befolyást gyakorolnak. A múlt örökletes ellentétei gyengülnek, a régi viszályok elvesztik jelentőségüket, változik a haladás jellemvonásairól és kritériumairól alkotott elképzelés. Azonban új különbségek jelennek meg és másféle-fajta viszály alakul ki.

Végül is ezen kérdések egész komplexumát vetette fel Mihail Gorbacsov, a legnagyobb világszervezet „szószékén" mondott emlékezetes beszédében.

Figyelmeztetett arra, hogy a ma emberét nyugtalanító problémák már nem oldhatók meg azokkal az eszközökkel és módszerekkel, amelyeket valamikor régen használtak, illetve alkalmaztak, és amelyek már a múlté, vagy most kezdenek a múlté lenni. Forradalmi átalakulás megy végbe a szocialista országokban. Mindeddig nem tapasztalt erővel hat az átalakuló és megújhodó szocializmus történelmi küldetése a világ növekvő dinamikájára. Elmondható, hogy a Szovjetunióban és a többi szocialista országban végbemenő átalakítás és megújhodás internacionalista jellegével a világ „rekonstrukciójának“ meghatározó erejévé válik.

Pártunk és társadalmunk üdvözölte, hogy a CSKP Központi Bizottságának 7. ülésén jóváhagyott határozattal egyértelműen síkra szálltunk a szocializmus építésének egyetlen alternatívája mellett. És hasonlóan, mint Gott- wald - aki a párt bolsevizálása során az internacionalizmus elveinek elsajátítására buzdított - mi is megértettük az átalakítás nemzetközi jelentőségét. Lehetőségek nyílnak számunkra, hogy világviszonylatban is bekerüljünk a nemzetközi társadalmi haladás fő áramlatába.

A belső változási folyamatok nem érhetnek célt, ha annyira sajátosak, hogy ezáltal valójában el vannak szigetelve a környező világ fejlődésétől és vívmányaitól. Az elszigetelődés politikája - az ún. kínainagyfal-politika - mindig csak kárt okozott. Sohasem volt eredményes.

Ebből a szempontból a CSKP Központi Bizottságának 7. ülése pártunk történetébe az „igazság órájaként“ lép. Amikor a határozatlanság időszaka után a központi bizottság közérthetően meghirdette az átalakítás politikáját: a demokratizálást és a gazdasági reformot. Az azóta eltelt rövid időszakban - ahogyan azt megtudtuk Jakeš és Adamec elvtársaktól - az új pártvezetés és kormány tetszést kiváltó munkát végzett.

Gondolok mind a politikai, mind pedig a gazdasági, ideológiai és más szférára. Aktivizálódott a párt, az emberek a helyzet viharos gyorsaságú alakulásának előmozdítóivá válnak. Ismét kezd nőni a párt iránti bizalom. Ezt az időszakot a történelem bizonyára szintén értékelni fogja.

Feltételezhetnénk, az elmúlt év decembere óta elég idő telt el, hogy minden szempontból megértsük az átalakítás és a megújítás filozófiáját. Ha azonban elemezzük ezt az időszakot, kiderül, hogy jóval bonyolultabb problémákról van szó, mint azt eredetileg feltételeztük. Végtére is, szovjet barátaink tapasztalatai is ilyenek. Ma nyíltan bevallják: amikor hozzáfogtak a merész forradalmi változtatások végrehajtásához, nem zárták ki, hogy

hibázhatnak is, hogy a sok új jelenség eddig ismeretlen problémákat szülhet, hogy fékező irányzatok is felmerülhetnek. Nem számoltak azonban azzal, hogy olyan ellenállásba ütköznek, amely igyekszik ezen változtatásokon lassítani, vagy esetleg megállítani őket.

