Új Szó, 1988. december (41. évfolyam, 283-308. szám)
1988-12-17 / 297. szám, szombat
Beszámoló az 1988-as szociális-gazdasági fejlesztési terv teljesítéséről, az 1989-es terv biztosításáról és a gazdasági mechanizmus átalakításának menetéről (Folytatás a 3. oldalról) öregebb lakások korszerűsítéséhez. Ismerjük ezeket a nehézségeket és különböző szervek gyakran tárgyalnak róluk. A helyzet azonban lassan, s csak néhol javul. Egyetértünk a közvéleménnyel, amikor az a tervező, a pénzügyi, az ellenőrző és más szervek eddigi hozzáállását bírálja, beleértve a Jaroslav Vávra és Ivan Šteis elvtársak által irányított két nemzeti építési és építőipari minisztériumot is. Következetesebb lakásgazdálkodást! Az elmúlt három évben a lakásépítés területén kialakult helyzet annyira kiéleződött, hogy veszélybe került 33 ezer lakás átadása. Ezekben a kérdésekben is a nyílt, a reális és a valódi lehetőségeknek megfelelő politika hívei vagyunk. Nem tartjuk helyesnek a múlt hibáinak megismétlését, nem engedjük meg, hogy a befejezetlen lakásokat a befejezettek közé számolják, s úgyszintén nem engedhetünk a lakások minőségével szemben támasztott követelményekből. Az a véleményünk, hogy az illetékes szervek képesek a lehető legrövidebb időn belül lényegesen javítani a magánerős lakásépítés fejlesztésének feltételeit. Ehhez az előírások egyszerűsítésére, az építóanyagellátás javítására van szükség. A lakáspolitikában a párt mindig összekapcsolta és most is összekapcsolja a gazdasági és a szociális szempontokat. Ezt az elvet úgy kell konkretizálni, hogy minden időszakban létrejöjjenek a társadalmi és az egyéni érdekek összhangjához szükséges feltételek. Nem nézhetjük tovább tétlenül, hogy az idő múltával az emberek, főleg a gyermekes családok szociális védelmének helyes célkitűzése a visszájára fordul, s elveszti eredeti értelmét. Az alacsony és az állam által jelentősen dotált lakbér vívmányát széles körben használják ki munka nélküli haszon szerzésére;. A lakáspolitikában tapasztalható igazságtalanságok a leggyakoribb panaszok közé tartoznak és az esetek túlnyomó többségében teljesen jogosak. A becsületes emberek nem tudják megérteni, hogyan lehetséges az, hogy a nemzeti bizottságok és lakásgazdálkodási vállalataik eltűrik, hogy sokan hónapokig nem fizetnek lakbért, hogy lakások ezreibe sokáig nem költözik senki, s a lakásbeszerzés körüli nehézségeket egyesek spekulációra és a mások kárára történő jogtalan haszonszerzésre használják ki. Támogatjuk azokat a nemzeti bizottságokat, amelyek nem békéinek meg ezzel a helyzettel és keresik a megoldást. A lakásalappal történő gazdálkodás javításához hozzájárui majd a lakás- törvény módosításának javaslata is, amelyet nyilvános vitára bocsátunk. Azzal számolunk, hogy az új lakáspolitika szociálpolitikai és gazdasági elveit a CSKP Központi Bizottságának 1989 második felében sorra kerülő ülése számára előkészítjük. A szociális szférában több területen munkaerőhiány mutatkozik, kevés az anyagi és a pénzeszköz. Ez különösen szembeötlő a dolgozóknak munkába, illetve munkából való szállításánál, amint erről nagyon bírálóan beszéltek a legutóbbi szakszervezeti konferencián is. Kevés vagy sok autóbuszunk és sofőrünk van? Az elsó pillanatban úgy tűnik, hogy egyszerűen kevesen vannak. De a valóságban ez nincs így, sajnos, nem azokon a helyeken dolgoznak, ahol arra a társadalomnak szüksége lenne. A gépkocsiközlekedésben, amely túlméretezett és nincs mindig gazdaságosan kihasználva, több mint 110 ezer szolgálati személyautó van, 34 ezer gépkocsivezetővel. Hasonló a helyzet a Csehszlovák Autóközlekedési Vállalatnál, ahol