Új Szó, 1988. december (41. évfolyam, 283-308. szám)
1988-12-20 / 299. szám, kedd
Beszámoló az 1988. évi szociális-gazdasági fejlesztési terv teljesítéséről, az 1989. évi tervről, az SZSZK-beli gazdasági mechanizmus átalakításának menetéről és a CSKP KB 12. ülésének határozataiból a szlovákiai kommunistákra háruló feladatokról (Folytatás a 3. oldalról) tek és állami gazdaságok a vállalati érdekeket a társadalmi érdekek fölé helyezik és csökkentik a termőterületet. Ugyanakkor azt is tanúsítja, hogy nem teremtik meg a cukorrépa termesztéshez szükséges feltételeket. A jelenlegi helyzet megköveteli, hogy a Szövetségi Kohó-, Gépipari és Elektrotechnikai Minisztérium aktívabban oldja meg a cukorrépa és burgonya termesztésének és betakarításának komplex gépesítését. A mezőgazdaságban is megmaradtak a jelentős különbségek a termelési költségek terén, az egyes földműves-szövetkezetek és állami gazdaságok lemaradásának fölszámolásában is. Várható, hogy az idei év végéig 26 veszteséges vállalat lesz (3,7 százalék), a veszteség nagysága pedig eléri a 62 millió koronát. Viszont sok vállalat egyre jobban eladósodik és a létminimum határán van. Ez a helyzet fokozza a feszültséget, mivel a vállalatok 1989. január 1 -tői áttérnek a gazdasági mechanizmus új elvekre épülő átalakítására. Ezért az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Minisztériumának a kerületi mezőgazdasági igazgatóságok és a járási mezőgazdasági igazgatóságok megszüntetése után sokkal nagyobb figyelmet kell szentelnie e kérdéseknek. Értékeljük az élelmiszer-ipar dolgozóinak a hazai piac ellátása érdekében kifejtett erőfeszítéseit. Nem vagyunk viszont elégedettek azzal, hogy a választék és a minőség csak lassan javul. Nem kielégítő az innovációs folyamat - amelyről évente képet kapunk az Agrokomplex és a Salima kiállításokon - mivel csak lassan vezetik be a termelésbe, s mennyiséget tekintve pedig nem befolyásolja a piaci helyzetet. Az objektív okok mellett gyakran megnyilvánul az igénytelenség is a tej-, hús-, sütő- és konzervipari termékek és italok minősége tekintetében. Nem következtek be lényeges változások a kereskedelemben való együttműködésben. Úgyszintén nem tesznek következetesen eleget annak az elvárásnak, hogy minden megtermelt alapanyagot fel kell dolgozni. Az ilyen jelenségeket tovább már nem tűrhetjük. A nyilvánosság és a tömegtájékoztató eszközök is jogosan bírálják a rossz minőséget, a gazdasági szerződések teljesítésében mutatkozó hiányosságokat, az akadozó ellátást. Nem vagyunk az adminisztratív beavatkozás hívei, ezért megköveteljük a Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Minisztériumtól, a Belkereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztériumtól, hogy gazdasági szabályozók útján már a jövő évben érjék el a kívánt haladást. Elvtársak! Komoly probléma, amely az idén különösen élesen vetődött fel, a lakosság ellátása. A CSKP Központi Bizottságának 12. ülése nagyon bírálóan mutat rá nemcsak a nem kielégítő színvonalára, hanem arra is, hogy rendkívül nagy jelentősége van abból a szempontból, miként ö sztönzik az embereket a szociális-gaz- dasági fejlődés feladatainak teljesítésére, a társadalom átalakításához és demokratizálásához való elkötelezett hozzáállásuk kialakítására. Nincs összhangban a vásárlóerő és a piaci kínálat Az ötéves tervidőszak kezdetétől, különösen az idei évben vagyunk tanúi annak, hogy a