Milyen a helyzet a nálunk végbemenő átalakítás terén, hogyan folyik a gazdasági mechanizmus átalakítása, amelynek elvei tanácskozásunk napirendjén szerepelnek? Nem kerülünk messze az igazságtól, ha azt mondjuk, hogy a helyzet hasonló. Az átalakítás azonban beindult. Elveit bátran, de elhamarkodottság és felesleges huzavonák nélkül érvényesítjük az életben. E téren barátaink tapasztalataiból merítünk. így van jól. Ennek ellenére azonban el nem hanyagolható problémáink vannak. Ezt Jakeš és Adamec elvtársak, s a vitában felszólalók sem rejtették véka alá.

Miben rejlenek az okok? Úgy gondolom, az a bizonyos fő ok abban, hogy eddig még nem mindenki értette meg elég mélyen az átalakítás világnézeti szempontjait, érteimét, lényegét ós azt, hogy a szocializmust gyengítő koncepcióról a szocializmust erősítő koncepcióra való forradalmi áttérésről van szó. Hogy a szocializmus építése eddigi módszerei alkalmazásának folytatása végzetes lenne a szocializmusra és a világbékére nézve. Hogy a kapitalista és a szocialista államokbeli technológiák fejlődése, a két világrendszerbeli munkatermelékenység és tudományos- műszaki haladás „ollói“ könyörtelenül és veszélyesen kezdtek szétnyílni kárunkra, s ez sorra ellentmondott a szocializmus alapvető értékeinek és főleg lehetőségeinek, és hogy ezért maga az élet vetette fel a forradalmi szerkezetváltás szükségességét. Szemmel láthatóan ez a meg nem értés az oka azon kommunisták kérdéseinek, őszinte mérlegeléseinek és nyílt elgondolkodásának, akik egész életüket úgy kötötték össze a politikával, hogy olyan munkamódszereket alkalmaztak és úgy értelmezték a dolgokat, amelyekre, illetve ahogyan gyakorlati érvényesítésük tanították őket. Kérdéseik ezért emberi szempontból érthetőek. Mérlegeléseiket és kételyeiket teljes mértékben tiszteletben tartjuk. Es ezért az a tény, hogy az átalakítással összefüggő dolgokat nem értik meg, egyenesen arra ösztönöz, hogy ezeket a kérdéseket alaposan, értelmesen megvitassák. És főleg e téren adós az ideológiai front. Kubík elvtárs erről a vitában nagyon jól beszélt.

A továbbiakban Chňoupek elvtárs néhány további kérdéssel is foglalkozott, s végezetül támogatását fejezte ki a pártkongresszus 1990 májusára történt összehívására vonatkozó javaslat iránt. Elmondta: üdvözölni kell, hogy a tanácskozást korábban tartjuk meg. Az előkészítésével kapcsolatos nagy munka- az a tizenhat hónap, amely a kongresszusig még hátra van - főleg, és háromszorosan is a párt egységét - amely akcióképességének egyedüli szavatolója - követeli meg. Csak így sikerül - amint azt Jakeš elvtárs hangsúlyozta- gyorsítani a lépéseket, elejét venni a nemtörődömségnek és a közömbösségnek, mozgásba lendíteni a párt egész intellektuális potenciálját, és az egész pártot a kongresz- szus előkészítésével kapcsolatos feladatok megoldására mozgósítani. A jövő évi terv és a gazdasági mechanizmus átalakítása igényes feladatainak - amelyekről beszámolójában Adamec elvtárs szólt - offenzív teljesítése összpontosított erőfeszítéseket követel meg a párttól és a társadalomtól.

