Új Szó, 1988. december (41. évfolyam, 283-308. szám)

1988-12-17 / 297. szám, szombat

Beszámoló az 1988-as szociális-gazdasági fejlesztési terv teljesítéséről, az 1989-es terv biztosításáról és a gazdasági mechanizmus átalakításának menetéről

(Folytatás a 4. oldalról)

mély gyökereket eresztett az a gyakorlat, hogy ne változtassunk a megszokott termelésen, tovább haladjunk a kitaposott ösvényeken, ne akarjunk kitűnni, inkább elégedjünk meg a középszerűséggel. Mindennek nincs semmi köze munkásaink, technikusaink és tudósaink közismert hagyományos alkotókészségéhez. A mai helyzetet nem elegendő azonban csak bírálni, céltudatosan meg kell változtatni.

Ezen a téren is reálisan fel kell mérnünk országunk feltételeit és lehetőségeit. Gazdasági szempontból nem kifizetődő és nem reális, hogy minden területen világszinten fejlesszük a tudományt és technikát. Ugyanakkor megvan minden feltételünk ahhoz, hogy egyes területeken a legfejlettebbekkel versenyezhessünk. Ehhez azonban specializációra van szükség, azt kell kiválasztanunk, ahol a legjobbak a feltételeink, ahol a legjobbak a távlataink. Minden csűrés-csavarás nélkül kimondjuk: ha nem sikerül meggyorsítanunk a tudományos-műszaki fejlődést, nem tudjuk megtartani az elért életszínvonalat.

A CSKP KB 5. ülése elvi jelentőségű intézkedéseket hozott ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban. A gazdasági mechanizmus átalakítása is kedvező feltételeket teremt ehhez. A tapasztalatok mutatják, milyen eredménytelen, ha csak adminisztratív módszerekkel, vagy felhívásokkal akarjuk ösztönözni a tudományos-műszaki haladást. Éppen ezen a téren nyilvánult meg a leginkább a fékező mechanizmusok ereje, a feltalálók és újítók sok esetben egyenlőtlen harcot folytattak vele. A műszaki szempontból legfejlettebb országok azonban azt példázzák, milyen fontos és gazdaságilag kifizetődő, ha átgondoltan kutatják fel a tehetségeket, gondoskodnak fejlődésükről és érvényesülésükről. Sehol sincs túl sok tehetség. Annál inkább meg kell őket becsülnünk, lehetőséget kell teremtenünk számukra, sokoldalúan támogatva őket.

Nem kevés tudományos intézetünk és alkotó dolgozónk van, jelentős eszközöket fordítunk erre a célra, tervekből és programokból indulunk ki. Úgy tűnhet, hogy minden rendben van. Ha azonban e törekvés eredményességét vizsgáljuk, a dolgok már másképp állnak. A mai gyakorlatot nem jellemzi az új ismeretek iránti éhség és a tudomány sem törődik nagyon a mindennapi élet szükségleteivel. Ez nem normális annak ellenére, hogy ezt már csaknem valamennyien megszoktuk. A tudomány irányításában is nélkülözhetetlenek az új innovációs mechanizmusok. A Csehszlovák Tudományos Akadémiával együttműködve ezt az egyik elsődleges feladatnak tekintjük. Ki kell küszöbölni a tudomány irányításából a nem megfelelő módszereket és állami megrendelésként kell meghatározni a társadalmi megrendeléseket.

Nem érjük el a kívánt haladást a kutatóintézetek gazdálkodásában sem. Nem kevés az olyan, - köztük a prágai Mezőgazdasági Gépkutató Intézet és a Nové Zámky-i Szerszámkutató Intézet, - intézet, amely saját tevékenységéhez sem teremti meg az eszközöket. A megoldást nem a dotációk vagy pedig az eszközök újraelosztása jelenti, hanem a teljes önelszámolás.

Ezekben a kérdésekben döntő szerepet kell betöltenie az állami tudományosműszaki és fejlesztési bizottságnak. Egyelőre nem lehetünk elégedettek tevékenységével. Sokkal aktívabban, szak- avatottabban, a csúcsszínvonalú műszaki mutatók és a világárak figyelembe vételével, szubjektív hozzáállások nélkül kell teljesítenie feladatait, anélkül, hogy bárkit is helyettesítenek vagy mások jogait sajátítaná ki. A CSKP KB következő ülésén ellenőrző jelentést terjesztünk elő a CSKP KB 5. ülése határozatainak megvalósításáról ezzel kapcsolatban.

