Új Szó, 1988. december (41. évfolyam, 283-308. szám)

1988-12-27 / 304. szám, kedd

A CSKP Központi Bizottsága 12. ülésének vitája

JAROSLAV HÁJEK elvtárs, a CSKP KB tagja, a Mladá Boleslav-i Autógyár vállalati szakszervezeti bizottságának elnöke

Az anyaghiány, a rendezetlen szállítói- megrendelői kapcsolatok - ezek azok a kérdések, amelyeket lépten-nyomon emlegetünk a termelési értekezleteken, a pártalapszerve- zeti gyűléseken, a szakszervezeti és SZISZ- tanácskozásokon, sőt a párttagokkal és tagjelöltekkel folytatott beszélgetéseken is. Olyan vállalat vagyunk, amely úgy készítheti el végtermékét, ha időben megkap mintegy 2700 alkatrészt vagy részegységet több mint 220 szállítójától. Elég, ha közülük egy nem szállít időben akárcsak egyetlen alkatrészt a kívánt mennyiségben, ezzel komolyan megbontja a folyamatos termelés ritmusát. Az idei év augusztus elsejétől megkezdtük a ŠKODA Favorit személygépkocsi sorozat- gyártását. Mindezt a szószoros értelmében az autógyár dolgozókollektívája túlnyomó részének emberfeletti erőfeszítései előzték meg, s rajtunk kívül azoké is, akik velünk együtt résztvettek a termelés felfuttatásában. Folyamatosan termelni, s egyúttal legyártani ebben az évben 40 ezer darab ilyen típusú személygépkocsit azonban mégsem sikerül, mert számunkra ezt lehetetlenné tették szállítóink. Annak ellenére, hogy velük Szerződést kötöttünk. Közülük azonban néhány héttel ezelőtt még senki sem ismerte be, hogy a rájuk váró 40 ezer alkatrészt ebben az esztendőben nem szállítja le, sőt éppen ellenkezőleg. Mindezek régi, ravasz munka- módszerről és gondolkodásmódról tanúskodnak. Éppen ezért nagyon helyes, hogy a központi bizottság elnöksége a komplex gazdasági reform meggyorsításáról határozott. Nagy szükség van rá, hogy ezt az átmeneti időszakot lerövidítsük. A szóban forgó feltételek között vagyunk kénytelenek termelni. Mit ér, ha munkásaink, műszaki szakembereink, sót a szállítók nagy többsége a termeléselőkészítés feladatait megoldották - amiért köszönet jár nekik ellenben a szállítók egész sora folyamatosan nem teljesíti feladatait. (gy aztán olyan paradox helyzet áll elő, hogy raktáraink szinte tömve vannak azoknak a partnereinknek a részegységeivel, amelyek gazdasági szerződésben vállalt kötelezettségeit teljesitik, ennek ellenére a szerelőszalagok gyakran állnak. Naponta annyi Favoritot gyártunk, ahány részegységet a Bratislavai Autógyár nekünk szállít. A jelenlegi időszakban ez csak 300 Favorit naponta. Persze, sorolhatnám tovább a partnereinket, mint például a jabloneci Autófékgyár, vagy mások. Arra törekszünk, hogy ebben a helyzetben is lehetőleg maximális számú ilyen gépkocsit

gyártsunk, amelyekből a mai napig több mint 10 ezer készült el Ezért elsősorban azoknak a partnereinknek jár köszönet, amelyek gyorsan és kezdeményezően terven felül kezdték meg szállításaikat, hogy ne legyen túlságosan nagy az idei termeléskiesés. Egyáltalán nem örülünk annak, hogy a szerelőszalagokról félig kész gépkocsik gördülnek le, amelyeket a vállalatban jelentős plusszmunkával kell majd befejeznünk a hiányzó részegységek megérkezése után. Ráadásul a szóban forgó hiányzó egységek tulajdonképpen apróságok: biztonsági övék, ablaktörlők, és hasonlók.

Ezt az állapotot dolgozóink lépten nyomon bírálják, hiszen ők hajlandóak termelési feladataikat akár szombatonként rendkívüli műszakokban sőt vasárnap éjszaka is teljesíteni, de a hiányzó részegységek helyett nagyon gyakran csak ígéretek érkeznek. A kormány programnyilatkozata rögzíti a népgazdaság stabilizációjára törekvés igényét, a jelenlegi gondok megoldását és olyan útra lépés követelményét, amelyen népgazdaságunk minőségileg magasabb színvonalra juthat. Az említett utak egyike a termelési kooperáció. Ez az állítás azonban a mi gazdaságunkba ez idáig teljes mértékben nem érvényes. Az olyan alszállítók, amelyek monopol helyzetben vannak, és diktálhatják a feltételeket - beleértve az árakat is - megbízhatatlanságukkal természetesen a többi végtermék- gyártót is éppen ez állítás ellenkezőjéről győzi meg.