Elsősorban kifejezésre juttatom a CSKP KB Elnöksége azon javaslatának teljes támogatását, hogy a párt XVIII. kongresszusát már 1990 májusában tartsuk meg. Ennek egyik legfontosabb oka, hogy a kongresszus előkészítése, tanácskozása és eredményei nagyon ösztönzően hatnak majd a társadalmi és a gazdasági átalakítás folyamatának meggyorsítására. A kommunisták túlnyomó többsége és a többi dolgozó nagy része a Közép-csehországi kerületben is egyetért az átalakítás szándékaival és céljaival, amelyeket főleg a CSKP KB 7., 9. és 10. ülésének határozatai fogalmaztak meg. Ilyen gyors fordulatnál természetesen kiálakul az átalakítás tartalmával, ütemével, megvalósítása eljárásával és formáival kapcsolatos nézetek széles palettája. Ugyankkor találkozunk a türelmetlenség megnyilvánulásaival és különféle kétségekkel, a kényelemszeretetből eredő aggodalmakkal is a szükséges gyökeres változásokkal összefüggésben. A kongresszust megelőző időszak alkalmat nyújt a tisztázatlan és a helytelen nézetek leküzdésére, az azzal kapcsolatos meggyőződés megszilárdítására, hogy a szocializmus fejlődése alkotó marxista-leninista perspektívájaként az átalakítás elkerülhetetlen és megfordíthatatlan folyamat. Manapság ezen az alapon lehet és kell szilárdítani a párt sorainak egységét, növelni a párt tekintélyét, politikájának vonzerejét és szilárdítani kapcsolatát a néppel.

Teljes mértékben támogatom azt a szándékot is, hogy a kongresszusi előkészületek során maradéktalanul érvényesüljön minden új dolog, amellyel az átalakítás gazdagítja a pártéletet, s hogy a titkos választásoknak, a tisztségek betöltése meghatározott tartamának alapelve stb. teljes egészében érvényesüljön lent és fent is, és erre a széles körű párton belüli demokrácia jegyében, a kérdések nyílt megvitatásának ós személyektől függetlenül az eredmények igazságnak megfelelő kritikus értékelésének szellemében kerüljön sor. Eközben szükséges a valós és konstruktív megközelítés, s nem a meddő tagadás. Mindez hozzájárul a pártélet felélénkítéséhez, ahhoz, hogy a párt szerveibe magas fokú tekintélyt élvező, az átalakítás irányvonala következetes megvalósítására képes és elszánt embereket válasszanak.

Kerületünkben az átalakítás eddigi lefolyása megerősíti a Jakeš elvtárs bevezető beszédébe foglalt globális értékelést. Nálunk is szemmel látható a fejlődés, nyíltabban beszélnek, kritikusabban elemzik a fogyatékosságokat és okaikat, bátrabban keresik az új megközelítéseket. Mind több példa tanúskodik az új módszerek alkalmazásáról, de nyíltan meg kell mondanunk, a munkában eddig nem sikerült tényleges fordulatot elérnünk, kapcsolatot teremtenünk minden üzemmel és községgel, elindítani az átalakítással kapcsolatos cselekvő igyekezetnek és konkrét lépéseknek széles medrú áramlatát. Ezért a kongresszusi előkészületek során hangsúlyt helyezünk az átalakítással összefüggő eszmei és politikai kérdésekre.

A kongresszusi előkészületekre bonyolult fejlődési szakaszban kerül sor, amelyben számos politikai, ideológiai és gazdasági követelménnyel kell szembenéznünk. A siker előfeltétele a politikai és a gazdasági feladatok átfogó megoldása. Az új gazdasági mechanizmus bevezetése meggyorsításának döntése abból a kétségtelen szükségszerűségből következik, hogy a lehető legnagyobb mértékben le kell rövidítenünk a jelenlegi átmeneti időszakot, gyorsan be kell fejeznünk az új tervezési és irányítási struktúrák kialakítását, és ezeknek hatását orientálnunk kell a tárgyi problémák megoldására és a következő ötéves terv előkészítésére.

A kővetkező esztendőben rendkívül sok alapvető fontosságú szervezési, gazdasági és módszerbeli változással számolunk. Ezért helyesnek tartom a nyílt utalásokat az ennek során fellépő elkerülhetetlen kockázatra is. Az átalakítás nem laboratóriumban folyik. Ez bonyolult társadalmi folyamat, amely nem lehet mentes a konfliktusoktól, a kereséstől, a kísérletezéstől, a különféle félmegoldásoktól, amelyeket menet közben kell kiteljesíteni. Ezért olyan fontos mélyrehatóan kidolgozni az átmeneti időszak stratégiáját. Az egyes lépéseket össze kell hangolni és rugalmasan kell reagálni a felmerülő problémákra és az új jelenségekre. Sok függ a vállalatokban főleg a kommunista vezető dolgozók megközelítésétől és felelősségtudatától. Kerületünkben mi erre fogjuk őket ösztönözni.