lakosság vásárlóereje gyorsabban növekszik mint a piaci árualapba történő szállítások terjedelme. Az idén Szlovákiában 6,5 milliárd koronával nőttek a lakosság pénzbevételei vagyis kétmilliárddal túllépik a tervezett szintet. A piaci áruszállítások terjedelmét viszont csak 700 millió koronával teljesítették túl. Ezáltal a hazai piacon mélyült mind az általános, mind a strukturális aránytalanság. Ezt az egyensúlyhiányt kedvezőtlenül befolyásolták még a lakosság megnövekedett vásárlásai, valamint a nem šza- bályozott turistaforgalom, ami a piaci alapokból hozzávetőleg 2,8 milliárd korona értékű árut vont el. Ezért szükséges volt az ideiglenes vámkorlátozások meghozatala, valamint a külföldi látogatókra és hazai fogyasztókra vonatkozó szabályozó intézkedések bevezetése. Azok a fogyatékosságok, amelyekről ma beszélünk, annak tudhatok be, hogy az elmúlt időszakban nem oldották meg a dolgokat. A hiánycikkek, az, hogy kevés a cipó, a textiláru vagy a bútor, nem csupán az idei esztendő problémái. Az emberek joggal kérdezik, hogy ebben ki a bűnös. A közvetlen felelősség a termelővállalatokra, az ágazati minisztériumokra, a köz- társasági tervező szervekre és az állami tervbizottságra hárul. A szövetségi kormány és az SZSZK kormánya is több intézkedést hagyott jóvá a hazai piac jobb ellátása érdekében. A CSSZSZK keretében 1,8 milliárd korona (frankoárban) értékben utaltak ki devizaeszközöket fogyasztási cikkek, illetve az azok gyártásához szükséges gépek vásárlására. A Szlovák Szakszervezeti Tanács, a reszortok és a vállalatok kezdeményezésének köszönhetően mozgalom bontakozott ki a hazai piac közszükségleti cikkekkel való jobb ellátása érdekében, elsősorban az Ipari Minisztérium vállalatainál 800 millió korona értékben (kiskereskedelmi áron). A választék megváltoztatásával a partizánskei Augusztus 29 Cipőgyár 500 ezer párral növeli a gyermekcipők szállítását. A mezőgazdasági és élelmiszeripari ágazat 2500 tonnával több húst szállít a piacra. Behozatallal enyhítjük a higiéniai cikkek terén mutatkozó hiányt. Ezek az aktív intézkedések hozzájárulnak az idei évben a piac stabilizálásához és a jövő évi folyamatosabb ellátáshoz. A további javulás feltétele azonban az, hogy a termelők, valamint a kereskedelem is nagyfokú társadalmi felelősséget érezzen a gazdasági szerződések teljesítéséért, hogy az áruellátás jól legyen időzítve és a helyi elosztás is megfelelő legyen, növekedjen a kereskedelmi aktivitás, s igényesebb legyen a nemzeti bizottságok és a közvélemény ellenőrző tevékenysége. Szorosabb együttműködést a termelők és a kereskedelem között A tapasztalatok azt mutatják, az ellátás jobb lehetne, és számos probléma megelőzhető lett volna, ha a termelők és a kereskedelmi szervezetek szorosabban és hatékonyabban együttműködtek volna, és ha számos üzlet vezetőjének munkája elérné a kívánt színvonalat. Hiszen például semmi sem indokolta azt, hogy az élelmiszer-ellátás terén zavarok álljanak be. E téren nagyon sok gond oka az volt, hogy felelőtlenül viszonyultak a kérdéshez az élelmiszeripar és a kereskedelem dolgozói. Ezért helyénvaló, hogy azok ellen, akik zavarokat okoztak a piac folyamatos ellátásában, a gazdasági, a területi, állami és pártszervek megfelelő intézkedéseket hoztak. Azonban nyíltan ki kell mondani, hogy ezeknek a gondoknak a megoldását a kormány nem tudja biztosítani a vállalatok és nemzeti bizottságok aktív részvétele, a