Szeretnék csatlakozni az elnökség beszámolójához és ismertetni a személygépkocsigyártás jelenlegi helyzetét, s azt, milyen kiu- takat látunk belőle.

Az autós közvélemény széles körében általában pozitív visszhangot válthattak ki gépkocsijaink, és a Favorit - az árán kívül - tetszik tulajdonosaiknak. Paraméterei jók, az egész szocialista közösségben a legjobbak közé tartozik, és elbírja az összehasonlítást bármely hasonló kategóriájú gépkocsival.

A beruházási költségek növelésére azért volt szükség, mert a kormány jóváhagyásával néhány elengedhetetlen változtatást eszközöltünk az építkezés során. Az eredeti tervekkel szemben néhány hazai vállalat nem szállította a tervezett gépeket és berendezéseket és ezeket külföldről kellett behozni. A továbbiakban pedig más vállalatokból kellett pótlólag biztosítanunk néhány részegység gyártását, mint például a trnavai Autógyárból az első kerék csapját stb.

Wilibald Lukáš elvtárs, a CSKP KB póttagja, a šumperki Észak-morvaországi Fafeldolgozó Vállalat esztergályosa

ÚJ szú

1988. XII. 27.

Állami vállalatunk, a több mint hatezer dolgozót foglalkoztató šumperki Észak-morvaországi Fafeldolgozó Vállalat 43 éves fennállása alatt mindig teljesítette az állami tervfeladatokat. Vállalatunk a maga nemében a legnagyobb hazánkban, s az idén az Erdó- és Vízgazdálkodási és Fafeldolgozó Ipari Minisztérium hatáskörébe helyezték át. Az új ágazat létrehozásának célja a faanyag komplex és maximális, ágazati korlátozottságok nélküli kihasználása. Megértjük, hogy a minisztériumnak alkalmazkodnia kell az új feltételekhez, de annál inkább szükséges, hogy jól megfontolja minden döntését. Nem vagyunk meggyőződve arról, hogy helytállóak az egyes fűrésztelepek kapacitásának delimitá- ciójával kapcsolatos nézetek. Az eddigi tárgyalásokból hiányzott a gazdasági megfontolás, az össztársadalmi érdek nem jutott kifejezésre. A vállalat belső szerkezetének megbontásában a szállítói-megrendelői kapcsolatok romlásának kockázatát látjuk, holott ezen a téren amúgy is elég problémánk akad.

A jelenlegi bonyolult helyzet szükségszerűen azt követeli tőlünk párttagoktól, hogy nyíltan, elvtársiasan, sőt mondhatnánk, harci- asan oldjuk meg azokat a nehézségeket, amelyek e sok feladatot adó, vitáktól sem mentes időszakban keletkeznek. Kénytelen vagyok megismételni azt, amit a központi bizottság 9. ülésének vitáján már elmondtam: túl sok olyan tagunk van, akik a felsőbb pártszervektől várják az eligazítást. Túl sok időt, erőt és energiát vesztegetünk el egymás kölcsönös meggyőzésével. Elsődleges feladatunk a pártonkívüliek meggyőzése lenne, és erre sokszor nem marad időnk. Pedig most is érvényes a jól ismert mondás: ahol nem cselekszik a párt, cselekszik az ellenség. Ezért azt gondolom, döntő fontosságú, hogy minden kommunista a saját munkahelyén legyen megtalálható. Sorainkban passzív tagokra nincs szükség. A mi feladatunk, hogy megmutassuk a tovább vezető utat.

1989. január elsejétől munkahelyünket állami vállalattá nyilvánítják. Már hetek óta intenzíven készülünk erre, mivel nem szeretnénk, ha az egész aktus abban merülne ki, hogy megválasztjuk az új szerveket, az új igazgatót és megváltoztatjuk a cég nevét.