Az első tapasztalatok azt bizonyítják, hogy sok új állami vállalatban megnyilvánulnak az önfinanszírozás feltételei közötti gondolkodás és munka kedvező tendenciái. Viszont elég sok vállalatban mindmáig kiváró álláspontra helyezkednek, csekély mérvű kezdeményezést tanúsítanak az innoválás meggyorsítására, az irányító struktúrák ésszerűsítésére, az egyenlósdi és a hanyagul dolgozóktól való megválás számukra savanyú szőlő stb. Az emberek körében ez kiváltja a jogos bírálatot, miszerint az átalakulás csak beszéd tárgya, de a gyakorlatban mi sem történik. Megengedhetetlen, hogy a szocialista vállalkozószellem fogalma csak a beszédek díszítőeleme legyen. A vezető dolgozóknak nyíltan megmondottuk, hogy támogatunk minden haladó kezdeményezést, viszont aki nem érti meg az átalakítás követelményeit, nem számolhat vezető tisztséggel.

A termelési-műszaki bázis szervezési struktúrája módosítása első szakaszának tapasztalatai egyértelműen utalnak annak szükségére, hogy jobban kell élnünk a szervezési formák széles skálájával. Továbbra is tapasztalható az aránytalanul nagy egységek megőrzésének törekvése. Gyorsabban kell tisztázni azt a kérdést is, hogyan szüntetjük meg a lényeges különbségeket az egyes vállalatok gazdasági bázisa között, mivel ez megkönnyítené a termelési-műszaki bázis szervezeteinek értékelését. Határozottan hozzá kell fognunk a széleskörűen tagozódó állami vállalatok belső szervezésének módosításához, hogy szerkezeti egységeik dolgozókollektívái minél nagyobb mértékű önelszámolási önállósággal és felelősséggel rendelkezzenek, s véget vessünk a jól, illetve a rosszul gazdálkodó egységek között a gazdaságilag meg nem alapozott újraelosztási folyamatoknak. El kell érni azt, hogy érvényesüljön bennük a vezetők, valamint a dolgozókollektívák tanácsai választásának joga stb. További fontos feladat végső formájában kidolgozni - főleg a szolgáltatások területén - a kis állami vállalatok létesítésének alapszabályait. Ezekben a vállalatokban a szervezési felépítésnek, a gazdálkodás szabályainak stb. a lehető legegyszerűbbeknek kell lenniük.

A dolgozókollektívák átalakításra történő felkészítésének fontos láncszemét képezik a dolgozókollektívák tanácsainak és az igazgatóknak választása. Tapasztalataink szerint ezek a választások hozzájárulnak a káderpolitika demokratizálásához, a vezetők szakmai, politikai és erkölcsi képesítése fölötti nyilvános ellenőrzés elmélyítéséhez. Nem szabad elsiklani a választásokkal kapcsolatos néhány probléma fölött sem. Teljes mértékben értékelni kell politikai jelentőségüket, tudatosítva, hogy a kollektívákban a kommunisták politikai tekintélyének és befolyásának próbatétjét jelentik és sokoldalúan tökéletesíteni kell előkészítésüket is.