Az árképzés szempontjai

A gazdasági mechanizmus átalakítása egyik kulcsforjtosságú feltételének tartjuk a nagykereskedelmi és felvásárlási árak komplex átalakításával kapcsolatos tennivalók időben történő befejezését. Ettől azt várjuk, hogy fokozott gazdasági nyomást gyakorol a tüzelőanyag, energia és alapanyag-fogyasztás csökkentésére és általában a termelési fogyasztás gyorsabb csökkentésére. Nem viszonyult az összes ágazat elég felelősségteljesen ehhez a feladathoz. Még mindig érvényesül az a gyakorlat, hogy az árakba bele akarják foglalni az összes, tehát a gazdasági szempontból indokolatlan költségeket is.

A hatékonyság kimutatásakor nem veszik figyelembe kellő mértékben a világárakat.

A legkedvezőtlenebb a helyzet az építőiparban, ahol a javasolt árrendszer nem felel meg az alapvető népgazdasági érdekeknek, főleg ami a javítási és karbantartási munkák volumenének növelését illeti. A meghatározott nagykereskedelmi árszint megtartása érdekében feladatul adtuk, hogy 1989 folyamán módosítsák az árakat. A többi tárcában sincs minden teljesen rendben. Az árképzést nem tartjuk kampányszerű, adminisztratív feladatnak. Ezért meggyorsítottuk az árak folyamatos aktualizálása rendszerének kidolgozását.

A gazdasági reformmal összefüggésben a figyelem előterébe kerülnek a kiskereskedelmi árak. Érzékeny mutatói az állam gazdasági fejlődésének és az állampolgárok bizalmának. A szövetségi kormány ezen a téren is elvszerű, nyílt politikát akar folytatni. Ismételten hangsúlyozzuk, hogy nem tervezzük a kiskereskedelmi árak módosítását 1989 január elsejétől. Helyesnek tartjuk a kiskereskedelmi árak alakulásának rendszeres elemzését, hogy így az árakat megfosz- szuk titokzatosságuktól, a névtelenségüktől és nyilvános ellenőrzés alá helyezzük őket. Mindenkinek joga van hozzá, hogy felülbírálja, mely esetekben és milyen mértékben helyes, hogy a társadalmi forrásokat a kiskereskedelmi árak dotálására használjuk fel. Továbbra is érvényesítjük az ár-, bér- és szociálpolitika egységének szempontjait.

ElvtSrsak, engedjék meg, hogy néhány szót szóljak arról, milyen szerepet tölt be a bérpolitika a gazdasági mechanizmus átalakításának feltételei között. Tudatosítjuk, hogy ez nagyon érzékeny kérdés, amely a dolgozók százezreinek alapvető érdekeit érinti. Mély gyökereket eresztett nálunk az az elképzelés, amely szerint a bér jutalom a munkába járásért, s hogy mindenkinek joga van nemcsak az alapbérre, hanem a bér mozgó részére is. Azt az elhatározást, hogy rendet és igazságot teremtsünk a bérek terén, nem lehet olyan igyekezetnek tekinteni, mintha azt akarnánk, hogy az emberek kevesebbet keressenek. Ellenkezőleg: meg akarjuk teremteni a körülményeket ahhoz, hogy a megérdemelt bérek növekedjenek. De csak egészséges alapokon, arányosan a valóban létrehozott értékekkel Ezért tovább már nem engedhető meg, hogy a termékek egy részét ne lehessen eladni, s azok megmunkálás alatt álló, vagy késztermékekként halmozódjanak fel. Ez ugyanis komoly aránytalanságokat teremt az áruk és szolgáltatások iránti fizetőképes kereslet és a kínálat között. Hisszük, hogy ebben az igyekezetünkben a dolgozók megértésére és támogatására találunk, még akkor is, ha ez nem történik meg azonnal, nem megy majd konfliktusok nélkül.