A pártmunka keretében ebben a szellemben készítjük elő a pártbizottság és az önkormányzati szervek létrehozását. A területi pártszervek, a Šumperki járási Pártbizottság és az ostravai kerületi pártbizottság hatékony segítségével oldjuk meg a konkrét, elsősorban káder- és szervezeti felkészülést, miközben döntő fontosságúnak tartjuk a pártbizottság és a vállalati vezetés, valamennyi egység hatékony együttműködését. Magyarázzuk, hogy az átalakítás bonyolult folyamat, semmi sem hull magától az ölünkbe, s hogy az új mechanizmus nem egyik napról a másikra kezdi éreztetni hatását. Ha azt akarjuk, hogy széles körű aktivitás és alkotó munka bontakozzon ki, akkor még sok vita és megbeszélés vár mindnyájunkra. Üres ígéretek nem képezhetik programunkat. Arra van szükség, hogy a szavak és a tettek fedjék egymást, meg kell tanulnunk harcolni az igaz ügyért, ha győzni akarunk, mindehhez érvekre, helyzetismeretre, politikai felkészültségre van szükség. A gazdasági mechanizmus átalakításának feltételei közt már kidolgoztuk a vállalat fejlesztési programját. Meggyőződésünk, hogy az emberek számára érthető lesz, és hogy megnyerjük őket fokozatosan végrehajtásának. A vállalat eredményei azt mutatják, hogy jó feltételekkel rendelkezünk a teljes önfinanszírozás és önelszámolás elveinek bevezetéséhez, de csak akkor, ha változik az elvonások rendszere. Évente átlagosan 411 millió korona nyereséget érünk el, azonban csaknem az egész összeget befizetjük a költségvetésbe. A nyereségből nekünk gyakorlatilag csak valamivel több, mint 70 millió korona marad. A 70 millió korona értékű állóeszközök leírását is tovább kell folytatnunk. Felmerül a kérdés, s ezt gyakran dolgozók is felteszik, hogy az új állami vállalat keretében milyen lehetőségek nyílnak a vállalkozásra.

Gyűléseken, beszélgetéseken és aktívaértekezleteken veszek részt. Munkásként úgy gondolom, hogy élvezem munkatársaim bizalmát, s nagyon nyíltan beszélgetünk egymással. Ilyen kérdéseket tesznek fel: A sajtóban és a televízióban mindenütt bírálnak bennünket azért, hogy nagy mennyiségű fűrészárut szállítunk nem szocialista országokba; miképp lehetséges az, hogy állandóan

növelik a nem szocialista országokba irányuló export tervfeladatait? A jövő évben ismét többet kell szállítanunk, természetesen a hazai piac kárára. Gondolod, hogy nem aggaszt bennünket az, amikor az állampolgárok, a nemzeti bizottságok és a szövetkezetek szó szerint kikelnek ellenünk, mivel nem adhatunk el nekik semmit, de hiszen sok esetben nekünk sincs elegendő fűrészáru és más alapanyag a további feldolgozásra.

Tudja valaki valójában, milyen nehéz és kemény a faipari dolgozó munkája, és munkánkért végül csak kritikát hallhatunk. Nagyon különleges helyzetbe kerülünk. Tudjuk, hogy exportunkkal gyakran valaki más el nem végzett munkáját pótoljuk. Azonban azt is ismerjük, hogy a társadalom nem kívánja a fűrészáruexport fokozását. Közben ismerjük az azzal összefüggő kérdéseket, hogy miképp tudnánk a fát jóval eredményesebben felhasználni. Olyan licencet vásároltunk meg, amelynek köszönhetően gyárthatjuk az úgynevezett akrycolodot, amely jó hőszigetelő tulajdonságokkal rendelkezik, s így főleg a lakásépítés terén hasznosíthatjuk. Az ezen új anyagok felhasználásával befolyást gyakorolhatnánk a lakótelepek küllemére is. Lényegében arról van szó, hogy a hazai fahulladékot hasznosítjuk. Ez a kimutatható energiamegtakarítás lehetőségei közé tartozik. De amint arról már szóltam, nem rendelkezünk, s a következő években sem fogunk rendelkezni azokkal az erőforrásokkal, amelyek beruházási szempontból igényes, de gyorsan megtérülő feladataink teljesítéséhez szükségesek. El szeretném mondani, hogy az emberek nagyra értékelik a központi szervek azon törekvéseit, hogy a gazdasági s a társadalmi tevékenység terén csökkenteni kell a felesleges, gátló előírások számát, s ezáltal megteremteni a jobb vállalkozói feltételeket. Úgy gondolom, hogy ezt következetesen kellene végrehajtani. Azonban nem oszlathatjuk el az aggodalmat: mind ez ideig még nem vagyunk képesek elhárítani azt, hogy ne hozzanak új, ún. átalányszabályokat, amelyeknek tiszteletben tartása negatív eredményeket hozhat. Bizonyára helyes, hogy minimalizálni kell a készleteket. Az, hogy vállalatunknál is csökkennek a készletek, a szankciók veszélyének elkerülése érdekében arra kényszerít bennünket, hogy a napon megszáradt faanyagkészletünket saját építőipari és asztalosműhelyeinkben dolgozzuk fel, tehát ablakokat, ajtókat és más építőanyagot készítsünk belőlük. A jövő évben a friss fűrészárut már nem természetes úton fogjuk szárítani - ami a költségek emelkedését feltételezi -, s az így nyert meg nem felelő minőségű alapanyagból csak rossz minőségű termékeket gyárthatunk. Sokszor megismételt tiltakozásunkat senki se veszi figyelembe. Az emberek ezt úgy ítélik meg, hogy nem vagyunk képesek a differenciált irányítómunka végzésére, vagy még rosszabbat feltételeznek. Szembeötlően hasonló a helyzet az állami erdőgazdaságoknál, amelyek a jövő évben nem rendelkezhetnek gömbfakészletekkel.