lakosság megértése nélkül. Helyénvaló lesz az is, ha komplexebb módon mérlegeljük az elfogadott adminisztratív jellegű intézkedéseket, valamint a tömeg- tájékoztató eszközökben a névre szóló bírálatokat. Külgazdasági kapcsolatainkban nem teljesítjük a 8. ötéves tervidőszak alapvető irányait sem a kivitel területi megoszlását, sem hatékonyságát illetően. Az SZSZK kormánya által irányított ágazatok nem szocialista országokba irányuló exportja terén azt várjuk, hogy a 8. ötéves tervidőszak első három évében az alacsonyabb értékesítés következtében 1,9 milliárd lesz a veszteség a tervhez viszonyítva. Nem teljesítik megfelelően kiviteli feladataikat a könnyűipari, fafeldolgozó és gyógyszeripari vállalatok. Nem lehetünk elégedettek azzal sem, hogy a szocialista országokba irányuló kivitelt túlteljesítjük ugyan, de nincs biztosítva az ezzel értékarányos behozatal, s a gépek behozatala terén nem merítjük ki a terv által megszabott lehetőségeket. Nem teljesítjük a Jugoszláviába irányuló exporttervet, bár az onnan származó import iránt szüntelenül nagyobb igényeket támasztanak a tervezettnél. Szükséges, hogy a reszortok, valamint a vállalatigazdasági szféra 1989-re konkrét intézkedéseket fogadjon el az export és az import egyensúlyának javítására a szocialista országok viszonylatában, valamint a kivitel növelésére és hatékonyságának javítására a konvertibilis elszámolású piacokra. Továbbra is összpontosított figyelmet követel az építkezési beruházások tervének a teljesítése. Az összterjedelmet tekintve a feladatokat teljesítjük, főleg azáltal, hogy a mezőgazdaság magasan túllépi azokat Az idén csökken az építkezések költségráfordításainak maradéka, de továbbra is komoly gondok vannak az építkezések befejezésével. A beruházó és kivitelező szervezetek hibájából az idei évben nem fejeznek be olyan fontos épületeket, mint a hlohoveci Slovakofarma univerzális csarnoka, a bratislavai autógyár két fontos épülete, a sninai Vihorlat hőerőművének bővítése, a michalovcei MEZ műszaki-mechanikai szerelőcsarnoka és így tovább. Komoly fogyatékosság az, hogy a befejezett termelőkapacitások sok esetben nem érik el a tervezett paramétereket. A minisztériumok és a vállalatok nem szereznek megfelelő érvényt a helyzet javítását szolgáló intézkedéseknek. A kormány arra kötelezte az ipari, a mezőgazdasági és élelmiszeripari, az erdő- és vízgazdálkodási, valamint faipari, továbbá az építésügyi minisztert, hogy a megállapított hibákat távolítsák el, s ne engedjék meg, hogy azok a jövőben megismétlődhessenek. Feladatul kapták, hogy növeljék az igényességet a tervek jóváhagyása során, ezek paramétereinek meg kell felelniük azoknak, amelyeket a világ élvonalbeli cégei érnek el, valamint azoknak a követelményeknek, amelyeket a gazdasági mechanizmus átalakítása állít elénk. Az SZSZK és a CSSZSZK népi ellenőrzési bizottságai által végzett felmérések szerint azáltal, hogy a 7. ötéves tervidőszakban felépített kapacitásokat nem helyezték üzembe, s hogy azok nem érték el a tervezett paramétereket, csupán a múlt évben 6,7 milliárd koronás veszteség érte az SZSZK gazdaságát, ebből az SZSZK kormánya által irányított vállalatokra 3,4 milliárd jut. A kormány az SZSZK Népi Ellenőrzési Bizottságának feladatul adta, hogy a helyzet javítása érdekében, a 7. és a 8. ötéves tervidőszakban felépített 47 termelőkapacitásnál végezzenek ellenőrzéseket. Ennek eredményeit a