Új Szó, 1988. december (41. évfolyam, 283-308. szám)

1988-12-24 / 303. szám, szombat

Kosár István és Tóth Béla

A

mikor rám osztották a témát, felvillant előttem a nagyszülők tán rég elfeledett, a történelem süllyesztője felé tartó „téli esték falun“ képe. Mert miről is volt szó: keresni, fellelni olyan munkatevékenységet, amelyet csak télen - más munka nem lévén - végeznek. A neheze csak ezután jött, amikor a témát behatárolták, mégpedig szűk keretek közé. Légyen e téli buzgólkodás egy mezőgazdasági üzemben. Mindez első hallásra megvalósíthatónak látszik. Az ember akkor hökken meg, amikor egy- egy járás mezőgazdasági igazgatóságán közük, hogy ilyen, a szó szoros értelmében téli munkalehetőséget kínáló melléktermelési üzemág nincs. A termelést a nyári csúcsmunkák idején esetleg korlátozzák, de a termelés tulajdonképpen egész évben folyamatos.

Ez jellemző a hroboňovói CSSZB Efsz egyik melléküzemágára is, ahol a mezőgazdaságot szolgáló szárítórészleg és a fémmegmunkáló részleg karöltve, békésen kiegészítve egymást, nyújt biztos megélhetést 26 embernek.

A szövetkezet elnöke kissé meg- hökken. Jól menő szövetkezetükről gyakran írnak, egyes ágazataik példaként szolgálhatnak a többiek előtt. Minket mégsem az állattenyésztés, mégcsak nem is az idén rekorderedményeket produkáló növénytermesztés érdekel. A melléküzemáguk, a „téliesített“ műhely felől érdeklődünk. Hetedik éve működik, egyre nagyobb és nagyobb termelékenységet, nyereséget produkálva.

Kun István mérnök kilenc éve irányítója ennek az 1782 hektáros szövetkezetnek, melynél a 88-as év 65 millió korona bruttó termelési érték elérését irányozza elő. Ebből 6 milliót a szárító és fémmegmunkáló részleg dolgozói produkálnak.- Nem lehet a mai világban megélni - meglenni melléküzemági termelés nélkül - mondja az elnök. De mivel ő mezőgazdaság-párti, gyorsan hozzáteszi: - Persze a melléküzemági tevékenység munkaerő tekintetében nem mehet az alaptevékenység rovására.

Az impozáns irodaházban, amelyet önerőből építettek s rendeztek be, felkerestük a szolgáltatási ágazat irányítóját. Sátor László nem mezőgazdásznak készült. Vegyész- mérnök, de az eltelt négy év alatt

(Öllé T. felvétele)

idő, vagy akadozik a szárító alapanyag-ellátása, az ott dolgozók a következő műszakban automatikusan a műhelyben jelentkeznek munkára.

Egyszerű és természetes, ahogy a műhely vezetője a munkaszervezést magyarázza. Meg az is, ahogy a kedvezőbb feltételek megteremtésének lehetőségeiről beszél. Elsősorban egy nagyobb és korszerűbb műhelyre volna szükségük. Mint megtudom, van is rá kilátás, hogy ezen óhajuk valóra válik. Két lehetőség kínálkozik. Vagy egy már meglevő hangárt alakítanak át műhellyé, vagy építenek egy újat.

Visszatérünk a mindennapokhoz. Hirtelen ötlettől vezérelve megkérdem, hogy az alapanyagot honnan szerzik be. A két szakember úgy néz össze, hogy szó nélkül is világos, kényes ponthoz érkeztünk. Ezért elA szükség adta az ötletet

Téli foglalkoztatás egy földműves-szövetkezetben

rengeteg fémipari szakismeretet gyűjtött. Prospektusokat szed elő, tervrajzok segítségével magyarázza, milyen konstrukciókat gyártanak, kinek, mennyiért, és ez vagy az a szállítmány milyen hasznot hoz a szövetkezetnek, illetve az ágazat dolgozóinak.

A 81-ben létrehozott műhely történetében az utóbbi négy év a felfelé ívelés időszaka volt. Ez idő alatt másfél millió korona értékű gépi berendezést vásároltak, ami alkalmassá tette ezt a melléküzemágat olyan ipari berendezések gyártására, melyekre hosszú idő óta gyártó kerestetett. Utóbbi megrendelőik a Hloho- veci Fémhuzalgyár, a komárovi Bu- zuluk Gumiipari Vállalat, a Dubnicai Nehézgépgyár, valamint egy, a mezőgazdasági higiéniával és állat- egészségüggyel foglalkozó kutató központ. Esztergályos és marós munkákat végeznek, szállítókocsikat gyártanak, a fémhuzalgyári alaptermékek kiszereléséhez orsókat, a környékbeli üzemek részére pedig kerítéseket és kapukat készítenek. És természetesen a saját házuk táját, a szövetkezetet is ellátják különböző fémipari termékekkel.