több mint ezer autóbusz hiányzik. Közben a vállalatoknak és társadalmi szervezeteknek több mint 8 ezer autóbuszuk van, ami csaknem a fele az autóközlekedési vállalat autóbuszainak. Ezek az adatok nem titkosak. A helyzet megváltoztatására tett eddigi kísérletek mindig a rendeletekbe, az egyes szervek szűklátókörű érveibe, a dolgozók kényelemszeretetébe ütköztek. Ezért az állampolgárok egy része kilátástalannak látja a helyzetet és passzív. Amennyiben a továbbiakban is csak beszélnénk a dolgokról, és folytatnánk a hiányosságok bírálatát, a közvélemény nem értene meg bennünket. A kerületi és járási bizottságoknak jogkörük keretében ügyelniük kell arra, hogy a lehető leggazdaságosabban használják ki közlekedési kapacitásukat. A szociális szféra többi területein, főleg az oktatásügyben, az egészségügyben és a kultúrában jogosnak tartjuk azt a követelést, hogy javítsák az anyagi feltételeket. Meggyorsítjuk a szerkezeti változásokat és a műszaki fejlesztést már csak azért is, hogy a megtakarított munkaerő megerősíthesse az egész terciális szférát. A megteremtett feltételektől függően az év folyamán további forrásokat akarunk találni a legégetőbb szükségletek fokozatos kielégítésére. Ennek során a kormáhy programnyilatkozatából indulunk ki. Elvtársak, gazdaságunk fejlődése az elmúlt négy évtizedben azt mutatja, az a törekvés, hogy mindent magunk gyártsunk, elszigetelődjünk a külső gazdasági feltételektől, nagyon negatívan befolyásolja a tudományos-műszaki haladást, a termékek minőségét és egész termelésünk teljesítményét. El kell érnünk, hogy főleg a vállalatok közös kapcsolatai és a közös vállalatok létesítése által nagyobb mértékben kapcsolódjunk be a világgazdaságba. A KGST-országok gazdaságpolitikájának egybehangolását, az integrációs folyamatok intenzifikálását és a gazdasági mechanizmusok átalakítását megvitatják a KGST-országok legfelsőbb képviselőinek 1989 márciusi prágai tanácskozásán. Mint vendéglátók arra törekszünk, hogy ez a tanácskozás elősegítse a nézetazonosság kialakítását, a gazdasági együttműködés tgvábbi fejlesztésének irányait, módozatait illetően. Támogatjuk a közösség egységes strukturális stratégiáját és az egységes piac kialakítását. A következő időszakban is egész gazdaságunk számára fontos lesz, hogy tovább fejlesszük sokoldalú, kölcsönösen előnyös gazdasági kapcsolatainkat a Szovjetunióval. A szövetségi kormány elnöke a jövő év elején számos fontos kérdést vitat meg a szovjet féllel. Felül kell bírálnunk a termelésben, a tudományos- műszaki együttműködésben tervezett szerkezeti változtatásokat és a közvetlen kapcsolatok szélesebb körű fejlesztésének feltételeit. Azoknak a határozatoknak a szellemében, amelyeket a CSKP KB Elnöksége fogadott el az SZKP 19. szövetségi konferenciájának eredményeivel kapcsolatban, tisztázni akarjuk a kétoldalú együttműködés mechanizmusának kialakítását. Már 1989-ben megkezdjük a külkereskedelem szerkezetének átalakítását Komolyan foglalkozunk azzal, hogy meg kell változtatnunk a külgazdasági kapcsolatok eddigi kedvezőtlen alakulását. El akarjuk kerülni a külföldi eladósodás további növekedését, nem akarjuk, hogy n emzeti jövedelmünket lekössék a kihasználatlan külső aktívák. A jövőben a kormányhitelekkel vagy kedvezményes hitelekkel támogatott kivitelnek és a külföldi segítségnyújtásoknak is arányban kell állnia lehetőségeinkkel. Ezért már 1989-ben megkezdjük a külkereskedelem szerkezetének átalakítását. Elvtársak, egy évvel ezelőtt a CSKP KB 7. ülése dokumentumot fogadott el a gazdasági mechanizmus átalakításáról. Az elmúlt 12 hónap távlatából már jobban látjuk ennek a döntésnek