Nem könnyű belső és külső körülmények között fogunk hozzá a gazdasági mechanizmus átalakításához. Mindmáig nem sikerült megszüntetni a hosz- szú ideje létező ellentmondást a termelési terv teljesítésében a volumen- és a minőségi mutatók alakulása között. Ezeknek a jelenségeknek, a szállítói-megrendelői kapcsolatok fogyatékosságainak stb. gazdasági közös nevezője nagyrészt az, hogy inkább elmélyülnek, mintsem enyhülnének az egyensúlytalanság állapotához vezető tendenciák, ennek minden negatív kísérőjelenségével. Valamennyien tudjuk, hogy a gazdaság egyensúlyi helyzete nélkülözhetetlen előfeltétele az új gazdasági mechanizmus sikeres működésének. Ezért a gazdasági egyensúly megújítása szerves egységet képez az új gazdasági mechanizmus bevezetésével. Helyesnek tekintem ezért, hogy ezt a célt tartja szem előtt az 1989. évi terv és a költségvetés is. A szállítói-megrendelői kapcsolatok konszolidálásáért, a gyártmányok minőségének javítására és a piaci követelményekkel való összehangolására kifejtett nyomás növeléséért és a szerkezeti változások meggyorsításáért ki kell dolgozni és következetesen meg kell valósítani az említett szándékot alátámasztó megfontolt konkrét lépések sorát.

A forradalmi változásoknak jelenlegi kora úgyszólván nap nap után új igényeket támaszt a párt, főleg az alapszervezetek és a kommunisták munkájával szemben, akik az első vonalban, munkahelyükön rendszeresen megválaszolják az emberek kérdéseit és észrevételeit. Számos alapszervezetnek értékes tapasztalatai vannak, betöltik a dolgozókollektívák politikai magvának szerepét, élén állnak az átalakítási folyamatnak, az emberek körében tekintélyt élveznek és befolyásuk van. Az egyes alapszervezetek tevékenységének színvonala, s a pártmunka átalakításának eljárása között azonban nagyok a különbségek. Nem egy pártszervezetben továbbra is tapasztalhatók a sok esztendős sztereotípiák, az elzárkózottság, a csekély mérvú felkészültség arra, hogy a konkrét feltételeknek megfelelően és kezdeményezöen érvényesítsék a párt politikáját.

Korunk sürgetően megkívánja, hogy figyelmünk összpontosuljon a tömegmunkára, rugalmasabban reagáljunk a különféle hangulatokra és mendemondákra, eredményesebben harcoljunk az emberek gondolkodásáért, befolyást gyakoroljunk a közvéleményre. Erre jóval nagyobb mértékben kívánjuk felhasználni a közvéleménykutatást is. Arra törekszünk, hogy mai tartalommal telítsük az Arccal a tömegek felé jelszót, kibontakoztassuk a nyíltság politikáját, elmélyítsük a demokráciát és az önigazgatást, a nyilvános tájékoztatást és ellenőrzést, a pártonkívüliek iránti viszonyt és aktivizáljuk a Nemzeti Front politikáját. Kerületünkben az elmúlt két hónapban megtartották a nemzeti bizottságok és a Nemzeti Front nyilvános gyűléseit, amelyeken csaknem 170 ezer felnőtt vett részt, továbbá beszélgetéseket az ifjúsággal 55 ezer fiatal részvételével Igazolást nyert, hogy támogatásra találunk, ha a dolgozókkal, a lakosokkal és az ifjúsággal is komoly, nyílt beszélgetést folytatunk. Ezeket a tapasztalatokat szeretnénk hasznosítani, fejlesztve az őszinte, nem formális párbeszédet az emberekkel és a tisztségviselőket arra vezetve, hogy az ilyen szüntelen beszélgetést a lakossággal elsőrendű feladatuknak tekintsék, megtanulják elfogadni a becsületes bírálatot és az eltérő nézeteket is, és tudatosítsák, hogy az emberek nélkül nem oldható meg az őket érintő egyetlen fontos probléma sem.

Főleg ebben a fejlődési szakaszban a pártmunka kibontakoztatása szempontjából alapvető jelentőségük van az eszmei-politikai kérdéseknek, hangsúlyozottan az átalakítás eszmei-elméleti alapjai megvilágításának. A leninizmus megújításában az SZKP történelmi kezdeményezése számunkra is megnyitotta a további szocialista fejlődés feladatainak alkotó megoldásához vezető utat.

ÚJ SZÚ

4

1988. XII. 27