A jövőben a raktárra gyártott termékekért, a rossz minőségű és eladhatatlan áruért nem szabad bért kifizetni. A dolgozókollektívák többsége számára nem közömbös, hogy elértéktelenedik a becsületes munka eredménye, hogy áldozatos erőfeszítéseik veszendőbe mennek. E komoly probléma - amely csupán az idei évben sok millió korona kifizetett és fedezet nélküli bért jelentett - megoldására a kormány egy sor konkrét intézkedést foganatosított. Számos kérdés csak a termelési programok megváltoztatásával, a nem hatékony termelés korlátozásával vagy leállításával oldható meg. Az állami bank kirendeltségei is megszigorítják eljárásukat a bérekhez való hitelnyújtás terén.

Gyakran felmerül a kérdés, miként járjunk el, ha egy vállalat az értékesítési nehézségek miatt a bérre valót sem keresi meg? Ha nem ér el nyereséget, nem tudja kifizetni a béreknek azt a részét, amelynek forrása a prémiumalap. Átmeneti veszteség esetén a vállalat előnyben részesíti az egyéneknek és a kollektíváknak a tarifabérek kifizetését. Elsősorban a termelőegységek munkásainak, akik egyébként jól elvégezték munkafeladataikat. Ilyen esetekben anyagilag elsősorban a vállalat gazdasági vezetői kerülnek hátrányos helyzetbe, akik felelnek a termelési, a műszaki és az értékesítési politikáért. Ha azonban a vállalat egy évnél hosszabb időn keresztül mutatna ki gazdasági veszteséget, érvénybe lépnek az állami vállalatról szóló törvény rendelkezései. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy az önfinanszírozás nemcsak a magasabb keresetek lehetőségének formájában támogatja az anyagi érdekeltséget, de a rossz gazdálkodásért való anyagi felelősséggel is összefügg. Ha nem lesz elég bátorságunk arra, hogy gazdasági alapokra helyezzük a bérpolitikát, a gazdasági reform sem fog sikerrel járni.

Az elmélet kerüljön közelebb a gyakorlathoz

A gazdasági mechanizmus átalakítása rendkívül sürgetően veti fel a gazdasági

elmélet és gyakorlat viszonyának problémakörét. Nem titok: a skolasztikus, az élettől elszakadt teoretizálás, a gyakorlatban be nem vált elképzelések és módszerek kritikátlan védelmezése nemcsak a tudománynak, hanem társadalmunknak is sok komoly kárt okozott. Nem titkoljuk: az elmélet elmaradása a társadalom szükségleteitől az egyik oka annak, hogy későn láttunk hozzá a népgazdaság egy egész sor problémájának a megoldásához. Ahogy fokozatosan megértek az átalakítás feltételei, előkészítésének és megvalósításának feltételei, sor került az elméleti front bizonyos fokú aktivizálódására. Ez a gazdaságtudománynak a szocialista társadalom fejlesztéséhez való lényegesen nagyobb hozzájárulásának a kezdete. Az élet állandóan új, gyakran szokatlan és váratlan kérdéseket vet fel. Ezekkel kapcsolatban idejében kell kialakítani az elvi és lehető legobjektívabb hozzáállást.

Ez a szocializmus jelenlegi formájának tudományos értelmezésére is vonatkozik. Egyértelműen és minden fenntartás nélkül meg kell mondani, hogy semmi köze a gazdasági törvényszerűségek objektív jellegének a mellőzéséhez, az utasításos- adminisztratív irányítási rendszerhez, az egyenlösdiség bármilyen fajtájához, a gazdasági és szociális szempontok keveredéséhez, az érdemszerintiségnek a kedvezményekkel és előnyökkel való felváltásához. Az irányítás átalakításához szükségünk van arra, hogy új szempontokból, a megszerzett tapasztalatok fényében elemezzük elsősorban a szociális-gazdasági fejlődés új minőségéhez való áttérés feltételeit, a gazdasági mechanizmusnak, a gazdaság tárgyi fejlődésének és az emberi tényezőnek a viszonyát, a termelőeszközök szocialista tulajdona érvényesítésének formáit, a terv és a piac kapcsolatát, az önelszámolás szerepét a vállalatok közötti kapcsolatokban, a vállalatokon belül, valamint a regionális szempontokra való tekintettel is. E gazdasági összefüggések alapos megértése nélkül nem tudunk létrehozni hatékony ösztönzőket a gazdaság hatékonyságának növeléséhez, a szocialista vállalkozás kibontakoztatásához. Minél lényegesebb változásokat készítünk elő, annál nagyobb szükségünk van a tudományos elemzésekre és prognózisokra az optimális változatok kiválasztása érdekében. Ezért a kormány - összhangban Lenin gondolatával a tudomány és a gyakorlat egységéről - számol azzal, hogy a gazdasági front széles körűen bekapcsolódik a saját döntéseihez szükséges alapanyagok előkészítésébe.