kormány megvitatja és 1989 januárjában intézkedéseket foganatosít. A lakásépítési feladatoknak a beruházók és a kivitelezők az idei évben sem tettek eleget, s így a tervidőszak kezdete óta a hiány több mint 6 ezer lakás, ebből a kivitelezők részéről 2800, s a legtöbb Bratislavában, mintegy másfél ezer lakás. A lemaradás főleg a következő vállalatok számlájára írható: a Bratislavai Magasépítő Vállalat, a trnavai, a žilinai és a kassai (Košice) magasépítő vállalat. Ez a vállalatigazgatók, valamint a magasépítő vállalatok termelési-gazdasági egységének rossz irányító munkáját bizonyítja. Szükséges lesz, hogy az SZSZK Fejlesztési és Építőipari Minisztériuma értékelje a kialakult helyzetet, s vonja le a szükséges következtetéseket. Azért az állapotért, hogy a 8. ötéves tervidőszak első éveiben nem teremtették meg a megfelelő tervezési, valamint területi feltételeket, a kerületi nemzeti bizottságok, valamint a bratislavai Fővárosi Nemzeti Bizottság is felelős. Hiányos a lakótelepek komplex ellátottsága Nagyon bonyolult a helyzet a lakótelepek komplex ellátottsága terén, itt az említett időszakban több mint 800 millió korona értékű munkát nem végeztek el. Ez a nemzeti bizottságok járulékos építkezéseinek elmaradásával párhuzamosan egyes járásokban kritikus helyzetet idézett elő az olyan fontos területeken, amilyen az egészség- és iskolaügy. Nem lehet tovább tűrni és végnélkül csak megállapítgatnunk, hogy az iskolák, kórházak és más járulékos beruházások építése nem húzódhat 8-10 évig vagy még tovább is, ahogyan az a bratislavai gyermekkórház, a rozsnyói (Rožňava) kórház és nyugdíjasotthon, a vrbovái alapiskola, a Kokava nad Rimavicou-i kulturális központ és több más beruházás esetében tapasztalható. Az SZSZK, valamint a CSSZSZK kormánya is alapvető intézkedéseket hozott annak érdekében, hogy e téren az 1989-1990-es években teljesítsük a feladatokat. A szlovák építőipari kapacitásokra való tekinettel azonban ezek nem tudják garantálni, hogy behozzák a tervidőszak első éveinek lemaradásait. Egyidejűleg az a nézetünk, hogy támogatni kell a magánerős lakásépítésben készülő lakások befejezését. Az SZSZK Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztériuma, Fejlesztési és Építőipari Minisztériuma, valamint további tárcák lépéseket tesznek 1989-ben az anyagi-műszaki bázis szilárdítására és ennek a szándéknak támogatására. Az építőipari feladatok teljesítésének jelenlegi helyzetéből egyértelműen levonható következtetés, véget kell vetni azoknak az üzemeknek, amelyeknek célja az építkezéseket tervbe iktatni minden áron, gyakran politikai nyomásra is, tekintet nélkül a gazdasági és az erkölcsi károkra. Feltétlenül szükségesnek tartjuk, hogy a fejlesztési és építőipari miniszter, Šteis elvtárs, az illetékes párt- és szakszervezeti szervekkel karöltve szervezési és káderlépéseket tegyen, biztosítsa az alapvető fordulatot a komplex lakásépítés feladatainak teljesítésében. Az SZSZK Fejlesztési és Építőipari Minisztériumának és a vállalatoknak intézkedéseivel már a jövő évben csökkenteni kell a befejezetlen építkezések számát, jó eredményeket kell elérni az építkezések kivitelezési határidőinek megtartásában és minőségében. Az országos szakszervezeti konferencián elhangzott bírálat, amelyre kiterjed a pártszervek figyelme, érinti a hazai piacnak, a szociális programok teljesítésének, a dolgozók munkahelyre és munkahelyről való