Télen gördülékenyebb a munka. Ilyenkor a terményszárító dolgozói is a műhelyben foglalatoskodnak. Marósok, esztergályosok, hegesztők. Mint most is. Ilyenkor derül csak ki, hogy kinőtték már ezt az épületet, amely valamikor keltetőnek épült. Az alacsony, szűkös helyiségben néha pokoli a zaj és szennyezett a levegő.

A műhelynek Bartalos Rudolf a vezetője, akitől a fémmegmunkáló részleg létrehozásának ötlete származik.- Minket a kényszer vitt rá arra, hogy ezt az üzemágat létrehozzuk - mondja ki kerek perec. - Ugyanis a terményszárítóban dolgozók részére az idény befejezése után probléma volt megfelelő munkát találni. Ez a gond a műhely létrejöttével megszűnt. Az itt dolgozó hat-hét állandó munkaerőn kívül év közben a többiek a terményszárítóban dolgoznak. Ha kedvezőtlenre fordul az

magyarázzák, hogy a Ferrona vállalat látja el őket, de azt is örömmel veszik, ha a megrendelő maga „szállítja“ az alapanyagot. Mindenesetre gyorsan „eltávolodunk“ a témától, és szedelődzködünk. Mire a műhelybe érünk, éppen kezdődik az ebédszünet. Az emberek lerakják a hegesztőpisztolyt, kikapcsolják a bádogvágó fűrészt. A főnök elégedett valamennyiükkel. Itt-ott előfordul, hogy fel kell a hangját emelni. Nem tűr megalapozatlan ellenvetést.- Mennyit keresnek a dolgozók? - kérdezem és a műhely ablakain beáramló fénysugarat figyelem, melyben még ott lebeg a munka pora. Egy vállrándítás után megtudom, hogy akár a négyezret is megkereshetik, ha „ráhajtanak“.

A műhelyfőnök parányi irodába invitál, ahol konstrukciós tervrajzok, ábrák borítják a falakat. Most ilyesmiket gyártanak, mutatja, de hiába nézem jobbról is, balról is, csak nem tudok rájönni, milyen gyártmányokról lehet szó. Megpillantok egy női dolgozót, aki ebédre menet, bekukkant az irodába. Bartalos Rozália kissé röstelkedve mondja, hogy az egyedüli női munkaerő ennyi férfi között. Dehát megkeresi a havi 1800 koronát, egy műszakban dolgozik, ráadásul nem is olyan nehéz, amit csinál. Ma például orsókat festett. Kosár Istvánt, a fiatal esztergályost, a főnök invitálja az irodába. O az egyik legszorgalmasabb munkatársa, olyan, akire mindig lehet számítani. A Bratislavai Negézgépgyár dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) üzeméből került ide öt évvel ezelőtt. Szerencsésnek mondja magát, hogy szakmáját a lakhelyén gyakorolhatja. Nem ragad meg bennem a kíváncsiság, mennyit keres egy jó dolgozó. - Három, három és felet - jön a válasz. - Tisztán.

A számokhoz hozzátartozik az ezer és a korona, a tisztához az adómentesség, a kívülállóhoz egy pici irigykedés.

SZITÁS GABRIELLA

;;*i» en etetni indulok^

Késő délutánra jár az idő, esteledik. Štúrová egyetlen, vagy félszáz házból álló utcája kihalt. Akik már hazaérkeztek a munkából, behúzódtak a melegre.

A néhány ház kertalját elfoglaló állattenyésztő telepen ilyentájt kezdődik az esti műszak. Emberek szorgoskodnak az állatok körül. Hu- pián Irént hiába keresem. A csalló- közaranyosi (Zlatná na Ostrove) Szovjet Hadsereg Efsz példás állat- gondozója szabadságon van. December első felében már hagyományosan szegre akasztja a munkaruhát.

Odahaza zavarom hát, pihenés közben, ahol ezzel a magyarázattal fogad:- Ez amolyan holtidény. A földeken elfogyott a munka és még az ünnepeket megelőző disznóölések, sütés-főzés, takarítás sem kezdődtek el. Ilyenkor köny- nyebben talál az ember helyettesítőt, és azt sem mondhatja senki, hogy keresi a sok pénzt, de az ünnepek előtt, alatt szabadságol, vagy netán megbetegszik ...- Ezt úgy értsem ... ?- Bizony úgy. Huszonhárom éves koromtól dolgozom az állattenyésztésben és azóta minden év végi ünnepemet megosztottam a jószággal. De ez nem dicsőség, ez kötelesség. Az állatokat el kell látni, legyen az hétköznap, szombat, vagy bármilyen ünnep. Huszadik éve lakom és dolgozom itt. Ezalatt az idő alatt mindössze tíz napot voltam betegszabadságon. Amikor egyszer megrándult a derekam. Pedig lenne alkalom a megfázásra. Különösen télen, esőben, hószakadásban, amikor munka közben a melegebb istállóból kimegyünk a silóért vagy a szalmáért. Úgy látszik, megedződtem.