Elvtársak, a szocializmus egyik alapvető, az élet által igazolt értéke a népgazdaság tervszerű irányításának összekapcsolása a tömegek legszélesebb körű érdekeltségével és kezdeményezésével. Még mindig él az az elképzelés, amely szerint a terv lényege és értelme, hogy a központ a lehető legaprólékosabban irányítson mindennemű tevékenységet, hogy a lehető legszigorúbb legyen az adminisztratív ellenőrzés. Az így értelmezett terv azonosítása a jogi, sőt, a gazdasági törvényekkel az irányítást hivatalno- koskodássá változtatta, leszoktatta a dolgozókat a vállalkozásról, az önálló gondolatokról és cselekvésről. Az irányító apparátus állandó bővüléséhez és drágulásához vezetett, ugyanakkor teljesítőképességének csökkenéséhez és a nép érdekeitől való eltávolodásához is. A bürokratikus megközelítések a szocializmus lejáratásához eszméinek leértékeléséhez vezetnek. Ezért ma, a leninizmushoz való általános visszatéréssel összhangban visszatérünk a dolgozók önigazgatásának gondolatához, amely összekapcsolja a munkát az irányítással, a jogot a felelősséggel, a kezdeményezést az ellenőrzéssel. Ennek az alapelvnek a teljesítése során még sok munka vár ránk. Az élenjáró önelszámolási brigádok tapasztalatai azt mutatják, hogy ezen az úton viszonylag gyorsan lehet eredményeket elérni.

A demokratizálás cselekvésre ösztönző erő

A demokratizmus bővülésének konkrét megnyilvánulását jelentik az állami vállalatok önigazgatási szerveinek és igazgatóinak a választásai. Erre a vállalatok döntő többségében felelősségteljesen felkészültek. Nagyrészt az elvárásoknak megfelelően, méltóképpen mentek végbe, a jelölteket megfelelően választották ki. Fontos szerepet játszottak az állami vállalatoknál az újonnan létrehozott párt- bizottságok.

Nem táplálhatunk azonban illúziókat az önigazgatási szervek küldetésének tömeges megértésével kapcsolatban. Bírálóan értékeljük sokak formális hozzáállását a választások előkészítéséhez. Az önigazgatási szervek és igazgatók választását a jövőben jobban össze kell kapcsolni a dolgozókollektíváknak az állami terv teljesítésére, a vállalat további fejlődésének biztosítására irányuló aktivizálásával.

Gyakori vitákat kiváltó kérdés lett a gazdasági vezetés, a párt- és a szak- szervezeti szervezet, valamint a szocialista önigazgatás szervei közötti viszony. Az alapvető összefüggéseket világossá kell tenni, de csupán a gyakorlati tapasztalatok mutatják majd meg, hogy mi az, ami életképes és mi nem. Az egész politikai rendszer reformjának lényeges eleméről van szó. A szakszervezetek központi tanácsával együttműködésben az irányító munka elválaszthatatlan részének tartjuk a tapasztalatok állandó kiértékelését.

A bevezetett gazdasági mechanizmus új feltételeket hoz létre a nemzeti bizottságok tevékenységéhez is. önigazgatási jellegük erősítése megkívánja gazdasági bázisuk bővítését. Alapvetően ezekre is vonatkozik az önfinanszírozás elve. Nagyobb gazdasági önállóságot kapnak, s ezáltal nagyobb lesz a felelősségük is. A jövőben nem hagyatkozhatnak csupán a felsőbb szervek által kiutalt eszközökre, hanem szükségleteiket egyre nagyobb mértékben saját forrásaikból kell biztosítaniuk. Ezek a források nem kicsik, de mindeddig csak kis mértékben használták ki őket.