a szükségszerűségét, bonyolultságát és forradalmi jelentőségét. Az ötéves terv harmadik éve megerősítette: az irányítási rendszer ilyen messzemenő megváltoztatásának szükségességét fokozza a mai gazdasági helyzet bonyolultsága. Haladásunk gyorsasága attól függ, hogyan tudjuk leküzdeni az utunkban álló akadályokat. Komoly akadályt jelent mindenekelőtt az eddigi gyakorlat érvényesítése. Az átalakítást olyan feltételek között hajtjuk végre, amikor a tervfeladatokat fentról kapott utasítások alapján bontották le, a vállalatok döntéshozatalát fékezi a mutatók hagyományos struktúrája, a források központi elosztása, a nem megfelelő árrendszer és más meghatározó tényező. Azonban az adott helyzetben is meg lehet találni az elfogadható megoldásokat. Mindenekelőtt ki kell aknázni a tartalékokat. Közismert tény, hogy lényegesen több és nagyobb forrásaink vannak, mint amilyeneket kihasználunk. Mi ennek az oka? Hogyan kezdjük megváltoztatni a mai helyzetet? Az élet bizonyítja, nem elegendő, ha leszűkített, technokrata, szervezési vagy pedig csak propagandista választ adunk a kérdésre. Döntő szempont, hogy intenzívebben kell kihasználnunk a társadalmi tulajdon nagy erejét és általában az újtermelési viszonyokat. Ebben rejlik a Szovjetunióban megvalósított radikális gazdasági reform lényege. Ez a reform a szocialista építés lenini koncepciójából indul ki. A mi viszonyaink között is fölmerül az a kérdés, hogyan használhatjuk ki nagyobb mértékben a szocialista tulajdont, hogyan szüntethetjük meg az ember elidegenedését a termelőeszközöktől, a gépektől, a földtől, hogyan kapcsolhatjuk össze szorosabban személyes érdekeit a társadalom szükségleteivel. Gazdaként dolgozni Az, hogy valóban gazdaként viszonyuljanak a teendőkhöz, nem érhető el csupán a fentről meghatározott feladatok teljesítésével. Az alulról jövő kezdeményezést nemcsak a terv fogyatékosságainak kiküszöbölése, a vezető hibáinak megszüntetése, a lemaradások pótlása fokozza. Ezen az úton nem szüntethetjük meg azt a szemléletet, amely az embereket két csoportra osztja, azokra ott fent és azokra ott lent. A felettesek utasításainak és a műhelyekben dolgozó emberek érdekeinek ellentmondása nem teremti meg minden egyes munkás, technikus, közgazdász és konstruktőr személyes érdekeltségét abban, hogy a munkahely és az egész vállalat keretében jól gazdálkodjanak. Ott, ahol az ember nem képes gazdaként dolgozni, nem alakul ki az az igényes légkör, amely lehetővé teszi a magas teljesítményeket, a kiváló minőség elérését, az innoválás, az újítómozgalom sokoldalú támogatását, a munkatermelékenység gyors növekedését. Annak az elképzelésnek, miszerint rendszerünknek az az előnye, hogy bárki jól élhet, ha rosszul is dolgozik, sőt nem dolgozik, nincsen semmi köze eszményeinkhez. Ellenkezőleg, a szocializmus a munka és a megérdemelt keresetek szigorú nyilvántartásának és következetes ellenőrzésének társadalma. A munkaerkölcsöt ebből a gazdasági szempontból kell megváltoztatni és nem a szemrehányások, fenyegetések, hízelgések vagy rábeszélések alapján. Ellenkező esetben csak prédikálni fogunk. Népgazdaságunkban az állami tulajdon mellett fontos szerepe van a szövetkezeti tulajdonnak is. Hosszú időn keresztül saját kárunkra kevésbé szocialistának, nem távlatinak tekintettük. Ez a szektor, az efsz-eket is beleértve, csak a nemzeti jövedelem 10 százalékát állítja elő. Ez nagyon kevés, ha figyelembe vesszük, hogy a piacon nincs elegendő áru és a szolgáltatások is hiányoznak. Pedig van miből kiindulnunk. A szövetkezeti gondolat terjesztésében országunk európai viszonylatban élenjáró volt. A lakás-, a