MICHAL ŠPAK elvtárs, a CSKP KB tagja, az SZLKP Kelet-szlovákiai Kerületi Bizottságának vezető titkára

A központi bizottság 7. és 9. ülésszaka utáni időszak munkánk jelentős mérföldköve lett. Eddig még nem készítettük el kerületi pártszervezetünknek az erről az időszakról szóló értékelését. Azonban abból, amit az idei esztendő eddigi eredményeiről tudunk, egész sor tanúságot levonhatunk munkánkra vonatkozóan. Kerületi pártszervezetünkben is tudatosítottuk, hogy a központi bizottság 7. és

9. ülésén jóváhagyott feladatok rendkívül igényesek és a hagyományos - mégha a múltban bevállt - munkaformákkal nem teljesíthetők. Éppen ezért új megközelítéseket kerestünk.

A céltudatos tevékenység, a pártszervek és az egyes vezető dolgozók munkája hatékonyságának fokozatos növekedése pozitív eredményeket hoz. A kerületben teljesítjük a tervezett feladatokat az iparban éppúgy mint a mezőgazdaságban. Többek között ez idén értük el a legnagyobb termést a sűrűn vetett gabonafélékből, több mint egymillió tonna gabonát termeltünk. Ennek ellenére a terület gazdasága jelentős mértékben ex- tenzív módon fejlődik, A tervteljesítés még mindig gyakran túlságosan is sokba kerül. A kerületben nem sikerül az ipari termelés olyan szerkezeti változtatását elérni, ahogy azt az SZLKP kerületi konferenciáján kitűztük. Tovább nőtt a termelés dinamikája az olyan ágazatokban, amelyeknek anyag-, energia- és nyersanyagigénye magas. Nagyon kedvezőtlen és bonyolult a helyzet az elektrotechnikai iparban, ahol eddiginél sokkal gyorsabban kellett volna növekednie a termelés volumenjének és az új termelőkapacitások beindítását is gyorsabban kellett volna elvégezni. Mind ez idáig túlságosan sok a tisztázatlan kérdés a termelési programok körül, és ennek az ágazatnak a beruházási célkitűzéseiben. Nemcsak hogy nehéz fölfogni, de még nehezebb valakinek is megmagyarázni azt az állapotot, amely a Mohelnicei Elektrotechnikai Művek michalovcei üzemében előállt, ahol több mint két év óta üresen tátongnak a gyönyörű új gyártócsarnokok, amelyek alapterülete összesen 30 ezer négyzetméter. A kerületi pártbizottság szintjén többször is tárgyaltunk a központi szervekkel és az ágazat beruházóival. Azonban továbbra is csak a célkitűzéseknél és a megvalósítatlan ígéreteknél tartunk. Éppen ezért hatékony segítséget követelünk ezen a téren.

Annak ellenére, hogy a kerületben a tervteljesítés során összességében kedvezőbbek az eredmények, el kell mondanom, hogy nem mindenütt használták fel az időt a felkészülésre és a tervek teljesítésére. Néhány vállalatban, de pártszervezetben is aránytalanul hosszú ideig mérlegeltek, s azon gondolkodtak, hogyan mérsékeljék a feladatokat, ahelyett hogy minden energiájukat teljesítésükre fordították volna.