szállításának fogyatékosságait. A személyszállítás jelenlegi súlyos problémáinak megoldása érdekében, ami egyaránt vonatkozik a Csehszlovák Autó- közlekedési Vállalatra, valamint a városi tömegközlekedésre is, a nemzeti kormányok javaslatot terjesztettek a szövetségi kormány elé. Ennek értelmében Szlovákia a 8. ötéves tervidőszak hátralévő éveiben évente 1032 autóbuszt kap, s ezen túlmenően a lehető legnagyobb mértékben pótolni kívánjuk az 1986-1988-as években elmaradott szállítást is, összesen 226 autóbuszt. A nemzeti bizottságoktól megkívánjuk, hogy a vállalatokban ellenőrizzék a munkaidő meghatározását, valamint a vállalati autóbuszok dolgozók szállítására történő bevonásának lehetőségeit is. A nemzeti bizottságok, a Csehszlovák Autóközlekedési Vállalat és a Csehszlovák Államvasutak fordítsanak nagyobb figyelmet az utazás kulturáltságára, a menetrendek megtartására, a közlekedési dolgozók szociális kérdéseire, a vagonok és a gépkocsik parkjának korszerűsítésére és karbantartására, az üzemanyag megtakarítására. Nem kevesebb figyelmet követel a teherszállítási feladatok teljesítése is. Noha a nemzeti jövedelem kisebb mértékben növekedett, a társadalmi fogyasztásra szánt eszközöket, összesen 66 milliárd koronát, a tervvel összhangban használtuk fel. Ügyeltünk az iskola- és az egészségügy, valamint a kultúra fejlesztésére. Az eszközök jelentős hányadát a fiatal nemzedék problémáinak megoldására fordítottuk. 1988. október elsejétől az SZSZK több mint egymillió lakosának növekedett a nyugdíja, s az éves növekedés 1,3 milliárd korona. A nemzeti jövedelem alacsonyabb mérvű növekedése mellett a személyi és a társadalmi fogyasztás fejlesztésének intézkedései csak annak köszönhetően valósulhattak meg, hogy ennek az ötéves tervidőszaknak első éveiben tervszerűen tartalékot hoztunk létre, s azt teljes egészében felhasználtuk. Az ötéves tervidőszak további éveiben ez már nem ismét- lődhetjneg. Ez növeli a feladatok teljesítésének igényességét az erőforrások megteremtésében, a termelés és az elosztás hatékonyságának növelésében. Kritikus szellemben és nyíltan mutatunk rá egy-egy problémára. Ez nem kelthet olyan benyomást, hogy munkánkban, noha az rendkívül bonyolult, túlsúlyban vannak a negatívumok. Az ilyen következtetés mindenképpen helytelen lenne, s csak azok malmára hajtaná a vizet, akik az „átalakítás" megsegítésére törekedve mindent bírálnak, és fejlődésünket az irányítás anarchiájának, helyzetünket pedig kilátástalannak minősítik. Említettem már, hogy a Szlovák Szocialista Köztársaság kormánya az adott helyzetbe nem nyugszik bele, nem marad meg csupán a megállapításoknál, hanem konkrét lépéseket tesz, és 1989. évi tevékenységét ezeknek megvalósítására orientálja. Kéri a párt szerveinek, valamint a Nemzeti Front szervezeteinek támogatását és segítségét, amely nélkülözhetetlen valamennyi dolgozó nem formális mozgósításánál a feladatok teljesítésére. Alapvető feltétel a tervezés tökéletesítése Elvtársak, 1989-ben a 8. ötéves terv, valamint a CSKP XVII. kongresszusán és az SZLKP KB kongresszusán kitűzött gazdaság- és szociális fejlesztési program megvalósításának zárószakaszába lépünk. Az SZLKP KB Elnöksége már ez év júliusában megtárgyalta a tervjavaslatot, amelynek jellemzőit tartalmazzák az alapanyagok. A terv kidolgozására bonyolult helyzetben került sor. Leszögeztük már, hogy fejlődésünk számos komoly problémát vetett fel, amelyekre