fogyasztási- és az ipari szövetkezetekről szóló törvény gazdasági és társadalmi szempontból is új távlatokat állít a szövetkezeti mozgalom elé. A Szövetkezetek Központi Tanácsával együtt le kell küzdenünk, az akadályokat, tágabb teret, nagyobb gazdasági lehetőségeket kell biztosítani a szövetkezeti vállalkozáshoz, amelyet határozottabb politikai támogatásban is kell részesíteni. Ez vonatkozik a magántevékenységre is. A gazdasági fejlődés új minősége Anélkül, hogy az adminisztratív utasítások passzív elfogadása helyett az egyéni kezdeményezésre, az önellenőrzésre és önnevelésre térnénk át, nem haladhatunk előre. E nélkül nem sikerül dinamikus moegásba lendítenünk a társadalmat. Nem elégedhetünk meg csupán az érték- viszonyok felélesztésével. Az emberek aktivitását támogatnunk kell a tudományos-műszaki haladás meggyorsításával, a szükségszerű szerkezeti változások végrehajtásával. Az irányítási rendszer mélyreható megváltoztatásának egyik legnagyobb kockázata, hogy minden szinten egyúttal meg kell birkóznunk a rendszerbeli és tárgyi problémákkal is, a nagyobb érdekeltség eléréséért kifejtett törekvést szervesen össze kell kapcsolnunk az elvi szerkezeti változások előkészítésével és végrehajtásával. A gazdasági fejlődés új minőségének elérése megköveteli, hogy radikális változásokat eszközöljünk az alapvető nép- gazdasági komplexumok közti arányokban, újonnan határozzuk meg az exportáló ágazatokat, megváltoztassuk a tüzelőanyag és energetikai, a kohászati és gépipari, valamint más ágazatok pozícióját. A szerkezeti változások programjának javaslatát jövőre vitatjuk meg a 9. ötéves terv szerves részeként. Rendkívül jelentős döntések előtt állunk. Sok függ a távlati előrejelzések minőségétől, attól a képességünktől, hogy helyesen tudjuk-e felmérni lehetőségeinket, bátran szakítani tudunk-e az elavulttal és meg tudjuk-e találni a radikális változások optimális útját. Nemcsak a termelési programokat és technológiákat kell megváltoztatni, hanem az emberek szakmáját, munkahelyét, sót lakóhelyét is. Ez bizonyos konfliktusokkal járhat, de ez nem szegheti kedvünket. Ellenkező esetben arra ítélnénk országunkat, hogy egyre jobban lemaradjon a világ mögött, veszélyeztetnénk az előző nemzedékek eredményeit és az új nemzedékek esélyeit. A gazdasági reformot a felső és alsó szintű egységes eljárás bevált bázisán hajtjuk végre. Ennek létjogosultsága teljes mértékben beigazolódott, ha nem is lehetünk egyelőre teljes mértékben elégedettek azzal, ahogyan a gazdasági mechanizmus átalakítását eddig megértették és támogatták. Ebben bizonyos felelősség terheli a központi szerveket azért, mert nem voltak elég következetesek és le is maradtak a feladatok megvalósításában. Tapasztalt munkatársaik többségét nagyra becsüljük és a jövőben is számolunk velük. Az alacsonyabb szint irányításának rendszerében eddig nem sok változott. Vállalati szinten is hiányzik a bátorság, az akarat és néhány esetben a képesség is, hogy jobban kihasználják a vállalkozói aktivitást. A fékező tényezők közé tartozik az a szokás, hogy megbíztak a részletes utasításokban, kerülték a nyílt véleménycseréket, a konfliktusokat, inkább meghátráltak és kompromisz- szumokat kötöttek, mások döntései mögé rejtőzködtek. Ezért szükségesnek tartjuk, hogy az irányítási rendszerben végrehajtott változásokat összekapcsoljuk a tervfeladatok teljesítésével és a demokrácia bővítésével. Az átalakítás kezdete: 1990. január 1. Az átalakítás megkezdése azt mutatja, hogy az új és a régi elemek vegyülése komolyan bonyolítja az irányítási és tervezési folyamatokat. Az emberekben bizalmatlanságot és aggodalmat