A nemzeti bizottságoknak széles körű lehetőségeik lesznek arra, hogy kihasználják az ügyes embereket, a helyi termelési kapacitásokat és a nyersanyagforrásokat. Ez azonban egy dolgot biztosan megkövetel - a papírtologatás helyett a vállalkozást, a követelések helyett a célszerű elosztást és az eszközök kihasználását. A központi szerveknek le kell szokniuk arról, hogy fölöslegesen parancsolgassanak és gúzsba kössék a nemzeti bizottságok munkáját a részletekbe menő előírásokkal és a fölösleges tilalmakkal. Marián Calfa miniszternek, a nemzeti kormányok belügy- és környezetvédelmi minisztereivel együtt a lehető legrövidebb időn belül alaposan felül kell vizsgálnia az előírásokat, gondoskodnia kell arról, hogy eltöröljék azokat, amelyek fölöslegesen korlátozzák a nemzeti bizottságok munkáját. A nemzeti bizottságok rendszerének biztosítaniuk kell a lehető legszorosabb kapcsolatot az állampolgárok és a legfelsőbb állami szervek között. A nemzeti bizottságok alsó láncszemeit a gazdaság és az igazgatás terén olyan kompetenciákkal kell ellátni, hogy operatív módon oldhassák meg a lakosság alapvető szükségleteit. A CSSZSZK kormánya együttműködésben a köztársasági kormányokkal foglalkozik az államigazgatás helyi szervei struktúrájára, helyzetére és tevékenységére vonatkozó távlati intézkedések előkészítésével.

A nemzeti bizottságok forradalmi jellegű feladatok előtt állnak. Attól, hogy ezzel miként birkóznak meg, jelentős mértékben függ az egész társadalom átalakításának üteme, az állampolgárok megnyerése az átalakítás céljainak. Meggyőződésünk, hogy a képviselők, aktívák, a nemzeti bizottságok munkatársai becsülettel helytállnak ebben a nagyon igényes időszakban.

Előretekintő döntésekre van szükség

Elvtársak!

A szövetségi kormányra az 1989-es évben váró feladatokat vázoltam itt fel. Széles körű frontokon való felsorakozás- ról, rendkívül komoly döntések előkészítéséről van szó. E feladatok teljesítésétől nagymértékben függ a CSKP XVIII. kongresszusának előkészítése, a 90-es évekbe való jó átmenet. Döntő tényezővé válik az emberek megnyerése és mobilizálása. Túlnyomó többségük tudja értékelni azt, ha mindent, ami erőnkből telik, jobbra változtatunk. Senkinek sem bocsájtják meg azonban a kényelmeskedést, a tétovázást, ellenérzéssel viseltetnek az üres szavak, a hamis ígéretek és a dolgok szépítgetése iránt.

Az emberek mindennapi létfeltételeinek javításával összefüggésben számos konkrét dologról tettem itt említést. Ugyanakkor tudjuk, hogy a dolgok nemcsak a kormánytól függnek. Mindannyiunk közös féladatáról van szó, bármely szakaszon is dolgozunk, vezető tisztségben vagy egyszerű alkalmazottként.

Az állampolgárok többségénél a bíráló hozzáállás része a reményeiknek, a jobb idők várásának. Erre a bizalomra szeretnénk építeni. Ezért a kormány a mindennapi, részleges, rövid távra szóló ügyek megoldását össze fogja kapcsolni az országunk életének alapvető változásaival összefüggő kiutak keresésével. Megköveteljük ezért, hogy a minisztériumok javaslatai és ajánlásai ne csak a közvetlen, ideiglenes hasznot fejezzék ki. Részünkről arról van szó, hogy megalapozzuk a fordulatot a magasabb minőségű termelés irányába, az új minőségű társadalmi kapcsolatok, munkaszervezés és nagyobb felelősség irányába. Jogosak a politikai és szociális biztonság iránti igények. Ezeket nem lehet csupán a tegnapi tapasztalatokra, olcsó frázisokra vagy általánosításokra építeni. Ezeket nem lehet csak megálmodni vagy elhatározni, hanem saját hozzájárulásunkkal kell értük megküzdenünk, kitartó munkával keresztülharcolni önmagunkban és környezetünkben is. Alapvető irányvonalat ad ebből a szempontból a CSSZSZK új alkotmányának előkészítése, a 2000-ig szóló hosszú távú terv, s a 9. ötéves terv, valamint egy egész sor más koncepcionális irányvonal kidolgozása.