De annyit beszélek, és közben semmivel sem kínálom - pattan fel a konyhaasztal mellől, ahová leültünk, hogy elbeszélgessünk. Hiába szabadkozom, pillanatok alatt töltött finom levelestészta, egy másik tányéron pedig még meleg krumplispogácsa kerül az asztalra. Felbúg a konyhai robot, a frissen őrölt kávé illata betölti a helyiséget. Miközben a modern kávéfőző üvegedényébe lecsöpög a presszókávé, gyorsan elrakja a villanysütőben omlósra, ropogósra sült második pogácsaadagot, majd felönti szénnel a kisköz- ponti kályháját, hogy melegedjenek a szobák. Csak ezt követően ül ismét az asztalhoz, a pohárban gőzölgő fekete mellé.- A fiamat várom. Tizenhat éves, szakközépiskolás, csak a hétvégeken jár haza. A három fiú és az egy lány között a legfiatalabb. Kétéves volt, amikor a négy gyerekkel magam maradtam. O még velem van, a többiek időközben új otthont, családot alapítottak.

A gondoskodásból persze a nagyobbaknak is kijár. Gyakran hazalátogatnak, érdeklődnek, hogy van, mit csinál, nincs-e szüksége segítségre. Hogyan nézne az ki. ha ilyenkor az anyu, anyós, nagymama üres kézzel engedné el a „gyerekeket“. Ha azok nem jöhetnek, beül az autójába, és ő látogatja végig a családot. A reggeli és az esti műszak között futja az időből. A hétvégeken látogatásra, hétközben pedig a kertre és a gazdasági udvaron hangoskodó jószágra is.

Nem fáradt, bírja erővel. A munkában ötvenegy évesen is felveszi a versenyt a harmincas férfi kollégákkal. ötven hízómarhát gondoz. A telepen az ő istállójukban a leginKarácsony a gyermekotthonban

Lehet egy terítékkel több?

öt évvel a második világháború befejezése után, 1950-ben határozták el az akkori Feledi (Jesenské) járás vezetői, hogy árvaházat, otthont létesítenek a környék elhagyott, apátlan, anyátlan kisgyermekei számára. Az egykori ügyvédi kúria átalakított épületében később már nemcsak a közvetlen környék árváit és félárváit helyezték el, hanem a mai Losonci (Lučenec), Rimaszombati (Rimavská Sobota), Nagykürtösi (Veľký Krtíš), Zvoleni és a Banská Bystrica-i járások támogatásra, nevelésre szoruló gyermekeit is. Aztán szakosodtak az állami szociális intézmények, s Jesenskében azóta lényegében csak három éves koruk betöltéséig gondozzák a gyermekeket.

A korhatár lényegében ma is érvényes, árva, vagy félárva viszont már csak elvétve akad a 37 állami gondozott között. A gyermekek többsége az illetékes járási nemzeti bizottságok családi és gyermekvédelmi osztályainak döntése, néhá- nyan pedig bírósági határozat alapján kerülnek állami gondozásba. A szülők általában rendezetlen életmódot folytatnak, alkohol vagy egyéb káros szenvedélyek rabjai, s nem kevesen éppen

szabadságvesztési idejüket töltik valamelyik fegyházban. Bizony ritka vendég errefelé a gyermekeit látni, netán nevelni kívánó szülő. Mások viszont - főként a tömeg szervezetek és egyes munkahelyi kollektívák tagjai - nem feledkeznek meg az apróságokról. Az idén is felkeresték már az otthont a hnúšťai vegyiművek, a detvai gépgyárak és a rimaszombati dohánygyár dolgozói, szocialista munkabrigádjainak tagjai, valamint a tömegszervezetek, mindenekelőtt a nőszövetség tagjai. A környék iskoláinak tanulói is a rendszeres látogatók közé tartoznak. Ilyenkor ünnepek közeledtével nem jönnek üres kézzel, így az idei nagy karácsonyfa alól minden gyermeknek jut játék, édesség és egyéb ajándék.- Az apróságok már hetek óta készülnek a karácsonyi és az újévi vendégjárásra - tudtuk meg Mária Ibaníková védőnőtől, aki immár huszonkettedik karácsonyát tölti neveltjei körében. Mások - így a fiatal Ivana Zilková elsó alkalommal izgul- örül majd a gyerekekkel a gyertyagyútásnak, az ajándékcsomagok kiosztásának. A huszonhét főből álló nevelői kollektíva tagjai mindent elkövetnek azért, hogy a gondjaikra bízott nyiladozó

értelmű csemeték is érezzenek valamit a szeretet ünnepének hangulatából.