kelt, megnehezíti elképzeléseink lényegének megértését. Az átalakítás megkezdése természetesen összekapcsolódik azzal a törekvéssel, hogy a lehető leggyorsabban gyakorlati eredményeket érjünk el, javítsuk a munka- és életfeltételeket. Természetesen arra kell törekednünk, hogy életünk valamennyi területén a lehető leggyorsabban haladást érjünk el. A helyzetet azonban reálisan értékeljük, a mai átmeneti állapotot nem tekintjük megoldásnak. Nem tartjuk feladatunknak, hogy változtathatatlan, részleteiben, végérvényesen kidolgozott rendszert alakítsunk ki. Azzal számolunk, hogy az élet számos lépésünket kiigazítja, sőt egyes döntéseinket pon- tosítanunk kell. A legfontosabbnak azonban azt tartjuk, hogy ne torpanjunk meg hogy ne hátráljunk meg a nehézségek előtt. Az irányítási rendszert lépésről lépésre módosítanunk kell a tudomány, a technika és a termelési viszonyok dinamikus fejlődése szükségleteinek megfelelően. A szövetségi kormány a helyzet alapos mérlegelése, a népgazdaság szükségleteinek és lehetőségeinek felmérése alapján, valamennyi előnyt és kockázatot tudatosítva úgy döntött, hogy meggyorsítja a gazdasági mechanizmus átalakítását és már 1990 január elsejétől bevezeti. Ennek a lépésnek az a célja, hogy a központban és a vállalatoknál kellő időelőnynyel teremtsék meg a feltételeket a 9. ötéves terv eredményes megkezdéséhez. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy további rögtönzésekkel egy évet veszítsünk. Az így nyert időt a lehető leghatékonyabban arra fogjuk kihasználni, hogy részletesen megismerkedjünk az új gazdasági szabályokkal, törvényerejű rendeletekkel, politikailag és szakmailag felkészítsük az embereket. A határidők lerövidítése azt jelenti, hogy fele idő jut a politikai, gazdasági, szervezési és törvényhozási döntések előkészítésére. Rendkívüli munkarezsi- mek bevezetésével számolunk, sok folyamatot leegyszerűsítünk, rugalmasan oldjuk meg a kérdéseket, a lehető legracionálisabb eljárásokat alkalmazzuk. Az idő rövidsége és a dolgok bonyolultsága miatt sok nehézség merülhet fel. Semmi esetre sem mondunk le azonban arról, hogy az elvi jelentőségű döntések javaslatát a széles közvélemény demokratikusan felülbírálja, hogy kihasználjuk a kollektív bölcsességet. Azt akarjuk, a társadalom lássa, ki mit támogat, ki mit akar, megismerje a támogatók és az ellenzők érveit. Nem tűrjük meg azonban az egészségtelen kompromisszumokat, a félmegoldásokat és a következetlenséget. Az ágazatoknak összegezniük kell a kísérletező vállalatok tapasztalatait, az önigazgatási szervek tevékenységével kapcsolatos ismereteket. Ezzel összefüggésben szeretnék megemlíteni néhány példamutató vállalatot. A Tesla Holešovi- ce, a Lachema Brno, a jabloneci bizsu- gyár, a Partizánskéi Augusztus 29. Üzem és mások példája bizonyítja, hogy a termelésben végrehajtott progresszív változások és a jó irányítás az alapvető feltétele, hogy sikereket érjenek el a külföldi piacokon is. Figyelemre méltó szerkezeti változásokat és innovációt hajtottak végre az idén elsősorban az üvegiparban, a bizsugyártásban, egyes textiláruk gyártásában és a könnyűipari termékeknél. Fékező mechanizmusok és új elemek Jövőre tovább nő a központi szervek szerepe. Fő feladatuk az lesz, hogy idejében és alaposan előkészítsék az átalakítást. Egyes kockázatokat már ma ismerünk, mások a jövőben merülhetnek fel. Sok közülük a szerkezeti egyensúly hiányából, a beruházások mai helyzetéből, valamint abból ered, hogy a belkereskedelemben a kereslet fölülmúlja a kínálatot. Fennáll az a veszély, hogy a szállítóimegrendelői kapcsolatokban tovább mélyülnek a zavarok. Aktívabban