már a következő évben reagálnunk kell. A kívánatos változások alapvető előfeltétele az irányítás és főleg a tervezés tökéletesítése. Ez a követelmény vonatkozik a Szlovák Tervezési- és Tudományos-műszaki Fejlesztési Bizottság munkájára, s az átalakítás körülményei között a terv szerepére és feladataira. A kétfokozatú irányítás alkalmazása megkívánja a tervező szervek, a tárcák és a vállalatok közötti új kapcsolatok megteremtését. Nyíltan meg kell mondani, helytelen, ha a vállalati szféra arra hagyatkozik, hogy a központ részleteiben megszabja a vállalatok termelési szerkezetét és az újratermelési folyamat feltételeit. A jövő esztendei terv előkészítésében a vállalatok és egyes tárcák magatartásából kiindulva meg kell állapítanunk, hogy teljes mértékben nem értették meg a CSKP KB 7. ülésének következtetéseit. Az anyagi-műszaki bázis rendezésével kapcsolatos jogos igényektől eltekintve nem lehet azonosulni azokkal a követelményekkel, hogy csökkentsük a nyereséget, a munka termelékenységét és emeljük a béreket. Helyénvaló kérdés, hogyan képzelik el a vállalatok az önfinanszírozást, ha nem teremtik meg saját erőforrásaikat. Az extenzív megközelítés, valamint a több dolgozónak, energiának, alapanyagnak és új beruházási eszközöknek igénylése nem reális. Ezt elvszerúen rendeznünk kell már a jövő esztendőben. Nyomást kell gyakorolnunk a termelési állóeszközöknek és a munkaidőnek a teljes kihasználására, s csak a valóban elvégzett és színvonalas munkát szabad javadalmaznunk, s a beruházási folyamatra, valamint a tudományos kutatásra fordított minden koronának gyorsan meg kell térülnie. Ezek nemcsak jelszavak, hanem a szükséges gazdasági változások elérését meghatározó feltételek is. Valaki joqgal a szemünkre vetheti, hogy ezt már mondottuk, és ezzel kapcsolatban már határozatokat hoztunk. Csakhogy ezeket a határozatokat megfelelőképpen nem teljesítettük, a feladatok elhanyagolását elnéztük, idejében nem vontuk le a konkrét következtetéseket azokkal szemben, akik az adott állapotért felelősséggel tartoznak. Ez a továbbiakban már csírájában veszélyeztetné a gazdasági mechanizmus átalakítását. Ezekre a tényekre azért helyezünk hangsúlyt, mivel az SZSZK kormánya irányító tevékenységében olyan feladat előtt áll, hogy változtasson az eddigi megközelítésen, vállalva annak kockázatát is, hogy meg nem értésbe és esetleges konfliktusokba ütközik egyes személyekkel és kollektívákkal. E tekintetben szükségünk van a párt, a szakszervezetek, a Szövetkezeti Földművesek Szövetsége és valamennyi dolgozó segítségére, valamint támogatására. Az 1989. évi terv igényes, de tekintettel a 8. ötéves tervidőszak első három évének elmaradására, feladatait minimálisaknak kell minősítenünk. A terv kidolgozásánál ügyeltünk arra, hogy a lehető legnagyobb mértékben felhasználjuk az eddigi fejlődés pozitív elemeit. Ezzel egyidejűleg tekintetbe vettük a valós lehetőségeket és előfeltételeket, s azt, hogy az aránytalan és nem reális fejlesztési ütemmel szemben előnybe részesítsük a belső és a külső egyensúlyi helyzet megteremtését és szilárdítását. Az ellátás minden tárca ügye Az SZSZK területén a gazdasági fejlesztési terv feladatként határozza meg azt, hogy a nemzeti jövedelem az idei tervezett szinthez képest 3,5 százalékkal gyarapodjon, országosan pedig 2,2 százalékkal. Ez a fejlesztés ugyan nem éri el (Folytatás az 5. oldalon) ÚJ SZÚ 4 1988. XII. 20.