Nem tehetetlen és ingadozó, ellenkezőleg, egységes és teljesítóképes központra van szükségünk, amely nem a saját mindenhatóságába és tévedhetetlenségébe vetett hit által erős, hanem felkészültsége, a helyzet alapos ismerete, az ügy helyességébe vetett mély meggyőződése miatt. Amelynek erejét a nép képességeibe és értelmességébe vetett hit, a CSKP-val és a Nemzeti Fronttal való szoros kapcsolat adja. Amely azáltal erős, hogy igazi befolyással bír az egész irányítási rendszerre, hogy igazságosan hozza meg döntéseit és következetes az ellenőrzésben.

A központi irányítás kiemelt feladatai

A központi szervek munkájában mire helyezzük a fő hangsúlyt?

Elsődleges feladat a szociális-gazdasági fejlődés gyorsítását célzó stratégia komplex módon való kidolgozása és következetes megvalósítása. A gazdaságunk dinamikus egyensúlya felé vezető egyedüli út: változások a termelőerők struktúrájában, a gazdasági viszonyok rendszerében, s az irányítás demokratizálása. Ez megköveteli:

1. A tudományos-műszaki haladásra és a nemzetközi munkamegosztásban való részvételre épülő termelési struktúra alapvető változásait szolgáló program kidolgozását és realizálását. Ezzel összefüggésben céltudatosan és fokozatosan kell megváltoztatni a népgazdaság egyes ágazatai közötti arányokat.

2. Az utasítások és tiltások által történő irányítástól át kell térni az egyének és kollektívák érdekeinek kihasználásával való irányításra, erős ösztönzőket kell létrehozni a termelés hatékonyságának növelése érdekében.

3. össztársadalmi, országos szempontból kell közelíteni a feladatok teljesítéséhez, felszámolva minden helyi és lokális egyoldalúságot. Alkotó módon kell érvényesíteni a gazdasági reform elveit, kiiktatva a bürokratikus huzavonákat, s tekintetbe véve az egyes területek jellegzetességeit.

4. Minden kérdést a társadalmi összefüggések figyelembe vételével kell megítélni. Mindig és mindenben szem előtt kell tartani a gazdasági hasznot és a szociális hatást, minden döntés erkölcsi oldalát és politikai következményeit.

A szerkezeti változásokkal és az új gazdasági mechanizmussal együtt az egységes irányító központ kulcsfontosságú feladatának tartjuk a fordulat elérését a jónak nem nevezhető környezetvédelemben. Ezzel kapcsolatban hasznosnak tartom, hogy szóljak e kérdés néhány nemzetközi vetületéról, amelyekről nemrégiben komoly javaslatokat terjesztett elő az ENSZ-közgyűlés ülésszakán Mihail Gorbacsov elvtárs, a Szovjetunió legfelsőbb párt- és állami vezetője.

E javaslatokat üdvözöljük, mivel kifejezik a mi álláspontunkat is. Országunk itt, Európa közepén a folyók és légáramlatok által össze van kötve a szomszédos és más államokkal. Nem akarjuk, hogy a vizek és a levegő tisztaságával kapcsolatos problémák elválasszanak bennünket, hogy e kérdések a félreértések és a gya- núsítgatások forrásai legyenek a nemzetközi kapcsolatokban. Meggyőződésünk, hogy létezik más, kedvezőbb és előnyösebb alternatíva is. A CSSZSZK kormányának nevében szándékomban áll minden szomszédos ország kormányfőjét meghívni egy nem formális, baráti találkozóra, amelyen megvitatnánk az együttműködés lehetőségeit ebben a kérdésben, amely egyre fontosabb területté válik közös érdekeinkben.

Kedvező visszhang esetén ez a kezdeményezés elvezethetne egy bizonyos összeurópai konzultatív szerv létrehozásához. A megállapodás szerint önállóan működhetne, az ENSZ, a helsinki folyamat vagy a KGST és a Közös Piac (Folytatás a 6. oldalon)