A CSKP KB 7. és 9. ülései feladatainak megvalósításában már sokat tettünk, de nem annyit, amennyit akartunk vagy amennyit kellett volna. Sok a bonyolult kérdés és a hiányosság is. Ezeket azonban világosan akarjuk látni, semmit sem akarunk elpalástolni sem megszépíteni. A kerület pártszerveiben a jelenlegi időszakban tudatában vagyunk annak, hogy a vezető tisztségekbe energikusan és határozottan olyan embereket kell helyeznünk, akik nemcsak hajlandók, de elsősorban képesek is az irányítási és a szervezési munka színvonalát emelni. Tehát arra törekszenek, hogy az eredmények is magasabb, minőségileg új szintre jussanak. Erre törekedtünk a járási és a kerületi pártkonferenciákon is. Mindent azonban eddig nem sikerült teljesíteni. Tapasztalataink a 34 állami vállalat önigazgatási szerveinek és igazgatóválasztásainak eredményeiből azt bizonyítják, hogy nagyon bonyolult ós rendkívül érzékeny területről van szó. A pártszervek és -szervezetek aktív hozzáállása nélkül ennek a munkának a sikere elképzelhetetlen. A vállalatalapító szervek mind ez idáig elsősorban az adminisztratív síkban tevékenykednek, mindenekelőtt a dolgok formai oldaláról közelítik meg a kérdéseket. A második szakaszban sokkal inkább fel kell készülniük a feladatok teljesítésére, sokkal kezdeményezőbben kell fellépniük az előkészületi stádiumban, és a végső döntéseknél sokkal markánsabb álláspontra kell helyezkedniük a területi pártszerveknek is. Szembeötlő, hogy még a CSKP KB és az SZLKP KB egyes osztályai is milyen gyorsan és egyértelműen hajlanak a vállalatalapítók oldalára. Mindenütt, ahol hosszabb időnk volt az előkészületekre, ahol nyugodt körülmények között vizsgálhattuk meg a problémákat - beleértve a káderkérdéseket is -, jó eredményekről számolhattunk be. Meggyőződhettünk arról, hogy kádertartalékaink nem mindenütt vannak kellően felkészülve, kevesen vannak és számosán közülük egyszerűen nem hajlandók versenyre kelni a vezető tisztségek betöltéséért.

A vállalati értekezleteken vagy pedig a küldöttgyűléseken a döntések során olyan különleges légkör alakul ki, amelyet ez idáig csak nagyon kevésbé ismertünk. A kollektíva hangulata és nézetei ugyanis nagyon gyorsan befolyásolhatók az egyének és a csoportok negatív álláspontjaival. Általában nem a legjobb légkör alakul ki az igényes és hosszú évek óta jól dolgozó igazgatók körül, és ugyanaz vonatkoztatható azokra, akiket saját pártalapszervezetük javasol.

Nagyon sok olyan megjegyzés hangzik el- és ez nemcsak vállalati szinten, hanem a pártszervekben és pártszervezetekben is- amelyek megkérdőjelezik, hogy a fejlődés olyan szintjén lennénk, amikor a termelés irányításában ilyen mértékben kellene demokratikus elemeket alkalmaznunk. Rámutatnak arra, hogy a szomszédos szocialista országok sem mindig választják ezt a formát. A kerületben olyan tapasztalataink vannak, hogy mindenütt, ahol a szervezeti struktúra megválasztatása előkészítésének kellő figyelmet szenteltek, sikeresen oldották meg a legbonyolultabb problémákat is. Csakhogy ez jó politikai-szervező munkát igényel, felelősségteljes álláspontokat és hozzáállást. Nem mindenütt sikerült a teljes kollektívának nyíltan megmondanunk, hogy például az előterjesztett két vagy három jelölt teljesen egyenértékű, és bármelyikük lehet igazgató, s ha nem választanák meg, akkor a második vagy a harmadik legfontosabb tisztséget fogja betölteni a vállalatban. Nem lehet megengedni annak az esetnek a megismétlődését, amikor a meg nem választott jelölt a választások után nem is maradhatott a vállalatnál.

A pártépítés alapelemei a pártalapszerve- zetek. Elsősorban ott dől el pártunk politikája megvalósításának minősége. Munkájuk színvonalától döntő mértékben függenek eredményeink. És éppen itt akadnak nem kis gondjaink és nehézségeink. Csak nehezen, és eddig eléggé lassan sikerült csak fellendíteni mun- (Folytatás a 4. oldalon)