kell kiküszöbölni azt a kockázatot, amely abból adódik, hogy a pénzbevétel gyorsabb ütemben növekszik, mint az anyagi források képzése. Nem becsülhetjük alá a múltbeli szokások, a fékező mechanizmusok és elavult rendeletek hatását sem. Az új gazdasági mechanizmus elvei érvényesítésében a legfontosabb politikai feltételnek tartjuk a vállalatok alapos felkészítését. A gazdasági vezetők, a párt és szakszervezeti tisztségviselők, a vállalati önigazgatási szervek és a dolgozókollektívák öntudatos támogatása nélkül a helyes elképzelések sem vezetnének a várt eredményekhez. Ezért, nagy fontosságot tulajdonítunk annak, hogy a központi szervek hatékony segítséget nyújtsanak az állami vállalatoknak. Nemcsak arra gondolunk, hogy további irányelveket és módszertani utasításokat kell kiadniuk, hanem elsősorban arra, hogy átgondoltan kell megoldaniuk az egyes vállalatok konkrét problémáit, gazdasági eszközök alkalmazásával és tanácsokkal kell segítséget nyújtaniuk. Ugyancsak fontos lesz, hogy idejében jelezzék a nehézségeket, állást foglaljanak az újonnan felmerülő problémákhoz. A tervezés módszertana megváltozik, a központ lényegesen csökkenti a mutatók, mérlegek számát és kötelező voltát, és így nem zárható ki az a veszély, hogy egyes vállalatoknál az anyagi-műszaki ellátásban átmenetileg még bonyolultabb helyzet keletkezik, mint napjainkban. Át kell hidalni ezt az időszakot, míg kialakul az egyes vállalatok között a közvetlen szállítói-megrendelői kapcsolatok rendszere. A minisztériumoknak arra kell fordítani figyelmüket, hogy megteremtsék a szerkezeti változások rendszerjellegű feltételeit, amelyek lehetővé teszik, hogy az önelszámolási szféra kidolgozza a fejlesztési és gyártáskorlátozó programok konkrét javaslatait. Ezen a téren is pontosan meg kell határozni a funkciókat, jogkörüket és felelősséget. Milyen intézkedéseket kell hozni annak érdekében, hogy az említett és a további kockázatok a lehető legkisebbek legyenek az átalakítás során? Elsősorban rendszeresen fel kell mérni a népgazdaság egyes ágazataiban az egyensúly hiányát és annak lehetséges következményeit és ennek alapján kell jóváhagyni a központi és vállalati szféra eljárására vonatkozó tárgyi és rendszerjellegű döntéseket. Készen kell állnunk arra, hogy kiküszöböljük a felmerülő hibákat és ne feledkezzünk meg a további lépésekről sem. 1990 január elsejével, sőt 1991 január elsejével sem ér véget a küzdelem a hatékonyabb irányítási rendszer kialakításáért. A bizonytalanság, a várakozás légkörének kiküszöbölése és az apparátus stabilizálása érdekében a szövetségi kormány idén novemberben úgy döntött, hogy a szövetségi szervekben már 1989 első félévének végéig csökkenti az apparátust. Komoly fogyatékosságnak tartjuk, hogy egyes miniszterek nem szentelnek kellő figyelmet a területek gyors felszabadításának és további kihasználásának. Tudatában vagyunk annak, hogy ez a kérdés milyen kényes és nem engedjük meg, hogy itt a szavak ellentétbe kerüljenek a tettekkel. A következő év közepéig megtárgyaljuk a helyzetet, és erről nyíltan tájékoztatjuk a közvéleményt. A tudományos-műszaki fejlődés meggyorsításáért Elvtársak, a gazdasági mechanizmus átalakításának egyik alapvető célja, hogy teret teremtsünk a tudományos-műszaki haladás meggyorsításához, megtaláljuk és érvényesítsük az innovációs politika hatékonyabb ösztönzőit. Fokozni kell az emberek érdekeltségét az újításokban és a találmányok benyújtásában. Nem ringatózunk illúziókban, hogy az emberek gondolkodásának és magatartásának megváltoztatása könnyű lesz. Évtizedek óta (Folytatás a 5. oldalon) ÚJ SZÚ 4 1988. XII. 17.