Persze, ha valaki, ők igazán tudják, hogy a családi fészek melegét és meghittségét nem pótolhatja a gazdagon díszített csillogó-villogó fenyőfa, sem az alatta elhelyezett ajándékok sokasága. Megfelelő érdeklődés esetén ezért minden évben családi környezetbe engedik a gyermekek egy részét. A tapasztalatok szerint általában a gyermektelen házaspárok osztják meg szívesen az otthonlakókkal az ünnepnapok meghittségét. Az ilyen együttlétek nem ritkán tartós kapcsolatokkal, sót örökbefogadással végződnek. Persze, nemcsak a gyermekáldástól megfosztott házaspároknak nyújt lelki kielégülést, ha otthonuk nyomasztó csendjét olykor kacaj, gyermeklárma töri meg, hanem bizony néha még a többgyermekes családi asztalnál is jut hely egy-egy pluszterítéknek. Az idén például egy négygyermekes családfő jelentkezett az intézmény igazgatójánál, hogy szívesen látna vendégül egy kis emerkét. Úgy véljük, a szeretetnek és az együttérzésnek ilyen és ehhez hasonló megnyilvánulásai többet jelentenek puszta gesztusnál, utalnak az igazi emberi értékekre és a társadalom összetartó erejére.

HACSI ATTILA

tenzívebb a súlygyarapodás, öt dekával meghaladja a tervezettet az idén is a napi átlag.- Rengeteg apróságon múlik ez a néhány deka - mondja elgondolkodva. - A takarmány fontos, de nem a jó eredmény egyedüli feltétele. Ebben a munkában sikert csak az tud elérni, aki természeténél fogva szereti az állatokat.

Mindig üres, tiszta vályúba adja az eledelt, kitisztítja az itatót, elegendő szalmát tesz az állat alá. Mintha a saját tányérjáról, poharáról, kényelméről lenne szó. A gondoskodást az állat is megérzi. Még a hízóbika is félrehúzódik és mozdulatlanul tűri, amikor naponta megtisztítom. Nem viszket a bőre, nyugodtan fekszik és hízik. No és persze az én pénztárcám is. Nem véletlen, hogy legjobban a dagikat dédelgetem. Nekik még nevük is van. Legmohóbb a Gyurika - azt öröm etetni.

De lássuk a pénztárcát is! Más talán kitérne a pontos válasz elől, ő szavainak bizonyságául még a fizetési céduláját is megkeresi. Tavaly 4800 korona volt a havi tiszta jövedelme, az idén valószínűleg az ötezret is meghaladja.- Persze nincs ez ingyen. A silót, trágyát csillében toljuk, és cipeke- dünk is, hiszen az abrakot vödörben kell széthordani. Az ember annyira megszokja a munka ritmusát, hogy ha pihenni akar, hiányzik a munka, nem tudok aludni. Szocsiban is hajnalig ültem az ablakban. A semmittevéstől nem jött álom a szememre.

Ott üdültem. Most, hogy felnőttek a gyerekek, a kirándulásokra is futja. Magyarországon, Bulgáriában már jártam. Ijesztgettek, repülőgép, mi lesz... Semmi rendkívüli. El is határoztam, ha lehet, legközelebb Kubába megyek. Ez nem amolyan felvágás. Én idehaza is elfoglalom magam. Főzök, sütök, takarítok, varrók, befőzök, vagy az autót javítom, no persze csak a kisebb hibákat. Esténként olvasok, nézem a televíziót, levelet írok a katonafiamnak. Tíz előtt sosem fekszem le.

Az „ünnepi programom“ is változatlan. Az a fontos, hogy a lehető legnagyobb számban összejöjjön a család. Beszélgetünk, elszórakozunk, szilveszterkor egészen hajnalig. A többiek aludni mennek, én etetni indulok. Azt ne higyje, hogy morcosán vagy kedvetlenül.

Jókedvűen és vidáman mindig A téli hajnal, a csillagos ég, a fagyos föld vagy a ropogó hó ilyenkor szép igazán. És az engem váró jószágok is megérzik, hogy szívesen megyek közéjük. Hosszátartoznak az ünnepeimhez éppúgy, mint a hétköznapjaimhoz.

Majdnem megkérdeztem, vajon elégedett ember-e. De nem tettem, hiszen tulajdonképpen végig erről beszélt. Akkor is, amikor megmutatta a családi albumot, és egyetlen kép sem akadt, amelyhez ne mondott volna néhány kedves mondatot, örömet és szeretetet őrző élmények emlékeit. EGRI FERENC